Magánkórház-finanszírozás

A kórházi szolgáltatást nyújtó magánbefektetők nem maradhatnak talpon társadalombiztosítási bevételek nélkül, ám finanszírozott ágyakra szert tenni manapság szinte lehetetlen. Itt nem betegfelvétel van, hanem recepció, kényelmes székeken várakozhat a beteg és bármely családtagja. Halkan és diszkréten megkérdezték az adataimat, érdeklődtek, hogyan szólítsanak, azaz nem ordítottak végig a folyosón, hogy Kovácsné a kettesbe! Egyéjszakás bentlét után, számla ellenében csak a kórházi tartózkodás költségeit kellett kifizetnem, a műtétet a társadalombiztosítás finanszírozta. Az összeg a töredéke volt annak a hálapénznek, amit az állami kórházban nem kellett volna ugyan, de én mégis kifizettem... Csupán néhány sor abból a levélből, amelyben egy elégedett páciens foglalta össze a tatai Kastélypark Klinikán szerzett tapasztalatait. A váróhelyiség falán művészi fotómontázs, amelynek a gyógyulásáért hálás alkotó a World Térd Center címet adta. Itt, az Esterházy-kastély műemlékként felújított melléképületében, ahol egykor fogda, majd szülészet is volt, tavaly január óta végtagsebészetre szakosodott kórház működik. Bár a betegek elégedettek az európai színvonalú ellátással, a kórház falain kívül rekedt szakma nem titkolt rosszallással figyeli a fejleményeket. "A város olcsón adta a tóparthoz közeli romos épületet, hogy az ne csúfítsa a festői környezetet. A 22 ágyas klinika két korszerű műtővel, rendelőkkel, tornateremmel 2006 végére készült el, bankhitelből" - adott rövid történeti összefoglalót Béres György, a Kastélypark Klinika Kft. ügyvezetője. Az induláshoz az a szerződés jelentett biztos hátteret, amelyet a BM Központi Kórház - Béres korábbi munkahelye - kötött a kft-vel, saját fejlesztést, beruházást megspórolva 11 mozgásszervi sebészeti ágyát a tatai tó partjára kihelyezve. Valójában persze nem az ágyak költöztek oda, a szakmai zsargon közérthetően annyit tesz, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 11 ágy kapacitásának erejéig fizette a Tatán elvégzett műtéteket. A szerződés azonban 2007 közepén lejárt, s nem is újították meg, mivel a BM-kórház időközben beolvadt az Állami Egészségügyi Központba, ahol már nem volt szükség külső segítségre. A mentőöv Kaposvárról, a megyei kórházból érkezett, öt ortopédiai és öt traumatológiai ágy formájában. A közreműködői szerződés keretében Tatán fogadják a Somogy megyéből odairányított betegeket, akik kivizsgálva, műtétre készen érkeznek, majd az operáció után hazatérhetnek. A magánkórháznak szinte létszükséglet a tb-támogatott beteg, mert bár saját zsebükre sokan elmennek fogorvoshoz vagy nőgyógyászhoz, a nagyobb műtétek több százezer forintos költségét csak kevesen tudják kifizetni. A Kastélypark Klinika saját jogán évi ezer egynapos sebészeti beavatkozás elvégzésére kapott OEP-finanszírozást, a nyitás óta 1900 operáción vannak túl. Műtenének többet is - szalagot, porcot, beépítenének térd- és csípőprotézist -, hiszen a szerződéssel foglalkoztatott 17 doktor évi 2000-2500 beteget is képes ellátni. Az állami, önkormányzati kórházakban szokásos képmutató ingyenesség Tatán nem létezik: ha a műtétért az OEP is fizet, csak az emelt szintű szolgáltatás szabott tarifáit állják a betegek. Az egynapos műtétekhez 12 ezer forint a fekvőellátás költsége, egy teljes napi ápolás ára 18 ezer. A szalagsérülés korrekciója után két napig kell feküdni 36 ezerért, a nagy protézisműtéthez 72 ezer forintos hotelköltség járul, számla ellenében. Boríték viszont nincs, a hálálkodás módja itt csak a szóbeli elismerés lehet. A fizetős pácienseknek - mindenekelőtt a külföldieknek - is csak annyit számolnak fel a műtétért, amennyi a hivatalos OEP-tarifa. "Durva támadásnak tartom, hogy az ortopédiai szakmai kollégium elnöke, Szendrői Miklós a sajtó hasábjain kétségbe vonta a klinika szakmai kompetenciáját. Miután a kollégák előtt ismertethettem a munkánkat, és elmondtam, hogy hét ortopéd és hét traumatológus szakorvos műt a Kastélypark Klinikán, jómagam 15 szemesztert tanítottam az egyetemen, és öt évig voltam a Magyar Artroszkópos Társaság elnöke, elismerték, hogy az intézmény sem a szakmai, sem a tárgyi feltételeknek nincs híján" - illusztrálta Béres György, hogy nem csupán a finanszírozásért kell megküzdeni. A dél-dunántúli régióban dolgozó doktorok sem nézik jó szemmel a kapacitáskihelyezést, azzal érvelnek, hogy amíg Kaposvárott sorban állnak a betegek, a finanszírozás átadása törvénytelen. Repa Imre, a kaposvári kórház ebben az ügyben szinte elérhetetlen főigazgatója egy helyi lapban csupán annyit mondott a kritikákra, hogy a tatai kontraktus magasabb szintű ellátást jelent a Somogy megyei betegeknek, és megrövidíti a várakozási időt. Tény, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapja szerint a múlt év utolsó negyedében a kaposvári kórház a csípő- és térdprotézisre váró betegeit három évnél hosszabb előjegyzéssel vette fel, idén márciusra viszont már több mint egy évet lefaragtak a várakozási időből. A papírforma szerint kórházi kapacitást csak a tulajdonos helyezhetne át, és ő is csak a régión belül, Kaposvár esetében pedig a progresszivitási szint figyelembevételével mindenekelőtt a pécsi klinika jönne szóba. Mostanában azonban furcsamód ellenkező irányú szelek fújnak: a pécsi traumatológusok fele magasabb fizetésért Kaposvárra szerződött. A kapacitási cserebere nem működik, arra pedig jószerével semmilyen lehetőség nincs, hogy egy újonnan belépő magánszolgáltatóval az OEP finanszírozási szerződést kössön, ajánljon az bármilyen hatékonyságú és minőségű ellátást. Így járt a magánműködtetésű Országos Gerincgyógyászati Központ is, amely harminc rehabilitációs ágyat szeretett volna megkapni - van rá helye és az igény is óriási -, ám kihasználatlan helyeit a kaposvári kórház ez esetben már nem tudta átadni. A próbálkozást az OEP azzal utasította el, hogy az ágyakkal együtt járó finanszírozás nem vihető a régió határain túlra. "Képtelenség - dohog Varga Péter Pál, a központ igazgató-tulajdonosa -, hiszen mi az ország minden szögletéből fogadunk beteget." Hasonló cipőben jár a magánbefektetéssel európai színvonalon megépült, krónikus betegek ápolására szakosodott várpalotai kórház is, amelynek igazgatója, Tóth Ildikó hiába kalapozik az önkormányzatoknál, mindenki óvakodik attól, hogy maszeknak engedje át a számára amúgy felesleges kapacitásokat. "Az önkormányzatok kezében van az egészségügyi célvagyon és az ellátási kötelezettség. Ehhez kötelezően társítanunk kell a finanszírozást, amely ebben a struktúrában merevedett meg. Mivel az egészségügyi ellátórendszer kapacitása a tényleges szükségleteket összességében még mindig meghaladja, pluszágyak befogadása szóba sem jön. Az igencsak kívánatos minőségi válogatás azt feltételezné, hogy egyes szolgáltatókkal szerződést bontunk, másokkal viszont a tulajdonformára való tekintet nélkül újakat kötünk. Erre azonban a jelenlegi jogszabályok nem adnak módot" - vázolja fel a szűkre szabott mozgásteret Molnár Attila, az OEP főosztályvezető-helyettese.A reformtörvények sorában 2006 decemberében elfogadott, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló jogszabály kórházi osztályonként határozza meg az ágyszámokat, amelytől csak a regionális egészségügyi tanácsokban hozott döntéssel lehet eltérni. Márpedig ezek a testületek sokkal inkább a politikai, semmint a szakmai érdekeket képviselik. Különös pikantériája a kapacitásszabályozásnak, hogy Molnár Lajos, aki miniszterként magára vállalta az ágyszám-meghatározást, SZDSZ-es képviselőtársaival április közepén benyújtott indítványában úgy módosítaná az egészségbiztosítási törvényt, hogy az OEP által az önkormányzati, állami intézményeknek fizetett költségek 70 százalékát a magánorvos szolgáltatását igénybe vevők is megkapnák. A sebtében megfogalmazott törvényjavaslat egyelőre minden részletet, hatástanulmányt nélkülöz. Pedig valamilyen módon oldani kell a kötöttségeket, annak érdekében, hogy a színvonalas szolgáltatást nyújtó magánbefektetők is szóhoz jussanak.