Az egészséghez való jog alkotmányos jog. Az világos, hogy ez alatt nem azt kell érteni, hogy minden kormánynak kötelessége volna anyagi megfontolások nélkül a legjobb egészségügyi ellátást biztosítania állampolgárainak. Ilyet már csak azért is képtelenség volna követelni, hiszen az állam az állampolgárok által befizetett különféle adókból tudja csak finanszírozni az egészségügyet, így aztán az olyan szintű, amilyet egy ország gazdasága lehetővé tesz. Az egészséghez való alkotmányos jog azt azonban egészen biztosan jelenti, hogy egy ország kormányzata ne akadályozza meg állampolgárait abban, hogy egészségüket a tudomány mai állása szerint rendelkezésükre álló eszközökkel megvédjék. Ma az az alkotmánysértő helyzet állt elő, hogy a kormány és annak hivatalai a jog eszközeivel élve megakadályozzák az állampolgárokat abban, hogy egyszerű vitaminkészítményeket megvehessenek.
Amíg csak konzervatív egészségügyi körök különféle elfogult vizsgálatokra hivatkozva vitatták a vitaminok és nyomelemek táplálékegészítő formában történő fogyasztását, addig érvényesült a véleményszabadság. Egyesek kifejthették tudományos nézeteiket arról, hogy szerintük ezért meg ezért haszontalan, netán egészségtelen különféle vitaminokat fogyasztani, mások pedig más tudományos eredményekre hivatkozva azt bizonyították, hogy ezeknek a vitaminoknak a fogyasztása igenis védőhatású az egészségre nézve. Tudományos vitáról volt szó, amelyben pro és kontra érvek hangzottak el, s mindenki szabadon eldönthette, melyik oldalra áll. Ezt demokráciának nevezzük, legyen szó tudományról, politikáról, akármiről. A demokrácia ellentéte a diktatúra, amikor a hatalom véget vet a vitának, és kijelenti, hogy szerinte mi az igazság, és üldözni kezdi mindazokat, akik más nézeteket vallanak. Megdöbbentő módon vitaminügyben életbe lépett a legdurvább diktatúra, a kormányzat hatalmi szóval korlátozta a vitaminpiacot. Konkrétan ez azt jelenti, hogy az évtizedeken át csak Ajánlott Napi Bevitel-nek nevezett rendkívül konzervatív nézeteket tükröző határértékek mostantól nem „ajánlott”, nem is „melegen ajánlott”, hanem „törvényileg kötelezővé” vált. Az állam túllépte kompetenciáját, a konzervatív orvoslás és a mögötte markába somolygó gyógyszeripar érdekeinek érvényesítésére használja hatalmát, s ez megengedhetetlen. Az államnak az állampolgár érdekeit kell védenie, nem pedig ipari érdekcsoportok szűklátókörű nézeteit és érdekeit. Ezzel visszaléptünk a középkorba, amikor rendeletileg lehetett kijelenteni, hogy a Föld nem forog, és máglyán lehetett elégetni azt, aki erről mást gondolt.
De mire is hivatkozik az állami bürokrácia? Arra, hogy a vitaminok túlzott fogyasztása ártalmas. A gond ezzel az érvvel az, hogy tudományosan tarthatatlan. A szakirodalom szinte alig ismer komoly vitamin túladagolásos eseteket, s az ismertté vált esetek mindegyike fatális véletlenek következménye. Egy anya pl. fél éven át mindennap beadta az egész ampulla D vitamint kisbabájának, amelyből naponta egy cseppet kellett volna adnia. De a vízben oldódó vitaminokra kifejezetten nehézséget jelent a már egészségre káros felső határértéket megállapítani, és ha sikerülne is, azt a mennyiséget elfogyasztani szinte lehetetlen. C vitaminból. pl. 350 grammot kéne gyors ütemben intravénásan beadni, hogy valaki sikerrel kísértse meg a halált. A B12-nél eddig nem sikerült megállapítani a káros felső határt, B6 vitaminból hónapokon át kéne naponta 1-6 grammot fogyasztani, hogy enyhe neuropátiás tünetek alakuljanak ki. A rettegett D vitaminból még hónapokon át napi 10 000 NE adag szedése is károsodás nélkül megúszható. Mi több, mivel a szervezet naponta ennyit tud előállítani, egyes kutatók szerint valószínűleg ennyi volna a normális adagunk. Az OÉTI arra hivatkozva tiltott be nevetségesen alacsony vitamintartalmú készítményeket is, hogy ezek egészségre károsak. Miközben a tudomány nevében cselekszik, eközben tudományos érv a polgári szabadságjogok korlátozására nincs.
Ráadásul, ha tüzetesebben szemügyre vesszük az EU és az OÉTI által szajkózott – most már nyugodtan mondhatjuk úgy – Diktatórikusan Előírt Maximális Bevitel (DEMB) előirányzatait, ezek kifejezetten veszélyeztetik a közegészséget.
Az előirányzat szerint C vitaminból 60 mg az előírt maximális bevitel. Ezt a II. világháború alatt állapították meg, ennyi tényleg elég ahhoz, hogy az ember ne kapjon skorbutot. Azonban az emlősállatok C vitaminszintéziséből kalkulálva, az ember napi 4-15 gramm C vitamint szintetizált addig, amíg el nem veszített a C vitaminszintetizáló képességét. Mivel a szervezet C-vitamin visszatartó képességét olyan primitív eljárással mérték, hogy egyszeri nagy dózist adtak be és nézték, mennyi szükséges a maximális vérszint elérésére. Valóban azt találták, hogy maximum 200 mg az, amit még érdemes bevinni, s ez mondjuk egy órán át képes a maximális vérszintet fenntartani. Csakhogy az emlősszervezet folyamatosan termel, hogy a vérszint folyamatosan magas legyen. Következésképen pl. az óránként bevett 200 mg volna az a mennyiség, amely folyamatosan maximális C vitaminszintet hozna létre a vérben. Ha a nap 24 órájával beszorozzuk, na vajon mennyi jön ki? Ennyire stupid a tudományunk? Szerencsére nem, csak az, amelyre a hivatalos szervek támaszkodnak. Egyébként ha csupán a paleolit táplálkozás gyűjtögető-vadász népek étrendjéből rekonstruált összetevőit nézzük, eszerint az ember évmilliókon át napi 600 mg C vitamint vett magához. És az ősember nem volt kitéve annak a kémiai környezetnek, amely ellen az C-vitamin antioxidáns védőhatása szükséges. A legtöbb „tudományos” vizsgálat 500 mg C-vitamin hatását követte éveken át, s meglepő módon semmi előnyt nem tapasztaltak. A magyarázat roppant egyszerű: olyan kis dózist alkalmaztak, aminek nincs kimutatható védőhatása. De ennek alapján inkorrekt kijelenteni, hogy ezek szerint még 500 mg-ot sem érdemes fogyasztani, hát még többet. Adjunk be terápiás dózis alatti adagban bármilyen gyógyszert, és pillanatok alatt be tudjuk bizonyítani, hogy a gyógyszer hatástalan. A hivatalos tudomány gondolkodása abszurdum.
Vagy vegyük az E vitamint, mint másik fontos antioxidánst. Az E vitamin 8 azaz nyolc vegyület összefoglaló neve. A szintetikus E vitamin alfa-tokoferolt tartalmaz egyedül, amely a vizsgálatok szerint önmagában adva kifejezetten ártalmas, mert egyenesen gátolja a gamma-tokoferolt felszívódását, amely leginkább felel az E vitamin védőhatásaiért. Találós kérdés: mit használtak azokban a több éves követéses vizsgálatokban, amelyek cáfolták az E vitamin szívbetegségben való hasznosságát? Elsőre maguk a kutatók sem tudták, amikor megkérdezték tőlük. Hát E vitamint használtunk, mondták, majd a gyártó cégtől érdeklődték meg, mi is volt a kapszulában. Nos a kapszulában az E vitamin nyolc összetevője helyett csak alfa-tokoferol volt található. Mit ért E vitamin alatt az OÉTI és mit engedélyez E vitamin felirattal árulni? Az alfa-tokoferolt. Innentől tulajdonképpen azért szurkolhatunk, hogy legyen minél alacsonyabb a megengedett értékhatár, mert minél alacsonyabb, annál kevésbé károsítja a lakosság egészségét. Az OÉTI 10 mg-ot ajánl, a paleolit étrendben ennek a háromszorosan, 32 mg szerepel, és ez az E vitamin nem kőolaj származék, hanem a nyolcféle E vitamin megfelelő kombinációja.
Nézzük meg a D vitamin DEMB értékét. Itt 200 NE-ben (Nemzetközi Egység) van maximálva. Erre már csak azt lehet mondani, hogy ez kimeríti véleményem szerint az emberiség elleni bűntettet. Az OÉTI által is nyugodtan elolvasható szakirodalom minimum 2000 NE egységben határozza meg a minimális szükséges adagot. Tekintve a D vitamin hiány szerepét a rák járványszerű terjedésében, az OÉTI álláspontja és forgalmazást gátló viselkedése rengeteg ember megbetegedését és halálát okozza. Mert az még hagyján, ami eddig divatban volt, hogy a konzervatív orvoslás nyomta a rossz rizsát a vitaminok szedésének fölöslegességéről, de akinek volt esze, az megnézte az orvosok átlagéletkorát, és azt mondta, ne fogadj el olyantól életviteli tanácsot, akinek a várható élettartama a legalacsonyabb a populációban. De mostantól kötelező korán meghalni, mert hacsak autogumiba rejtve be nem csempészed az országba a vitaminjaidat, véged.
A vitamin ügyben a kedvenc rémtörténet az a sarkkutató, aki A vitamin túladagolásban halt meg jegesmedve máj fogyasztása során. Valóban megfontolandó, hogy se jegesmedve májat ne együnk, se más olyan ételt, amelynek minden grammjában egymillió NE A vitamin található. Az OÉTI szerint a napi DEMB 2300 NE. A paleolit táplálkozás révén 10 000 NE-t fogyasztottak őseink. Azt gondolom, a minimum az, amihez évmilliók alatt hozzászoktunk.
Fölösleges végigmenni az összes vitaminon, ugyanezt a képet kapnánk. Amíg a korlátolt emberek csak elmondhatják a véleményüket, az a szólásszabadság. Amikor korlátolt emberek hatalmat kapnak a kezükbe, és a korlátolt emberek korlátolt véleménye lesz a törvény, akkor nagy baj van, ezt hívják az ostobaság rémuralmának.
Felháborítónak tartom, hogy az adófizetők pénzén eltartott bürokraták, akiknek a közegészség javítása volna a feladata, hatalmukat arra használják, hogy korlátozzák az állampolgárok egészséghez való alkotmányos jogát.
http://szendigabor.freeblog.hu/Előnyben a sörA Magyar Sörgyártók Szövetségének adatai szerint a magyarországi éves sörfogyasztás évek óta megközelítőleg 70 liter/fő körül alakul. Tehát ha háromszáz forintnak vesszük fél liter sör átlagos árát, akkor egy átlagember fél év alatt több mint húszezer forintot költ sörre - lényegesen többet, mint amennyit egy egész család szán ugyanennyi idő alatt vitaminokra…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése