Megyesi Gusztáv (Adatilag védve, ÉS, 2009. febr. 20., Páratlan oldal) tette fel azt a kérdést, hogy vajon körözéskor miért lehet az adott személy teljes nevét kiírni, míg egyéb, rendőrségi vagy igazságügyi hír esetében már törekedni kell arra, hogy az adott személy ne legyen azonosítható. Kérte, hogy lehetőleg ne az adatvédelmi biztos válaszoljon.
Onnan kezdem, hogy az igazságszolgáltatásban keletkező személyes adatok különleges személyes adatoknak számítanak (mint az egészségi személyes adatok) és ezért megkülönböztetett védelemben részesülnek. Az alkotmányban deklarált ártatlanság vélelme miatt ítélethozatalig - ahol akár fel is menthetik a vádlottat - senkiről sem lehetne számára hátrányos adatokat közzé tenni. Még azt sem, hogy ellene ilyen és ilyen ügy miatt eljárás folyik. Amikor a büntetőbíróság jogerős ítéletet hoz, arról lehet tudósítani. A mai jogszabályok szerint azonban a bűnügyi ítéletek nem nyilvánosak, vagyis a múlt századokban alkalmazott pellengérre állítás már nem alkalmazható büntetési mód, ezért az elítéltek különleges személyes adatait ekkor sem lehet nyilvánosságra hozni. Magyarul a tudósításnak az adott ügyre kell szorítkoznia, a kiszabott ítéletek súlyosságára és nem arra, hogy az abban szereplő vádlottak milyen vádpontok alapján mekkora büntetést kaptak. Ezeket az információkat személyazonosításra alkalmatlan módon lehet csak közölni. A Legfelsőbb Bíróság honlapján a jelentősebb ügyek határozatai anonimizált formában (a személyes adatok törlésével) megtekinthetők. Az adatkezelés célja az egységes jogalkalmazás megteremtése és a tájékoztatás, nem pedig a szereplők különleges személyes adatainak nyilvánosságra hozása.
A rendőrség az ismeretlen helyen tartózkodó (menekülő, sőt akár külföldre szökött), feltételezett elkövető ellen körözést adhat ki. A körözés alapvetően a rendvédelmi intézményrendszeren keresztül kerül csak nyilvánosságra. A körözésben természetesen szerepelnie kell a feltételezett elkövető nevének (és személyes adatainak) - ha több, hamis okmánnyal is rendelkezik, akkor mindegyik nevének, sőt ha van, fényképének is. Ez megfelel a bűnüldözési célból alkalmazott kényszerintézkedés elvének. E kényszerintézkedésre a társadalom magasabb rendű érdekében kerül sor és arányosnak tekinthető. A televízióban és a sajtóban közzétett körözés alkalmazására csak a legritkább esetben és igen súlyos bűncselekmények esetén kerül sor - megfelelő törvény alapján. Természetesen a körözött személy neve az egyik legfontosabb információ ahhoz, hogy kézre lehessen keríteni.
Visszatérve az előző kérdéshez. Az igazságügyi tudósítások mikéntjét nem szabályozza törvény. A sajtó (a társadalom értékítéletét követve) a belső etikai szabályrendszerét maga alakítja ki. Tehát sehol sincs jogszabály arra nézve, hogy milyen módon lehet a gyanúsítottak, vádlottak esetében az egyes eseményekről tudósítani. Egyedül arra van jogszabály, hogy ilyen (különleges) személyes adatokat az érintett írásos beleegyezése nélkül nyilvánosságra hozni tilos. Ettől kezdve az a kérdés csupán, hogy a monogram (pl. K. István) vagy a torzított fénykép kellő biztosítékot jelent-e az adott személy beazonosíthatósága ellen. Az én véleményem az, hogy egyáltalán nem.
Sajnos, a magyar társadalomra igen jellemző a kitaszítás, az eltérő véleményű, világnézetű, értékrendű állampolgárokkal szemben alkalmazott előítélet. A sajtó valamilyen vélelmezett igazságosztó szerepében tünteti fel magát, amelyet társadalmi elvárásokból eredeztet, amikor a bűnelkövetőkre ráveti magát, és nyilvánosan megkövezi, megszégyeníti a feltételezett bűnöst. Én úgy gondolom, hogy sem a monogram, sem a fekete téglalap a szemek előtt, sem pedig a torzított kép nem akadályozza meg, hogy fel lehessen az adott személyt ismerni. Így ez a módszer számomra inkább egy brutális virtuális erőszaktevés, amit a képet birtokló személy megenged magának, az érintett távollétében. Egy amolyan woodoo szertartás, amellyel a felgyülemlett agressziót egy tárgyon le tudja vezetni.
Azt, hogy a fenti módszert (monogram, fekete téglalap, torzítás) az egészségügyben a betegek ellen (?) is alkalmazzák, számomra hihetetlen, és az erkölcsi normák, a humánum olyan elképesztő hiányát mutatja, amit szeretnék gyökerestől kiirtani. Az orvosi folyóiratok nemzetközi szervezete ugyanis 1995-től kezdve ezek alkalmazását megtiltotta az egészségügyben, azonban Magyarországon még 2008-ban is jelentek meg a szem kitakarásával közzétett fényképek a betegekről. A sajtó előtt két lehetőség van: írásos beleegyezést szereznek az érintettektől a közzétételhez (ez nehezen fog menni), vagy a tudósításokat olyan módon készítik el, hogy az elkövetőkkel szembeni igazságosztást meghagyják az arra feljogosított intézményrendszernek.
(A szerző okleveles matematikus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése