2008. november 16., vasárnap

Hosszú vajúdás az otthonszülés szabályozása
2008. november 15.





Hírességeket felvonultató kampányfilm sürget változást az otthonszülés ügyében. Nem csoda: a 2007 őszi tragédiák nyomán létrejött ugyan a törvénytervezet, de azóta sem lépett életbe. Ennek oka részben a miniszterváltás, részben az érintettek érdekellentétei. Novemberben az egyeztetések újabb fordulója indul.

„Szeretném hangsúlyozni, hogy én nem vagyok otthonszülés-párti“ – vallja Kepes András televíziós műsorvezető abban az októberi kampányfilmben, amelyben művészek, tudósok és közéleti személyiségek teszik le a garast a háborítatlan szülés, illetve az anyák önrendelkezése mellett. A film közvetlen célja az, hogy ismét behozza a köztudatba az intézményen kívüli szülés gondolatát; hogy ne csak akkor kerüljön előtérbe ez a téma, amikor komplikáció vagy tragédia történik otthoni szülés következtében – magyarázza a kampányt jegyző Herner Dorka, a Szülők a Szabad Szülésért Társaság (SZASZ) tagja. Hosszabb távon pedig szeretnék elérni, hogy létrejöjjön végre az otthonszülés körülményeinek jogi rendezése.










Erre – az Alternatal Alapítvány évek óta tartó próbálkozásai után, végül a tavaly szeptemberi tragédia nyomán – az első lépéseket 2007 őszén tette az Egészségügyi Minisztérium (EüM) Szabó Máté ombudsman kezdeményezésére. A törvény hatályba lépése 2008 januárra, később júliusra tolódott, végül mindenestül elmaradt. Herner Dorka hozzáteszi: az összes korábbi előzményt figyelembe véve elmondható, hogy a törvény – ami nem a nők otthonszüléshez való, vitathatatlan jogát, hanem a szaksegítség működését legalizálná –, 19 éve várat magára.

Szemléletváltást sürgetnek
„Gyerekvédelemben dolgozó szakemberként azt észlelem minden nap, hogy meghatározó jelentősége van annak, hogyan születünk“ – mondja Herczog Mária szociológus, szintén a filmben. Ugyanakkor úgy látja, a kampány felvetése messze túlmutat az otthonszülés konkrét problémáján. Inkább egy szemléleti átállásra volna szükség: belátni, hogy a várandósság és a szülés elsősorban az érintettek ügye. Nekik maguknak kellene tudatosan alakítaniuk, magukról, a velük történtekről eleget tudni – nem kívülről, a „nagy fehér varázslótól“ várni a megoldást, átadni a felelősséget és aktivitást. A szülő nő és a világra jövő baba szerencsére többnyire nem beteg. Herczog Mária úgy véli, ez a szemléletváltás a kórházak többségében még nem történt meg, sok helyen legfeljebb a díszlet változott. Nem esett erről szó az egészségügyi reform során sem – a nyilvánvaló érdeksérelmek miatt –, holott az igazi változást az jelentené, ha az emberek átértékelnék saját szerepüket az egészségük, gyógyulásuk befolyásolásában. Reméli, hogy a kampány, illetve a nyomán kialakuló társadalmi vita erre a gondolatra irányítja a figyelmet, és nem az lesz a központi kérdés, szabad-e otthon szülni.

Lehetetlen feltételek?

A kampány apropóját egyébként az a tervezet adja, amelyet a SZASZ készített az egészségügyi törvény szülésre vonatkozó passzusainak módosítására. Ennek lényegét Békés Bence, a SZASZ képviselője az orvosi és a bábai szemléletmód közti különbségekben látja.

Ezekből az ellentétekből adódik, hogy a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalásában elutasítja az otthonszülés lehetőségét. Annál furcsább, hogy ugyanez a testület vállalkozott 2007-ben a vonatkozó jogszabály megalkotására – véli Békés Bence. Különösen fájlalja, hogy ebben a munkában az intézeten kívüli szülés szakemberei nem vehettek részt, holott feltehetően relevánsabb tapasztalatokkal rendelkeznek a témában. Az így létrehozott jogszabálytervezet a SZASZ szerint elfogadhatatlanul szigorú feltételeket szab, mintha nem is az lenne a célja, hogy biztonságossá tegye az otthon szülést, hanem az, hogy ellehetetlenítse.

Szabó István, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke megerősíti, hogy a testület nem javasolja az otthonszülést. De felismerve az erre jelentkező igényt, jobbnak vélték meghatározni a vonatkozó szabályokat. Nem látja akadályát annak, hogy az intézeten kívüli szülés szakembereit is bevonják a jogalkotásba, sőt emlékeztet, hogy már történt is ilyen lépés 2008 januárjában.

Elhúzódó jogalkotás

Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) betegjogi programvezetője szerint a jogalkotási folyamat megfeneklése összefügg az EüM élén történt személycserével. Úgy látja, Székely Tamás egészségügyi miniszter számára kevésbé prioritás az otthonszülés körülményeinek jogi szabályzása, mint elődjének, Horváth Ágnesnek volt. De arra is rámutat: a tárcának bizonyára kellemetlen konfliktusba kerülni tanácsadó testületével, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiummal, amely hevesen ellenzi az otthonszülést – ezért halogatja a szabályozást.

Békés Bence hozzáfűzi: a SZASZ kész megtorpedózni a törvénytervezetet, amennyiben azt újra beterjesztik anélkül, hogy figyelembe vennék a társaság javaslatait. Vannak ugyanis az alkotmányosság szempontjából támadható kitételei, például az hogy az otthonszülés helyszíne csak a szülő nő saját lakása lehet.

Újra nekifutnak

Márpedig a jelenlegi, rendezetlen állapot is alkotmánysértő, továbbá ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével – olvasható a TASZ levelében, melyet szeptemberben küldött Székely Tamásnak. Ebben arra is figyelmeztet: ha nem történik előrelépés, a TASZ eljárást indít a jogalkotók ellen. Lapunk megkeresésére az EüM sajtóirodája szűkszavú közleményben tudatta: a tárca vizsgálja az otthonszülés szabályozásának jogi és szakmai lehetőségét. A civilszervezetekkel a héten folytatják az egyeztetést.

A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke pontosít: november 11-én vette kezdetét az újabb egyeztetési folyamat Medgyaszai Melinda szakállamtitkárral. A felvetett kérdésekben a hó végéig kell állást foglalniuk a résztvevőknek, melyek között szerepelnek civilszervezetek is, de a független bábák továbbra sem.



Nincsenek megjegyzések: