Lássuk meg végre, mire megyünk együtt
Érdekvédelmi szövetségbe tömörültek a magyarországi magánkórházak
– Nemcsak az érdekeink különböznek az állami szféra egészségügyi intézményeinek érdekeitől, de az eszünk is másként jár – vélik a magánklinikák képviselői, akik a jövőben mindenhol ott akarnak lenni, ahol róluk is döntenek. Hallatni akarják a hangjukat a törvényalkotásban, nem szeretnének kívül rekedni a szaktárca döntéshozó testületein, és érdekérvényesítő szerepre törekszenek az Országos Egészségbiztosítási Pénztárban, valamint a Magyar Orvosi Kamarában. „Eljuttattuk a javaslatainkat a kórháztörvényhez, és felajánlottuk: egyesületünk az egészségügy privatizációja során a kormány egyik tanácsadó szervezeteként segítené a magyar egészségügy reformját” – sommázta a nemrégiben megalakított Magyar Magánkórházak Egyesületének célját Seffer István kaposvári plasztikai sebész, a szervezet alelnöke.
Megalakulásunk előzményéről egyébként tudni kell, hogy Brüsszelben a katalizátorok az osztrák kollégák és az egyházi kórházak képviselői voltak. Ez utóbbi is indokolja, hogy az egyházi kézben lévő magyar kórházakat is az egyesületünkbe hívjuk” – jelentette ki.
„Offenzívába kell lendülnünk és hathatós érdekvédelmet kell folytatnunk. Kétfrontos harcot kell vívnunk: a belföldi konkurencia mellett a külföldivel is meg kell küzdenünk. Gondolom, köztudott, hogy a betegturizmus ma nem az állami, hanem a magánszférában csapódik le. Mindeközben egyesületünk tagjainak fel kell kínálnunk és bővítenünk kell az uniós pályázati lehetőségeket. Jogi képviseletet is biztosítunk, hazait és nemzetközit egyaránt. Hangsúlyozni szeretném: nem a magyar kórházak szövetségével és a Magyar Orvosi Kamarával szemben, hanem velük párhuzamosan akarunk dolgozni. Úgy látom, a hazai egészségügyben sok mindent másként kell csinálni. Például nemcsak betegjogi, hanem orvosjogi törvényt is alkotni kell. Ebben szükséges lenne deklarálni a doktorok jó hírnévhez, jóléthez fűződő jogait, helyhez kötöttségük megszüntetését, a gyógyítás szabadságának és az ellátás megtagadásának jogát. Indokolt például annak lehetővé tétele, hogy a magánorvosi engedély egész Európára, és ne csak egy orvosi szobára vagy rendelőre legyen érvényes” – sorolja a teendőket Seffer doktor.A rendszerváltozás óta a magyar egészségügy helyzetét úgy látja, hogy miközben csaknem minden átalakult, egyedül az egészségügy maradt meg szocialistának. Az eddigi próbálkozások erőtlenek, eredménytelenek voltak. Az állami fekvőbeteg-ellátó intézmények sorra csődbe jutnak, és tucatszám várnak az állam konszolidációs mentőövére, a magánklinikák viszont nyereségesek. Pedig már bizonyították, hogy az állami intézmények költségeivel csaknem azonos áron dolgoznak.
A sikeres magánklinika-tulajdonosként ismert plasztikai sebész nem vitatja, hogy saját pácienseinek és az egyesületbe tömörült magánkórházak betegeinek többsége a tehetősebbek közül kerül ki, azt azonban határozottan állítja: aki ma hazánkban munkahellyel rendelkezik, az meg tudja fizetni a helyreállító műtéteket. „Nemcsak gazdag pácienseim vannak. Sokan tudják, hogy alapítványi pénzből évente 15–20, kimondottan szegény ember műtétjét vállalja a tizennégy orvost foglalkoztató Seffer–Renner Magánklinika”. „Lássuk, mire megyünk együtt” – mondta a várakozás nem titkolt izgalmával Seffer doktor. Majd mikor azt kérdeztem tőle, hogy végül is mi táplálja a magánklinikák és a minden bizonnyal hamarosan megszaporodó magánkórházak, privatizált kórházi részlegek betegellátásába vetett bizalmát, azt felelte: „Elsősorban az, hogy nálunk a legkvalifikáltabb szürkeállomány a legkorszerűbb technikával és a legalázatosabb páciens-kiszolgálással párosul. Ezzel nem lehet versenyezni”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése