ÖNGONDOSKODÁS |
Integrációs idõszak
Jelenleg az egészségügy átalakításának egyik központi gondolata annak tudatosítása, hogy az egyén felelõs önmaga egészségéért, annak megõrzéséért, és elemi érdeke, hogy betegsége, öregsége idejére gondoskodjon önmagáról. Az európai integráció korában, amikor rövid idõ alatt következnek be velünk és körülöttünk gyökeres változások, egyre nehezebb ezekre helyesen reagálni. A magyar állam fokozatosan kivonul az egészségbiztosítás területérõl, és azzal párhuzamosan az egészségpénztárak száma és tevékenységi köre folyamatosan növekszik. Egyre inkább elõtérbe kerül az öngondoskodás gondolata. Az öngondoskodás egyik egyre terjedõ formája, az önkéntes egészségpénztár. A pénztári tagság vállalása az ember önmagával szemben vállalt felelõssége, igényessége. Az egészségpénztár szolgáltatásait saját maga szervezheti, vagy erre a célra szolgáltatásszervezõ intézményt is igénybe vehet, ilyen például a Dimenzió Egészségpénztár.
Andre Torres fotográfiája.
A magyar állam 2001 óta részesíti az egészségkasszákba díjfizetõket ugyanakkora adókedvezményben, mint a nyugdíjpénztári tagságot. Az önkéntes egészségpénztárak szervezését a többször módosított, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény, és az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyezõ pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokról szóló 263/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet engedélyezte és szabályozza. E törvény alapján az önkéntes egészségpénztárak alapfeladata az egészség védelmét szolgáló programok szervezése, finanszírozása, egészségügyi szolgáltatások megvásárlása a tagok számára. Emellett az egészségpénztár egészségügyi célú önsegélyezõ feladatokat is elláthat, például: támogathatja a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök árát, a pénztártag betegség miatti keresõképtelensége esetén pótolhatja a kiesõ jövedelmet vagy annak egy részét, valamint a pénztártag halála esetén támogathatja a családját. A pénztárak egyre szélesebb szolgáltatási rendszereket próbálnak kiépíteni, hogy így is segítsék a betegellátásban és a betegségmegelõzésben egyre nehezebben megvalósuló esélyegyenlõséget, valamint az emberekben kialakítsák az egészségügyi prevenció rendkívüli jelentõségének a tudatát. A pénztárak a problémák megoldásához megfelelõ szervezeti és szakmai keretet teremtenek. Az egészségpénztárak elsõsorban abban érdekeltek, hogy tagjaikat jó testi és lelki egészségi állapotban tartsák, megelõzzék a betegségek kialakulását, amit a pénztár azzal is segít, hogy rendszeres konzultációkkal ismereteket nyújt a tag egyéni egészségkockázatairól. Egyéni egészségterv alapján egészségvédelmi programokat szerveznek és finanszíroznak tagjaik számára. Az önkéntes egészségpénztárak gazdasági-pénzügyi vállalkozások is egyben.
A befektetési alapokhoz hasonlóan a pénztár a befizetett kis pénzeket, akár havi ezer forintokat is együtt kezeli, ami a méretnagyság miatt hatalmas elõny. Míg az alapok értékpapírokat, befektetési jegyeket bocsátanak ki, és azok árfolyamán (nettó eszközértékén) keresztül eléggé jól, sokszor naprakészen nyomon lehet követni a befektetés értékét, a pénztáraknál ilyen nincsen. Egyéni számlákat vezetnek minden pénztártag számára, melyeken nyomon követik az egyes be- és kifizetéseket, hozamokat.
ÖNKÉNTES EGÉSZSÉGPÉNZTÁR
Az önkéntes egészségpénztár természetes személyek elhatározásából alapított, a kölcsönösség, a szolidaritás elve alapján létrehozott pénztári szervezet. Elõfordulhat, hogy a magánszemélyek nem saját, hanem munkáltatójuk kezdeményezésére, mint munkavállalók hozzák létre a szervezetet. Megalapításához legalább 15 tag szükséges. Az önkéntes pénztári tag rendszeresen tagdíjat fizet, megtakarításaival gyarapítja saját maga vagy családtagjai szociális, egészségügyi ellátásának fedezetét, vagy megalapozza késõbbi, nyugdíjas éveinek anyagi biztonságát.
A megtakarítási hajlandóságot az állam az önkéntes pénztárak esetében 30 százalékos adókedvezménnyel is támogatja. Ez azt jelenti, hogy az adózott jövedelembõl befizetett tagdíj majd egyharmadát a tag az éves adójából levonhatja. Egyik legnagyobb vonzereje, hogy a tagdíjat részben vagy egészben a tag munkáltatója a törvényben meghatározott szabályok szerint, munkáltatói hozzájárulás jogcímen részben vagy egészben átvállalhatja.
SZOLGÁLTATÁSOK
Az önkéntes egészségpénztár tagjai, vagy a pénztártag rendelkezése szerint közeli hozzátartozói részére az alábbi szolgáltatásokat nyújthatja:
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által nem, vagy csak részben finanszírozott szolgáltatásokat. Ezek lehetnek: prevenciós szûrõvizsgálatok, otthoni gondozás, természetgyógyászati szolgáltatás, gyógytorna, gyógy-masszázs, fizioterápiás kezelés, gyógyfürdõ, mozgásszervi betegségeket ellátó terápiás intézmények egészségügyi szolgáltatásai, rekreációs üdülés, gyógyüdülés, közfürdõk fürdõgyógyászati kezelései, sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások: pálya-, uszoda-, terembérlet, szenvedélybetegségrõl leszoktató kezelések, preventív kúra mozgásszervi bajok megelõzésére, léböjt- és méregtelenítõ kúra, fogyókúraprogram
A gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök, orvosi vényen rendelt egyedi összetételû gyógyszerkészítmények, beleértve a homeopátiás gyógyszereket és az immunológiai készítményeket, valamint a patikákban kapható fog- és szájápolók vételárát támogathatja.
Szemüveg, hallásjavító készülék csak akkor számolható el az egészségkasszánál, ha mellékelték igényléséhez az orvosi javaslatot is.
A MUNKÁLTATÓ ELÕNYEI
Milyen elõnyöket jelent a munkáltatónak az, hogy dolgozói jövedelmének egy részét egészségpénztári befizetés formájában folyósítja?
A leglényegesebb, hogy a jövedelem egy részét adó- és járulékmentesen utalhatja át a tárgyévben (havi elosztásban) egy-egy munkavállalója számára. A tehermentes pénz ráadásul még több is lehet, ha az alkalmazott után egyszerre többféle önkéntes pénztártípusba – tehát az egészségkassza mellett önkéntes nyugdíj- vagy önsegélyezõ pénztárba – is fizetnek.
Jól járnak azok az állampolgárok is, akik cégük helyett maguk állják egészségpénztári tagdíjukat. Õk az adott évi befizetéseiknek jelentõs hányadát írhatják le a személyi jövedelemadójukból. A törvény ösztönzi az öngondoskodást, hiszen akik egyúttal önkéntes nyugdíjpénztári tagok, azoknál növekszik a leírható SZJA mértéke.
A jogszabályok további 10 százaléknyi – tehát együttesen már a befizetések 40 százalékát kitevõ – adókedvezményt biztosítanak azoknak, akik prevenciós, vagyis az egészségromlás megelõzésére hivatott szolgáltatásokat vesznek igénybe. Idetartozik a gyógy-masszázstól kezdve a sportkiadásokon át egészen a különbözõ betegségmegelõzõ szûrõvizsgálatokig sokféle lehetõség. A megelõzõ szolgáltatások igénybevételéhez kötelezõ, hogy a tag legalább kétévente egészségügyi állapotfelmérõ vizsgálaton vegyen részt, s pénztára ez alapján személyes egészségtervet készítsen el számára. Az SZJA-kedvezményeknek ezzel még mindig nincs vége. Azok is 10 százaléknyi adót írhatnak le, akik legalább 2 évre lekötik az egészségszámlájukon a korábban felgyülemlett összeget.
Az egészségkasszák további elõnye, hogy a tagok – a nyugdíjpénztáraknál elõírt évtizedes várakozási idõvel ellentétben – a befizetést követõen szinte azonnal hozzá is juthatnak befektetett pénzükhöz. A tapasztalatok szerint ezt meg is teszik: a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) adatai szerint a tavaly a tagdíjakból befolyt 14 milliárd forint kb. kétharmadát el is költötték kiadásaikra.
Népszerû szolgáltatás az is, hogy az egészségkassza állja az egészségügyi, gyógyászati vagy egyszerûen csak a felüdülést (rekreációt) szolgáló pihenést is.
Korábban volt olyan szándék, mely szerint az állam csak a luxuskategóriájú wellness-hotelekben történõ üdülés finanszírozását engedélyezné. Végül a pénztártagok életét megkönnyítõ módosítás lépett életbe. Eszerint átlagos, egészségügyi szolgáltatást is nyújtó üdülõkben, szállodákban is lehet a pénztár terhére üdülni, igaz, 2005-tõl évente csak maximum 150 ezer forint összegig.
Évi 70 ezer forintos plafon lépett életbe az aktív testmozgást segítõ sporteszközök finanszírozása esetében.
A pénztár állja a számlát akkor is, ha a pénztártag fizikoterápiás kezeléseken vesz részt, gyógytornázik, vagy ha kollégáival közösen focipályát bérel, uszodába megy.
VÁLTOZÁSOK
2005-ben módosították az adózásról szóló törvényt, így a munkáltatók által adómentesen nyújtható önkéntes egészségpénztári befizetések maximuma a felére esett vissza.
Ez a korlátozás nem érinti a nyugdíjpénztárakat.
A törvény hatálybalépése után 2006. január 1-jéig a munkáltatók havonta (összesen) 74.100 forint erejéig fizethettek be munkavállalóik számára az önkéntes (nyugdíj-, egészség- és önsegélyezõ) pénztárba járulék- és adómentesen oly módon, hogy egy pénztártípusba befizetett összeg nem haladhatta meg a mindenkori minimálbért, tehát 2005-ben az 57 ezer forintot.
2006 januárjától viszont 400 ezer forintban korlátozták az adómentesen adható béren kívüli juttatásokat, és ebbe a körbe sorolták az önkéntes kölcsönös egészségpénztárakat és az önkéntes kölcsönös önsegélyezõ pénztárakat is. Ez pedig azt jelenti, hogyha a munkáltató más jellegû béren kívüli juttatást nem ad a dolgozójának, akkor már csak havi 33.300 forintot fizethet be adómentesen az egészségség-kasszákba, ami az elõzõ évi összegnek csupán 58 százaléka.
2007. január 1-jétõl újabb megszorítások léptek érvénybe. Az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyezõ pénztárakba együttesen befizetett munkáltatói hozzájárulásból havonta a mindenkori minimálbér száz százaléka helyett csak legfeljebb a minimálbér 20 százalékának megfelelõ rész adómentes.
Változtak az önkéntes pénztárakba való egyéni befizetések utáni adókedvezmények is. Az adókedvezményt ugyan nem kapja kézhez az adózó, de a pénztári egyéni számláján jóvá írja a hatóság.2007.05.20.
Urbán Beatrice
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése