EGY-ÜGYŰ MINISZTEREKTŐL A NONZÉRÓ JÁTSZMÁKIG

( részlet Szummer Csaba IME VII: évfolyam 5.számában megjelent cikkéből )

NONZÉRO

Ami végül a választások utáni időszakot illeti, legyenek azok akár 2010-ben, akár 2010 elött, szembe kell néznünk azzal a helyzettel, hogy sajnálatos módon a kormányzásra készülő másik oldal sem mutatott fel eddig komolyan vehető szakmai alternativát a gyógyitó ellátórendszer átalakitására. Nem túlzáskijelenteni: amilyen bigott módon hitt az SZDSZ-es tárcavezetés a piac Messiásában, ugyanolyan ideológikus hévvel, nemegyszer nyilvánvaló demagógiával utasitja el egyelőre a piaci mechanizmusokat a jobboldal. Miközben a liberális szaktárca a Piac apoteózisán buzgolkodott, ellenfele fájdalmas pózba vágta magát. és arról jajongott, hogy az egészség nem áru. Csakhogy a piaci kudarcokkal kapcsolatos elméleti kutatások, valamint az elmúlt négy évtized tapasztalatai egyaránt mutatták, hogy a hatékony egészségügyi finanszirozás a költségvetési intézményekre jellemző tervezést a piaci mechanizmusokkal képes kombinálni. Mig ugyanis a tervezés kizárólagos alkalmazása hatékonysági és ellátási problémákhoz vezet, a spontán piaci hatások megállithatatlan költségnövekedést eredményeznek az egészségügyi szoilgáltatások piacán.

Minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel, mondta a francia történész Alexis de Tocqueville, az amerikai demokrácia első leirója. Hozzátehetnénk, és olyan ellenzéke is. A mostani gazdasági és politikai helyzet kialakulásáért természetesen az elmúlt 6 év kormányzása a felelős elsősorban, azonban az ellenzék sem vétlen,mivel sok esetben páratlan demagogiával hajszolta bele a kormányt a felelőtlen és ostoba pénzszórásba , konfrontativ politizálásba. Az ország jó ideje csapdában vergődik: a szükséges változások a közszférában rövid távon áldozatot követelnek, váltotatásokat elinditani hivatott politikusok ugyanakkor eddig képtelenek voltak négy évnél hosszabb távon gondolkodni. Az elmúlt 6-7 évben a két nagy párt az átalakitáshoz szükséges konszenzus kialakitáésa helyett a játéklemélet fogolydilemma-helyzetének a legpusztitóbb változatát adta elő, háry jánosi igéretspirállal húzva lefelé egymást és az országot a költségvetési deficit örvényébe.

Win-win helyett win-lose játék folyt ( én csak a te rovásodra nyerhetek ) , hiányzott a bizalom és a politikai szakértelem is, amiel el tudták volna hagyni az igérgetési kényszerpályát.

Jól látszik ez az egészségügy vonatkozásában is : mig az Orbán kormány lényegében konzerválta az átalakulásra megérett rendszert, a Medgyessy-Gyurcsány- és Gyrcsány-reloaded- kormányok inkább improvizativ módon, a szabad asszociációk módszerével közelitettek az egészségügyhöz : a 2002-es választások után az első kormánymegbizott pénzügyi konszolidációval akarta javitani a kórházak hatékonyságát, ezt a kórházprivatizáció gondolata követte, majd a beteg és a szolgáltatók közé ékelődő profitorientált betegirányitók Európában legalábbis egzotikusnak számitó elgondolása. Végül az SZDSZ-es tárca tevékenysége az elmúlt két évben nem kis részben abból állt, hogy a " négy láb jó, a két láb rossz " következetességével skandálta : " a piac jó az állam rossz ".

18 év telt el a rendszerváltás óta és még mindig nem a higgadt, okos, rugalmas pragmatizmus , a nagypresztizsű pártoktól függetelen, nemzetközileg elismert szakemberek együttes munkája határozza meg nagy elosztó-és szolgáltató rendszereink sorsát, hanem politikai kártékony cikk-cakkjai, üres lózungjai , esetleges és sokszor elvtelen alkui.A jobboldali kormány annak idején részben azért nem vezette be a több-biztositós modellt,mert a modell szószólója belekeveredett a Lockheed_martin botrányba.Négy évvel később a kórház-privatizációt favorizáló baloldali kormány a köztársasági elnökkel folytatott méltatlan és értelmetlen küzdelmét elveszitve mintegy gyerekes dacból lemondott arról, hogy saját kórháztörvényét megalkossa. 2003-ban milliárdokat kaptak azok a kórházak,akik vállalták, hogy beruházásaik révén jelentős mértékben növelik szolgáltatásvolumenüket, egy évvel később azután a tárca szolgáltatásvolumen korlátokat állitott fel, áthúzva mndenféle racionális megtérülési megfontolást.

A privatizált ellátás-szervezés modellje már itt volt a spájzban, amikor a kormányfő 2004-es bukásával annak bizalmi embere, a profitorientált ellátásszervezés vezéralakja is eltünt a politikai süllyesztőben Végül hasonló módon tüntek el a versengő biztositókért lelkesedő SZDSZ-es tárcavezetők is széfestzűl-vizit díjastúl- mindenestül.


A non-zéro játszmák előnye jól ismert a társadalomtudományokban de józan paraszti ész számára is. Robert Wright amerikai újságíró a millenniumra megjelentetett könyvében a Nonzeróban úgy vélekedik, ha el nem rontjuk, akkor jó eséllyel számithatunk arra, hogy egy harmonikusabb, szebb jövő, egy magasabb szintű egyensúlyi állapot küszöbén áll az emberiség, a jelenlegi perturbanciák pedig csupán a "csend elötti vihar" jelenségei. A nem-zéro összegü játszmák szelekciós előnye folytán ugyanis mind biológiai , mind pedig a kulturális evolucióban egyre összetettebb és hatékonyabb organizmusok és társadalmi formációk alakulnak ki. Az ember esetében azonban ez a fejlődési folyamat nem törvényszerű, szüksé van hozzá az aktorok bölcs belátásra is. Lassan két évtized telt el a rendszerváltás óta, körülbelül ennyi időre volt szüksége a keményfejű ireknek is ahhoz, hogy megértsék, a zéró-összegű acsarkodás nem vezet sehová. Hamarosan meglátjuk majd, komolyan gondolja-e a Fidesz új szlogenjét,miszerint a" A jövő megegyezéssel kezdődik " A párt, hakicsit is okosan és előrelátóan gondolkodik, tanulva a balliberális koalició hibáiból, már most koopeációra és semmiképpen nem konfrontációra törekszik majdani ellenzékével.