IGNORANCIA BLOG

NAVIGARE NECESSE EST.

Vivere necesse est, navigare non est necesse! Élni kell, hajózi nem kell! Élni kell, más nem kell? Vagy hajózni kell, a többi másodlagos?

A tehetetlen MOK

Virág Tamás elemezte a kialakult helyzetet. A konklúzió:

"Rövid távon az az orvosok szerencséje, hogy az ország többségét nem érdekli a kamara vitája a politikával, mert a helyén kezeli azt: egy idétlen hír a sok között. Hosszú távon viszont épp ez az, ami karanténba zárja a szervezet vezetőit, és rajtuk keresztül az orvosokat is. A politikának jó, ha egy kényszeresen konfrontálódó tárgyalópartnerük van, az orvosoknak kevésbé. Talán tehetnének a változásért.

Éger István, az álruhás politikus

A MOK törpeszervezet lett, képtelen mozgósítani, pedig vezetője igencsak szeret asztalt csapkodni. Éger rossz helyen van. Évek óta tapasztalja (más nagy érdekvédőkkel, pl. Cser Ágnessel), hogy nem tud mozgósítani, nincs mögötte igazából senki szakmájának politikailag radikálisan gondolkodó tagjain kívül. Nagygyűlést tartott a Magyar Orvosi Kamara (MOK) a hétvégén, melyen ötszáz vendég volt a meghívott huszonötezer szakorvosból. Ez arányaiban pontosan annyi, mint a néhány héttel ezelőtti gyűlés, ahol a tízezer alapellátásban dolgozót kétszázan képviselték. A MOK törpeszervezet lett, képtelen mozgósítani, pedig vezetője igencsak szeret asztalt csapkodni.

Most hétvégén például bejelentette, hogy szervezete aláírásgyűjtést kezdeményez az orvosok körében arról, hogy amíg a tárca "nem hajlandó érdemben tárgyalni és megállapodni" a bérek felzárkóztatásáról a kamarával, addig ne vállaljanak munkát a kötelező munkaidőn túl. A kamara által az első nagygyűlésen is javasolt program eredményeként egy kezdő szakorvos a mai nettó 90 ezer forintos fizetése helyett 350 ezer forintot keresne. Ez a - durván 300 százalékos - emelés évek óta vissza-visszatérő követelés. A nagygyűlésen részt vevő miniszter ígérni szinte semmit nem tudott, mert a ki tudja, hányadik költségvetés számára nagy mozgásteret nem nyújt. Azért az érdeklődők a trendi irányokról az interneten olvasható költségvetési törvény-tervezetből tájékozódhatnak: nemhogy kiadásnövekedés nincs a legtöbb tételnél, de rendszerint még húztak is az állami forrásokból. Megérkezett ugyanis valami, amit nemes egyszerűséggel a válság begyűrűzéseként emlegetünk, és némiképp átírta a közeljövő forgatókönyvét.

Furcsa a gyógyítók helyzete, mert miközben egy részük foggal-körömmel ragaszkodik a közalkalmazotti jogviszonnyal járó biztonsághoz, aközben az államtól elvárják, hogy kiemelt juttatásban részesüljenek. Tehetnének ugyanígy a tanárok, hiszen a jövő kulcsa az oktatás, vagy a rendőrök-tűzoltók, mert nélkülük összedől az állam, és így tovább. Talán elhihetjük, hogy nem azért nem teszik, mert elégedettek a bérükkel, több fizetést nem tudnának elkölteni, hanem mintha némiképp nagyobb rálátásuk lenne a tanteremen, rendőrkapitányságon kívüli helyzetre, mint az orvosoknak a műtőn kívül esőre. Bár a MOK utóbbi két nagygyűlése, melyeken alig vettek részt az általuk képviseltek (és tudjuk, hogy kétszázaléknyi embert bármire össze lehet trombitálni) azt jelzi, hogy talán az orvosok többsége sem tartja jónak azt az utat, melyen Éger jár. Elnöksége alatt a kamara érdekvédelmiből egyre inkább politikai szervezetté vált, ami minden rendszerszerű változtatást támad, és jobbító javaslatai kifulladnak a "több pénzt, de azonnal", és a "minden döntéshozó mondjon le" típusú követelésekben. Érvelése leginkább a politikai beszédekhez szokottak számára ismerős, hangos, és saját igazságán kívül semmi nem érdekli. Az isten mentsen meg az ilyen orvostól. Éger rossz helyen van, és szerintem ezt ő is tudja, ezért kacsintgat a politika színpadára. Erről persze az őt megválasztók is tehetnek, de a felelősség elsősorban az övé. Évek óta tapasztalja (más nagy érdekvédőkkel, pl. Cser Ágnessel), hogy nem tud mozgósítani, nincs mögötte igazából senki szakmájának politikailag radikálisan gondolkodó tagjain kívül. Persze ők kevesen is soknak tűnnek.Legitimációja akkor sem nő számottevően, ha a mostani akcióban esetleg sokan aláírják az íveket, mert igazából nincs tétje. Olyan ez, mint a tavaszi népszavazás, ahol a szavazók elsöprő többsége nem akart fizetni azért, amiért nem muszáj, csak épp arról nem volt szó, hogy az igazi kérdés nem ez, hanem a "miből és ki fizessen".

Nekem nem lesznek rosszabbak az éjszakáim, ha az orvosok bére a négyszeresére emelkedik, csak szeretném, ha ez mindenkinek járna, hiszen az jó, ha a társadalom mindenkit jobban megbecsül, és sok fizetést biztosít neki. Bizonyára tökmindegy, hogy miből. Az orvosoknak semmivel sincs több joguk ilyenfajta megbecsülést követelni, mint mondjuk a kőműveseknek. Az az érvelés pedig, mely szerint az ő felelősségteljes munkájuk miatt ennyi meg annyi fizetés jár, egyszerűen téves, ahogy azt nap mint nap tapasztalják, ugyanis nem jár, csak nagyon szeretnék, ha járna. Nézzenek körbe, hogy nem orvos családtagjaik, rokonaik mennyit keresnek, az egyszerűség kedvéért közalkalmazottként. És a szakmák zömében borravaló sincs, ráadásul rosszízű, ha a felelősségteljességről leginkább követelések mentén beszélünk, és nem a munkavégzés során tapasztaljuk. Előkerül gyakran, hogy elmennek külföldre gyógyítani, meg elhagyják a pályát, ami tényleg furcsa lehet egy ilyen zárt életpályájú szakmánál, de nem az ördögtől való. És amíg csak szóban merül fel, addig még nem is sarkallja cselekedetre a döntéshozókat. Az orvosok rendszeresen fikázzák az őket eláruló, politikusnak, miniszternek álló kollégáikat (miközben állítják, hogy csak orvos lehet hozzáértő miniszter), mert azt gondolják, az ő dolguk csupán a gyógyítók érdekvédelme. Persze az is, de a nagyvilág, még ha csak egy kis ország is, ennél sokszínűbb. Azt a magabiztosságot, amit Éger megenged magának, saját párttársai törnék le, ha a parlamenti patkóban ülne, mert demagóg követelései rendszerint megvalósíthatatlanok. Ezért, bár ott lenne a helye, nem törekszik a politikuséletre, inkább álköpenyben úgy tesz, mintha valóban orvos lenne.

Ejteni kéne Égert, és újragondolni, kit milyen érdekvédelemmel kívánnak megbízni az orvosok.

Jelenleg ugyanis a nem orvos honpolgárok számára úgy tűnik, a gyógyítóknak csak az a fontos, hogy ők mennyi fizetést kapnak, érdekvédelmük csak a politika iránti vonzódás, a nagy álom be nem teljesülése által okozott frusztráció miatt a vágy tárgyának szapulásából áll. Miközben a kamara vezetői minden változtatásra fújnak, azt is leszögezik mindig, hogy most milyen rossz az általuk gardírozottaknak. Rövid távon az az orvosok szerencséje, hogy az ország többségét nem érdekli a kamara vitája a politikával, mert a helyén kezeli azt: egy idétlen hír a sok között. Hosszú távon viszont épp ez az, ami karanténba zárja a szervezet vezetőit, és rajtuk keresztül az orvosokat is. A politikának jó, ha egy kényszeresen konfrontálódó tárgyalópartnerük van, az orvosoknak kevésbé. Talán tehetnének a változásért.

Virág Tamás

PRO MEMORIA :

Tájékoztató a Kasszaorvosi Szövetség céljairól Interjú Antal Szalmás Tamással
Elmondanád röviden, hogy mi a célja a kezdeményezésnek? Mindenképp azt kérem, mint a felhívásban is, hogy pár percet szánjon rá az érdeklődő hogy végigolvassa az egyoldalas szöveget. Röviden abban foglalható össze, hogy a biztosítóval szerződésben lévő kollégák gazdasági érdekérvényesítését próbálja a Szövetség az eddiginél sokkal hatékonyabban megszervezni. A probléma az, hogy az egzisztenciális helyzetünket alapvetően meghatározó finanszírozási szerződést a monopolhelyzetben lévő biztosító köti meg az orvossal. Jelen helyzetben teljesen egyenlőtlen a polgárjogi szerződést kötő partnerek alkupozíciója. A helyzetünk csak akkor javítható, ha a biztosítóval vagy esetleg biztosítókkal, egyenrangú félként tárgyalhatunk. Ehhez meg kell szervezni a közös képviseletünket. Nem ez a MOK feladata? Vagy szerintetek nem jól végezte? A MOK-nak 2006 végéig a heterogén orvostársadalom egészének az érdekeit, és elsősorban a szakmai érdekvédelmet kellett képviselnie. A kamarákról szóló korábbi törvény - nyilván nem véletlenül - rendkívül gyenge jogosítványokat adott a korábbi köztestületnek. Talán a legerősebb jogosítványa egyébként éppen a finanszírozási szerződéssel kapcsolatos egyetértési joga volt. Sajnálatos tény, hogy a valóságban mindezt nem tudta érvényesíteni. Miért gondolod, hogy egy új szervezet erre képes lehet? Rendkívül egyszerű a javasolt konstrukció. Egyetlen kardinális kérdésre összpontosít, a praxistulajdonos kollégák gazdasági érdekeinek képviseletére, s ezen belül is a gyújtópont a biztosítóval történő szerződés megkötése. Szemben a kamarával, nem vállal etikai, szakmai feladatokat, nincs meg az a kényszere, hogy a különbözo rétegérdekek között egyensúlyozzon. Nem lehetne mindezt a Kamarán belül megvalósítani? De igen, egészen biztosan lett volna lehetőség rá. Az Orvosi Kamara jogi bizottságában már 2003-ban letettünk egy egyhangúlag elfogadott ajánlást a MOK Elnökség asztalára. Ebben az ajánlásban éppen erre tettünk javaslatot. Mi lett a javaslat sorsa? Ezt nem tőlem kell megkérdezned. De információim szerint nem került formálisan az elnökség vagy Képviselőtestület elé megtárgyalásra. Múlt év őszén, amikor világossá vált, hogy a kamarára milyen sors vár, még egyszer előálltam ezzel, a mostani helyzetre kissé átszabott koncepcióval. Véleményem szerint lehetne és mindenképpen meg kellene próbálni a szükségből erényt kovácsolni. Ezt nem egészen értem... Nézd a Kamara egy óriási szervezet a maga tehetetlenségével együtt. Talán több tagja van, mint az összes magyar pártnak együttvéve? Ha nem hatékony szervezeti struktúrában, s nem világos megfogható célok szerint szerveződik akkor a tagság nagy része egyszerűen nem érzi magáénak a szervezetet. Pl. a legutóbbi tisztújító közgyűlések idején nálunk, Veszprém megyében, az orvosok 14%-a vett csupán részt a tisztségviselők választásán. Ez régóta így van. Sokszor láthattuk azt, hogy kamarai funkcionáriusok szinte ciklusok óta ugyanazok - hol titkár, hol elnök, egyszer az egyik, másszor egy másik bizottság tagja. Valódi kamrai élet sajnos nincs. Egy ilyen szervezetben törvényszerűen elofordul, és láthattuk is nemegyszer, hogy a szervezetet mozgató, abból élok vagy magukat abban kiélők szempontjai kerülnek előtérbe. Sokan tapasztaltuk az eltelt években, hogy ez az önmozgó szervezet (feltehetőleg a tisztségviselők eredeti szándékaitól függetlenül) nem volt képes kanalizálni kívülről jövő elképzeléseket. S sajnos láthatjuk, hogy miközben a MOK tekintélye valóban jelentősen erősödött a lakosság körében, aközben az orvosok egzisztenciális helyzete folyamatosan romlott, mára számos kolléga esetében kritikussá vált. Nos, amire a MOK magától nem volt, s talán nem is lett volna képes, arra a mostani szükséghelyzet lehetőséget teremt: szervezetileg megújulni, világos célok köré szervezni a tagságot. A rétegérdekeknek megfelelő független társadalmi szervezeteket létrehozni a MOK védernyője alatt. Miért van szükség új szervezetekre? Egyszerűen azért, mert április 1-e után, a MOK csak kivételesen és külön jogszabályban meghatározott keretek között segítheti elő egyedi ügyekben tagjai jogainak az érvényesítését. Nem tudom, mennyire gondolták végig a köztestületi vezetők a napokban indított akciót, melyben a MOK arra kér felhatalmazást a vállalkozó háziorvosoktól, hogy a nevükben eljárva a finanszírozási szerződés feltételeiről tárgyalhasson az OEP-pel. Ha el is indulnak ezek tárgyalások, nem tudom, mi lesz április 1-e után az egyik tárgyalófélnek, a MOK-nak az orvosoktól kapott egyedi képviseleti felhatalmazásoknak a sorsa. Ez a példa is mutatja, hogy radikális változtatásokra van szükség, mert nemcsak a kötelező tagság intézménye, de a korábban is, kis számú jogosítványainknak is jóformán mindegyike megszűnik április 1-vel. Ezt pótolná, ha két társadalmi szervezet alakulna a MOK támogatásával, koordinálásával. Az egyik ilyen szervezet, az alkalmazott orvosokat tömörítő szakszervezet, a MOSZ, amelyik már évek óta működget. Ebbe életet kell lehelni. A másik pedig a finanszírozóval közvetlen szerződéses viszonyban lévő vállalkozó orvosokat képviselő Kasszaorvosi Szövetség. Mennyi esélyét látod annak, hogy mindezt a MOK felvállalja? Az új kamrai törvény nemcsak hogy rendkívül szűkre szabta a jogosítványokat, de van egy orwelli rendelkezése: a MOK összes országos szerve üléseinek a jegyzőkönyveit hivatalból köteles megküldeni a miniszternek. Gondold el mintha egy üzemi szakszervezet jegyzőkönyvét hivatalból át kellene adni a menedzsmentnek. A tagolt struktúra, az új szervezetek létrehozása kivédheti, hogy a MOK elnöksége bohócsipkával a fején ülésezzen. S nagyon fontos, hogy az orvosok ne csak protest-akcióként lépjenek be az új kamarába, hanem racionálisan is vonzó lehetőséget kínáljunk a számukra. Meggyőződésem, hogy a MOK Elnökségének is érdeke mindez. Ha nem tud eredményeket felmutatni, akkor borítékolható, hogy a most érzelmi okokból, elkeseredettségbol belépők jelentős részét 2008-ban elveszíti. Mi lenne a MOK feladata az általad elképzelt struktúrában? A MOK egy nagyon fontos jelképpé vált az utolsó hónapokban: a hatalmi gondolkodással szemben álló civil orvosember jelképe. A hatályba lépett kamarai törvény gyakorlatilag visszatérés a pártállami időkhöz. Teljesen egyértelmű, hogy a MOK-nak vissza kell nyernie nemcsak a most elveszített jogosítványait, de más európai kamarákhoz hasonlóan lényegesen nagyobb szerepet kell kapjon a korábbiaknál. Világos, hogy az egyik legfontosabb cél a kamarai törvény megváltoztatása, annak beláttatása a hatalommal, az ország polgáraival, hogy a civilszféra gyengítése a demokráciát is gyengíti. De mindaddig, amíg ezt nem tudjuk elérni, és itt legkevesebb 3-4 évről van szó, addig sem ülhetünk ölbe tett kézzel. Ahogy már mondtam, meg kell próbálni a szükségből erényt kovácsolni. A MOK ma még rendelkezik infrastruktúrával, egy nem jelentéktelen vagyonnal, amelyet a tagok javára kellene fordítani. Április 1-ig teljes nyilvántartásunk van az összes orvosról. Ebbol a nyilvántartásból április 1-e után törölni kell azokat, akik nem akarnak a MOK tagjává válni. Használni kellene az eszközeinket, addig amíg még rendelkezésre állnak. Mit tesztek, ha a MOK elnökség nem támogatja ezt az elképzelést? Őszintén bízom, hogy nagyon hamar, azaz már holnap január 24-én kiderül, hogy támogatni fogja. A szerdai elnökségi ülés egyik napirendi pontja ugyanis éppen ennek az elképzelésnek a megvitatása lesz. Hiszem azt, hogy az elnökségi tagok belátják a változtatás szükségességét, azt, hogy a javaslat a kollégák érdekét szolgálja. De mi van, ha mégsem ez történik? Akármi lesz is a döntés, az útjára indított kezdeményezés halad tovább. De egészen más esélyei vannak a kezdeményezés sikerének, ha a MOK az elképzelést támogatja például az adatbázisával, a fizetett alkalmazottak munkaidejének egy részével, a rendelkezésre álló infrastruktúrával, mintha 7 ember munka után éjszakáit tölti levelezéssel, szervezéssel. Ha nem kapunk támogatást a kamarától, akkor a felhívásra kedvezően reagáló többszáz kolléga fog dönteni a hogyan továbbról. A legideálisabb esetben sem lehet gyors sikerrel kecsegtetni bárkit. Ha a MOK megadja a támogatást, akkor akár már a jövő évi finanszírozási szerződések megkötésénél megkerülhetetlenné válhat a szervezet. Ha nem kapunk támogatást, akkor éveket veszíthetünk ezzel, ami a háziorvosi és a fogorvosi szolgálatoknak, praxis intézményének a jelentős leépülését is eredményezheti. Nem vagy túl pesszimista? Nem, azt hiszem reálisan látom a helyzetet. Bízom abban, hogy az általunk eltartott adminisztráció felismeri, hogy a javaslat nem az én vagy mások karriervágyának a kiélése, nem egy ellen-MOK megalakítására tett kísérlet. Hanem talán az utolsó lehetőség a teljes ellehetetlenülésünk megakadályozására, s egyben a MOK vezetői számára is egy utolsó esély. Példátlan mértékben romlott máris a gazdasági helyzetünk, pedig a szeptemberben elfogadott konvergenciatervben egyértelmuen leírt 2007. évi finanszírozáscsökkentés még elottünk áll. (Sokan sajnos abban a tévhitben vannak, hogy a vizitdíj javítja a helyzetünket. Az elfogadott törvények alapján pont ellenkező a helyzet: a vizitdíjnak a döntéshozó által becsült összegénél nagyobb mértéku forráselvonás prognosztizálható.) Több olyan feladatot kaptunk, aminek a végrehajtásához semmilyen forrást nem rendeltek hozzá A korábban átvállalt közfeladataink egy részéhez, az eszközeink és ingatlanok megújításához szükséges pénzeszközöket is elzárták. Félő, hogy a rendszerváltás kevés egészségügyi vívmánya egyikének, az önálló háziorvosi és fogorvosi praxisnak az ellehetetlenítése, a másoktól függő, kiszolgáltatott létbe történő visszaterelésünk a cél. Ezt a fenyegetett helyzetet most még akár a javunkra is fordíthatjuk: most valószínűleg sokkal könnyebb lehet egy hatékony érdekképviseleti szervezetet létrehozni, jóval hamarabb érhető el az a taglétszám, amelyik biztosíthatja számunkra, hogy a szakmai munkánkat, családunk és vállalkozásunk gazdasági helyzetét alapjában meghatározó finanszírozási szerzodés elfogadásánál ne csak az eddigi két lehetőségünk legyen, az engedelmes fejbólintás vagy a praxis feladása. Hanem egyenrangú tárgyalófelekként lehetőségünk legyen végre a feltételek kialakításához, a saját szempontjaink érvényesítéséhez. Van-e konkrét ütemterv? Holnap világosabb lesz a kép. Részben azon múlik, hogy támogatást kap-e a kezdeményezés. De meggyőződésem szerint hosszú távon az dönti el ennek sorsát, hogy a kollégák mennyire érzik magukénak a kezdeményezést, azt hogyan alakítják, módosítják. Az eltelt két napban több száz visszajelzést kaptunk e-mailben. Ezek folyamatosan felkerülnek a szervező honlapra és fórumra. Ideális esetben heteken belül megalakul a Kasszaorvosi Szövetség. Rossz esetben a szervező tevékenységet kell folytatni. Nem vagyok annak híve, hogy a pillanatnyi lelkesedésből létrehozzunk egy olyan szervezetet, amelyik nem tudja feladatát betölteni. Ahogy már mondtam, perdöntő a kollégák véleménye. Ha tömegesen magukénak éreznek egy ilyen szervezetet, akkor azt létre kell hozni, és sikerre ítéltetett. Ellenkező esetben óvnék az elhamarkodott lépésektől. Mire számíthatnak a kollégák, ha megalakul a szervezet? Attól, hogy a Kasszaorvosi Szövetséget 50 vagy 200 kolléga megalakítja, nyilván még nem leszünk partnerek. Ez még csak egy ígéretes lehetoség. Megítélésem szerint 1500-2000 tag esetén érhetjük el a kituzött célt válhatunk megkerülhetetlenné a finanszírozási szerzodés megkötésénél. Az addig eltelo idoben fel kell készülnünk egy ilyen tárgyalásra. Elképzeléseim szerint például egy független könyvvizsgáló céggel felméretnénk, hogy a magyar viszonyok között mi lenne a finanszírozás reális mértéke. Ugyanerre készül a MOK is most, nem? Nagyon lényeges pontra tapintottál rá. Nem akarok senkit sem megbántani, de a kezdeményezés egyik lényege éppen abban van, hogy az eddigi jószándékú amator megoldásokat professzionális módszerekkel kívánja felváltani. Ha 100 vagy 1000 doktor önmaga felméri, hogy milyen finanszírozást tart szükségesnek, azt sokkal könnyebben lesöprik egy tárgyalásnál mintha egy neves könyvvizsgáló cég elfogulatlan, független megállapításait tesszük le az asztalra. Látnunk kell, hogy lehetünk bármilyen jó orvosok, nem vagyunk sem ügyvédek, sem közgazdászok. Egy professzionális szakérto gárda nélkül egyszeruen nincs esélyünk egy piaci alkupozícióban az érdekérvényesítésre. Miért a MOK-nak nincsenek ilyen szakértoi? A MOK-nak jelenleg is dolgoznak szakértok. Akik azonban olyanok, mint mi magunk is, általános orvosi szakvizsgával rendelkezo háziorvosok: Több mindenhez értünk mint bármelyik szakma csúcsán álló professzor, de mindenki jobban jár, ha egy by pass mutétet nem a háziorvos, hanem az arra felkészült team végzi el. Köszönöm az interjút! Az intejút Solymosi Tamás (Noszadoki) készítette.

Tájékoztató a Kasszaorvosi Szövetség céljairól
Interjú Antal Szalmás Tamással

Elmondanád röviden, hogy mi a célja a kezdeményezésnek?

Mindenképp azt kérem, mint a felhívásban is, hogy pár percet szánjon rá az érdeklődő hogy végigolvassa az egyoldalas szöveget. Röviden abban foglalható össze, hogy a biztosítóval szerződésben lévő kollégák gazdasági érdekérvényesítését próbálja a Szövetség az eddiginél sokkal hatékonyabban megszervezni. A probléma az, hogy az egzisztenciális helyzetünket alapvetően meghatározó finanszírozási szerződést a monopolhelyzetben lévő biztosító köti meg az orvossal. Jelen helyzetben teljesen egyenlőtlen a polgárjogi szerződést kötő partnerek alkupozíciója. A helyzetünk csak akkor javítható, ha a biztosítóval vagy esetleg biztosítókkal, egyenrangú félként tárgyalhatunk. Ehhez meg kell szervezni a közös képviseletünket.

Nem ez a MOK feladata? Vagy szerintetek nem jól végezte?

A MOK-nak 2006 végéig a heterogén orvostársadalom egészének az érdekeit, és elsősorban a szakmai érdekvédelmet kellett képviselnie. A kamarákról szóló korábbi törvény - nyilván nem véletlenül - rendkívül gyenge jogosítványokat adott a korábbi köztestületnek. Talán a legerősebb jogosítványa egyébként éppen a finanszírozási szerződéssel kapcsolatos egyetértési joga volt. Sajnálatos tény, hogy a valóságban mindezt nem tudta érvényesíteni.

Miért gondolod, hogy egy új szervezet erre képes lehet?

Rendkívül egyszerű a javasolt konstrukció. Egyetlen kardinális kérdésre összpontosít, a praxistulajdonos kollégák gazdasági érdekeinek képviseletére, s ezen belül is a gyújtópont a biztosítóval történő szerződés megkötése. Szemben a kamarával, nem vállal etikai, szakmai feladatokat, nincs meg az a kényszere, hogy a különbözo rétegérdekek között egyensúlyozzon.

Nem lehetne mindezt a Kamarán belül megvalósítani?

De igen, egészen biztosan lett volna lehetőség rá. Az Orvosi Kamara jogi bizottságában már 2003-ban letettünk egy egyhangúlag elfogadott ajánlást a MOK Elnökség asztalára. Ebben az ajánlásban éppen erre tettünk javaslatot.

Mi lett a javaslat sorsa?

Ezt nem tőlem kell megkérdezned. De információim szerint nem került formálisan az elnökség vagy Képviselőtestület elé megtárgyalásra. Múlt év őszén, amikor világossá vált, hogy a kamarára milyen sors vár, még egyszer előálltam ezzel, a mostani helyzetre kissé átszabott koncepcióval. Véleményem szerint lehetne és mindenképpen meg kellene próbálni a szükségből erényt kovácsolni.

Ezt nem egészen értem...

Nézd a Kamara egy óriási szervezet a maga tehetetlenségével együtt. Talán több tagja van, mint az összes magyar pártnak együttvéve? Ha nem hatékony szervezeti struktúrában, s nem világos megfogható célok szerint szerveződik akkor a tagság nagy része egyszerűen nem érzi magáénak a szervezetet. Pl. a legutóbbi tisztújító közgyűlések idején nálunk, Veszprém megyében, az orvosok 14%-a vett csupán részt a tisztségviselők választásán. Ez régóta így van. Sokszor láthattuk azt, hogy kamarai funkcionáriusok szinte ciklusok óta ugyanazok - hol titkár, hol elnök, egyszer az egyik, másszor egy másik bizottság tagja. Valódi kamrai élet sajnos nincs. Egy ilyen szervezetben törvényszerűen elofordul, és láthattuk is nemegyszer, hogy a szervezetet mozgató, abból élok vagy magukat abban kiélők szempontjai kerülnek előtérbe. Sokan tapasztaltuk az eltelt években, hogy ez az önmozgó szervezet (feltehetőleg a tisztségviselők eredeti szándékaitól függetlenül) nem volt képes kanalizálni kívülről jövő elképzeléseket. S sajnos láthatjuk, hogy miközben a MOK tekintélye valóban jelentősen erősödött a lakosság körében, aközben az orvosok egzisztenciális helyzete folyamatosan romlott, mára számos kolléga esetében kritikussá vált.

Nos, amire a MOK magától nem volt, s talán nem is lett volna képes, arra a mostani szükséghelyzet lehetőséget teremt: szervezetileg megújulni, világos célok köré szervezni a tagságot. A rétegérdekeknek megfelelő független társadalmi szervezeteket létrehozni a MOK védernyője alatt.

Miért van szükség új szervezetekre?

Egyszerűen azért, mert április 1-e után, a MOK csak kivételesen és külön jogszabályban meghatározott keretek között segítheti elő egyedi ügyekben tagjai jogainak az érvényesítését. Nem tudom, mennyire gondolták végig a köztestületi vezetők a napokban indított akciót, melyben a MOK arra kér felhatalmazást a vállalkozó háziorvosoktól, hogy a nevükben eljárva a finanszírozási szerződés feltételeiről tárgyalhasson az OEP-pel. Ha el is indulnak ezek tárgyalások, nem tudom, mi lesz április 1-e után az egyik tárgyalófélnek, a MOK-nak az orvosoktól kapott egyedi képviseleti felhatalmazásoknak a sorsa. Ez a példa is mutatja, hogy radikális változtatásokra van szükség, mert nemcsak a kötelező tagság intézménye, de a korábban is, kis számú jogosítványainknak is jóformán mindegyike megszűnik április 1-vel.

Ezt pótolná, ha két társadalmi szervezet alakulna a MOK támogatásával, koordinálásával. Az egyik ilyen szervezet, az alkalmazott orvosokat tömörítő szakszervezet, a MOSZ, amelyik már évek óta működget. Ebbe életet kell lehelni. A másik pedig a finanszírozóval közvetlen szerződéses viszonyban lévő vállalkozó orvosokat képviselő Kasszaorvosi Szövetség.

Mennyi esélyét látod annak, hogy mindezt a MOK felvállalja?

Az új kamrai törvény nemcsak hogy rendkívül szűkre szabta a jogosítványokat, de van egy orwelli rendelkezése: a MOK összes országos szerve üléseinek a jegyzőkönyveit hivatalból köteles megküldeni a miniszternek. Gondold el mintha egy üzemi szakszervezet jegyzőkönyvét hivatalból át kellene adni a menedzsmentnek.

A tagolt struktúra, az új szervezetek létrehozása kivédheti, hogy a MOK elnöksége bohócsipkával a fején ülésezzen. S nagyon fontos, hogy az orvosok ne csak protest-akcióként lépjenek be az új kamarába, hanem racionálisan is vonzó lehetőséget kínáljunk a számukra. Meggyőződésem, hogy a MOK Elnökségének is érdeke mindez. Ha nem tud eredményeket felmutatni, akkor borítékolható, hogy a most érzelmi okokból, elkeseredettségbol belépők jelentős részét 2008-ban elveszíti.

Mi lenne a MOK feladata az általad elképzelt struktúrában?

A MOK egy nagyon fontos jelképpé vált az utolsó hónapokban: a hatalmi gondolkodással szemben álló civil orvosember jelképe. A hatályba lépett kamarai törvény gyakorlatilag visszatérés a pártállami időkhöz. Teljesen egyértelmű, hogy a MOK-nak vissza kell nyernie nemcsak a most elveszített jogosítványait, de más európai kamarákhoz hasonlóan lényegesen nagyobb szerepet kell kapjon a korábbiaknál. Világos, hogy az egyik legfontosabb cél a kamarai törvény megváltoztatása, annak beláttatása a hatalommal, az ország polgáraival, hogy a civilszféra gyengítése a demokráciát is gyengíti. De mindaddig, amíg ezt nem tudjuk elérni, és itt legkevesebb 3-4 évről van szó, addig sem ülhetünk ölbe tett kézzel. Ahogy már mondtam, meg kell próbálni a szükségből erényt kovácsolni.

A MOK ma még rendelkezik infrastruktúrával, egy nem jelentéktelen vagyonnal, amelyet a tagok javára kellene fordítani. Április 1-ig teljes nyilvántartásunk van az összes orvosról. Ebbol a nyilvántartásból április 1-e után törölni kell azokat, akik nem akarnak a MOK tagjává válni. Használni kellene az eszközeinket, addig amíg még rendelkezésre állnak.

Mit tesztek, ha a MOK elnökség nem támogatja ezt az elképzelést?

Őszintén bízom, hogy nagyon hamar, azaz már holnap január 24-én kiderül, hogy támogatni fogja. A szerdai elnökségi ülés egyik napirendi pontja ugyanis éppen ennek az elképzelésnek a megvitatása lesz. Hiszem azt, hogy az elnökségi tagok belátják a változtatás szükségességét, azt, hogy a javaslat a kollégák érdekét szolgálja.

De mi van, ha mégsem ez történik?

Akármi lesz is a döntés, az útjára indított kezdeményezés halad tovább. De egészen más esélyei vannak a kezdeményezés sikerének, ha a MOK az elképzelést támogatja például az adatbázisával, a fizetett alkalmazottak munkaidejének egy részével, a rendelkezésre álló infrastruktúrával, mintha 7 ember munka után éjszakáit tölti levelezéssel, szervezéssel.

Ha nem kapunk támogatást a kamarától, akkor a felhívásra kedvezően reagáló többszáz kolléga fog dönteni a hogyan továbbról. A legideálisabb esetben sem lehet gyors sikerrel kecsegtetni bárkit. Ha a MOK megadja a támogatást, akkor akár már a jövő évi finanszírozási szerződések megkötésénél megkerülhetetlenné válhat a szervezet. Ha nem kapunk támogatást, akkor éveket veszíthetünk ezzel, ami a háziorvosi és a fogorvosi szolgálatoknak, praxis intézményének a jelentős leépülését is eredményezheti.

Nem vagy túl pesszimista?

Nem, azt hiszem reálisan látom a helyzetet. Bízom abban, hogy az általunk eltartott adminisztráció felismeri, hogy a javaslat nem az én vagy mások karriervágyának a kiélése, nem egy ellen-MOK megalakítására tett kísérlet. Hanem talán az utolsó lehetőség a teljes ellehetetlenülésünk megakadályozására, s egyben a MOK vezetői számára is egy utolsó esély. Példátlan mértékben romlott máris a gazdasági helyzetünk, pedig a szeptemberben elfogadott konvergenciatervben egyértelmuen leírt 2007. évi finanszírozáscsökkentés még elottünk áll. (Sokan sajnos abban a tévhitben vannak, hogy a vizitdíj javítja a helyzetünket. Az elfogadott törvények alapján pont ellenkező a helyzet: a vizitdíjnak a döntéshozó által becsült összegénél nagyobb mértéku forráselvonás prognosztizálható.) Több olyan feladatot kaptunk, aminek a végrehajtásához semmilyen forrást nem rendeltek hozzá A korábban átvállalt közfeladataink egy részéhez, az eszközeink és ingatlanok megújításához szükséges pénzeszközöket is elzárták. Félő, hogy a rendszerváltás kevés egészségügyi vívmánya egyikének, az önálló háziorvosi és fogorvosi praxisnak az ellehetetlenítése, a másoktól függő, kiszolgáltatott létbe történő visszaterelésünk a cél. Ezt a fenyegetett helyzetet most még akár a javunkra is fordíthatjuk: most valószínűleg sokkal könnyebb lehet egy hatékony érdekképviseleti szervezetet létrehozni, jóval hamarabb érhető el az a taglétszám, amelyik biztosíthatja számunkra, hogy a szakmai munkánkat, családunk és vállalkozásunk gazdasági helyzetét alapjában meghatározó finanszírozási szerzodés elfogadásánál ne csak az eddigi két lehetőségünk legyen, az engedelmes fejbólintás vagy a praxis feladása. Hanem egyenrangú tárgyalófelekként lehetőségünk legyen végre a feltételek kialakításához, a saját szempontjaink érvényesítéséhez.

Van-e konkrét ütemterv?

Holnap világosabb lesz a kép. Részben azon múlik, hogy támogatást kap-e a kezdeményezés. De meggyőződésem szerint hosszú távon az dönti el ennek sorsát, hogy a kollégák mennyire érzik magukénak a kezdeményezést, azt hogyan alakítják, módosítják. Az eltelt két napban több száz visszajelzést kaptunk e-mailben. Ezek folyamatosan felkerülnek a szervező honlapra és fórumra. Ideális esetben heteken belül megalakul a Kasszaorvosi Szövetség. Rossz esetben a szervező tevékenységet kell folytatni. Nem vagyok annak híve, hogy a pillanatnyi lelkesedésből létrehozzunk egy olyan szervezetet, amelyik nem tudja feladatát betölteni. Ahogy már mondtam, perdöntő a kollégák véleménye. Ha tömegesen magukénak éreznek egy ilyen szervezetet, akkor azt létre kell hozni, és sikerre ítéltetett. Ellenkező esetben óvnék az elhamarkodott lépésektől.

Mire számíthatnak a kollégák, ha megalakul a szervezet?

Attól, hogy a Kasszaorvosi Szövetséget 50 vagy 200 kolléga megalakítja, nyilván még nem leszünk partnerek. Ez még csak egy ígéretes lehetoség. Megítélésem szerint 1500-2000 tag esetén érhetjük el a kituzött célt válhatunk megkerülhetetlenné a finanszírozási szerzodés megkötésénél. Az addig eltelo idoben fel kell készülnünk egy ilyen tárgyalásra. Elképzeléseim szerint például egy független könyvvizsgáló céggel felméretnénk, hogy a magyar viszonyok között mi lenne a finanszírozás reális mértéke.

Ugyanerre készül a MOK is most, nem?

Nagyon lényeges pontra tapintottál rá. Nem akarok senkit sem megbántani, de a kezdeményezés egyik lényege éppen abban van, hogy az eddigi jószándékú amator megoldásokat professzionális módszerekkel kívánja felváltani. Ha 100 vagy 1000 doktor önmaga felméri, hogy milyen finanszírozást tart szükségesnek, azt sokkal könnyebben lesöprik egy tárgyalásnál mintha egy neves könyvvizsgáló cég elfogulatlan, független megállapításait tesszük le az asztalra. Látnunk kell, hogy lehetünk bármilyen jó orvosok, nem vagyunk sem ügyvédek, sem közgazdászok. Egy professzionális szakérto gárda nélkül egyszeruen nincs esélyünk egy piaci alkupozícióban az érdekérvényesítésre.

Miért a MOK-nak nincsenek ilyen szakértoi?

A MOK-nak jelenleg is dolgoznak szakértok. Akik azonban olyanok, mint mi magunk is, általános orvosi szakvizsgával rendelkezo háziorvosok: Több mindenhez értünk mint bármelyik szakma csúcsán álló professzor, de mindenki jobban jár, ha egy by pass mutétet nem a háziorvos, hanem az arra felkészült team végzi el.

Köszönöm az interjút!

Az intejút Solymosi Tamás (Noszadoki) készítette.