2009. január 8., csütörtök


A para jelenség

A paraszolvenciárol mindenkinek egyértelmuen az orvosnak fizetendö hálapénz és az ehhez kapcsolodó korrupciós körforgás jut eszébe. A társadalmi konszenzus jogosan elitéli, üldözni és irtja. A kérdés csupán az, hogy van e a társadalomnak reális fogalma a paraszolvencia utáni világról vagy tud e müködö alternativát felmutatni? Ez a felvetés, tudom úgy hangzik mintha kétségbe vonnám, hogy a föld kerek. De lássuk csak mennyire is kerek ez a föld? Most, hogy honfitársaink már tömegesen keresik szerencséjüket Nyugat európai országokban egyre többen vagyunk akiknek van összehasonlitási alapja az otthoni állapotokkal szemben. A kezdeti kozmopolita elfogultság lehülése után summásan az az általános tapasztalat, hogy ” legyen mindig annyi pénz tartalékban, hogy ha valaki beteg haza lehessen utazni Magyarországra” Miért van ez igy? Azért mert …otthon meg tudjuk venni azt a minösegi szolgáltatást amire szükségünk van többnyire akkor amikor az kell es attól akiben megbizunk. Szerintem ez a pár feltétel teljesen elengedhetetlen ha betegségröl van szó.


A Skandináv országokban uralkodó jeles egészségügyi ellátásban ezek az általunk megszokott feltételek nem adottak. Csak példaként emlitem, hogy háziorvoshoz csak telefonos bejelentkezés utján lehet, 1 – 3 hét várakozással bejutni. A telefont soha nem az orvos hanem a szolgálatos növer veszi fel aki vagy tanácsot ad vagy eldönti, hogy az orvoshoz vagy a körzeti ápolonöhöz adjon idöpontot. Szakrendelesekre is többnyire csak háziorvosi beutalóval lehet bejutni. Ott a várakozási idö pár honaptol pár évig terjedhet. Példakent emlitem, hogy mandulamutetre a várakozás 3 – 6 hónap de akár 1 év is lehet, neurologushoz vagy reumatologushoz viszont 1,5 -3 ev a varakozas.

A szülész-nögyógyász választás ismeretlen fogalom. A sürgösségi ellátás során a beteg a növereken kivul elsö körben többnyire orvos gyakornokkal jobb esetben rezidensel talákozik. A szabályozás értelmében de a gyakorlatban sincs a betegnek lehetösége korházat vagy orvost válsztanai. Mivel nincs paraszolvencia a betegnek lehetösége sincs, hogy a rendszert megkerulve hozzajusson orvosi szolgaltatashoz. Masreszröl az orvost semmi nem motivalja plusz munkara szemelyes kapcsolatra vagy egyeni elbiralasra ha csak nem szigoruan szakmailag indokolt. Ennek következmenye keppen alakulnak ki egy reszröl a több éves várolisták masreszröl az orvoshiany mivel kisebb felelössegu szakteruleteken, ejszakazas nelkul is meg lehet kenyelmesen elni. Mivel az eg ugy iranyitasat es ellenörzeset is politikusok illetve laikusok latjak el a professzionalitas sulyosan serul es többnyire csak az egyetemi intezmenyekben ervenyesul.

A politika termeszetenel fogva rövid tavu tuzoltassal probal a valasztoknak imponalni es a felhalmozodott hianyt idegen orvosok importjaval potolja. A kulföldi orvos meg, legalabbis az elsö evekben olyan idegen mint ”siraly a buzatablaban” es amennyi problemat megold ugyananyit felhalmoz.

A Rakosi rendszer szocial politikusai amikor kitalaltak az orvosok kompenzalasara a paraszolvenciat nem is sejtettek, hogy milyen tökeletes fuggösegi es motivalo rendszert alkottak meg. Azzal nem szamoltak, hogy az emberi gyarlosag, közerkölcs, tarsadalmi jog es igazsagerzet ezt nem fogja mig a vilag lenyelni.

Nyitott kerdes marad, hogy egy igazsag es egyenlöseg elvu, szemelytelen, mekhanikus Skandinav tipusu eg ugyi rendszerben ahol nem lehet orvost valasztani, szemelyesen erdekelte tenni es be kell allni a sorba oda is csak telefonon, vajon mit szol majd a magyar beteg?

Nincsenek megjegyzések: