Pénzbüntetésre ítélték a mindszenti beteget elküldő orvost
2011. február 05."Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében mondta ki bűnösnek a hódmezővásárhelyi kórház egyik orvosát pénteken a Szegedi Városi Bíróság egy 67 éves mindszenti férfi ellátásával kapcsolatban; az ítélet nem jogerős.
A megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság százötvenezer forint pénzbüntetéssel sújtotta a doktornőt.
A beteg férfit 2007. április 6-án - néhány nappal az egészségügyi ellátórendszer átalakítása után - szállították a hódmezővásárhelyi kórházba, ahol a vádlott fogadta és vizsgálta meg, majd egy orvos nélküli mentővel továbbküldte a területileg illetékes szentesi kórházba. A férfi keringése azonban az úton összeomlott és a beteg életét nem tudták megmenteni.
Vörös Erika bíró az ítélet csaknem egyórás indokolása során kifejtette, elfogadta a vádlott védekezését, amely szerint megvizsgálta a férfi pulzusát, meghallgatta légzését, és ellenőrizte, ödémásodik-e a lába.
A bíróság által elfogadott szakértői vélemények szerint azonban átfogó belgyógyászati vizsgálatra lett volna szükség ahhoz, hogy eldönthető legyen, a férfi állapota sürgősségi ellátást igényel-e. Az orvos nem vizsgálta meg teljes körűen a több betegségben is szenvedő pácienst, így nem zárhatta ki, fennállt-e a sürgős szükség helyzete, az orvos ezzel a férfit az egészségromlás közvetlen veszélyének tette ki.
A páciens halála azonban nem róható fel a foglalkozási szabályokat megszegő orvosnak.
A bíró hangsúlyozta, "még laikus szemmel is megállapítható", hogy a férfi a hódmezővásárhelyi kórházba szállításakor orvosi ellátást igényelt."
MTI
----------------------------
A kiemelt szövegrész az EüTv előírásain alapul, jogszerű, logikus, kellően indokolt. Ehhez ráadásul minden betegnek joga van, aki orvoshoz fordul, és minden orvosnak így kellene beteget vizsgálnia, minden esetben. Szakmai szabály.
Egyetlen gond van vele, ha betartjuk szó szerint. Egy teljes körű vizsgálat, ami még egy gyógyszerfelíráshoz is kötelező, 30 perc.
Ha elkezdjük betartani, hogy laikus bírók ne kefélhessenek el minket, az ágazat - teljesen törvényesen - kártyavárként fog összeomlani napok alatt.
AZ különösen megdöbbentő, hogy a bíró laikus szemmel látja azt, amit mi orvosok nem látunk, egyrészt, mert nem igaz, másrészt mert nem voltunk ott.
Hogyan merészeli egy tanulatlan, beteget soha nem vizsgáló jogász a tapasztalt orvos helyszíni véleményét egyáltalán a szájára venni, nemhogy kétségbe vonni? Ilyet az ítélet kihirdetésekor józan ésszel nem lehet előadni...
Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy bíró jobban ért a gyógyításhoz, mint az orvos. Én meg azt mondom, laikus ésszel is látható, hogy őnagyságának lövése nincs az egészségügyhöz, a biológiához, és a joghoz sem, amikor azt egészségügyi kérdésekben alkalmazza.
Az időablak fogalmát is ismerni kellene, az orvosnak percek alatt kell döntenie, míg egy bíró kotlik a dolgon hónapokig, és nyugodtan elcseszheti, mert senki nem rúgja csipán érte. És másodszor is elcseszheti, és még mindig nem pofozta fel senki. Neki lehet.
Mór óta bíró ebben az országban jobb, ha meg sem mukkan.
Minőségi ellátást akartok napi 8 betegnek (Svédország), vagy mindenkinek jár az orvos azonnal típust napi 150 pácienssel, 2-3 perces átlaggal. Majd kipróbáljuk mi lesz, ha betartjuk a törvényt.:-)
Gúvadni fog a szemetek, milyen gondosak tudunk lenni...
work to rule
BLOGGER KOMMENT :
Azért van még itt valami. A renitens beteg a halála előtt néhány órával a területileg illetékes szentesi kórházban – ép tudattal, aláírással és tanúk előtt – visszautasította az ott fölkínált kezelést. Nyitott kérdés, hogy egy ilyen döntés meddig érvényes, mert ha két óra múlva is az, akkor Szökő-Császár Ildikót akkor sem lett volna illő meghurcolni, ha ajtót mutat a betegnek. Ő azonban rutinvizsgálatokat végzett, s csak azután irányította újból a szentesi kórházba, amelynek felelősségét egyébként még senki sem vizsgálta. A mentőkét sem, akik útlezárásra hivatkozva először nem a területileg illetékes szentesi, hanem a vásárhelyi kórházba vitték a férfit, majd onnan később egy másik mindszenti beteggel, egy mélyvénás trombózis után stabilizált idős asszonnyal együtt szállították át. A néni sokáig emlegette az esetet, fölidézve, útközben miként próbálta a mentőápoló újraéleszteni Hajdú Imrét.
Ha a doktornő nem küldi tovább a beteget, hanem fölveszi az osztályra – amit jogszerűen nem tehetett volna meg –, a férfit azzal sem lehetett volna megmenteni. Betegsége ugyanis bármikor rosszabbra, akár végzetesre fordulhatott, s ennek ő állítólag tudatában is volt. Ennek ellenére változatlanul az a kérdés, hogy fennállt-e a sürgős szükség állapota. Ezt pedig egy tapasztalt belgyógyász- aki jól ismerte a beteget hiszen már korábban kezelte - állapitotta meg, hogy szállitható állapotban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése