AZ ORVOSOK ÉRDEKÉRVÉNYESITÉSÉRŐL

Coleman szerint társadalmi tõke akkor jön létre, amikor az emberek közötti viszonyok úgy változnak meg, hogy elõsegítsék a cselekvést.

A társadalmi tõke szerinte személyek közötti viszonyokban ölt testet. Akik rendelkeznek vele, elõnyre tehetnek szert másokkal szemben: az olyan csoport például, amelynek a tagjai megbízhatónak mutatkoznak, és nagymértékben megbíznak egymásban, sokkal többre képes, mint egy hasonló, de a megbízhatóságnak és a bizalomnak híján lévõ csoport. A társadalmi tõkét e tõke birtokosai felhasználhatják érdekeik érvényesítésére.

Coleman a társadalmi tõke számos formáját különbözteti meg, ezek közül a továbbiakban a kötelezettségek elvárások, valamint a szándékosan létrehozott szervezetek lesznek lényegesek, ezért az alábbiakban csak e két fajtát tárgyalom.

Kötelezettségek és elvárások: Ha A megtesz valamit B-nek, és bízik abban, hogy B ezt a jövõben viszonozza, akkor ez A-ban elvárást ébreszt, B-ben pedig azt a kötelezettséget, hogy ne veszítse el ezt a bizalmat. A viszonzás egyik lehetséges formája, hogy B rendelkezésére bocsátja A-nak személyes kapcsolati hálóját. A másik személy kapcsolati hálójához, mint erõforráshoz való hozzáférés jelentõsen megnövelheti az érdekérvényesítés hatékonyságát. Granovetter (1994) a személyes kapcsolatháló ezen elemét a kapcsolat szorossága alapján, gyenge kötéseknek nevezi, amelyek hídszerû kapcsolatot létesít az kapcsolati háló erõs kötésû elemei között.

Szándékosan létrehozott szervezetek: ennél a típusnál említi meg Coleman az úgynevezett önkéntes társulást, amely valamilyen közjószágot teremt. Esetünkben a szakszervezet, illetve az orvosi kamara tekinthetõ ilyen szervezetnek. Azt hiszem, a szakszervezet funkciója mindenki számára világos, nem így a kamaráé, ezért ehhez a fogalomhoz szükséges némi magyarázatot fûzni.

Érdekérvényesítésük során az orvosok gyakran veszik igénybe társadalmi tõkéjüket. Az egyes tõkefajtáknak azonban különbözõ a súlyuk: a szándékosan létrehozott szervezeteknek - mint amilyen az orvosi kamara és a szakszervezet - a rendszerváltást követõen sem jut jelentõsebb szerep, ezzel szemben a kötelezettségek elvárások típus továbbra is megõrizte vezetõ helyét.

Mi az oka a kamarának és a szakszervezetnek a társadalmi tõke másik fajtájával: a kötelezettségek elvárásokkal szemben alárendelt szerepének. A jelenség hátterében az orvosok szocializációja áll, rendszerváltás elõtt ugyanis csak ez utóbbit alkalmazhatták, ami ráadásul hatékony eszköznek bizonyult. Ennek a társadalmi tõkének a választását valószínûsíti az orvostársadalom tekintélyelvûsége is, ami ugyancsak szocializációs termék, és az erre való kondicionálás már az egyetem padsoraiban elkezdõdik. Az orvosi egyetem ugyanis nagyfokú konformitást vár el a medikusoktól, ennek egyik eleme az egyetem hierarchikus struktúrájának feltételek nélküli elfogadása. Ráadásul ennek az egyetemnek nincs vészkijárata, a megszerzett tudást ugyanis nem, vagy csak nagyon nagy veszteséggel lehet átváltani, ami arra ösztönzi a hallgatókat, hogy mindenáron végezzék el az egyetemet.

További fontos tényezõ, hogy az orvosok szervezetei gyengék és alulmaradnak az ÁNTSZ-szel szemben. Az orvosok tehát racionálisan döntenek akkor, amikor az ÁNTSZ-t részesítik elõnyben, hiszen e szervezeteknek nagyon komoly hatásköre van. Láthattuk, hogy a tiszti fõorvos ott van az önkormányzat egészségügyi bizottságának ülésein, így elsõ kézbõl értesül a helyi hatalom egészségügyet érintõ döntéseirõl, már a döntéselõkészítés során kifejtheti véleményét. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki ujjat merjen húzni vele, az ÁNTSZ ugyanis indokolt esetben bezárhatja az egészségügyi intézményeket. Ismerve a hazai egészségügyben uralkodó állapotokat, közegészségügyi szempontokra hivatkozva szinte bármelyik egészségügyi intézményt be lehetne csukni, aztán a betegek leszavazzák a következõ választáson a polgármestert a képviselõ urakkal együtt.

Az egyik vállalkozó orvos például arról panaszkodott, hogy az a vízcsap, amely délelõtt az állami ellátás során még megfelel a közegészségügyi elvárásoknak, délután az ugyanabban a helyiségben mûködõ orvosi vállalkozás esetében már nem volt elfogadható. Az ÁNTSZ megtehette, hogy bezárta a vállalkozást, miközben az állami ellátás változatlanul folyhatott. A tanulmány elején említett esetben, amikor a képviselõtestületben ülõ orvosok megakadályozták az új körzet kialakítását, a történet még nem ért véget. A polgármester a következõ ülésre ugyanis meghívta a megyei tiszti fõorvost: a képviselõtestület most már egyhangúlag elfogadta az új körzet kialakítására tett javaslatot. Az ÁNTSZ tehát helyi szinten hatékonyan léphet fel az egészségügyet érintõ kérdésekben, de - mint a kórházi ágyak számának csökkentésével kapcsolatban láthattuk - felfelé nem tud ellenállni, ez ugyanis egy olyan hierarchikus testület, amelynek a csúcsán lévõ személyt, az országos tiszti fõorvost a miniszter nevezi ki vagy váltja le. Ezért van tehát létjogosultsága az orvosok által létre hozott szakmai és érdekérvényesítõ szervezeteknek.

Felvetõdik a kérdés, milyen következményei vannak az egészségügyi rendszer mûködése szempontjából a kötelezettségek és elvárások típusú társadalmi tõke dominanciájának. Ha nem lenne jelen ez a társadalmi tõke típus, akkor valószínûleg komoly mûködési zavarok lépnének fel, hiszen az orvosok egyes beruházások, valamint fejlesztések terén - sõt olykor mûszerek és gyógyszerek beszerzése esetében is - ezt a társadalmi tõkét mozgósítják.

A kötelezettségek elvárások típusú társadalmi tõke azonban egyenlõtlenül oszlik meg az orvostársadalmon belül, ennél fogva azok az orvosok vannak elõnyben, akik nagyobb arányban birtokolják. Körvonalazható-e az orvostársadalmon belül a "nagytõkések" csoportja? Szerintem igen: azok az orvosok, akik beosztásuknál fogva maguk is hatalommal és presztízzsel rendelkeznek, hiszen õk azok, akikkel érdemes kapcsolatot teremteni és e kapcsolatot fenntartani. Azok az orvosok viszont, akiknek nincsen befolyásuk, behozhatatlan hátránnyal indulnak a kötelezettségek és elvárások kiépítése terén, ennél fogva érdekérvényesítõ képességük is gyengébb.

A szándékosan létrehozott szervezeteknek - mint a társadalmi tõke egyik formájának - lenne még egy elõnye a kötelezettségek és elvárások típussal szemben: mégpedig az, hogy e szervezetek képesek lennének orvosetikai normák érvényre juttatására az egészségügyön belül, míg a kötelezettségek és elvárások erõforrásként való felhasználása során nem kell etikai szempontokat figyelembe venni.

A szándékosan létrehozott szervezetek megerõsödésétõl tehát a kisebb presztízsû orvosok hatékonyabb érdekérvényesítését lehetne remélni, ráadásul etikai normák is beépülhetnének az érdekérvényesítés folyamatába. Így például a körzetek nagyságának kialakítása, a kórházak bezárása és az ágyszámcsökkentés során nem, vagy nem olyan könnyen gyõzedelmeskedhetnének egyes orvoscsoportok partikuláris érdekei.



http://www.socio.mta.hu/mszt/20004/gyukits.htm