2008. augusztus 27., szerda


Az orvosi hivatás általános etikai követelményei

A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexében az általános követelmények bővebb kifejtésére a részletes részben kitérnek. Elérhető a MOK honlapjáról.

Az orvosi etika az orvos szándékait, cselekedeteit és magatartását érintő normákat foglalja össze. A hivatásrendi szabályok összefonódnak az orvosok viselkedésére vonatkozó illemszabályokkal, az orvosi működéssel kapcsolatos szokásokkal és a jogszabályokba foglalt normákkal. Az orvos-beteg kapcsolat bizalmon alapul, amelyben a tevékenység kockázatát és felelősségét együttesen viselik. Az orvost ez a sajátos helyzet fokozott etikai követelmények elé állítja.

Az alapvető etikai normák maradandó, általános emberi, erkölcsi értékeken, évezredes hagyományokon alapulnak, nem függhetnek aktuális politikai, gazdasági irányzatoktól, az egyén pillanatnyi érdekeitől. Kívánatos, hogy az orvos megfeleljen az általános etikai normáknak, és ezt képes legyen egész életében gyakorolni. Szükséges hogy az orvos a beteggel és munkatársaival együttműködve betartsa azokat az íratlan szabályokat is, amelyek az emberi kapcsolatokban fontosak. Kerülnie kell a másokat lekezelő, patriarchális magatartást, az udvariasság, a kultúrált megjelenés és viselkedés, a környezetére előnyösen ható határozott és megnyugtató fellépés, az empátia, partnerkapcsolatokban az egyenjogúság, a kollegialitás és munkatársi szolidaritás alapvető követelmény.

Az orvos a magánéletében is tartsa be a társadalom törvényeit és a közerkölcs szabályait. Lehetőleg kerülje a törvénysértés vagy szabálysértés látszatát is. Az orvos ne legyen alkohol vagy drogfüggő, kóros személyiségű. Nem élhet vissza hivatali rangjával, gazdasági, politikai helyzetével. Betegeit és munkatársait nemzetiségi vagy politikai hovatartozásra, nemre, bőr színére vagy vallására nézve nem különböztetheti meg.1

Az orvos nem élhet vissza betege kiszolgáltatott helyzetével, nem sértheti emberi méltóságát, figyelembe kell vennie szemérem és szégyenérzetét. Még kilátástalannak tűnő esetben is vigaszt kell nyújtania, erőt adva betegének. Feltétlenül el kell kerülni a beteg tárgyiasulását, amelynek következtében esetté, a kutatás tárgyává, vagy sorszámmá válhat.2 Az orvos a beteget egyenrangú partnernek, önálló szuverén személyiségnek kell, hogy tekintse, kerülje a vele való függőség kialakítását, törekedjék a beteg önállóságának megőrzésére.3 Hiba a beteg félrevezetése, az igazság eltorzítása, etikailag azonban nem kifogásolható, ha az orvos mérlegeli, hogy az adott időpontban és körülmények között a beteget hogyan és milyen mértékben tájékoztassa.4

Az orvosnak nem csak szavait kell meggondolnia, ügyelnie kell arra is, hogy non verbális kommunikációja révén se ártson a betegnek. Az orvosi pálya alapkövetelménye az általános műveltség és a szakmai ismeretek állandó korszerűsítése és bővítése. Az orvosnak mindent meg kell tennie, hogy tudását gyarapítsa, és ezt megossza munkatársaival. Az orvos tiszteli tanítóit, becsüli tanítványait, büszke hazájára, egyetemére, őrzi és gyarapítja szakmája és munkahelye hírnevét.

Az orvos nem hallgathat el olyan körülményt vagy eseményt, ami hátrányosan érintheti munkáját, befolyásolja tevékenységét. Munkahelyén kerülnie kell a szélsőséges megnyilvánulásokat, a személyeskedést, konfliktusok gerjesztését, megoldásukra abban a közösségben kell törekednie, ahol dolgozik.

Beosztottként teljesítenie kell felettese törvénybe, szakmai szabályokba vagy erkölcsbe nem ütköző utasításait, legjobb képessége és tudása szerint. Elöljáróinak adja meg a kellő tiszteletet, érdekeinek érvényesítése céljából, ne csatlakozzék illetéktelen befolyásolásra szövetkező csoporthoz, egyéni céljait ne tüntesse fel a közösség érdekeként.

Az orvos tartsa meg az állami és hivatali titkot, őrizze meg a beteggel kapcsolatos információkat. A beteg titkainak nyilvánosságra kerülése nem csak személyiségi jogait sérti, megrendíti az orvosba vetett bizalmat is.5

A vezető az átlagosnál nagyobb befolyást gyakorol környezetére ezért fontos a személyes példamutatása. Alakítson ki demokratikus és alkotó légkört, ne lépje túl hatáskörét, tartsa tiszteletben munkatársai jogait. Ne használjon lekezelő hangvételt, amelyet sem a rangkülönbség, sem, a munkahely sajátosságai nem indokolnak. Ne kérjen beosztottjaitól szervilis magatartást, kritikátlan egyetértést, utasításai nem okozhatnak szakmai vagy etikai szempontból súlyos konfliktusokat. Az orvos munkatársait nem járathatja le a beteg előtt, kritikai megjegyzéseket kollégáira mások előtt nem tehet, köteles megőrizni nem csak egyes kollégája, az egész orvosi testület hitelét, a hivatás méltóságát.6

Etikailag nem kifogásolható, ha az orvos szakmai tanácskozásokon tesz kollégája szakmai vagy tudományos munkájára kritikai észrevételt. Az etikai szabályok betartása különösen fontos, ha az orvos kis közösségben dolgozik, vagy ha szakmai rangja, közéleti szereplése miatt jól ismert, mert etikai vétsége általánosítható, és a közhangulat az orvostársadalom egészére vonhat le negatív következtetést.

Az írott és elektronikus sajtóban adott nyilatkozatok, közlemények, tájékoztatók során az orvosnak mérlegelnie kell, nem sért-e személyiségi jogokat, szakmai szabályokat, orvosi titkokat. Etikai vétség folyamatban levő ügyekről, kísérleti stádiumban levő tudományos kutatásokról nyilatkozni, és evvel prejudikálni a várható eredményeket.7

Az orvos nem fedezhet szakmai vagy etikai hibákat, nem vállalhat szolidaritást hibás diagnózisokkal, beavatkozásokkal, anyagi vagy erkölcsi visszaéléseket. Etikai követelmény, hogy az orvos megfelelő formában jelezze kollégájának, indokolt esetben feletteseinek, az illetékes kamarai szervezetnek, ha egy szakmai tevékenységet vagy emberi magatartást hibásnak, veszélyeztetőnek, etikátlannak ítél.

Az orvosi hivatással számos tevékenység összeférhetetlen, amelyet a jogszabályok esetleg nem tiltanak, de etikailag kifogásolhatók:

nem folytathat a gyakorló orvos olyan foglalkozást, amely hivatásának gyakorlását tartósan gátolja, olyan időigényes, hogy akadályozza a betegellátást

nem vállalhat olyan állást, amely az orvosi hivatás tekintélyét veszélyezteti

nem létesíthet kapcsolatot olyan terapeutával, aki az emberi hiszékenységre építve, tudományosan nem megalapozott, alternatív gyógymódot kínál, és ehhez igényli az orvosi diploma fedezetét.

Etikailag nem marasztalható el az az orvos, aki szakmai és erkölcsi meggyőződése ellenére nem vállal és nem végez bizonyos kezeléseket.
Az orvos nem segédkezhet öngyilkosságban, nem segítheti betegét a halálba.8

Etikátlan a haldokló beteg életének heroikus beavatkozások végzésével céltalan meghosszabbítása, ugyanakkor köteles az orvos a beteg fájdalmát, félelemérzését csökkenteni, biztosítani fizikai igényeinek kielégítését.9

Az orvosi pálya mesterségbeli tudásra és hivatástudatra épül, műveléséhez az etikai normák ismerete és betartása szükséges. Minden szabály nem írható le, ezért az íratlan szabályokat, az általános erkölcsi követelményeket is be kell tartani.

1. Alkotmány70/A.§(1)
2. Alkotmány54.§(1),EüTv.10.§
3. EüTv.13.§,14.§
4. EüTv.13.§,14.§
5. Btk.222.§
6.Btk.179.§,180.§
7.Btk.177.§A.B.
8.Btk.166.§,168.§
9. EüTv. 6. §




Nincsenek megjegyzések: