Health at a Glance, OECD indikátorok
Az OECD tagországok lakosságának egészségi állapota az elmúlt negyven évben látványosan javult, az egészségügyi kiadások gyors ütemben növekedtek, ma az OECD tagországok több mint felében a GDP több mint 8%-át teszik ki. A legtöbb tagországban az egészségügyi rendszerek a legnagyobb szolgáltató ágazattá váltak.
Az egészségügyi körkép (Health at a Glance) második kiadása (kiadó OECD) a legfrissebb elérhető adatokat hasonlítja össze a lakosság egészségi állapotára, az egészséget fenyegető kockázatokra, az egészségügyi ellátó rendszerek tevékenységére, forrásaira, az egészségügyi kiadásokra, a finanszírozásra vonatkozóan 30 OECD tagországban. A kiadvány összességében több mint 30 indikátort vizsgál.
Egészségi állapot, kockázati tényezők
Az elmúlt 40 évben (1960-2000) a legtöbb OECD tagországban jelentősen növekedett a születéskor várható élettartam. Magyarországon ez a növekedés 3,5 év, messze az OECD átlag (9 év) alatti, csak Szlovákia növekedése (2,7 év) volt alacsonyabb. Különösen kedvezőtlen a helyzet a magyar férfiak esetében, ahol az elmúlt negyven év során 1,3 évvel hosszabbodott a születéskor várható élettartam, a nőknél 5,6 évvel.Magyarországon, a születéskor várható élettartam 2000-ben férfiaknál 67,2 év, nőknél 75,7 év volt, csak Törökország adata alacsonyabb. Míg 1960-ban a magyar férfiak születéskor várható élettartama hasonló, sőt minimálisan magasabb volt, mint Ausztria, Finnország, Japán férfi lakosságának adata, addig 2000-ben az osztrák férfiak 8 évvel, a finnek 7 évvel, a japánok 10,5 évvel éltek tovább magyar társaiknál. Hasonlóképpen, míg 1960-ban a magyar nők hasonló élettartamra számíthattak, mint a japánok, s ez csak két évvel volt kevesebb, mint Ausztriában vagy Spanyolországban, 2000-ben az osztrák nők 6 évvel, a spanyolok 7 évvel, a japánok 9 évvel éltek tovább, mint a magyarok.
Az élettartam növekedése az OECD tagországokban számos befolyásoló tényező következménye. Közéjük tartoznak az életkörülmények javulása, a közegészségügyi programok, az orvosi ellátás fejlődése. Becslések szerint az egészségügyi ellátás az Egyesült Államok és Nagy Britannia esetében az elmúlt évszázadban 17-18%-kal járult hozzá az élettartam növekedéséhez. OECD adatokat elemezve korreláció található az élettartam és a lakosokra jutó orvosok száma valamint az egy főre jutó GDP mértéke között.
Az idő előtti (korai) halálozás, amelyet elveszett életévekben fejeznek ki az OECD tagországokban 1960 óta több mint a felére csökkent. Magyarországon a csökkenés mértéke 25%. 2000-ben Magyarország a férfiakra vonatkoztatva a legmagasabb korai halálozást jelentette az OECD tagországok között. Az elveszett életévek száma (70 évből) 10685 volt, az OECD átlag (5496) duplája, a cseh adat 1,6-szorosa.
A csecsemőhalandóság Magyarországon - hasonlóan a többi OECD tagországhoz - jelentősen csökkent, 2000-ben 1000 élveszületésre Magyarországon 9,2 csecsemőhalál jutott, az OECD átlag 6,5. A magyar adatnál csak Törökország és Mexikó adata rosszabb.
A halálokok sorrendjében a rák a keringési rendszer betegségei után a második helyen áll a legtöbb OECD tagországban, a halálesetek 20-30%-át okozza. 2000-ben a daganatok okozta halálozás standardizált adatok alapján relatíve alacsony volt Finnországban, Svájcban, Svédországban, Görögországban és Japánban (145-155 haláleset/100.000 lakos). Közép és Kelet Európa országaiban a halálozás lényegesen magasabb, Magyarországon a legmagasabb 240/100.000 fő halálesettel. A daganatos halálozásban a nők körében 2000-ben Magyarországon az emlőrák (28/100.000 női lakos), a tüdőrák (27/100.000 női lakos), a vastagbélrák (26/100.000 női lakos) volt a meghatározó, a vastagbélrák tekintetében a magyar adat a jelentett 26 ország közül a legrosszabb. Férfiak esetében a tüdőrák okozta halálozás és a tüdőrák incidenciája egyaránt Magyarországon a legrosszabb. Magyarországon 2000-ben a férfiak körében 105/100.000 férfi lakos volt a tüdőrák halálozási rátája, az OECD átlag 63,3.
A tanulmány vizsgálja az egészségi állapotot befolyásoló, veszélyeztető kockázati tényezőket is, így az alkoholfogyasztást, dohányzást, az elhízást.
Mindezek magas előfordulása hozzájárul a magyar lakosság kedvezőtlen egészségi állapotához, még ha egyedül nem is felelősek a magas mortalitási és morbiditási mutatókért. Magyarországon az elhízottak aránya 2000-ben 19,4% volt, magasabb, mint a legtöbb OECD tagországban, de kevesebb, mint az Egyesült Államokban (31%), Mexikóban (24%) vagy az Egyesült Királyságban (22%). Az alkoholfogyasztás csak Írországban és Portugáliában haladja meg a magyarországit. Dohányzás tekintetében Magyarország a középmezőnyben foglal helyet a felnőtt lakosság 30%-a dohányzott 2000-ben, az OECD átlag 25,8%.
Az egészségügy tevékenysége, kapacitása
2000-ben Magyarországon 3,1 orvos jutott ezer lakosra, ez kicsit magasabb, mint az OECD 2,9 orvos/ezer lakos átlaga. 1990 és 2000 között az orvos/ezer lakos arány 7%-kal nőtt. 2000-ben ezer lakosra Magyarországon 4,8 ápoló jutott, az OECD átlag 8,1.Az akut ellátást biztosító kórházi ágyak száma Magyarországon 2000-ben 6,3/ezer lakos volt, az OECD 4/ezer lakos átlagához képest magasabb. Az új, kevésbé invazív gyógyítási módszerek fejlődése következtében az akut ágyak száma a legtöbb OECD tagországban csökkent, míg 1980 ban az OECD átlag 5,7 ágy/ezer lakos volt, 2000-ben ez 4 re változott. A csökkenés Magyarországra is jellemző, 1990-ben az ágyszám 7,1/ezer lakos volt.
A legtöbb akut ágy Luxemburgban, Csehországban, Németországban, Magyarországon és Ausztriában található, míg a skála másik végén (3/ezer lakos alatti aránnyal) Mexikó, Törökország, Svédország, Finnország és az Egyesült Államok találhatók.
Az ágyszámcsökkenés az átlagos ápolási idő (napok) számának csökkenésével járt együtt. Magyarországon az akut ágyakra vonatkoztatott átlagos ápolási napok száma az 1990-es 9,9 napról 2000-re 7,9 napra csökkent, az OECD átlag 8,6-ról 6,9-re csökkent.
Az átlagos ápolási idő tekintetében jelentős különbségek figyelhetők meg az OECD tagországok között. Pl. Magyarországon egy komplikációktól mentes szülés után azt átlagos kórházi tartózkodási napok száma 6,6, az OECD átlag 3,7. Akut infarktus után Magyarországon 11,6 napot töltenek a betegek átlagosan kórházban, az OECD átlag 9,5 nap, Csehországban 8,9 nap, Ausztriában viszont a jelentésben szereplő országok közül a legmagasabb, 15 nap.
A kórházi elbocsátások rátája csak részlegesen szolgálja a kórházi teljesítmények mérését, mivel számos országban nem tartalmazza az egy napos beavatkozásokra érkezőket (ambuláns ellátás), amely a kórházi tevékenység növekvő részét képezi. A kórházi elbocsátások száma Magyarországon 24/száz lakos volt 2000-ben, ez az arány a legmagasabbak közé tartozik, csak Ausztria, Finnország és Franciaország mért magasabb rátát. Magyarország és Ausztria rátája tartalmazza az egy napos ellátásra érkezőket is.
A korszerű orvostechnikai eljárások és eszközök (CT, MRI) elterjedése a gyógyítás költségei emelkedésének egyik motorja. Magyarországon a millió lakosra jutó MRI-k száma 1990 és 2000 között 0,1-ről 1,5 re növekedett, a CT-k rátája 1,9-ről 5,3-ra emelkedett. A növekedés ellenére a magyarországi adatok a legutolsók között vannak, Az OECD átlag 2000-ben a millió lakosra jutó CT-k tekintetében 17,7, MRI esetében 6,5 volt. Japán adata tekinthető kiugróan magasnak, ahol 84 CT és 23 MRI jut millió lakosra, de relatíve magas a mutatója Svájcnak Finnországnak Ausztriának is, ez utóbbiban 25,8 CT és 10,8 MRI jut millió lakosra.
Egészségügyi kiadások
2001-ben Magyarországon az egészségügyi kiadások (állami és magán) a GDP 6,8%-át tették ki. Ez lényegesen alacsonyabb az OECD 8,4%-os átlagához képest.
Az egy főre jutó egészségügyi kiadások mértéke (vásárlóerő paritáson számolva) Magyarországon 911 USD volt 2001-ben, az OECD átlaga 2117 USD. Az Amerikai Egyesült Államok 4887 dollárt költ egészségügyre egy lakosra vetítve, ez több mint duplája az OECD átlagának. Az Egyesült Államokat követi Svájc és Norvégia, ahol az egy főre jutó kiadások meghaladták a 3000 dollárt. 1000 dollár alatti egy főre jutó kiadás Magyarország mellett Koreában, Szlovákiában, Lengyelországban és Mexikóban volt.
A 90-es években az egy főre jutó egészségügyi kiadások Magyarországon éves átlagban 1,5%-kal növekedtek, mélyen a 3,3%-os OECD átlag alatt. Ez a legalacsonyabb növekedési ráták közé tartozott, ennél alacsonyabb növekedési ütem csak Finnországban volt megfigyelhető.Az egy főre jutó közkiadások mértéke 2001-ben Magyarországon 684 USD, az OECD átlagának 45%-a.
Az összes egészségügyi kiadáson belül Magyarországon a 90-es években a közkiadások csökkentek.2000-2001-ben az egészségügyi kiadások növekedése felgyorsult, éves üteme 4,5%-ra, a közkiadások esetében pedig 2,4%-ra növekedett. Az állami kiadások tekintetében a növekedési ütem még mindig a legtöbb OECD ország üteme mögött marad.
Az alacsony jövedelmű OECD tagországok egészségügyi kiadásaik nagyobb arányát költik gyógyszerkiadásokra, tekintettel a gyógyszerek nemzetközi piaci árára. Ez a jelenség Magyarország esetében is megfigyelhető. Magyarország az egészségügyi kiadások 30,7%-át fordította gyógyszerre, ennél magasabb arány csak Szlovákiában jellemző. Vásárlóerő paritáson kifejezve Magyarország 280 dollárt fordított egy főre gyógyszerkiadásokra, ez magasabb összeg, mint Dániában, Csehországban vagy Hollandiában, ám mindössze 50-60%-a a francia vagy olasz kiadásoknak.
Az OECD tagországok mindegyikében az egészségügyi ellátás állami és magánforrásokból vegyesen finanszírozott. Az Egyesült Államokat, Koreát és Mexikót kivéve az ellátásban az államé a meghatározó szerep. 2001-ben Magyarországon az egészségügyi kiadások 75%-a állami jövedelmekből származott, ez kicsit magasabb, mint az OECD tagországok 72%-os átlaga. Magyarországon az állam szerepe 1991-hez képest, amikor a kiadásokban 89%-os arányt képviselt, csökkenő tendenciájú. A legmagasabb az állami részesedés Csehországban (91%), Szlovákiában (89%), Luxemburgban (88%) Norvégiában (86%), Svédországban (85%). Egyesült Királyságban (82%).
Magyarországon a magánszektor kiadásainak nagyobbik része közvetlen lakossági készpénzkifizetésekből (out-of-pocket spending) áll. 2000-ben ezen kiadások az összes egészségügyi kiadás 21%-át tették ki, szemben Németországgal és Franciaországgal, ahol nagyobb arányt képviseltek a magánbiztosítások, s a közvetlen lakossági kifizetések aránya 10-11%. A közvetlen lakossági készpénzkifizetések a háztartások fogyasztásában 2,8%-ot tettek ki Magyarországon, számos országban ez 2% alatti, Koreában, Mexikóban és Svájcban 4% fölötti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése