Ötven felett szülnek a nők
Innen is gratulálunk, hogy Fehér Anna színésznő ötven felett vállalja a szülést, nagyon szűk csoportnak lesz ezzel a tagja. A KSH legutóbbi adatai szerint 2009-ben 96 442 sikeres szülésből mindössze háromnál lett anya ötven feletti nő. Hogy ne kelljen számolni, 32 147 szülésenként hozott világra gyereket ötvenen túli nő.
És ezzel 2009 még rekordévnek is számít a 2000-es években. 2000 és 2008 között ugyanis összesen 6 újszülött anyja volt ötven feletti
Régebben ez is más volt, 1949-ben 43 újszültött anyja múlt ötven. Az igaz, hogy akkor többen is születtek (190 398), de az arány így is magasabb volt, mint most, nyilván fejlettebb egészségügyi háttér mellett (4427 szülésenként egyszer volt ötven feletti az anya). De még 1960-ban is 39 idős nő lett anya. Viszont, 1975-ben, a nagy gyerekboom idején már csak két gyereket szült ötven feletti nő.
És még egy adat: a 2009-ben ötven fölötti szülő nő egyike sem élt házasságban. Fehér Anna sem házas.
"Therefore, a 40-year-old woman has 40-year-old eggs"
Edwards-szindróma
A 18-as triszómia (Edwards-szindróma) jól ismert számbeli autoszóma-rendellenesség .A klinikailag felismert terhességek 0,18%-ában fordul elõ, 0,15/1000 gyakorisággal, a második leggyakoribb autoszóma-triszómia az újszülöttek között . Súlyos szellemi és növekedési retardáció, microcephalia, omphalokele, a szív és a vese fejlõdési rendellenessége jellemzi a tünetegyüttest, amely az élet elsõ évében 95%-os mortalitási arányhoz vezet.
 |
A 18-as kromoszóma szerkezeti rendellenességei, mint a részleges monoszómia és triszómia vagy a számfeletti izokromoszómával járó 18-tetraszómia, ritkák. A fenotípus rendellenességei ezekben az esetekben a hiányzó vagy a többszörös kromoszómaanyag nagyságával állnak összefüggésben. A triszómiák és a kromoszóma-átrendezõdések kialakulhatnak, mint a meiosisok vagy a postzygoticus mitózisok hibái.
A szülõi eredetû, különbözõ számfeletti vagy hiányzó kromoszómákon végzett vizsgálatokkal foglalkoznak a legújabb kromoszómaszindróma-kutatások. A 18-as kromoszóma rendellenességeinek vizsgálatát megnehezíti a megbetegedés ritka elõfordulása és a betegek rövid élettartama.
Napjainkban a PCR amplifikáción alapuló STR tipizálás lehetõséget ad a betegek genetikai anyagának elemzésére olyankor is, amikor csak tárolt minták állnak rendelkezésre, így növelve a vizsgálatok számát. A gyakran erõsen fragmentált DNS csak igen kis mennyisége izolálható ezekbõl a szövetekbõl, így a PCR alapú markerek, mint STR-ek hasznos eszközök ezeknek a nehezen használható DNS-forrásoknak a vizsgálatára. Mivel az allélok nagy száma miatt az STR-ek nagymértékben informatívak, ezért lehetõvé válik a kromoszóma-rendellenességek eredetének megállapítása, és következtetések levonása a kialakulás celluláris stádiumára vonatkozóan.
Alábbiakban beszámolunk a 18-as kromoszóma különbözõ rendellenességeinek eredetére és kialakulására vonatkozó molekuláris biológiai vizsgálatainkról, több központból összegyûjtött eredményeink alapján.
Lényeges szempont volt a 18-as átrendezõdések eredetének tisztázása a genetikai tanácsadás, a családtervezés számára.
Betegek
A vizsgált populáció 100 18-triszómiás és 7, a 18-as kromoszóma szerkezeti rendellenességével született beteget érint, az elõzõleg már közölt 67 eseten kívül (5-10) (1.a táblázat).
A betegek és szüleik vizsgálati anyaga a részt vevõ centrumokból (Bonn, Bensberg, Tübingen, Budapest) érkezett.
A citogenetikai vizsgálatok perifériás vérkultúrában, ASG vagy QFQ banding alkalmazásával történtek, a betegek karyotypusát az 1. ábra mutatja.
Öt esetben nem történt citogenetikai vizsgálat, az Edwards-szindróma klinikai diagnózisát STR tipizálással igazoltuk.
Itt közöljük elsõként a 18q izokromoszómás esetünket, ahol az i (18q) a 18p monoszómiájához és a 18q triszómiájához vezetett. A diagnózist egy 8 hetes abortumban állítottuk fel.
Anyag és módszerek
A betegeket és szüleiket STR tipizálással vizsgáltuk, hogy a számfeletti kromoszóma melyik szülõtõl származik és a sejtosztódás melyik stádiumában következik be non-disjunctio. A DNS-forrásokat a perifériás vérlymphocyták, fibroblasztok, magzatvízsejtek és tárolt anyag, pl. paraffinba ágyazott szövetek és üveglemezekre rutinszerûen rögzített kromoszómák alkották. A DNS kivonása a máshol leírt protokollok alapján történt (5).
Az alkalmazott STR-markerek felölelték a teljes 18-as kromoszómát. A primerek listája, valamint szekvenciájukra és a PCR feltételeire vonatkozó információ a szerzõktõl megkérhetõ. A tárolt szövetekbõl kivont DNS esetében a PCR feltételei módosultak, mivel a korábban közölt PCR-t radioaktív módon végezték, 32P-dCTP-k (teljes szál jelzés), valamint az allelikus állapot képi megjelenítése autoradiographiával történt, denaturáló szekvencia gélelektroforézist követõen. Néhány esetben a nem radioaktív PCR-termékeket képileg ezüstfestéssel jelenítettük meg.
Elõször minden esetben megállapítottuk, melyik szülõtõl származik a 18-as kromoszóma rendellenessége. Ezt követõen, azoknak a lókuszoknak az aneuploid utódjait osztályoztuk, amelyekre a számfeletti 18-as kromoszómát örökítõ szülõ heterozygota volt.
A heterozygota szülõt, mint a homozygotaság hiányával jellemezhetõt �nonreduction to homozygosity, N�-nek (nem redukció homozygozitásig) jelöltük, a heterozygotaság elvesztését �reduction to homozygosity, R�-nek neveztük el.
A triszómia szülõi eredetét legkevesebb 5 informatív markert alkalmazva microsatellita (STR) módszerrel vizsgáltuk.
Ha a szülõhöz hasonlóan a heterozygotaság minden vizsgált lókuszra fennmaradt, úgy következtettünk, hogy a zavar a meiosis I-ben történt.
Ha a szülõi heterozygotaság minden informatív markerre vonatkozóan homozygota statusra redukálódott, azt a meiosis II vagy a postzygotikus mitózis zavara jeleként értékeltük.
Azokban az esetekben, amikor mind a redukció, mind a non-redukció jelen volt, postzygoticus mitotikus zavart tételeztünk fel és a kóros sejtosztódás eredetét a 18q és 18p legproximálisabb markereinek tipizálásával elemeztük. Ha a szülõ heterozygota statusa ebben a régióban az utódban nem redukált állapotnak felelt meg, a zavar a meiosis I-ben, ha redukálódott, akkor a meiosis II-ben következett be. Ha a proximális markerek adott esetben nem voltak vizsgálhatók vagy informatívak, akkor a helyileg legközelebbi markert alkalmaztuk a vizsgálathoz.
Eredmények
A probandok karyotypusát hagyományos citogenetikai módszerrel állapítottuk meg. Mozaikos forma nem fordult elõ. A vizsgált DNS-t különbözõ friss vagy tárolt szövetbõl vontuk ki. Az utóbbi esetekben az STR-eket csak 200 bp hosszúságig lehetett meghatározni, a nagymértékû DNS-fragmentáció miatt.
Csak azokban az esetekben volt lehetõségünk az aberráció eredetének megfelelõ sejtosztódási stádium meghatározására, ahol a genomialis DNS nagyobb mennyisége állt rendelkezésre. STR tipizálással 38, új 18-triszómiás esetünkben a számfeletti kromoszóma anyai eredetûnek bizonyult.
Ebbõl a 38 esetbõl 8 az anyai meiosis I hibájának volt tulajdonítható, az apai heterozygozitás redukciójának hiányával demonstrálva a 18p és 18q proximális markerekkel. Másik 13 esetben ezen proximális markerek redukciójával és az ennél disztálisabban elhelyezkedõ STR markerek non-redukciójával a II. meiotikus sejtosztódás zavarát tételeztük fel.
Két esetben az aberráció postzygoticus mitotikus osztódási hibának tûnt, pl. minden tipizált marker az apai heterozygozitás redukcióját mutatta. A 2. ábra tartalmazza a példákat. A fennmaradó 17 esetben nem volt lehetséges a pontos osztályozás a vizsgált STR-ek korlátozott száma miatt. Ezekben az esetekben a genom DNS-t tárolt mintákból vontuk ki, amelynek során csak kis mennyiségû, nagy fragmentációjú DNS volt vizsgálható.
2. ábra: STR tipizálás példái 18-triszómiás betegek családjában. a) A proband (ES) STR D18 S497 mintája. A beteg két 18-as kromoszómát (1. és 2. allélokat) az anyától, a 3. allélt (4) az apától örökölte. b) A számfeletti kromoszóma anyai eredetét bizonyítja, ugyanezen markerrel tipizálva egyetlen anyai allél (1), amely lényegesen erõsebben jelölõdött, mint az apai allél (2). c) Ebben az esetben a számfeletti 18-as kromoszóma apai eredetû (1-es allél) Rövidítések: Fa-apa, Mo-anya, ES-Edwards-szindrómás beteg
Az eredmények pontosságát illetõen, figyelembe kell venni a 18p-ben és a 18q-ban a legproximálisabb markerek közötti távolságot. Ezért ezekben az esetekben eredményeink csak megközelítõek.
Öt esetben, amikor citogenetikai lelet nem állt rendelkezésünkre, a klinikai gyanú alapján a 18-triszómiát a molekuláris genetikai módszerrel igazoltuk.
Összesítve jelenlegi eredményeinket a már publikált anyaggal (6-7), a triszómiák 19 esetben a meiosis I-ben, míg 30 esetben a meiosis II-ben alakultak ki (1. táblázat).
A most közölt új izokromoszómás esetünkben: i (18q) (q10) a 18p monoszómiáját és a 18q triszómiáját az anyai 18p allélok hiányával és a 18q kétszeres jelenlétével igazoltuk.
Az aberráció anyai eredetét a 18q-n elhelyezkedõ STR markerek heterozygotaságának redukciója igazolta, mint a postzygoticus sejtosztódás rendellenességét.
Eredményeink felosztását a teljes vizsgált populációra vonatkozóan a szülõi eredet, a sejtosztódási stádium, amelyben a sejtosztódás rendellenessége bekövetkezett az ASG vagy QFQ sávmódszerrel értékelt aberráció típusától függõ csoportosításban az 1.a és b táblázat mutatja be.
Megbeszélés
Annak eldöntésére, hogy a 18-as kromoszóma aberrációjának kialakulása hátterében azonos vagy különbözõ mechanizmusok állnak, ilyen rendellenességet hordozó magzatokat és gyermekeket vizsgáltunk.
Eredményeink azt mutatják, hogy a triszómia csak az esetek 8%-ában származik az apától, az esetek túlnyomó többségében a számfeletti kromoszóma anyai eredetû. Megállapításaink egyeznek más kutatócsoportok eredményeivel (3, 11, 15, 17, 20).
Apai non-disjunctióból származó triszómiák aránya is hasonló az akrocentrikus kromoszómák triszómiáinak eredményeihez (19, 21), és például a 16-os kromoszóma triszómiájára vonatkozóan még nem találtak apai örökítést (13).
Saját vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a 18-as kromoszóma esetében non-disjunctio az esetek többségében a meiosis II-ben következett be. Összesen 49 anyai eredetû triszómiás beteg közül 30-ban a II. meiotikus sejtosztódás zavarát igazoltuk és csak 19 esetben alakult ki triszómia a meiosis I-ben.
Eredményeink összhangban állnak Fisher és mtsai (11) eredményeivel, de jelentõsen eltérnek a 13, 15, 16, 21, 22 és 47, XXX-triszómiákban leírt anyai non-disjunctiótól, amelyekben fõként a meiosis I hibái játszanak oki szerepet (1, 13, 18, 21). A nyolc apai eredetû 18-triszómiás esetbõl csak 3 származott meiotikus non-disjunctióból, jelezve, hogy az apai meiosis zavara igen ritka.
Öt anyai és 4 apai eredetû rendellenességben a heterozygotaság redukcióját minden tipizált lókuszra kimutattuk, ez a meiosis II vagy a postzygoticus mitózis zavarára utal.
Ha postzygoticus mitotikus non-disjunctiót tételezünk fel, bizonyosak lehetünk abban, hogy a mitotikus számfeletti 18-as kromoszóma apai eredetében nincs preferencia, mivel az apai vagy anyai eredetû 18-as kromoszóma megkettõzõdése a zygotában elméletileg egyenlõ eséllyel következik be.
Öt esetben a betegek fenotípusa megfelelt az Edwards-szindrómának, de citogenetikai vizsgálatra nem volt lehetõség. Ebben a helyzetben felvethetõ az is, hogy más genetikai betegség okozta a tünetegyüttest. Ezeknél a betegeknél az STR-vizsgálattal kimutatott 18-triszómia alapján a recesszív autoszomális rendellenességek kizárhatók voltak. Ez drámaian megváltoztatja a potenciális ismétlõdési kockázatot, és következményei lehetnek a családtervezésben.
A rendellenesség kialakulásának tekintetében a legjobban jellemzett a 18p izokromoszóma. Számos tanulmány jelzi, hogy az esetek többségében a számfeletti 18p az anyai meiosis II non-disjunctiójából ered, amelyet a centromer hibás osztódása követ (2). Talán eseteink kis száma miatt eredményeink nem egyeznek az irodalmi adatokkal. Mindenesetre meiosis II eredetû i (18q) esetek feltételezhetõk.
A 18q izokromoszóma levezethetõ a 18-as kromoszóma mitotikus elkülönülésének zavarából. Ez megfelel Chen és mtsai (4) által közölt hasonló vizsgálat eredményének, amelyben még egy anyai eredetû 18q izokromoszóma esetet írnak le.
A 13/18 transzlokációt betegünkben postzygoticus zavar termékének tartjuk, amely kizárhatóvá teszi a gonadalis mozaicizmust valamelyik szülõben, így elvethetõ a magas ismétlõdési kockázat a következõ terhességekben (9). A kromoszóma-rendellenesség de novo bizonyítása mindig jelentõs információ a családtervezésben.
Összefoglalva a saját, valamint más munkacsoportoktól származó eredményeket, valószínû, hogy az anyai meiosis II sejtosztódási stádium hajlamosít a 18-as kromoszóma rendellenességeinek kialakulására. Ebben a vonatkozásban a 18-as kromoszóma egyedülállónak látszik.
Más kromoszóma-rendellenességekre, mint például a 7, 8, 16 és az akrocentrikus kromoszómák triszómiáira vonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy több különbözõ mechanizmus létezik (13-14, 19, 21-22).
Az egyes mechanizmusok fontossága nagymértékben eltérõ a különbözõ kromoszómák eseteiben.
Vizsgálataink azt is igazolják, hogy citogenetikai vizsgálat hiányában az STR tipizálás igen értékes módszer a kromoszóma-rendellenességek igazolására, és a szerkezeti rendellenességek esetén kiegészítheti a citogenetikai leleteket, segítséget adva a genetikai tanácsadásban.
Down-szindróma (21-es triszómia)A Down-szindróma (21-es triszómia) olyan kromoszóma rendellenesség, melyet a 21-es kromoszóma többlete okoz (kettő helyett három 21-es kromoszóma van a sejtekben). Nevét John Langdon Down angol orvos után kapta, aki 1866-ban először leírta a tünetegyüttest. Langdon a külső megjelenés (a belső szemzugban megjelenő úgynevezett mongolredő) alapján helytelenül úgy gondolta, a betegség lényege a mongol rasszra való visszaütés, ebből ered a hibás és elfogadhatatlan mongoloid idióta (mongolidiotizmus, mongolizmus) elnevezés.A Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása szerint hazánkban a Down-kór előfordulási gyakorisága 1,64‰. Megelőző vizsgálatok nélkül megközelítően minden 6-700 csecsemőből 1 születne ezzel a betegséggel. Mivel ez a rendellenesség nem öröklött, a magzat családi előzmény nélkül is hordozhatja ezt a kromoszóma hibát. A tünetegyüttes gyakorisága az anyai életkor előrehaladtával növekszik. Magyarországon a 35 év feletti várandósoknál felajánlják a magzat kromoszóma-vizsgálatát, mely beavatkozás azonban körülbelül 1%-kal növeli a vetélés kockázatát. 35 éves kismama alapkockázata, hogy Down-szindrómás gyermeke születhet 0,3%, míg a 40 év feletti várandósoknál ez a szám már 1-3%. Mivel a 35 év alatti korosztály számára ezt a vizsgálatot rutinszerűen nem végzik el, a Down-szindrómás gyerekek döntő többségét a fiatalabb kismamák szülik.
A súlyos szellemi fogyatékosságok leggyakoribb oka ez a rendellenesség, mely a tanulási nehézségeken kívül egyéb fizikális problémákat (szívbetegségek, látó- és hallószervi eltérések stb.) is okozhat.
Külső jegyek:
- Lapos arc
- Ferde (mongoloid), egymástól távolabb ülő szemek
- A szemek sarkában található ún. mongolredő
- Benyomott orrgyök
- Kicsi orr
- Elálló fülek
- Barázdált nyelv
- Tenyéren áthaladó barázda (a tenyér és a talp sűrűn-kuszán barázdált, ez az ún. majomredő)
- A nagylábujj és a mellette lévő ujj közötti rés
- Egyenes haj
- Rövid végtagok
- Alacsony növés
Előforduló szervi elváltozások:
- Eltérések a csontfelépítésben
- Kötőszövetek és támasztószövetek, izmok gyengesége
- Pajzsmirigy-működési zavarok
- szívhibák
- Gyomor- és bélrendszeri panaszok
- Szem- és látási problémák
- Fül- és hallási problémák
- A vérképző rendszer zavarai
Ezek a jegyek egyenként bármely embernél megjelenhetnek, de együttesen csak a Down-szindrómára jellemzőek. Az egyes tünetek a 21-es triszómiások nem mindegyikénél, csak bizonyos százalékánál mutathatók ki, például: szellemi fogyatékosság (100%), lapos arc, kicsi orrcsont (90%), gyengült Moro reflex (85%), izomgyengeség (80%), izületi hyperflexibilitás (80%), vastagabb nyaki bőrredő (80%), ferde vágású szemrés (80%), kisebb, rövidebb fül (60%), szívfejlődési rendellenesség (40-55%), tenyér harántbarázda (45%), bélpanaszok (35%).
A Down-kórosoknál az Alzheimer-kór kifejlődésének esélye is fokozott, 1%-ánál leukémia fejlődhet ki.
A Down-kór súlyos következménye a tanulási nehézség, amely az esetek 20%-ában enyhe, 70 %-ban súlyos és 10%-ban pedig igen súlyos fokú, emiatt önálló életre nem képesek, egész életükben más emberek segítségére vannak utalva. Az IQ ritkán éri el az 55-60 %-ot. A tanulási nehézség súlyossági fokának megállapítására nincs prenatális (magzati életkorban) teszt. A Down-szindrómás emberek barátságosak, őszinték és melegszívűek, jó beilleszkedő képességgel, oktatásuk, fejlesztésük éppen ezért is nagyon fontos, amit már csecsemőkorban érdemes elkezdeni. A korai gyógypedagógiai fejlesztésekkel szinte mindenre meg lehet tanítani Őket. A fejlesztésben résztvevő gyerekek 1-2 éves korban járni kezdenek, megtanulnak beszélni és szobatisztává válnak. Ezeknek a gyerekeknek jó az utánzóképességük, szívesen tanulnak. Fiatal felnőttként bizonyos szakmákat, betanított munkákat jól elsajátítanak, amivel saját keresetük is lehet. Holland mintára Magyarországon is létesültek kiscsoportos lakóotthonok, ahol viszonylagosan önálló életet élhetnek. Ezek az emberek ugyanúgy képesek részt venni a kultúrában és a sportban, mint az egészségesek.
A Down-kórnak nemcsak az újszülött korban, hanem a méhen belüli élet folyamán is lehetnek felismerhető jegyei, melyek az esetek bizonyos százalékában ultrahang vizsgált során a terhesség első felében is láthatók, segítve ezzel a Down-kóros magzatok bizonyos hányadának (kb. 30-80%) méhen belüli felismerését. Kimutatásuk nem jelent biztos diagnózist, csak a 21-es triszómia gyanúját ébreszthetik.
A tünetegyüttes méhen belüli felimserése
A 21-triszómia kimutatását szolgáló genetikai vizsgálatokhoz (chorionbiopszia, amniocentézis vagy chordocentézis) nyerhető magzati szövet-, ill. sejt-minta, de ezek az eljárások a terhesség kimenetelét veszélyeztethetik, mivel kb. 1%-ban vetéléssel járhatnak. Emiatt nem ajánlhatók csak a kórképre fokozott kockázatú várandósoknak.
A Down-kór prenatális felismerésének menetét ezért két fő csoportra osztjuk:
- nem-invazív, szűrő módszerek
- invazív, diagnosztikus módszerek
NEM INVAZÍV ELJÁRÁSOK DOWN-SZINDRÓMA SZŰRÉSÉRE:
Ultrahangszűrés az első trimeszterben:
A nuchalis oedema („nuchal translucency”: NT), magyarul tarkótáji ödéma vagy a tarkóredő vastagságának növekedése kromoszóma rendellenességre, szívfejlődési rendellenességre, bizonyos genetikai szindrómákra hívhatja fel a figyelmet. A tarkóredő (NT) mérése a 11-13. heti ultrahang vizsgálat során javasolt. Ekkor a magzat ülőmagassága 45-65 mm között van. 3 mm vagy annál vastagabb tarkóredő esetében a várandóst a lehető legrövidebb időn belül prenatális genetikai központba kell irányítani. Hetekkel később már nincs lehetőség az ellenőrzésre! Magzati kromoszóma vizsgálat 3 mm-es tarkó ödéma felett ajánlott.
Kombinált-teszt
A Várandósság első harmadában – a 11. és a 14. hét között – két, anyai vérben vizsgálható jelző (terhesség alatt előforduló fehérje (PAPP-A/, valamint a ß-hCG) illetve az ultrahangvizsgálattal mérhető magzati tarkóredő vastagsága kerül számbavételre. A vizsgálat átlagosan 85%-os hatékonysággal szűri a Down-kórral sújtott terhességeket.
Quartett-teszt
A terhesség 15. és 20. hete között négy, anyai vérben vizsgálható jelző (AFP, ösztriol, ßhCG, inhibin-A) összevetésével ad eredményt. Átlagosan 75%-os.
Integrált-teszt
Ez a vizsgálat a Quartett-teszt és a Kombinált-teszt keretében vizsgálat jelzők eredményeinek az összevetett – integrált értékelésével adja az eredményt, s így a lehető legpontosabban határozza meg a rendellenesség előfordulásának kockázatát. A teszt átlagosan 94%-os hatékonysággal szűri a Down-kórral sújtott terhességeket.
A vizsgálat célja, hogy felismerje azokat a terhességeket, amelyekben a Down-kór vagy az idegcsőzáródási rendellenesség előfordulásának kockázata magasabb, annak érdekében, hogy célirányosan javasolhassa a további diagnosztikai módszerek alkalmazását.
A vizsgálatnak orvosi szempontból két fő haszna van: Egyrészt ezzel a módszerrel a 35 éven aluli várandósoknak is lehetőségük van a magzatuk Down-kór kockázatának becslésére. Másrészt a chorion biopsia (magzatburokboholy-vétel) vagy az amniocentesis (magzatvízvétel) 1-2 %, illetve 1 % körüli kockázatot jelent a spontán vetélésre.Az ún. Integrált-teszt a Down-kór kiszűrésének leghatékonyabb módszere. A Teszt két vizsgálati lépésben kerül elvégzésre. Az első vizsgálat ajánlottan a terhesség 12. hetében (de a 10. és 13. között bármikor) végezendő, amely alkalmával vérvétel és ultrahangos vizsgálat történik. A második vizsgálat újabb vérvétellel jár, ajánlottan 15. vagy a 16. héten, de a terhesség 22. hetéig elvégezhető. Az Integrált-teszt a két vizsgálat részeredményeinek összevetésével határozza meg a rendellenességek előfordulásának kockázatát. Pozitív eredmény esetén a kockázat relatív magas a rendellenesség előfordulására és a várandósnak ajánlott a magzati kromoszóma vizsgálat (amniocentesis vagy chorion biopsia) elvégeztetése, amely módszerrel meghatározható, hogy a terhesség sújtott-e a rendellenességgel.
A Teszt első vizsgálata alkalmával két marker (jelző) kerül értékelésre. Az anyai vérben az ún. PAPP-A vagyis a terhességgel előforduló plazma fehérjének szintjét, illetve az ultrahangos vizsgálattal, a magzaton végzett tarkó-redő vastagságának (NT) mérése történik. A második vizsgálat négy jelző vizsgálatát foglalja magába az anyai vérben. Ezek az alfafetoprotein (AFP), egyesítetlen oestriol, inhibin-A (inhibin), és a human chorionic gonadotrophin szabad ß-egysége (free ß- hCG). Az összesen hat jelző komplex értékelésével és azok az anyai életkorral való összevetésével kerül a rendellenesség kockázata meghatározásra. Amennyiben a szűrővizsgálat eredménye pozitív a magzati kromoszóma vizsgálat – általában az amniocentesis – elvégzése ajánlott.
Az Integrált-teszt fő előnyei
- A Down-kór kiszűrésének legbiztonságosabb és leghatékonyabb módszere.
- Magas találati arány, alacsony “téves” pozitív eredmény arány mellett.
- Egy vizsgálatba integrál minden releváns információt, amely lehetővé teszi a többféle szűrő módszer önálló alkalmazásából adódó ellentmondásokat.
- Kevesebb arányban fordul elő az oktalan aggodalom, mert amíg a szűrővizsgálatok többsége minden 20. terhességet tévesen pozitív eredménnyel szűri ki, az Integrált-tesztnél ez a “téves” pozitív arány minden 100. terhességre csökkenthető.
- Az AFP vizsgálatával megőrizhető az idegcsőzáródási rendellenességek és az Edwards-kórral (18 triszómia) emelkedettebb kockázatának kiszűrésének lehetősége.
Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni:
- Anyai testsúly, etnikai csoport és mesterséges megtermékenyítés (IVF)
- A vérmarkerek szintje általában alacsonyabb a kövérebb, míg emelkedettebb a vékonyabb nők esetében.
- Az AFP és szabad béta-hCG értékek általában magasabbak az afrikai eredetű asszonyokban, mint az európaiaknál.
- A szabad béta-hCG szint általában 10%-kal magasabb, míg az ösztriol szintje 10%-kal alacsonyabb az ún. lombik-terhességek esetében.
- Ikrek és inzulin-függő cukorbetegség
- Az AFP, az ösztriol, az inhibin és a szabad béta-hCG emelkedettebb ikerterhességekben.
- Az AFP szint általában alacsonyabb (kb. 16%-kal) míg az ösztriol és az inhibin értékek kis mértékben alacsonyabb (6 illetve 12%-kal) az inzulin-függő cukorbeteg várandósokban.
A negatív illetve pozitív eredmények kidolgozása e tényezők figyelembevételével történik, de az ilyen esetekben a Down-kór előfordulásának pontos becslése nem lehetséges.
Ikerterhesség esetében ez a szűrés speciális problémát jelent a két magzat jelenléte miatt, mivel előfordulhat, hogy az egyikben jelen van a rendellenesség, míg a másikban nem. Az ikerterhességekben ezért érdemes meggondolni a szűrés illetve további diagnosztikai vizsgálatok alkalmazását.
- Vaginális vérzés
Vaginális, azaz hüvelyi vérzés közvetlenül a második vérminta levétele előtt befolyásolhatja a vérvizsgálat eredményét. A vérzés növelheti az AFP szintet, így ilyen esetben javasolt a vérvizsgálat illetve a vérvétel elhalasztása egy-két héttel a vérzés abbamaradását követően.
A kockázatszámításnál figyelembe vett adatok:
- Az anya életkora
A Down-kór kockázata az anyai életkorral együtt növekszik, melyet a vizsgálatoknál is figyelembe kell vennünk.
- Anyai vérszérum markerek
Jelenleg leggyakrabban használt vérszérum markerek az első trimeszterben (a terhesség első harmada) használható PAPP-A (pregnancy associated plasma protein) és free-ß-hCG (free beta human chorionic gonadotrophin), illetve a második trimeszterben (a terhesség második harmada) mérhető AFP (alpha-fetoprotein), uE3 (unconjugated oestriol), free-ß-hCG és Inhibin-A.
- Ultrahang
A 12-13 hetes tarkóredő (NT) mérés, mellyel a kromoszóma-rendellenességek mellett bizonyos szív-rendellenességek is szűrhetők, illetve az orrcsont (NB) jelenlétének vizsgálata, melynek jelenléte jelentősen csökkenti a Down-kór kockázatát.
A 18-20 hetes genetikai ultrahangon az AFP birtokában történik meg a nyitott gerinc szűrés, vizsgáljuk a csontok, a belső szervek fejlődését, illetve a szív működését.
Az ultrahang és a vérszérum markerek használatával az anyai életkori kockázatot módosítjuk, és így egy új, az adott terhességre jellemző korrigált kockázati értéket kapunk.
- MoM
A magzati eredetű fehérjék koncentrációja az anyai vérben a terhesség előrehaladtával változik, illetve a koncentrációt bizonyos tényezők jelentősen befolyásolhatják. Ezek közül legfontosabbak a testsúly, a lombik program, az inzulin használat és az ikerterhesség. Ezeket a problémákat lehet kiküszöbölni, az ún. MoM (multiples of median = a középérték többszöröse) értékekkel. Ez az érték az adott terhességi korra jellemző koncentrációtól való eltérést mutatja, figyelembe véve az ismert módosító tényezőket. Az átlagra jellemző az 1,0 MoM, de ettől természetesen jelentős eltérések lehetnek.
A fenti markerek értékeinek számítógépes elemzése alapján (speciális, kockázatszámításra alkalmas software program: Európa szabvány CE standard) kapjuk meg a Down-kór aktuális kockázatát. Az anyai életkor képezi az alap vagy háttérkockázatot, amelyet több, az adott terhességre specifikus tényező módosíthat.
A nem-invazív módszerek (mind az ultrahang, mind az anyai szérum szűrés) tulajdonképpen a várandós Down kockázatának a kiszámítására szolgálnak. A szűrőteszt eredménye nem diagnózis, csak a gyanút veti fel! Ahhoz, hogy definitív diagnózist kapjunk, az invazív vizsgálatok valamelyikét el kell végezni, amikor kromoszóma-vizsgálattal győződnek meg arról, hogy a magzat valóban rendelkezik-e a rendellenességgel. Mivel a magyar törvénykezés szerint genetikai indok alapján a terhesség a 20. hétig szakítható meg, invazív vizsgálat a 20. hétig kezdeményezhető azért, hogy a diagnosztikus eljárás elhúzódása, ismétlés vagy későn jelentkezés esetén az esetleges terhesség megszakítás – kivételesen – a 24. hétig elvégezhető legyen.
A negatív eredmény nem zárja ki a rendellenességek meglétét, mindössze azok alacsony valószínűségére utal.
Abban az esetben, ha a kismama elmúlt 35 éves, vagy akár az ultrahang-vizsgálat, akár a vérvizsgálat, esetleg a kettő kombinációja alapján pozitív eredményt kap, az orvos felajánlja a magzati kromoszóma-vizsgálatot (ezek a már említett invazív eljárások): Amniocentézis (magzatvízvétel), Korionboholy mintavétel (chorionic villus sampling, CVS). Ezek már invazív diagnosztikus eljárások.
A Down-szindróma Világnapját március 21-én tartják. Ezen a napon a Down-szindróma egyesületek az egész világon találkozókat és rendezvényeket tartanak, hogy felhívják a figyelmet a genetikai betegségre. Ezt a napot azért választották, mert a 21-e jelöli a 21-ik kromoszómát, míg az év 3. hónapja (március) a 21-es kromoszóma megháromszorozódását jelképezi. Az első világnapot 2006-ban, Svájcban tartották.
Ahol még többet megtudhatsz: Down babát várok, Down Dada Szolgálat, Down gyerekeknek ambulancia (speciális ellátás és odafigyelés), programok…
A Down és Edwards kór mellett a harmadik kromoszóma rendellenesség. Szintén kevesebbet tudunk róla,mint a Down-kórról,mert ritkábban fordul elő.
13. kromoszóma rendellenessége, számfeletti 13-as kromoszóma, 13-as triszómia Gyakoriak a súlyos agy és szemrendellenességek; pszichomotoros fejlődési zavar, microcephalia, ajak- és szájpadhasadék, szívhibák, húgyivarrendszeri rendellenesség és rosszul fejlett fülek. Kis születési súly jellemzi a babákat, koponyadeformitás, de vakság, süketség, epilepszia és súlyos mentális retardáció jellemzi ezt a betegséget. Kevesebb mint 20 %-uk él egy évnél tovább.
A halálozási arány 99%-os, 1%-uk születik meg, az újszülöttek 50%-a egy hónapon belül, 100% egy éven belül elhalálozik.
Szörnyű ezeket a sorokat leírni, olvasni, de a kötelező és ajánlott szűrésekkel 99%-ban szűrhetők ezek a rendellenességek, és mivel ezek élettel összeegyeztethetetlen szindrómák, a babát ilyen esetben nem szüli meg az anyuka, elveszik tőle és azt hiszem ez így van jól. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki megjelenjen a kötelező vizsgálatokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése