A nő felemelkedése és tündöklése

Szendi az evolúciós pszichológia nézőpontjából elemzi Nő és Férfi kapcsolatát. Bizonyítja, hogy ebben a férfiközpontúnak hitt világban valójában a Nő a titkos mozgató. A Nő a szervezője és egyben a fődíja annak a férfiak közt dúló, vérre menő viadalnak, amely érte folyik. Miközben a Nő gyengének tűnik, az Erő vele van, miközben vesztesnek tűnik, mindig ő az igazi győztes. A könyv fejezetei Nő és Férfi választásainak és kapcsolatának rejtett mechanizmusait írja le. Olyan kérdésekre keresi a választ: Miért vannak nemek, miért hal ki 10 millió év múlva a férfi? Mi a női szépség és mit vár a nő a férfitől? Mi a nő "A és B terve", miért van annyi "kakukkfióka" a családokban? Mire jó az orgazmus, mi a szerepe az emberi szimmetriának? Miről árulkodik a mutató és gyűrűsujj arányunk, honnan sejthető, hogy Michelangelo Dávidja homoszexuális? És miért küzd annyi nő a meddőséggel, s hogyan csapja be a nőt a meddőségipar? A könyv zárófejezete a freudi életmű súlyos kérdéseit feszegeti, s bepillantást enged a pszichiáter és pszichológus szakmai szexuális visszaéléseibe is. A könyv olvasmányos, népszerű stílusban mondja el a legmodernebb tudományos eredményeket, de bőséges szakirodalmi hivatkozásokkal segíti a szakmai olvasókat is.

A NŐ

Különös könyvet tart kezében az érdeklődő. Ha a szerző hivatásából arra következtetnének, hogy ez alkalommal is az történik, hogy egy pszichológus praktikus tanácsokkal lát majd minket el annak érdekében, miként legyünk nemünk kiváló reprezentánsai, csalódni fognak. Sokkal többről van szó…

Hajlamosak vagyunk arra, hogy amikor a múltat, és annak jelenünkre vonatkozó hatását vizsgáljuk, legfeljebb a „Nagyszülők" megállóig menjünk vissza az időutazásban. Ritkán jut az eszünkbe, hogy a felmerült kérdéseinkre a dinoszauruszok koráig szaladjunk vissza a válaszért. Pedig ahhoz, hogy a nők felemelkedését megértsük, ekkora lépést kell tennünk- ez alkalommal Szendi Gábor kalauzolásával. Az evolúció apropóján azonban nagyon sok mindenre fény vetül, legyen az a funkcionális meddőség, a hiperaktivitás, a hűség, a hűtlenség és a szerelem kérdése, aztán van szex is, minden mennyiségben, de szó esik a könyvben a táplálkozási és életmódbéli hitekről és tévhitekről is.

A férfi, mint kísérleti nyúl

Egy orosz elméleti biológus kutatásaira hivatkozva a szerző nem kevesebbet állít, mint azt, hogy mégiscsak miénk, nőké a teremtés koronája... Már ha azt vesszük, hogy mi ülünk a vezérlőpultnál: mert ha lányt hozunk világra, akkor egy olyan lényt bocsájtunk a világra, aki magában tárolja a fajunk fennmaradása szempontjából hasznos tulajdonságokat, míg ha kisfiunk születik, akkor tulajdonképpen egy kísérleti példányt dédelgetünk - legalábbis a háromezer éves szempontból nézve-, akiről majd menetközben kiderül, hogy hozott-e valami új, pozitív dolgot az emberiségnek... Tőlünk függ... Mielőtt azonban megsajnálnánk mindezért a trónfosztott férfinemet, azt is megtudhatjuk, hogy általuk, jobban mondva a szelekciójukkal kerülnek az új, sikeres génváltozatok a közös kalapba. A jutalom az életképesebb példány számára a szaporodás. Talán az ennek érdekében vívott folyamatos küzdelem, az, hogy a pasik mindent kockára tesznek, lehet az evolúciós magyarázata annak, hogy bizonyítottan rövidebb ideig élnek mostanában, mint a nők. Ráadásul, és erről később is szó esik, az erőteljesebb igénybevétel hat a spermatermelésért felelős génekre is, egyszerűen fogalmazva: öli őket. Gazdatestükkel együtt. Egy erre vonatkozó kutatás során szerzeteseket vizsgáltak, és úgy látták, hogy stresszmentes életmód ide vagy oda, ők is négy évvel hamarabb halnak, mint a hasonló körülmények között élő apácák...

Örülök, én, drágám...

Nem is egy kismama szájából hallottam már, hogy párja nem járt örömtáncot, amikor az orra alá dugta a pozitív terhességi tesztet... Szendi Gábort arról faggattam, hogy vajon mi van e mögött. Gondoltam, erre is lesz evolúciós magyarázat, s lőn. Mert állítólag a férfi nem erre van kitalálva. Mármint nem az örömtáncra, hanem az empátiára. Bajban is lett volna akkor, amikor szembetalálta magát egy kardfogú tigrissel, vagy amikor éppen a népét kellett megvédenie a betolakodók támadásától. Nem lett volna túl hasznos dolog, így nem is került bele az evolúciós örökségbe. Így az empatikus gondolkodás maradt a hölgyek bugyrában, míg a rendszeralkotó agy az urakhoz került. És igen, örülni fog ő, akár egy perc múlva is, csak előbb el kell helyeznie a kapott információt a rendszerben. És akkor még nem beszéltünk számos más, nap mint nap előforduló helyzetről, konfliktusról, amelyek szintén arról árulkodnak, hogy egyáltalán nem vagyunk egyformák: férfiak és nők vagyunk, eltérő gondolkodásmóddal.

Mi kell a férfinak?

Illetve ki... Hát mi, nők. De a szerző szerint nem mindegy, milyen „csomagolásban". Állítólag szeretik a szép, szimmetrikus, átlagos nőket. A nemátlagosakat is szeretik, de annyira nem, hogy utódokat nemzzenek velük. Nekik. Ez persze túl egyszerű lenne így, ezért bejön a képbe a nyilvánosság: a fotók, a filmek, a modellek, a magazinokban látható szebbnél szebb hölgyek. Mert hogy kell egy minta, egy Kép, mely alapján a Királyfi megalkotja a maga Királylányát. És amíg annak idején ezt a feladatot a művészet végezte el, addig ma már erősen a pornográfia felé kanyarodik az ügy képviselete. Zavaró tényező még az is, hogy a kifutókon fiús kislányok képviselik a női nemet, így aztán totálisan meg van kavarva szegény üldözött férfinem: egy amerika vicc szerint például a férfiak azt szeretik, ha a feleségük társaságban sovány, de otthon van mit fogni rajta... Legyen szép, hibátlan a bőrünk, és testünk zsíreloszlása akár termékenységi reklámnak is tekinthető: a derék-csípő arányunk beégett a rendszerező agyba: 0,7 a kívánatos végeredmény. És az sem nagy baj, ha hasonlítunk a kedvesünk anyukájára - fél siker, de mielőtt vérig sértődnénk, a fáma úgy szól, hogy minket is ez az elv vezérel, mi az apánkat keressük a jövendőbelinkben. És ne háborodjunk fel, hölgyeim, mi igenis meg akarunk felelni az álomképnek... A szépségipar még sosem dörgött ekkora profittal: mi működtetjük, azért, hogy a férfiak szépnek és vonzónak lássanak minket. Minél többen, hogy lehessen közülük választani.

Evolúciós dilemma

Nekünk, nőknek, ilyenünk is van! A könyvben egy igen találó hasonlat olvasható a párkeresésünkről, mert olyan kritériumaink vannak, mintha csendes, jó levegőjű kertes házat keresnénk az Astoriánál... Legyen a férfi ambíciózus, biztosítson jó anyagi jövőt, legyen magas, első pillantásra is domináns, kockázatvállaló, szórakoztató, s persze hűséges férj és jó apa... Szendi Gábor szerint vannak az ötcsillagos pasik, rájuk gyúr minden nő, és ők pedig arra, hogy minél több nőjük legyen. Tehát nem erősségük a hűség, s nem nagyon fogják a bölcsőt ringatni. Ekkor jön az evolúciós dilemma: a program szerint ettől a pasitól kellene nekünk utód, de vajmi kevés a reményünk arra, hogy a jelölt részt is vesz majd végig a gyermekgondozás- és nevelés folyamatában. Ezért dönteni kell, hogy a megbízhatatlan, ámde őrjítően felkavaró rossszfiú vagy a kevésbé zsigerekig hatoló pillantású, de annál inkább hűségre és familiáris létre fogható férfi legyen a választottunk... Rossz hír, hogy a választásunk, bár véglegesnek tűnik, nem nyugszik biztos alapokon, mert megy a háttértévézés a másik lehetőségről, de azért a monogámia és a házasság intézménye is a mi ötletünk volt...A férfiak meg egyszerűen belementek a dologba azért, hogy biztosítva lássák saját apaságukat.

Ha mégsem jön az utód...

A tömeges terméketlenség arra mutat rá, hogy mi történik akkor, ha eltérünk az evolúciós sztenderdektől. Márpedig ehhez kétség sem fűződik, ha górcső alá helyezzük az életmódunkat, sok mindenre választ kaphatunk... Csak vegyük a stresszt. Amint arról már szóltunk, a stressz - továbbá a dohányzás, a táplálkozás anomáliái, az adalékanyagok, a légszennyezettség, összefoglaló nevükön: a civilizációs ártalmak - aktívan közreműködnek abban, hogy törlődjenek a spermatermelésért felelős gének. De ne varrjunk mindent a férfiak nyakába. Azzal, hogy gyermek- és felnőttkori traumákat, megoldatlan kérdéseket hurcolunk magunkkal ballasztként, megakadályozzuk saját anyává emelkedésünket. De aktív közreműködői vagyunk a folyamatnak azzal is, hogy kitoljuk ez első gyermek vállalásának időpontját: keressük a királyfit, a fészket, a megfelelően honorált hivatást, miközben testünknek egyre több akadállyal kell megküzdenie az idő múlásával. Ahogy az a könyvben is olvasható, a szerelem, a lángolás, a testi-lelki felfokozott állapot, a totális befogadás állapota, három-négy évig tart. Nagyon gyakran jóval eme periódus letelte után jutnak el a párok a családtervezés gondolatáig, de akkor a papírforma szerint, rögtön jönnie kellene a gyermekáldásnak. Ez egy roppant praktikus és a kor szellemének megfelelő hozzáállás, csak éppen nem természetes folyamat, és ha nem ad percre pontos eredményt, szorongáshoz vezet, ami meg igazán nem kedvez a fogamzásnak. Az evolúció a nőket ugyanis egy nagyon fontos útravalóval látta el: akkor foganjanak meg, ha a külső és belső környezet a legalkalmasabb. Nyilván a gyakorlat mást is mutat, de ha a meddőséget nézzük, számos esetben nem találják az okát, minden laboreredmény rendben van mindkét félnél, a gyerek mégsem jön: a program letilt. Ekkor jönnek a meddőségcentrumok, mert az orvostudományba vetett mélységes hitünk azt súgja, hogy más eszközzel - mondjuk terápiával- meg se próbáljuk ezt a programot újraindítani...Talán hallottak már olyan esetről, hogy az első, örökbefogadott baba után megérkezett a „saját" csecsemő: kioldott a szorongás okozta fék, megindult a folyamat.

Hitek és tévhitek

A negatív terhességi tesztet csalódottan forgatva arra talán már nem is gondolunk, hogy túlsúlyosak vagyunk, vagy éppen alultápláltak, legalábbis a fogamzás szempontjából, mert a női test nemi ciklusa egyszerűen leáll, ha a test zsírtartalma 22 százaléka alá csökken. Hagyjuk, hogy bezavarjanak minket a sötétbe, pedig a napnak köszönhető D-vitamin hiánya lassan egy világméretű kórban, a rákban mutatkozik meg. Arról, hogy mit eszünk, inkább ne is beszéljünk... Például kenyeret. Bár mi mást lehetne tömeges méretekben megtermelni és előállítani? Ha holnaptól mindenki egészségesen étkezne a bolygón, holnapután már nem lenne mit ennünk, pedig jó lenne a gabonafogyasztást 70-ről 40 százalékra mérsékelni. És elég hiszékenyek is vagyunk, már ami a táplálékválasztásunkat illeti. Valahol elhangzik: a só rossz, és onnantól fogva drasztikusan csökkentjük a sóbevitelünket, ami nem tesz túl jót a szervezetünknek. Közbevetem: elég nehéz eligazodni az információk egymásnak ellentmondó tengerében, erre a szerző azt válaszolja, hogy nem is olyan lehetetlen... Jó, ahogy ő leírja, roppant logikusan hangzik, s az interjú után például azonnal elrohantam, és bevásároltam, Ómega-3 zsírsavból, legalábbis a bogyóba zárt változatából, azért, mert az eszkimók sosem kapnak szívinfarktust. A kettő között a halolaj a titkos kapcsolat, mely számos áldásos hatásán kívül a lelki állapotunkat is befolyásolja, mert hiánya esetén akár depresszió is bekövetkezhet. Kutatások igazolták, hogy a várandósság során a magzat „leszívja" az anyja Ómega-3 tartalékát, és a szülés után ez az állapot még viszonylag sokáig eltart. Babyblues... Ismerős kifejezés? A halat rendszeresen fogyasztó népek között a szülés utáni depresszió előfordulási aránya 2 százalék, a más országokban mért 25-höz képest... És ha az anya egyáltalán nem raktároz belőle, elképzelhető, milyen mértékű hiányállapot lép fel várandósság esetén. De nem kell ahhoz teherbe esni, sőt nőnek sem kell lenni ahhoz, hogy eljussunk a depresszióig, ha üres a kamra. Feltöltjük antidepresszánsokkal, melyeknek gyakori mellékhatása például az öngyilkosság. Nem lenne akkor egyszerűbb az Ómega-3? A skorbutot is meggyógyította egy kanál citromlé... Szendi Gábor beszélgetésünk során megemlíti a mammográfiát is... Arra mutat rá, hogy a tökéletes képalkotási technika már azokat a kis gócokat is felfedezi, majd megbolygatja, melyeket a szervezet a védekező tevékenysége során maga kibogozna, megsemmisítene, megszelídítene. Amióta kicsiszoltuk ezt a technikát, 30 százalékkal több csonkolásos mellműtét történi világszerte, mint azelőtt.

Szumma szummárum, különös világban élő különös faj vagyunk, amely mindent elkövet, hogy felborítsa az evolúció évezredes törvényszerűségeit. Ami viszont jó hírként kiemelhető a könyvből, az az, hogy nekünk, nőknek, kitüntetett szerepünk van ebben a folyamatban, hiszen a kulisszák mögött mi irányítjuk a dolgokat... S hogy ezt éppen egy férfi írja le - külön öröm.