Tájékoztató országtanulmány

FRANCIAORSZÁG

Gazdasági-politikai háttér

Franciaország az átmenet időszakát éli a kiterjedt kormányzati tulajdont reprezentáló és a piaci mechanizmusokra fokozottabban építő gazdaság között. A kormány csökkentette a jövedelemadókat, a munkavállalást ösztönző lépéseket tesz, és fokozott figyelmet fordít a munkaerőpiac flexibilitásának növelésére. Bruttó hazai összterméke alapján Franciaország a világ vezető gazdasági nagyhatalmai közé tartozik. Az egy főre eső GDP: 27 820 amerikai dollár (2003. vásárlóerő paritáson). Az elhúzódó gazdasági folyamatok és a költségvetés egyes elemeinek rugalmatlansága következtében az államháztartási hiány 2004-ben meghaladta az euro-zónában megszabott 3%-os határt. Ez 2005-ben előreláthatólag az előírt érték alatt marad. Az ország fogyasztói árindexe 2004-ben 2,3% volt, és ezzel viszonylag kedvező értéket mutatott. A GDP arányában kifejezett államadósság (2003-ban 63,7%) viszont meghaladta a 60%-os maastrichti küszöbértéket. A munkanélküliség emelkedő tendenciájú, jelenleg megközelíti a 10%- ot. Franciaország vezető pártja az Unió az elnöki többségért (UMP) jobbközép párt. Az országban legutóbb 2002 júniusában tartottak országgyűlési választásokat, a következő választások 2007- ben esedékesek. A 2004-ben tartott szenátusi választásokon az UMP ugyan valamelyest vesztett pozíciójából, de így is megőrizte a szavazatok többségét. Második helyen áll az utóbbi időben előretörő Szocialista Párt (PS). A kétkamarás parlament alsóházában komoly erőt képvisel még a Francia Demokrata Unió (UDF), a Francia Kommunista Párt (PCF) és az Európai Demokratikus és Szociális Pártok Egyesülete, mint radikális párt. Az Európai Unió alkotmányának elutasítása 2005. május 31-én a kormány átalakításához vezetett.

Demográfia

Franciaország lakossága az ezredforduló óta folyamatosan növekszik, 2003-ban meghaladta a 60 millió főt. A növekvő tendencia részben a természetes szaporodásnak, részben a bevándorlásnak tulajdonítható. A termékenységi arány 1,8 volt 2001-ben. A halálozási arány csökkenő tendenciájú, a 90-es években lényeges változást nem mutatott. A lakosok 75,5%-a él városokban. A demográfiai mutatókból leginkább kitűnő sajátosság a lakosság elöregedése. A 65 éven felüliek aránya 2003-ban 16,3% volt, 2030-ban várhatóan eléri a 24%-ot. A születéskor várható élettartam 2000-ben 79,4 év volt, ez nemekre lebontva 75,5 (férfiak) és 83,2 (nők) évet jelentett. A haláloki statisztikában a daganatos megbetegedések vezetnek A légzőrendszer betegségei okozta halálozás csökkenő tendenciájú, a tüdőrák kiváltásában igen nagy szerepet játszik a dohányzás. A keringési rendszer betegségeire visszavezethető halálozás a 90-es évek óta folyamatosan csökken. A közúti baleseteknek tulajdonítható halálozás terén enyhe csökkenés tapasztalható. A HIV-fertőzés okozta AIDS-mortalitás 1,7/100.000, a tuberkulózis incidenciája 7,2/100.000 fő volt 2003-ban.

Egészségügyi rendszer

Franciaország egészségügye országos egészségbiztosítási rendszeren alapul, melyet a CSG (Általános Társadalmi Hozzájárulás), az adóalapú finanszírozás bizonyos elemei és a kiegészítő magánbiztosítási formák tesznek teljessé.

Finanszírozás

Az egészségügyre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya a 90-es évek második felében 9,3%-on stagnált, majd 2002-ben enyhe emelkedéssel 9,7%-ot ért el. A kiadások 77%-a állami kiadás volt. Az egészségügyi rendszer működtetése – nemzetközi összehasonlításban is – igen költséges Franciaországban. Az egészségügyi rendszer irányításában az állam és a kötelező egészségbiztosítás meghatározó szerepet játszik. A kötelező egészségbiztosítás struktúrája három főbb részre oszlik: az általános biztosítás a lakosság mintegy 84%-ára, a kereskedelemben és az iparban dolgozókra és családtagjaikra terjed ki, de ide tartoznak a hátrányos anyagi helyzetben lévő állampolgárok is (1,6% 2001-ben) a mezőgazdasági dolgozók biztosítása a lakosság 7,2%-ának nyújt egészségbiztosítási fedezetet, az önálló vállalkozók biztosítása a lakosság körülbelül 5%-át érinti. Az általános biztosítás országos szintű szerve a dolgozók fedezetét ellátó CNAMTS (Caisse nationale d’assurance maladie des travailleurs salariés). A 16 regionális biztosító elsősorban a munkahelyi balesetekkel és foglalkozási ártalmakkal, ezek megelőzésével, illetve kórházi kezelésével foglalkozik biztosítási szempontból. A 128 helyi biztosító feladata az effektív költségtérítés. 1999 óta, Franciaország állandó lakosai átfogó egészségügyi fedezetet élveznek, ez a lakosság 99,9%-ának nyújt védelmet. A Teljeskörű Egészségügyi Fedezet (couverture médicale universelle = CMU) az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés céljait szolgálja azzal, hogy állampolgári jogon nyújt lehetőséget a kötelező biztosításra. Azok számára, akiknek a jövedelme nem ér el egy bizonyos szintet, az egészségbiztosítás járulékmentes. A CMU-törvény az alkalmazotti státusztól függő rendszer mellett, az egész lakosság biztosítását is szolgálja. 2004-ben az önmagukat ellátni nem tudó idős emberek számára nyílt speciális biztosítás. Az egészségügyi rendszer irányítása országos szintről egyre inkább regionális szintre tevődik át. A CNAMTS felügyeletet gyakorol a regionális és a helyi biztosítók tevékenysége fölött, jóllehet az utóbbiak igazgatótestületeik irányítása alatt bizonyos autonómiával rendelkeznek. A kiegészítő önkéntes biztosítás jelentős térhódítása figyelhető meg az utóbbi időben. A CMU bevezetése óta a kötelező biztosítás mellett felmerülő költségek térítésére szolgáló biztosítás ingyenes az alacsony jövedelműek számára. 2000-ben a lakosság 85%-a, 2004-ben pedig 95%- a rendelkezett kiegészítő biztosítással. 2002-ben az egészségügyi kiadások anyagi hátterét a következők képezték: kötelező egészségbiztosítás (73,3%), önkéntes egészségbiztosítás (13,2%), közvetlen térítés (9,8%), adóbevételek (3,7%). A béreken alapuló egészségbiztosítási hozzájárulások mértéke 13,55%, amelyből a munkavállalók 0,75%-ot, a munkáltatók 12,8 %-ot fizetnek. Ezeket a járulékokat egészíti ki a bruttó jövedelmen alapú (tőkejövedelmekre is vonatkozó) adóból fizetett CSG, amely a jövedelmek 5,25%-a, nyugdíjak és más juttatások esetén 3,95%. 2000-ben a kötelező egészségbiztosítás anyagi erőforrásai a következőképpen oszlottak meg: munkáltatók 51,1%, munkavállalók 3,4%, CSG 34,6%, gyógyszeripar reklámadója 0,8%, állami támogatások és a dohánytermékekre és alkoholfogyasztásra elkülönített adóbevételek 10,1%. Az előző idők biztosításának finanszírozásával szemben mutatkozó szembeszökő eltérés a munkavállalók hozzájárulásainak többségében adóval (CSG) történő helyettesítése. Franciaországban a magánbiztosítás kifejezetten a kötelező biztosítás kiegészítésére szolgál, mivel főként a co-payment-et téríti, és az állami fedezetben kevésbé részesülő területeket fogja át, így például a fogászati és a szemészeti ellátást és gyógyászati segédeszközöket. Nem jár kötelező térítés a plasztikai műtétekre és a gyógyfürdőkezelések többségére sem, ez is a magánbiztosítás hatáskörébe tartozik. A kiegészítő magánbiztosítást Franciaországban három biztosítótípus képviseli: a kölcsönösségi alapon működő, nem- profitorientált mutuelle-ek aránya a biztosítási piacon 60%-os, a további 40%-ot pedig a non-profit gondoskodást szolgáló intézmények és a profitot is képező magánbiztosító-társaságok teszik ki.

Egészségügyi szolgáltatások

Alapellátás, járóbeteg-ellátás

Franciaország alap- és járóbeteg-ellátását többségében saját praxisukban, önálló vállalkozóként egyedül tevékenykedő orvosok, fogorvosok és más egészségügyi szakemberek (pl. fizioterapeuták) biztosítják, de a betegek számára ilyen jellegű ellátást a kórházak és egészségügyi központok közalkalmazotti státuszban lévő szakszemélyzete is nyújthat. A kórházak ambulanciáin nyújtott járóbeteg-ellátás az ilyen jellegű orvoshoz fordulások 15%-át teszi ki. Az orvosok 38%-a - többnyire általános orvosok – időbeosztás szempontjából látja előnyösebbnek a csoportpraxist, a szakorvosok pedig a költséges berendezések üzemeltetését látják így megoldottabbnak. Az önálló vállalkozóként dolgozó egészségügyi szakemberek szinte mindegyike, a szakma képviselői és a biztosítók által kötött országos keretszerződés alapján praktizál. A 4-5 évente megújított szerződések számos előírást tartalmaznak az orvosi tevékenység gyakorlatára vonatkozóan, és meghatározzák a szolgáltatások díjtételeit. Mindazonáltal az orvosok 24%-ának, a különösen elismert szaktekintélyeknek (az úgynevezett Secteur II.) lehetősége van az előírtnál magasabb díjtételek felszámítására. Mind ez ideig a betegek szabadon választhattak orvost, és közvetlenül fordulhattak a szakorvosokhoz is. A jelenleg végbemenő változások – a kötelezően előírt kezelőorvos-választás – a háziorvos kapuőri szerepkörét teremtik meg Franciaországban, és megerősítik az általános orvosok szerepét az alap- és a járóbeteg-ellátásban. A betegeknek ellátásukért közvetlenül az orvosnak kell leróniuk a szolgáltatásra előírt díjtételt, melyet a kötelező biztosítás az önrészesedésen felül térít. Az önrészesedésre a kiegészítő biztosítás nyújt utólagos fedezetet, illetve bizonyos esetekben (pl. súlyos krónikus betegség) nem kell megelőlegezni a kezelési költségeket, illetve az alacsony jövedelműek számára a fedezet ingyenes.

Fekvőbeteg-ellátás

Franciaország fekvőbeteg-ellátását közkórházak és profit-orientált vagy non-profit magánkórházak biztosítják. Irányultságuk szerint lehetnek szakkórházak és általános feladatokat ellátó kórházak is. Az ezer főre jutó kórházi ágyak száma 7,8, az ágyszám fele akut betegeknek szolgáló ágy. A közkórházak a fekvőbeteg-ellátó létesítmények negyedét teszik ki, ágyaik száma az összes ágy kétharmada. A közkórházak autonóm egységek, költségvetésükkel önállóan gazdálkodnak. Finanszírozásuk prospektív a kötelező egészségbiztosítási rendszer költségvetési keretein belül. Orvosaik fizetésben részesülő közalkalmazottak, de 1986 óta lehetőségük nyílik részidős magánpraxis folytatására is a kórházon belül. A közkórházak, tevékenységük és az általuk ellátott terület szerint három szintre tagolódnak: átfogó ellátást biztosító kórházközpontok, regionális kórházközpontok magas fokú műszerezettséggel, mely oktatókórházi funkciók ellátását is lehetővé teszi, szociális feladatokat is ellátó helyi kórházak. A magánkórházak két csoportra oszlanak aszerint, hogy profitot realizálnak-e vagy sem. A nonprofit kórházak egyházi kézben vannak, alapítványi irányítás alatt állnak vagy a kölcsönösségi elven működő biztosítók (mutuelles) tulajdonát képezik. Számuk az összes kórház egyharmadát teszi ki, az ország kórházi ágyainak 15%-ával. A profit-orientált kórházak aránya a fekvőbeteg- ellátó létesítmények között 40%-os, az általuk működtetett ágyak aránya 20%-ra tehető. A profit-orientált kórházak javadalmazásukat meghatározott ráta szerint kapják, mely minden költséget magában foglal, kivéve az orvosok szolgáltatások szerinti fizetését. A non-profit kórházak választhatnak a közkórházak és a profit-orientált kórházak finanszírozási sémái között. Jelenleg folyamatban van a tevékenységekhez kapcsolódó térítést szorgalmazó reform, mely az állami és a magánszektor finanszírozásának harmonizálására irányul.

Egészségügyi dolgozók

Franciaországban az egészségügyi dolgozók száma 1,6 millió. Az utóbbi évtizedekben az orvosok száma jelentős növekedést mutatott, jelenleg stabilnak mondható. 2000-ben az orvosok között a szakorvosok és az általános orvosok aránya 51 és 49%-ot tett ki, azóta a szakorvosok statisztikáiban jelentkezett emelkedés. Az ápolónők száma csupán valamivel több mint kétszerese az orvosokénak, ez a statisztika jelentős ápolónőhiányt takar. 2002-ben az ezer lakosra jutó orvosok, ápolónők száma egyaránt elmaradt az EU-15 átlagától (3,3 orvos/1000 fő, 6,9 ápoló/1000 fő). Az orvosok megoszlásában földrajzi területenként jelentős egyenlőtlenségek mutatkoznak Párizs, Dél-Franciaország és a városi területek javára.

Gyógyszerpiac

A Franciaországban forgalomba kerülő gyógyszerek több mint fele szerepel a térítendő gyógyszerek pozitív listáján, és ezek teszik ki a patikák forgalmának 91,5%-át. A pozitív besoroláshoz a patikaszernek érzékelhető javulást kell előidéznie az előírt gyógykezelésben, ki kell állnia a hasonló gyógyszerekkel való összehasonlítás próbáját és költség-hatékonynak kell lennie. Azok a gyógyszerek, melyek nem helyettesíthetőek és nagyon drágák 100%-os, az enyhébb lefolyású betegségek kezelésére szolgáló szerek 35%-os, a többi gyógyszer pedig 65%- os térítésben részesül. 1999 óta a pozitív listára való felvétel fontos kritériuma a szer több szemponton alapuló orvosi hatékonysága (SMR). Az SMR-vizsgálatok alapján egy-egy termék le is kerülhet a pozitív listáról, illetve térítésének mértéke csökkenthető. Franciaországban sokáig viszonylag mérsékelt volt a gyógyszerek ára, így a generikumok kérdése csupán nemrég van napirenden.

Reformok

A francia egészségügyi rendszer jelentős szabadságot biztosít a betegek választásában, pluralisztikus a szolgáltatókat illetően, nem terhelt várólistákkal. Szerkezete azonban a pénzügyi erőforrások ellenőrzését nehézkessé teszi, így a beruházásoknak tulajdonítható jó eredmények ellenére is kulcsfontosságú kérdés a költségtakarékosság. Az érvényben lévő trend mellett sem vesztett prioritásából a színvonalas egészségügyi ellátás mindenki számára való hozzáférhetővé tételére irányuló törekvés. 1999-ben ezzel a céllal született meg a CMU-törvény, mely bizonyos jövedelemszint alatt ingyenes fedezetetet ír elő. 2002-ben öt országos népegészségügyi terv készült a lakosság egészségi állapotának javítására, ezek megvalósítása 2008-ig várható. A kórházfinanszírozás reformját az „Hôpital 2007” elnevezésű terv indította el, az egészségügyi létesítmények teljesítményen alapuló finanszírozási rendszerének bevezetésével. Az általános orvosi, sebészeti és szülészeti ellátás esetenkénti finanszírozása a tesztelés időszakában van, de mutatkoznak olyan eredmények, hogy az új módszer a helyi kórházak esetében nehézségeket okoz. 2003-ban a Regionális Stratégiai Terv kialakításával rendelet született a kórházak stratégiai tervezésének egyszerűsítésére. Az Egészségügyi Minisztérium a fekvőbeteg-ellátás regionalizálását szolgáló projekttel egy időben tette közzé egészségbiztosításra vonatkozó további reformterveit, melyek koordinálására Magasszintű Tanácsot hozott létre. 2004-ben, számos reformjavaslat született a bevételek növelésére és a költségvetés csökkentésére 2007-ig: 1 EUR összegű, térítésben nem részesülő átalány bevezetése orvosi vizitenként, (ez alól a 18 éven aluliak, a terhes anyák és a CMU biztosítottai mentesülnek), a CSG megemelése nyugdíjasok esetében is, bizonyos nyugellátás fölött, a munkáltatók egészségügyi hozzájárulásának növelése, az egészségügy túlzott igénybevételével és a fokozott gyógyszerfogyasztással járó kiadások csökkentése, a gyógyszerkiadások térítésének mérséklése, számítógépes orvosi dokumentáció bevezetése, a kapuőri szerepkör megteremtése az alapellátásban. 2005 elejétől nagyszabású reformfolyamatok zajlanak az ország egészségügyében. 2005. január 1-jétől minden lakosnak kezelőorvost kell választania ahhoz, hogy ellátása biztosítási fedezetben részesüljön. A kezelőorvos-választás végső határideje július 1-je, ezután bírságot vonhat maga után a szakellátás közvetlen felkeresése – kivéve bizonyos szakterületeket (nőgyógyászat, fogászat, szemorvosi vizsgálat) vagy a sürgősségi eseteket. 2005 januárjától bevezetésre került az 1 EUR átalánydíj felszámítása konzultációnként, egyúttal bizonyos jövedelemszint alatt segély jár a kiegészítő biztosítás igénybevételéhez. A tervezettek szerint megemelkedett a CSG, az orvosi dokumentáció számítógépes nyilvántartásának egész lakosságra való kiterjesztése viszont 2007 közepére várható.

Statisztikai összefoglaló év érték

Lakossság (évközi) 2003 60144000 0-14 évesek aránya 2000 18.83 65 év fölöttiek aránya 2000 16.08 Élveszületések száma/1000 lakos 2002 12.76 Nyers halálozás/ 1000 lakos 2000 9.01 Születéskor várható élettartam 2000 79.35 Születéskor várható élettartam, férfiak 2000 75.49 Születéskor várható élettartam, nők 2000 83.15 Standardizált halálozási ráta/ 100000 2000 613.61 SDR keringési rendszer betegségei következtében/ 100000 2000 167.36 SDR, daganatok miatt/ 100000 2000 186.68 SDR, külső okok miatt/ 100000 2000 56.16 Csecsemőhalandóság/ 1000 élveszületésre 2000 4.38 Tuberkulozis incidencia/ 100000 2003 7.18 Kórházi ágyak száma/ 100000 2002 780.11 Orvosok/ 100000 2003 334.86 Összes egészségügyi kiadás a GDP %-ában 2002 9.7

Forrás: http://data.euro.who.int/hfadb/