A rokkantakat is előveszi kedden a

kormány

2011. február 25.

Ha a rokkantság miatt a munkából kieső 700 ezer ember dolgozna, és fele olyan mértékben járulna hozzá a termeléshez, mint a többi 3,7 millió foglalkoztatott, akkor ez a magyar GDP-t közel 10 százalékkal növelné - olvasható a kormány csütörtökön közölt háttértanulmányában. Mindezek alapján lassan kezdenek összeállni a reformok, újabb terület megújítása esélyes.

Folytatódott a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) honlapján indított tanulmánysorozat, mely a jövő héten bejelentésre kerülő reformok esetleges fő területeit veszi sorra. A csütörtökön megjelent írás a rokkantnyugdíjakkal foglalkozik, megállapítja, hogy Magyarország lényegesen többet fordít erre a célra, mint a hasonló fejlettségű országok.

Túl sokat költünk rokkantnyugdíjra

Hazánk jelenleg jóval többet költ a rokkantsággal kapcsolatos ellátásra, mint a hasonló fejlettségi szintű és egészségügyi helyzetben lévő más országok - állapítja meg a minisztérium tanulmánya. A szakemberek szerint a probléma fő oka, hogy Magyarországon rendkívül alacsony a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, a támogatási rendszer csak a kivételezett helyzetben lévő védett szervezetek számára kedvező.

2010 szeptember végén összesen 728 601 fő részesült rokkantellátásban az ONYF adatai szerint - írta az mfor.hu még január végén. Ez a szám azonban érezhető csökkenést mutat, hiszen egy évvel korábban még 759 300-an kaptak rokkantnyugdíjat. A több mint 700 ezer ember között nagyjából fele-fele arányban vannak a korhatárt betöltött rokkantnyugdíjasok és a korhatár alattiak: tavaly decemberben 348 290 olyan rokkant volt, aki még nem töltötte be a korhatárt. Az előbb említett csökkenés egyébként éppen az ő számukban figyelhető meg, hiszen 2009 szeptemberében még 392 770 fő tartozott ebbe a csoportba.

Megújulás 2011

Az elmúlt napokban a kormány sorra jeleneti meg háttértanulmányait, melyek nem titkoltan a kedden bejelentésre kerülő reformcsomag elemeit veszik sorra. Eddig a gazdaságra telepedő államról, az államadósságról, a foglalkoztatásról, az adórendszer átalakításáról, az adminisztráció enyhítéséről és a nyugdíjrendszerről közöltek hasonló tanulmányt. Ezek alapján tehát nagyjából össze lehet rakni a reformcsomagot nagy valószínűség szerint.

A nyugdíjfolyósító adatai szerint 2010-ben összesen 646,1 milliárd forintot költött el az állam rokkantnyugdíjakra, ebből 296,9 milliárdot tettek ki a korhatár alattiak ellátásai. A majdnem 350 ezer érintett tehát átlagosan havi 70 ezer forintot kapott az államtól.

Ha a számok mögé nézünk, akkor kiderül, hogy a korhatár alatti rokkantnyugdíjakon belül feltűnően nagy összeg ment el a legkevésbé rokkantak ellátására. Az I-II. csoportba tartozók, vagyis a legsúlyosabban rokkantak nyugdíja tavaly 55,7 milliárd forintot tett ki, míg a III. csoport önmagában 237,4 milliárdot. A hatályos jogszabályok alapján a III.csoportba tartoznak azok, akik rokkantak, de nem teljesen munkaképtelenek. Tehát őket lenne a legegyszerűbb visszaterelni a munkaerőpiacra, és ezen a soron lehetne a legjelentősebb összeget megtakarítani. A II. csoport tagjai azok, akik rokkantak, de nem szorulnak más gondozására, míg a legsúlyosabb, I. kategóriában lévők gondozásra szorulnak.

A kormány számításai szerint ha a 700 ezer rokkantnyugdíjast vissza lehetne terelni a munkaerőpiacra és csak fele olyan hatékonyan dolgoznának, mint a 3,7 millió foglalkoztatott, akkor az közel 10 százalékkal növelné a magyar GDP-t.

Évtizedes probléma

Már az 1960-as évek közepétől megfigyelhető a rokkantnyugdíjazás növekedése, amelynek fő magyarázata a romló egészségügyi állapot volt. A tendencia az 1980-as évek végéig javult, melyet a rendszerváltást követően jelentkező állásbizonytalanság tört meg. A ’90-es évek elején a rokkantnyugdíjazásnak szerepe volt a munkaerő-piaci feszültségek enyhítésében is. A rokkantnyugdíjazás feltételeinek szigorítására eddig két komolyabb kísérletet hajtott végre Magyarország. Az első szigorítására 1998. január 1-ével került sor, míg a következő változtatást 2007-ben fogadták el - idézi fel a minisztérium tanulmánya.

Az EU élenjáró országaiban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása 40 százalékos, míg itthon csupán 12-15 százalékos.

Azok a megváltozott munkaképességű munkavállalók, akiknek a foglalkoztatása után a munkáltató támogatásban részesül, jelenleg 60-65 ezren vannak. Azoknak a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak a száma, akiket a munkáltatók a foglalkoztatási kvóta teljesítése érdekében foglalkoztatnak, ismeretlen.

Az álláskeresőként regisztrált megváltozott munkaképességű személyek száma 40-45 ezer fő. A rehabilitációs járadékban jelenleg néhány ezer fő részesül, ám számuk rövid időn belül 15-20 ezerre emelkedhet.

Jelenleg néhány ezren vannak azok, akiknek elhelyezkedésük érdekében együtt kell működniük az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal, ám számuk néhány év alatt 50-60 ezer főre emelkedhet. Százezer főre becsülhető azoknak a száma, akik a munkaerőpiacról kiszorultak, aktív korú egészségkárosodott személyek, és megfelelő színvonalú társadalombiztosítási vagy szociális ellátással nem rendelkeznek.

Szlovákiához és Litvániához érdemes hasonlítani

Magyarország az egy főre jutó GDP, az egy főre jutó egészségügyi kiadás, valamint a születéskor várható egészséges élettartam tekintetében hasonló értékeket mutat Szlovákiával és Litvániával. Ezért a rokkantak számának és a rokkantsági ellátások szintjének vizsgálatakor is célszerű ezen országokat figyelembe venni - olvasható a csütörtökön közölt tanulmányban.

A GDP-arányos rokkantsági ellátások vizsgálatakor jól látható, hogy hazánk jóval többet költ e célra, mint a hasonló fejlettségi szintű és egészségügyi helyzetben lévő Szlovákia és Litvánia. A magyar támogatási rendszer összetett és egyben ellentmondásos: esetenként túl sokat ad, fontos támogatások azonban hiányoznak. A rendszer legsúlyosabb ellentmondása az, hogy a munkáltató nem kap érdemi felvilágosítást a megváltozott munkaképességű rehabilitációs értékeléséről, és így nehéz őt elhelyezni a megfelelő munkakörbe.

Támogatási rendszer másik nagy ellentmondása, hogy a rendszer nem különbözteti meg a teljes rehabilitációt a részleges rehabilitációtól. Ráadásul ebből a szempontból a Munkaerőpiaci Alapból nyújtott támogatás és a költségvetési támogatás gyökeresen ellentétes logikát követ. A rehabilitáció eredményességének megvizsgálására sokszor szükség volna, még sincs legtöbbször előírva. Így a költségvetésből nyújtott bértámogatási rendszer túl bőkezű.

Beke Károly

mfor.hu

Rokkantnyugdíjat kap a munkaképes korú magyarok 12%-a

Magyarország nagyon sokat költ a rokkantsággal kapcsolatos ellátásokra, és európai összevetésben borzasztóan alacsony a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya. A nemzetgazdasági tárca számításai szerint akár tíz százalékkal is nőhetne a GDP, ha ez a helyzet változna - írja az Index.hu.

A nyugdíjban részesülők negyede, 2,926 millió emberből 728 ezer rokkantsági nyugellátást kap. A rokkantnyugdíjasok csaknem fele a normál nyugdíjkorhatárt még nem érte el - olvasható a kormany.hu-n a Nemzetgazdasági Minisztérium által közzétett elemzésben. Mindez azt jelenti, hogy a munkaképes korú magyarok mintegy 12%-a kap rokkantsági ellátást, ami kiemelkedően magas szám.

Az unióban csak Svédországban éri el ez az arány a 10%-ot, további kettőben a 8-at. Az OECD-tagok között 5,8% az átlag, az egyik legjelentősebb régiós vetélytársnál, Szlovákiában 6,3%, a magyar értéknek alig több, mint fele. Az NGM-ben úgy számoltak, hogy ha a rokkantság miatt termelésből kiesett 700 ezer ember mindegyike dolgozna, és csak fele olyan mértékben járulna hozzá a gazdasághoz, mint a többi 3,7 millió alkalmazott, az is 10%-kal növelné a GDP-t.

Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy miközben az NGM több mint 700 000 munkába állítható rokkantnyugdíjassal számol, addig a Policy Agenda egy egy hónappal ezelőtti elemzésében az szerepelt: a nyugdíjkorhatár betöltése előtti rokkantsági ellátást összesen 565 ezer ember kap.

A tárca elemzéséből kiderül: nemcsak a rokkantnyugdíjasok magas aránya jelzi, hogy nagyon sok problémát jelent a rokkantsági ellátás a magyar gazdaságnak, hiába szigorították a feltételeket 1998-ban és 2007-ben is. Hanem például az is, hogy nagyon alacsony a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának aránya: míg az EU-ban 40%, addig nálunk 12-15% ez a mutató.

Mindeközben bonyolult rendszerben sok pénz megy támogatásra. A Magyarországhoz az egy főre jutó GDP, az egy főre jutó egészségügyi kiadás, valamint a születéskor várható egészséges élettartam adatai alapján leginkább hasonlító Szlovákia és Litvánia a GDP-je 1,4-1,6%-át költi rokkantsági ellátásra. Nálunk ugyanakkor az ilyen célú magyarországi kiadások a 2008-as adatok szerint elérték a 2,1%-ot. A már említett Policy Agenda-elemzés szerint a tavalyi költségvetésben 400 milliárd forint szerepelt csak a nyugdíjkorhatárt el nem ért rokkantnyugdíjasok ellátására.

A magyar támogatási rendszer nemcsak sokat visz el, hanem rosszul is: egyfelől a megváltozott munkaképességűeket alkalmazó munkáltató nem tudja, milyen munkakör ideális rehabilitációs szempontból, másfelől a támogatások nem különböztetik meg a teljes és a részleges rehabilitációt. A költségvetésből nyújtott bértámogatás sokszor pazarló, miközben a több mint 300 000 még nem nyugdíjaskorú rokkantból csak 60-65 ezer dolgozik úgy, hogy utána a munkáltató támogatást kap.