Mire számíthat az alapellátás?

2011. február 10.

A NEFMI Egészségügyért felelős államtitkársága által közzétett vitairat , a Semmelweis Terv, az alapellátás megerősítését szorgalmazza. E cél elérése végett az irat megfogalmazói különféle intézkedések foganatosítását ajánlják, és kijelentik: az alapellátást prioritásként kezelik.

A terv szerint a jövőben várható a háziorvosi és házi gyermekorvosi hálózat jelenlegi képességeinek a megerősítése és érdekeltsége. Mégpedig úgy, hogy növelik a helyben elvégezhető ellátások arányát, valamint a praxisoknak a betegségmegelőzésben és az egészségnevelésben való részvételét. Ahhoz, hogy az orvosok ezeket a plusz feladatokat is képesek legyenek maradéktalanul teljesíteni, csökkenteni kell adminisztrációs terheiket és támogatni kell az ilyen tevékenységekhez szükséges modern műszerpark beszerzését. Az elképzelések szerint a prevenciós tevékenység pluszfinanszírozásra a háziorvos úgy tehetne szert, hogy figyelembe véve a praxisában javuló morbiditási adatokat, kiegészítő teljesítményfinanszírozásban részesülne.

A hatékonyabb és eredményesebb háziorvosi munka, illetve a praxisok orvoshiányának megszüntetése érdekében ösztönözni fogják a helyi praxisközösségek létrehozását, továbbá a kistérségi alapellátási központok létesítését. Továbbá szorosabb integrációt kívánnak elérni a védőnői hálózat, az otthoni szakápolás és szociális gondozás, valamint a civil és egyházi szervezetek munkájában. Kilátásba helyezték a praxisjog megújítását is.

FELÜLVIZSGÁLHATJÁK A PRAXISSZERZŐDÉSEKET

Az alapellátás szükségszerű megújítását azzal indokolták, hogy ez az ellátási szint lát el a legtöbb beteget, itt a legnagyobb az orvos-beteg-találkozások aránya. Éppen ezért az a szint a leginkább hivatott arra, hogy elvégezze a szűrővizsgálatokat, a lakosság egészségügyi állapotfelmérését és ez által javítson a népegészségügyi mutatókon. „A jelenlegi forráshiányos környezetben a szakmai szempontok mellett stratégiai jelentőségű, hogy a költséghatékonyság és a lakosság közeli definitív ellátás ösztönzését figyelembe véve, a szubszidiaritás elve prioritást kapjon. Mindehhez az alapellátó egységek ellátó kapacitását a szükséges eszközökkel (forrásteremtés, finanszírozás, szervezet/emberi erőforrás, jogi szabályozás, egészségmagatartás) bővíteni kell” — jelentik ki a terv megfogalmazói. A továbbiakban kilátásba helyezik az eddigi praxisszerződések felülvizsgálatát, egységesítését, az eszköz- és ingatlantámogatási rendszer felújítását és a praxisjog megújítását. A praxis fenntartásával és működtetésével kapcsolatos feladatok és költségvállalások egyértelművé tétele érdekében a fenntartó önkormányzattal kötött szerződésekben tartalmi minimumot kívánnak meghatározni. Ez által egyértelművé és jól elkülöníthetővé válnak a felelősséghatárok.

Ígéretük szerint ismét megjelenik a praxisok finanszírozási rendszerében a 2001-2005 között működő eszköz- és ingatlantámogatás, amelyben azok a vállalkozó háziorvosok/gyermekorvosok/fogorvosok részesültek, akik a velük szerződő önkormányzattól átvállalták a rendelő eszközeinek, berendezési tárgyainak folyamatos pótlásával, modernizálásával járó terheket. Illetve azok az orvosok, akik a praxisukat. Ennek a finanszírozási formának az eredményeként elkerülhető a duális finanszírozás és lehetőség nyílik a rendelői eszközpark folyamatos megújulására. Az eszköz- és ingatlantámogatás újbóli bevezetését a terv szakértői azért tartják fontosnak, mert csak ez által újulhat meg a rendelők informatikai parkja, a diagnosztikai eszközök és az egyébként siralmas állapotban lévő ingatlanállomány.

NYOMOTT PRAXISÁRAK — GYENGE NYUGDÍJ

A továbbiakban részletezik, hogy miért tartják fontosnak a praxisjog intézményének a megújítását. Álláspontjuk szerint a jogalkotó eredeti szándéka (a praxisból kilépő orvos egyszeri, nagyobb összegű „végkielégítése”) az ismert állapotok miatt napjainkban nem valósulhat meg. A praxisok elértéktelenedtek, a többségük szinte eladhatatlan. A kereslet hiánya miatt gyakran a jóval nyugdíjkorhatár felett szolgálatot teljesítő háziorvos képtelen kilépni a saját praxisából. Az áldatlan helyzet megváltoztatásának módját egyrészt a finanszírozás szükségszerű optimalizálásában, másrészt a praxisalap létrehozásában látják. Utóbbiba lehetne „leadni” az értékesíteni kívánt praxist (egy előre meghatározott értékesítési rendszer alapján), majd az alap adná el azt az új tulajdonosnak. Az alap, a kedvező hitelkonstrukciók, továbbá a pályakezdéshez segítségével csábítaná a fiatal orvosokat a praxisokba, illetve ösztönözné őket praxisvásárlásra.

Megoldandó problémaként említi a vitairat a nyugdíjba készülő háziorvosok helyzetének a rendezését is. Megállapítja, hogy a jelenlegi alacsony praxisárak és az általános nyugdíjkilátások miatt nem biztosított a nyugdíjba vonuló háziorvosok gondtalan időskora, az állami nyugdíja valószínűleg igen alacsony lenne ehhez. E probléma megoldására a szakértők megfontolandónak tartják egy kötelező, kisebb mértékű, a már fizetett alapjárulékon felüli járulék befizetését a háziorvosok részé­ről, amelyet az egészségbiztosító kasszájában gyűjtenének, majd az orvos nyugdíjba vonulásakor azt az alapnyugdíj pótlására havonta visszautalnák. (Arról a javaslattevők nem tesznek említést, hogy ez, az általuk javasolt plusz járulékfizetési szisztéma mennyiben különbözne az eddigi magán-nyugdíjpénztári befizetésektől. Továbbá arról sem nyilatkoznak, hogy szerintük ennek a pluszjáruléknak az évek alatt felhalmozott tőkéje vajon kamatozna-e, illetve lehetőség volna-e annak megöröklésére).

ÉLETPÁLYAMODELL FIATALOKNAK

Mivel a háziorvosnak kapuőri szerepet szánnak, hogy ezzel tehermentesítsék a szakellátást, a feladatok ellátásához egy ösztönző rendszer kidolgozását tartják szükségesnek. A cél elérése érdekében a valamilyen plusz klinikai szakvizsgával is rendelkező háziorvosok munkáját kívánják honorálni. Az egyéni praxisok mellett ajánlottnak tartják a csoportpraxisok számának a növelését is, mert azok sikeresebben megfelelhetnek a 21. századi technika és tudomány követelményeinek. A csoportpraxisba integrált háziorvosi rendelők a körzetek lakosságának magasabb szintű alapellátását teljesíthetik. Különösen hatékonyak lehetnének ezek a praxisok, ha különböző klinikai szakvizsgával rendelkező háziorvosok tömörülnének egy szolgáltató csoportba. Itt elsősorban a négy alapszakmában tevékenykedőkre lenne szükség. Ezek a praxiscsoportok országszerte csökkenthetnék az esélyegyenlőtlenségeket, javíthatnák a betegek ellátáshoz való hozzáférését. A társas vállalkozások az orvosok mellett egyéb, egészségügyi szakembereket (dietetikus, gyógytornászt, masszőrt stb.) is foglalkoztathatnának, ezzel téve komplexebbé az általuk nyújtott szolgáltatást. A valódi kapuőri funkciót, illetve az adott praxis hatékonyságát erősítheti az, ha a háziorvos jogszabályban elrendelt módon kap tájékoztatást minden a praxisába bejelentett beteg teljes, a biztosítónál nyilvántartott adatcsomagjáról (ellátásra való jogosultság, támogatott gyógyszerek kiváltása, részvétel a szakorvosi vizsgálatokon stb.). Ennek megvalósulásához a jövőben szükséges egy egységes, harmonizált háziorvosi informatikai rendszer kiépítésére, amelyben állandó összeköttetésben áll az egészségbiztosító és a különböző egészségügyi szolgáltatást végző összes résztvevő.

A tartósan üres álló; illetve a tömeges nyugdíjba vonulás miatt hamarosan kiürülő nagyszámú praxis aggasztó gondjának a megoldására a terv azt javasolja, hogy a meg kell könnyíteni a klinikai szakmákból háziorvoslásba való átlépést. Mégpedig rövidített rezidensi program, licencvizsga segítségével. Ez rövid távra megoldást jelenthetne. Hosszú távon viszont a háziorvosi életpályamodellt helyezik kilátásba, minta megoldás eszközét. A modell már az egyetemi évek alatt nagyobb hangsúlyt helyezne a háziorvosok képzésére. Az elméleti képzés mellé alapos gyakorlati oktatást és kommunikációs képzést is bevezetne. A fiatal orvosok pályakezdését a praxisalapból támogatnák.

ÖSZTÖNÖZNEK A SZŰRÉST

Mivel jelenleg a praxisok jelentős forráshiánnyal küszködnek, megkerülhetetlen a finanszírozásuk rendezése. Például szabályozni kell a társadalombiztosításon kívüli szolgáltatások körét, illetve azokat (pl. jogosítvány, nem kötelező oltások beadása) meghatározott díjtételek szerint a beteggel kell megfizettetni. Bizonyos keretek között plusz bevételi forrást jelenthet a teljesítményfinanszírozás is. Például a jelenlegi finanszírozási rendszerben is létező háziorvosi indikátor-rendszer eredményeinek a magasabb szinten való honorálása. Mivel a magyar egészségügy egyik legnagyobb gondja, hogy a betegségmegelőzést célzó szűréseken való részvételben a lakosság rendkívül inaktív. A helyzet javításában kulcsszerepe lehet nemcsak háziorvosnak, de az alapellátás minden szereplőjének (iskolaorvos, védőnő, foglalkozás-egészségügyi orvos stb.). A praxis tagjainak szűrések iránti aktivitását növelő háziorvosokat ösztönző díjazásban lehetne részesíteni.

Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkára napokban egy szakmai konferencián úgy nyilatkozott, hogy az ágazati struktúra tervezett átalakításának egyértelmű nyertese az alap- és járóbeteg-ellátás lesz. Szerinte azért, mert a definitív ellátás alaptörekvése, hogy a betegek többsége már ezen a szinten gyógyítható legyen. Ezt a törekvést pedig, ígérete szerint, finanszírozási reform is támogatja majd. Hangsúlyozta továbbá a csoportpraxisok minél nagyobb számban való létrehozásának a jelentőségét. Szerinte ez lehet a kizárólagos megoldás a jelenlegi orvoshiány megszüntetésére. Fontosnak tartotta a praxisalap életre hívását, és ez által a praxispiac felélénkülését.

Lóránth Ida

Forrás: Magyar Orvos