ÖT ÉVVEL EZELÖTTI KÉRDÉS Lesz-e törvény az orvosi jogállásról? Az országgyűlés Egészségügyi Bizottsága tegnapi ülésén konzultációt folytatott a Magyar Orvosi Kamarával, a kamara által készített orvosok jogállásáról szóló törvényjavaslat tervezetéről.Kupcsulik Péter, a MOK elnöke bevezetőjében annak az aggodalmának adott hangot, hogy Magyarországon egyre kevesebb az orvos, miközben egyre több a beteg. Ez a tendencia is alapot szolgáltat arra, hogy az orvosok helyzetével célszerű törvényben foglalkozni. Az intézményi törvény várható változásokat hozó hatásai csak megerősítik ezt az igényt. A MOK abban a tudatban dolgozta ki jogi szakértők bevonásával a törvénytervezetet , melynek elkészítésére egyébként Csehák miniszter asszonytól is kapott szóbeli felhatalmazást, - hogy az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény mellett, de nem helyette, az orvosokról külön törvény fog rendelkezni. A magyar jogrend számos más esetet ismer, ahol megkülönböztetés történik a hivatásrendi és a nem hivatásrendi testületek között. Példaként idézte a bírákról, ügyészekről, közjegyzőkről, könyvelőkről stb. szóló külön törvényi rendelkezéseket, vagy azt, hogy az Európai Unió legtöbb országában szintén önálló törvény szól az orvosokról. A kamara álláspontja rugalmas, elfogadja azt is, ha a Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvény egészül ki az orvosok jogállására vonatkozó résszel, vagy esetleg az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló tervezetben kap elkülönült, önálló fejezetet. Az egészségügyi törvény világosan és számtalan alkalommal megfogalmazza a kezelőorvos felelősségét. Ez a kivételes megkülönböztetés azonban nem jelenik meg az egészségügyi dolgozókról szóló és az egészségügyi tárca által kimunkált törvénytervezetben, annak ellenére, hogy az ellátórendszerben az orvosnak speciális döntési felelőssége van, amely egyidejűleg igényli az orvos védelmét is. Erre nagy szükség van, azért, hogy elkerülhetőek legyenek olyan abszurditások, amelyek magát az orvosi tevékenységet lehetetlenítik el. A törvénytervezet definiálja, hogy ki az orvos, mi az orvosi tevékenység, kimondja, hogy az orvos alanyi jogon jogosult orvosi tevékenységet végezni, továbbá arányosan állapítja meg a jogokat és a kötelezettségeket. Kifejti, hogy az orvosi tevékenységet milyen jogviszony keretei között lehet folytatni, melynek elsősorban az adózás szempontjából van jelentősége. Jogot ad arra az orvosnak, hogy tevékenységét, mint szellemi terméket értékesíthesse a piacon. A MOK véleménye ugyanis - egyezően Európa és a világ más orvosi szövetségeinek álláspontjával az, hogy az orvosi munka alkotó tevékenység, mert minden beteg kezelése egyedi jellegű: nem mechanikus tevékenység és nem korlátozódik csupán a szabályok alkalmazására. Közgazdasági értelemben az orvos vagyoni értékű know how-val rendelkezik. Az orvos díjazását illetően a kamara szintén rugalmas megoldásokra törekszik. A kidolgozott minimum díj táblával öt év alatt kívánja elérni az EU fizetések átlagának 50 százalékát (jelenleg ez az érték kb. egy tized). A MOK úgy véli, hogy ez a számítás összhangban van a kormány ígéretével, amely az egészségügyre fordítható forrásokat a jelenlegi 4,2 százalékos GDP részesedésről 6,5 százalékra emeli meg a ciklus végéig.A régóta megoldatlan ügyeleti kérdések tekintetében a kamara minden olyan megoldásban partner (és erre jó alapnak mutatkozik az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló minisztériumi tervezet), amely nem abszolutizál semmilyen részelemet. Összefoglalva, a MOK olyan ésszerű megoldásra tesz javaslatot, amely lehetővé teszi az orvos számára, hogy a munkahelyén elvégzett munkájával tudja biztosítani tisztes megélhetését. Nagy érték, hogy mindezek hiányában is a magyar orvosok személyesen törődnek a beteggel, szemben a nyugaton kialakult személytelen nagyüzemi gyakorlattal. A MOK elnökének felvezetését követően a bizottság tagjai vélemények és kérdések formájában konzultációt folytattak az előterjesztésről. Kormánypárti képviselők megjegyezték, hogy számos kérdésben, több menetben egyeztettek már különböző szervezetekkel, a MOK képviselőivel azonban erre csak most nyílt lehetőség. Az egészségügyi munkacsoport szinte hetente kap új változatot a minisztériumtól, nincs még végleges anyag az egészségügyi dolgozókról szóló törvényjavaslatról. Mindazonáltal nem elegáns jogi megoldás külön fejezetben foglalkozni az orvosokkal, a MOK-ról szóló törvény pedig nincs megnyitva. Azzal az alapelvvel, hogy szükséges közelíteni a szempontokat, egyetértenek. Az anyagi vonatkozások komoly kérdéseket vetnek fel. Jelenleg három témakörben, nevezetesen az ügyelet, ill. az ügyelet szolgálati időbe történő beszámítása, valamint a továbbképzés feltételeinek pedagógusokhoz hasonló elismertetése azok a sarkalatos kérdések, amelyekkel foglalkozik a munkacsoport. Ezeket a feltételeket meg kell teremteni. Nagy kérdés azonban hogy ez mivel járna, mekkora orvos többletlétszám igényhez vezetne? Ma, elsődleges feladatként, számos csatát kell megvívni a frakción belül, az érdekképviseleti szervezetekkel és nem utolsósorban a pénzügyminisztériummal. Az, hogy a MOK, a GYOK és a majd létrejövő ápolói kamara saját hatáskörben intézhesse az előterjesztésben javasolt ügyeket, csak később kerülhet sorra. A minisztérium képviselője a kormány nevében még nem tudott nyilatkozni, hiszen még nem került elé semmilyen javaslat, de a tárca formálódó elképzelései szerint egy jogszabályban kívánja rendezni az egészségügyi dolgozók és az orvosok helyzetét. Felmerül a kérdés, ha az orvosokról külön törvény rendelkezik, akkor mások, pl. a gyógyszerészek is jogosan léphetnek fel hasonló igénnyel. Éppen ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy egy törvény biztosítsa lehetőleg minden egészségügyi dolgozónak a lehetőségeket, kivéve természetesen a speciális eltéréseket. A minisztérium több kérdésben egyetért a kamarával, pl. támogatja a díj rendezést. Más kérdés azonban hogy a gazdasági helyzet mit enged meg ebből realizálódni. Mindent összevetve a tárca támogatja az orvosok jogállásának rendezését, de nem külön törvény keretében. Ellenzéki képviselők számára nem volt világos, hogy hol jelenik meg az orvos az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló tervezeten belül, hiszen szó sem esik róluk. Megítélésük szerint az egészségügyi rendszer teljes körű újraépítésében kellene gondolkozni, összhangban az EU csatlakozásunkkal. Az orvosok és a gyógyszerészek, illetve ezek hivatásrendi kamarái más, nem piaci rendszerben kell, hogy működjenek. Jogos annak elismerése, hogy az orvos az egészségügy kitüntetett szereplője és ennek a "másságnak" a rá vonatkozó szabályozásban is meg kell jelennie. Mint ahogy az is jogos, hogy a kamara ajánlásokat adhasson ki, például a finanszírozás és a működtetés kérdéseiben. Az egészségügyi ellátást ugyan a mindenkori kormány szervezi, de alkotmányos kötelezettség alapján. Így a forrás szervezés tekintetében az éves költségvetések megtervezése a kormány feladata, de a hosszútávra szóló általános keretek - ideértve a biztosítási oldalt is - biztosításához már több konszenzusra van szükség. Rendjén való, hogy a kormány kitüntetetten kezeli az egészségügyet, de ma nagyon zavaros a helyzet és kár a túlzott kapkodásért, mert ez mindig hibalehetőségeket hordoz magában. Tisztázatlan a fedezet és általában az illeszthetőség, tisztázatlan a felelősségbiztosítás kérdése. A teljes egészségügyi rendszer újra felépítéséhez kell visszatérnünk. A konzultáció zárásaként Kupcsulik Péter válaszolt a felmerülő kérdésekre. Tisztázta, hogy a kamarai tervezet kodifikációjában jogi szakértők vettek részt, akik egyúttal a más törvényekkel való harmonizációs munkálatokat is elvégezték. Az alanyi jog nem azonos a vállalkozói joggal: az orvos nem azért dolgozhatna, mert van vállalkozói igazolványa, hanem azért, mert orvos. Szerződést orvosként köt, adózás szempontjából azonban vállalkozónak minősül. A tervezetben szereplő ipari adófizetési kötelezettség alóli mentesítés a szellemi foglalkozásúak körében magától értetődő, például az ügyvédek sem fizetik. Kompromisszumos lehetőség a nem közfinanszírozott magánorvosok esetében adódik, akik megtehetik, hogy a honoráriumukba beépítsék ezt a költséget, szemben a közfinanszírozottakkal, akiknek jövedelme nem piaci alapú, hanem az OEP meghatározott díjazását kapják. A MOK a legkevésbé sem kifogásolja, ha a tervezetben felsorolt bizonyos kedvezményeket más egészségügyi dolgozók is megkapják. Az ügyelet kérdésében a kamara nem konzultált közvetlenül az ombudsmannal, akinek állásfoglalása a minisztériumot is megfontolásra készteti, de álláspontjának ismeretében alkotta meg a maga verzióját, amely alapvetően nem tér el a tárcáétól. Hogy mindez mekkora orvos többlet igénnyel járna, nem tudjuk pontosan, de a kamarának is érdeke, hogy ésszerű megoldás szülessék, pl. szupervíziós, telefon behívásos rendszer és egyenletesebb munkaterhelés alkalmazásával. A MOK szintén elegáns jogi megoldásra törekszik és erre a külön törvény megalkotását tartja alkalmasnak. Az, hogy nincs tervbe véve a MOK törvény megnyitása, vagy hogy az ápolói kamara még nem létezik, nem látszik meggyőző érvnek. Mindazonáltal a kamara rugalmasan elfogad minden ésszerű megoldást. (mok)