Viki irogat:

Vicky's Blurbs

About me:

Who I'd like to meet:

Mély-sötét éjszaka

Fenyők sápadt-zöld tetején
gyászosan hunyorít
a hold fáradt tekintete,
didergő esőcseppek
félve lapulnak egymásba,
rejtélyes szikrákat hintve
a tohonya idő elé.

A völgy ködös karjaiban
mély-sötét subában,
zsúpfedeles viskók reszketnek,
apró ablakukban gunnyasztva
szaporáznak a homályló fények,
kéményeik gyászos füstöt lihegnek
a pislákoló csillagok szemébe.

Néptelen ködfátylas utakon
tétova léptek koppanva
sodrónak tova a növekvő tócsában,
vonagló tetem vánszorog némán,
elméje gondolatban kiabál -

Üt, ostoroz, simogat s kényeztet
békét kötve háborút üzen…

S a nyugalmat szomjazó lélek,
hánykolódik a kétségbeesésben.

Lassacskán elnehezednek
az éj megfáradt lábai,
s a fények árnyékba költöznek,
csalogató szavak dúdolását
befogadó fülek hallgatják,
az aláhulló esőcseppek
egymást szelíden karolva,
szebb jövőről álmodnak.

Bejegyezte: Forgó Viktória dátum: