2009. január 10., szombat

A blogolás az egyik leghasznosabb tanulási módszer

A legfontosabb pedagógiai elvek egyike a passzív és az aktív tanulás közti különbségtétel.

Az előbbi az olyan hagyományos úton szerzett ismereteket tartalmazza, mint az olvasás, előadások meghallgatása,
az utóbbi a kollaborációra épülő tanulást jelenti (szeminárium, fórum, blog).

A passzív tanulás hallgatólagos (passzív) tudást, az aktív tanulás pedig explicit (aktív) tudást eredményez. A szókincsünkhöz hasonlóan a passzív tudás a megértett ismereteket, az aktív tudás pedig a használt ismereteket foglalja magába. Nyilvánvaló, hogy a passzív tudáshalmaz jóval nagyobb, mint az aktív, látnunk kell azonban azt, hogy a hétköznapi boldoguláshoz szinte minden esetben az aktív tudásunkra van szükség.

A 90-es éveket megelőző oktatási rendszerben nevelkedett generáció lényegesen kevesebb aktív tanulási módszerrel élt, minek következtében a mai fiatalokhoz képest lényeges lemaradással rendelkezik a kifejező-, érvelési- , előadói készségek terén. Ha keletebbre megyünk, a különbség még hangsúlyozottabb, tőlünk nyugatra pedig kevésbé érzékelhető.

Ábra: Az aktív és passzív tudás viszonya.
Meglátásom szerint a blogolás az egyik leghatékonyabb tanulási módszer. Azáltal, hogy kényszerítem magam arra, hogy formába öntsem gondolataimat, passzív tudásomat folyamatosan aktívvá teszem. Ennek az egyik legkézzelfoghatóbb eredménye, hogy az általam fontosnak tartott területeken hatékonyabban, céltudatosabban és magabiztosabban tudom kifejezni magam.

A blog és a tamagotchi

A tematikus blogokra jellemző, hogy a szerző felvállal bizonyos témákat, diszciplínákat, melyekben igyekszik minél nagyobb jártasságra szert tenni. A blogoló leteszi a voksát valami mellett, a blog pedig a kezdeti lelkesedést követően valósággal kényszeríti szerzőjét arra, hogy írjon, foglalkozzon vele. A blog ugyanúgy sanyargatja tulajdonosát, mint a tamagotchi: rövid idő alatt valóságos lelkiismeret furdalása támad a szerzőnek, ha nem táplálja bejegyzéseivel mémraktárát.