Értékekre építeni
zárótanulmány Kanada egészségügyének jövőjérőL

(Összefoglalás)

Building on Values - Final Report on the Future of the Health Care in Canada

Az eredeti tanulmányt írta: Roy J. Romanow

Összeállította:

a Magyar Rezidens Szövetség

fordító: Dr. Melegh Zsombor, szerkesztő: Dr. Pataki Gergely – közreműködésével az

Országos Egészségügyi Információs Intézet és Könyvtár – MEDINFO

2003. február

Bevezetés:

2001 áprilisában Kanada miniszterelnöke bizottságot hozott létre (Commission on the Future of the Health Care in Canada), azzal a feladattal, hogy megvizsgálja Kanada egészségügyének jövőjét. A bizottság vezetőjének Roy J. Romanow-ot választotta. A 2002. novemberében kiadott “Romanow-tanulmány” a vizsgálat eredményeit taglalja 11 fejezetben, és 47 ajánlásban foglalja össze a jövőbeli teendőket. Az angol és francia nyelven megjelent Értékekre építeni - zárótanulmány Kanada egészségügyének jövőjéről című tanulmány 11 fejezete 257 oldalt tesz ki; a bibliográfiát, az adatokat és véleményeket szolgáltató szervezetek és egyének neveit felsoroló, az adatfeldolgozást magyarázó és az írás végén található táblázatokat tartalmazó oldalakat is beleértve 356 oldalból áll, ISBN száma 0-662-33043-9. (Angol címe: “Building on Values - Final Report on the Future of the Health Care in Canada”).

Összefoglaló

Kanada egészségügyi ellátása alapvetően jól működő rendszer, s ez tükröződik a lakosság egészségi állapotának mutatószámaiban is. (A születéskor várható átlagos élettartam a férfiak körében 75,4 év, a nőknél 81,2 év. Az OECD tagországok körében ezek az értékek az ötödik helyen állnak, ötévente átlagosan 1 évet javulnak.) Számos területen azonban egyenlőtlenségek tapasztalhatók mind az ellátások elérhetőségében (várólisták a diagnosztikai eljárások során, távoli területek ellátásának nehézségei stb.), mind az egészségügyi kiadások területi megoszlásában, s így az egyes lakossági csoportok (távoli települések lakói, őslakosság) egészségi állapotában.

A Romanow-bizottság az egészségügyi ellátó rendszert a hosszú távú fenntarthatóságra az általános, mindenki számára való hozzáférhetőségre vonatkozó állami kötelezettségvállalás elve mentén vizsgálta, amely rendszer minőségi szolgáltatásokat nyújt, s a megelőzésre, az egészség fenntartására fordított beruházások megfelelő arányt képviselnek az ellátásra, kezelésre fordított erőforrásokhoz viszonyítva. A bizottság javaslatai az ellátórendszer hiányosságainak kiküszöbölésére koncentrálnak.

Az ellátások, az egészségügyi rendszer fenntarthatóságának problémája - más országokhoz hasonlóan Kanadában is - felvetette az állami (szövetségi kormányzati, tartományi, területi kormányzati) finanszírozás és a lakosság költségviselésének újragondolását. Az egészségügyi kiadások 71%-a adóból származik. 11%-a magánbiztosítás, 16% lakossági kiadás.

Kanada Egészségtörvényének öt alapelve (állami irányítás, egyetemesség, hozzáférhetőség, mobilitás, széleskörűség) felülvizsgálatra szorul, némelyeket módosítani szükséges, s kiegészítésképpen az elszámolási kötelezettség elvét kell megfogalmazni. A tanulmány szerzőinek álláspontja szerint a finanszírozhatóság nem jelentheti a magánszféra szerepének erősödését. Az állami finanszírozás a kórházi és orvosi ellátáson kívül ki kell, hogy terjedjen a diagnosztikai szolgáltatásokra (ma itt jelentős a for-profit cégek szerepe) valamint az otthoni ellátásra is. A Romanow-bizottság a magánfinanszírozás bővítésében a lakossági terhek növekedését látja, s nem tartja bizonyítottnak, hogy hatékonyabb ellátási rendszert eredményezne.

El kell fogadni, hogy a magánszektor jelen van az ellátásban. Ugyanakkor a kormányzatoknak világos, egyértelmű határt kell húzni a magánszektor szerepvállalásában, s ez a kiegészítő szolgáltatások (élelmezés, karbantartás stb,) területe lehet. A közvetlen egészségügyi szolgáltatások elsődlegesen az állami non-profit rendszerben kell, hogy megvalósuljanak. Így érvényesülhet az elérhetőség egyenlőségének elve, ami a Medicare alapja.

Új Egészségügyi Tanács megalakításában látják a tartományi - területi- szövetségi kormány együttműködésének zálogát. A legfontosabb feladatokra címzett alapokat javasolnak elkülöníteni (pl. távoli területek integrálása, diagnosztikai szolgáltatások fejlesztése, alapellátás fejlesztése, otthonápolás, gyógyszerprogramok fejlesztése).

Az ellátás minőségi fejlesztésének feltétele a jó információ, a működő információs rendszer. Hangsúlyt helyeznek a biztonságos működésű személyes elektronikus egészségügyi adatok rendszerének kiépítésére és sokirányú felhasználására, az egészségügyi ellátórendszer, a technológiák hatékonyságának, eredményességének folyamatos elemzésére.

Összességében az ellátórendszert (Medicare), mint egy arra érdemes nemzeti vívmányt javasol továbbfejleszteni, az igényekre érzékennyé, az ellátást illetően átfogóvá, kiterjedtté, elszámoltathatóvá tenni.

Fejezetenkénti összefoglaló:

1. A kanadai egészségügyi ellátó rendszer (MEDICARE) fenntarthatósága

A fejezet a jelenlegi kanadai egészségügyi rendszert értékeli, és vizsgálja annak fenntarthatóságát. A tanulmány megfogalmazása szerint az egészségügyi ellátás fenntarthatósága annak a biztosítása, hogy hosszú távon megfelelő források álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy minden kanadai számára időben, minőségi ellátás legyen hozzáférhető. Ennek három kulcsfontosságú része van: a szolgáltatások, az igények, és a források, melyek között meg kell teremteni a megfelelő összhangot.

Szolgáltatások

Kanada egészségügyi ellátása a Canada Health Act (1984, Kanada Egészségtörvénye) alapján alapvetően a tartományok és területek felelőssége. Ugyanakkor megtalálható a magánszektor is speciális szolgáltatásaival.

A CHA-t megelőzően az egészségügyi ellátás megszervezésében fontos mérföldkő volt az 1966-ban kiadott Medical Care Act (Egészségügyi Törvény, a Medicare, mint ellátórendszeri elnevezés is innen származik). A törvény értelmében a szövetségi kormányzat az adóbevételeket a tartományok és területek fele tovább osztja, ezzel ösztönözve a kórházi- és orvosi ellátások helyi megszervezését. A szükséges ellátásokat egyfizetős (single-payer), államilag alapított biztosítási rendszer fedezi (az igénybe vevő kanadai állampolgár a közszolgáltatás használatakor nem fizet). A kanadai tartományoknak biztosítaniuk kell, hogy az ellátórendszerük megfelel a CHA-nak, és erről évente jelentést kell tenniük a szövetségi kormánynak A CHA által meghatározott és lehetővé tett szolgáltatásokhoz a regionális kórházi és járóbeteg-ellátási rendszeren keresztül juthatnak hozzá a biztosítottak. A CHA szolgáltatások teszik ki az egészségügyi kiadások 42,4%-át (2001-2002-es adat).

A kórházi és járóbeteg ellátás mellett a tartományok és területek (Kanadában a területeken a Yukon, Nunavut, és Norhtern Territories államokat értik) további egészségügyi szolgáltatásokat nyújthatnak, úgymint otthonápolás (Home Care), gyógyszertámogatás, rehabilitáció, stb. A gyakorlat szerint az állam nem fedezi a szolgáltatások teljes költséget, hanem inkább a magánbiztosítások térítését ill. az egyénileg fizetett összegeket egészítik ki. Ez a teljes egészségügyi kiadás 25,2%-át teszi ki (2001-2002-es adat).

A harmadik szegmens a magánszektor. Ehhez azok az ellátások tartoznak, melyeket vagy egyénileg térítenek, vagy a munkáltatói illetve magánbiztosítási alapokból kerülnek kifizetésre. Ilyen például Kanadában a fogorvosi ellátások többsége. A magánszektor az összes egészségügyi kiadás 32,4%-át alkotja (2001-2002-es adat).

A munkáltató által fizetett egészségügyi ellátások a munkáltatónak adójóváírást biztosítanak, míg magánszemélyek, ha az egészségügyre fordított kiadásaik (medical expenses) éves bevételük 3%-át meghaladja, adócsökkentésben részesülnek.

Profit-orientált szolgáltatók

A kanadai kórházak szinte kivétel nélkül non-profit intézmények. A háziorvosi és járóbeteg ellátó-rendszer (physician services) kisebb, tulajdonosokkal bíró vállalkozásokból áll. Nagyobb, profit-orientált cégek a szolgáltatások csak kisebb szegmensében vannak jelen, mint például a laboratórium vizsgálatokban vagy a krónikus ápolásban.

A profit-orientált cégek szerepvállalását vizsgálva a szolgáltatásoknak két fajtáját kell megkülönböztetnünk: közvetlen egészségügyi ellátás és kiegészítő szolgáltatások. Az előbbin az orvosi és diagnosztikai beavatkozásokat értjük, míg az utóbbi a karbantartást, takarítást, ételkészítést, stb. foglalja magában. A tanulmány írói a profit-orientált szolgáltatók szerepvállalását kizárólag a kiegészítő szolgáltatások területén tartják reálisnak. A profit-orientált szolgáltatók hajlamosak “lefölözni” azokat a szoláltatásokat, melyek nagyobb tömegben, alacsony áron nyújthatóak, így a non-profit szolgáltatók egy vizsgálatra eső kiadását növelik. Abban az esetben, ha egy beteg egy profit-orientált intézményben szövődményes kezelésben részesül, sokszor visszatér a non-profit intézményhez, azonban annak gyakran nincs arra kapacitása, hogy előre nem tervezetten, a korábbi szövődményes beavatkozás utáni intenzív ellátásra szoruló beteget ellássa. Továbbá, a kiegészítő szolgáltatókkal szemben nincs, és nem is lehet elegendő közvetlen egészségügyi szolgáltató, hogy igazi versenyhelyzet jöjjön létre.

A diagnosztikai és operatív területeken gyakoriak a hosszú várólisták. Ezeket a vizsgálatokat illetve beavatkozásokat magánszolgáltatóknál elvégeztetve a szolgáltatást igénybe vevő a sort átugorva később visszalép a non-profit ellátó rendszerbe. Az egészségügyi ellátórendszer alapelve, hogy az egyén anyagi lehetőségei nem befolyásolhatják a szolgáltatáshoz való hozzáférést (és ez a fentiek miatt nem mindig érvényesül egyenlően). A tanulmány írói szerint a kormánynak mindenki számára biztosítania kell a fejlett technológia használatát.

Az egészségügyi ellátás kiadásai elsősorban az otthonápolás (Home Care) és a gyógyszerfogyasztás folyamatos emelkedésével nőnek, és hosszú a várólista számos diagnosztikai vizsgálatra és egyes sebészi beavatkozásra. Azonban ennek a megoldása nem a magánszektorban keresendő, hanem a kormánynak a közellátórendszeren belül kell biztosítani a megfelelő forrásokat és általános hozzáférhetőséget.

Elvárások és eredmények

A felmérések szerint a kanadai egészségügyi ellátási rendszer megfelel a lakosság elvárásainak. Ez nemcsak lakossági felmérések alapján lehet kijelenteni, hanem az OECD tagok és a 7 legfejlettebb állammal való összehasonlítások is ezt támasztják alá (1.2, 1.3, 1.6, 1.9, 1.10, 1.11, 1.12 ábrák). Azonban az ellátási rendszer hozzáférhetőségében és az emberek egészségügyi helyzetében jelentős különbségek vannak Kanada egyes területein. További erőfeszítéseket kell tenni ezen egyenlőtlenségek leküzdésére. Az elöregedő népesség, a várakozásokkal ellentétben nem jelent elviselhetetlen terhet az egészségügy számára. Bár a 60 éven felüliek aránya a népességben ez elkövetkező 30 év alatt megduplázódik, az akkori idősek egészségi állapota előreláthatólag nem lesz annyira rossz, mint a jelenlegieké. A tanulmány írói szerint ennek feltétele, hogy megelőzzék a helytelen életvezetés (mint pl. a dohányzás) okozta krónikus egészségügyi problémák kialakulását. Az elöregedés további, de megfelelő előrelátás esetén kezelhető terheket ró az egészségügyre.

Források

A kanadaiak egészségügyi kiadásait 71%-ban adók formájában befizetett járulékok, 11%-ban magánbiztosításként kifizetett összegek, 16%-ban egyéni kifizetések fedezik. Ezek az arányok, és az egészségügyi kiadások összege összemérhető más OECD tagállamok adataival. Az OECD országok adatai alapján minél gazdagabb egy ország, annál magasabbak az egészségügyi kiadásai. (1.21, 1.22 ábrák) Alternatív pénzügyi fedezetek további bővítése vagy újabbak bevezetése (egyéni hozzájárulás - co-payment -, egészségügyi takarékszámla – egészségszámla -, adó formájában befizetett járulék, stb.) nem látszik indokoltnak, mivel egyrészt a kanadai rendszer alapértékeit veszélyeztetik, másrészt a terhet egyszerűen a társadalom helyett a személyre helyezik. A kanadaiak hajlandóak nagyobb összeget áldozni az egészségügyre, ha ezzel a jelenlegi rendszer fejlődése érhető el. Az egyértelműen egészségügyi célokra fizetett egészségügyi járulék a legelfogadottabb megoldás számukra.

Elsősorban a tartományok által támogatott szolgáltatások (gyógyszer, ápolás) költségemelkedése miatt megnőtt a tartományi szerepvállalás az egészségügyi kiadásokban. Ennek következtében ez a tartományi költségvetés egyre nagyobb hányadát jelenti.

Összegzésképpen megállapítható, hogy a kanadai egészségügyi rendszer megfelelően szolgálta a lakosságot, azonban számos helyen változtatásra szorul, ha rendszert továbbra is fenntartható módon szeretnék működtetni.

2. Egészségügyi ellátás, állampolgárság, szövetségi rendszer

A fejezet mintegy alapul szolgál a tanulmány további részei számára, és számos javaslatot tesz.

Szándéknyilatkozat

A változás iránya lehet a kanadai állampolgárok és a mindenkori kormányok közös szándékát kifejező új Canadian Health Covenant (Kanadai Egészségügyi Szándéknyilatkozat) felállítása, mely deklarálja azon elkötelezettséget, hogy az egészségügyi ellátó rendszer mindenki számára hozzáférhető, és az egész társadalom részt vállal finanszírozásában.

Vezető nemzeti egészségügyi szervezet

A tartományi, területi és a szövetségi kormánynak fel kellene állítani egy Kanadai Egészségügyi Tanácsot (Health Council of Canada). A tanács feladata lenne egy, az egészségügyi teljesítményt értékelő rendszer kidolgozása, ez alapján az ellátás helyzetének folyamatos nyomon követése és erről rendszeres évenkénti értékelés készítése. Ezt a funkciót a Tanács a jelenleg meglevő Kanadai Egészségügyi Informatikai Intézet (Canadian Insititute for Health Information) segítségével végezné. További feladata lenne az egészségügyben alkalmazott technológiák értékelése és alkalmazásuk összehangolása a már létező Kanadai Egészségügyi Technológia Akkreditációs Hivatal munkájára (Canadian Coordinating Office for Health Technology Assessment) alapozva.

Hosszútávon a Tanács javaslatokat tenne, és összehangolná az elsődleges ellátási rendszer folyamatos átalakítását.

A Canada Health Act megújítása

A meglevő öt fő irányelv közül hármat (1. - egy biztosítós (egy-fizetős, lásd. fent) ellátó rendszer, azaz a kiadásokat az adóbevételekből az állam fedezi; 2. - a jogok mindenkire egyaránt vonatkoznak; 3. - bárki számára hozzáférhető) meg kell erősíteni, míg kettő változtatásra szorul.)

Az egészségügyi szolgáltatásokat a CHA a területi korlátlanság elve (4. alapelv) szerint jelenlegi szabályozása szerint nemcsak Kanadán belül, hanem külföldön is téríteni köteles a lakóhely szerinti tartomány. A külföldi költségtérítés azonban a tanulmány szerint nem biztosítható, ezért ez törlendő lenne. A kanadai kormánynak a polgárok külföldi egészségügyi ellátását egyezményekkel kellene biztosítania.

Az átfogó szolgáltatás elve (5. alapelv) alapján CHA jelenleg az egészségügyileg szükséges kórházi és járóbeteg (orvosi) ellátást biztosítja, azonban ennek ki kellene terjednie az egészségügyileg szükséges diagnosztikus és ápolási tevékenységekre is. Jelenleg a diagnosztikus tevékenységek alulfinanszírozottak és emiatt hosszúak a várólisták. Ahelyett, hogy e tevékenységeket magánjellegű, profit-orientált klinikákra bíznák, a kormánynak nagyobb összegeket kéne erre a területre fordítania.

Emellett javasolható egy hatodik irányelv, az “elszámoltathatóság” (számonkérhetőség) bevezetése. A kanadaiaknak joguk van megismerni, hogy a kormány egyes intézkedéseinek milyen hatásuk volt az egészségügyi rendszerben, és ennek megvalósításában jelentős szerepet játszana a Kanadai Egészségügyi Tanács.

Stabil és kiszámítható szövetségi egészségügyi finanszírozás

Jelenleg a tartományok egészségügyi kiadásai kevesebb, mint 50%-ban kerülnek a szövetségi költségvetésből kifizetésre. Ennek két formája van, a közvetlen pénzbeli juttatás, valamint központi adócsökkentés. Ez utóbbi lehetővé teszi a tartományok számára, hogy emelve adóiakat, a befolyt összeget az egészségügyre fordítsák. A finanszírozás jelenlegi szerve a Kanadai Egészségügyi és Szociális Pénztár (Canada Health and Social Transfer). Ez a szervezet egyidejűleg végzi a szociális és az egészségügyi központi juttatások kifizetését és elosztását a tartományok között. Hogy adekvát pénzügyi finanszírozást biztosítson, a szövetségi kormánynak létre kellene hoznia a csak közvetlen pénzügyi finanszírozásra épülő Kanadai Egészségügyi Pénztárat (Canada Health Transfer-t (CHT), amely által juttatott pénzösszegek a tartományokban csak és kizárólag az egészségügyre fordíthatóak. A kiszámíthatóságot és a hosszútávú stabilitást biztosítandó, a juttatott pénzösszegek a GDP emelkedésével évente növekednének. Minden 1%-os GDP növekedés az eddigi tapasztalatok szerint 1,25% emelkedést okoz az egészségügyi kiadásokban, évente ennek megfelelően emelkedne a CHT által a tartományoknak juttatott pénzösszeg. Az emelés mértékének ütemét ötévente felül kellene vizsgálni.

Az új, a CHT-t (Kanadai Egészségügyi Pénztár) is magába foglaló Canada Health Act felállítása egy vagy két évet is igénybe vehet. Ennek bekövetkeztéig rövid távú alapokat kellene létrehozni a következő területeken, egyenként 1,5 milliárd dollár tőkével.:

· Diagnosic Services Fund (Diagnosztikai Szolgáltatási Alap): Diagnosztikai szolgáltatások alap modern készülékek vásárlására, hogy a várakozási idők lerövidüljenek

· Rural and Remote Access Fund (Vidéki és Távoli Kistérségi Hozzáférési Alap): Alap a rosszul ellátott területeken az egészségügyi rendszerhez való hozzáférés javítására

· Primary Health Care Transfer (Alapellátási Pénztár): Pénzalap az elsődleges orvosi ellátás (alapellátás) akadályainak leküzdésére

· Home Care Transfer (Otthonápolási Egészségügyi Pénztár): Otthoni ápolás finanszírozásának átalakítására szolgáló alap

· Catastrophic Drug Transfer (Vész Gyógyszerellátási Pénztár): Gyógyszerellátási alap a támogatások kiterjesztésére

Az új Canada Health Act bevezetése után ezeket a területeket közvetlenül a CHT (Kanadai Egészségügyi Pénztár) fogja ellátni.

3. Információ, bizonyíték és ötletek

Az információ megfelelő összegyűjtésével, tárolásával és felhasználásával lehetőség nyílik új ötletek és megoldások keresésére. A fejezet az információk összegzési és felhasználási lehetőségeivel foglalkozik.

Információs rendszer kiépítése

A tartományokban és területeken már folyik egészségügyi adatrögzítő rendszerek (személyes elektronikus egészségügyi adatok) kiépítése. Az itt meglevő forrásokat felhasználva kiépíthető az egész országra kiterjedő nyilvántartási rendszer. A rendszer hozzáférhető lenne az egyén számára, így pontos információt nyerhet saját egészségi állapotáról. Továbbá információt nyújthat a szolgáltatóknak, így a döntéseket a legmegfelelőbb, rendelkezésre álló bizonyítékokra alapozhatják. Politikusok és kutatók számára is fontos információkat adnak, azonban a hozzáférés ebben az irányban kizárólag az egyének személyiségi jogainak megfelelő védelme után lenne lehetséges.

Az információbázis alapját a 2000-ben alapított Kanadai Egészségügyi Információs Központ (Canada Health Infoway) alkothatja. Az Infoway egy független, non-profit vállalat, amelynek feladata az információs technológia felhasználása az egészségügyi ellátás javítása céljából.

A fentiek mellett fontos egy olyan megbízható adatbázis létrehozása, amely összegzi az egészségüggyel kapcsolatos irodalmat. Az interneten található egészségügyi információk legnagyobb része jelenleg kereskedelmi forrásokból származik, így azok megbízhatósága megkérdőjelezhető.

Az egészségügyi technológiák vizsgálata

A szinte naponta megjelenő új egészségügyi technológiák vizsgálata csak akkor lehet hatékony, ha szükséges információk rendelkezésre állnak, és az eredmények széles körben ismertek lesznek. Emiatt kívánatos, hogy a feladat egy országos szervezet, jelen esetben a Health Council of Canada hatáskörébe kerüljön. A véges anyagi források miatt ezen a területen fontos lenne egy, a tartományi kormányok közötti együttműködés kialakítása is.

Az egészségügy kutatási alapjai

Kanadában 2000-től a “Kanadai Egészségügyi Kutatási Intézetek” (Canadian Institutes of Health Research CIHR) szervezete koordinálja az egészségügyi kutatásokat. Jelenleg 13 szervezet, rajtuk keresztül 6000 kutató tevékenyégét hangolja össze. Bár ezek megfelelő általános teljesítményt nyújtanak, egyes területeken hiányosságok tapasztalhatóak. Emiatt négy egészségügyi kutató központ felállítása lenne szükséges, amelyek a következő területekkel foglakoznának:

· Az egészségügyileg rosszabbul ellátott távolabbi területek

· Az egyes szakmai területek közti együttműködés

· Egészségfejlesztés (főleg megelőzés)

· Gyógyszerpolitika

Emellett fontos lenne szorosabb kapcsolatok kialakítására más OECD országokkal a meglévő tudás és információ cseréje céljából.

4. Anyagi beruházás az egészségügy szolgáltatói területén

A fejezet az egészségügyben foglalkoztatott munkaerő ellátási és megoszlási problémáival foglalkozik, és hosszú távú megoldásokat javasol.

Felmérve Kanada egészségügyi dolgozókkal való ellátottságát, kiderült, hogy a legnagyobb probléma a munkaerő egyenetlen eloszlása. (4.2, 4.4 ábrák) További probléma, hogy míg az ápolószemélyzet feladatköre egyre szélesedik, a rossz munkakörülmények miatt egyre csökken a szakképzett nővérek száma, és sokan hagyják el az egészségügyet. Az ápolószemélyzet mellett az egészségügy minden szolgáltatójának szerepköre tágul, így jelentős átfedések alakulnak ki, megnövelve a munka összehangolásának jelentőségét.

A távoli és vidéki kistérségek ellátási gondjait nem egyedül az adott területnek, hanem az egész országnak kell megoldania. Az Egészségügyi Tanács (HCC) felállításáig kezdetben a létrehozandó alapok szolgálnának forrásként. Az ellátási gondokat csak egy központi szervezet tudja megoldani, összehangolva az egyes tartományok munkáját.

Az orvosi és ápolószemélyzetet nyilvántartó adatokon kívül kevés információ áll rendelkezésre az egészségügy egyéb dolgozóinak számáról és megoszlásáról. A diagnosztikai technológia fejlődésével megnőtt az igény képzett technikusokra, a szervezésben pedig megnőtt az egészségügyi menedzserek szerepe. A felállítandó Egészségügyi Tanács (HCC) feladata lenne az egészségügyi dolgozókról szóló jelentések készítése és feldolgozása.

A szolgáltatók feladatköreinek kiszélesedése és részben megváltozása fontossá teszi az oktatás átszervezését is. Fontos lenne a csapatmunka hangsúlyozása, ugyanis az egészségügyi dolgozók szerepkörében jelentős átfedés mutatkozik. Hangsúlyozni kell a preventív orvoslás szerepét, és ebben a paciensnek nagyobb szerepet kell juttatni.

A munkaerőre vonatkozó jövőbeli terveknek hosszútávúnak és átfogónak kell lenniük. Az egészségügyi menedzsment munkáját jelentősen megnehezíti, hogy eddig a kanadai szabályozás elsődlegesen gyors, a pillanatnyi hibákat javító megoldásokra szorítkozott. A munkaerő ellátásban (elsősorban ápolószemélyzet területén) elégedetlenséget és minőségi hanyatlást okozott a túl-és részmunkára való nagyfokú hagyatkozás. A megoldást szintén az egész országra kiterjedő, hosszútávú tervezés jelentené, melyet a jelenlegi szervezetekre támaszkodva az Egészségügyi Tanács (HCC) végezne.

5. “Elsődleges egészségügyi ellátás” (alapellátás) és megelőzés

Kanadában, felismerve az “elsődleges ellátás” és prevenció jelentőségét, 2000-ben létrehozták az elődleges ellátás átalakítására az Alapellátás-fejlesztési Alapot (Primary Health Care Transition Fund). A fejezet a reformfolyamatok felgyorsításának fontosságával, és a fennálló akadályok elmozdításának lehetőségeivel foglalkozik.

Egy jobb elsődleges ellátás előnyei és a változtatás útjában álló akadályok

Az elsődleges ellátás (alapellátás) definíció szerint egyaránt tartalmazza a magas színvonalú általános orvosi (alap)ellátást és a betegségmegelőzést, valamint az egészségnevelési programokat. Nem csak az egyént, hanem az egész közösséget kell szolgálnia, és a hét minden napján, a nap 24 órában rendelkezésére kell állnia a rendszernek. Az “elsődleges ellátás” jobban koordinált, magasabb színvonalú ellátást és a források jobb felhasználását teszi lehetővé.

Hatékony megvalósítását számos akadály gátolja. A kanadai egészségügyi rendszer elsősorban a kórházi és járóbeteg (és háziorvosi) ellátásról gondoskodik, amelyek a legköltségesebb részét képezik az egészségügynek. A megelőzés és a kezelés megfelelő egyensúlya jelentősen csökkentené a költségeket. A szolgáltatók (orvosok, ápolók, stb.) körében tapasztalható nagymértékű specializálódás szintén nem felel meg az elsődleges ellátásban szükséges átfogó és általános megközelítésnek. A szolgáltató intézmények szintjén szintén tapasztalható ez a specializálódás. Az ellátás megfelelő kialakításához megfelelő információnak kell rendelkezésre állnia a népesség egészségügyi helyzetéről, amit a 3. fejezetben említett információs rendszere oldana meg. A megfelelő prevencióhoz szükséges a páciens eddigi passzív szerepének megváltoztatása.

Az “elsődleges ellátás” megváltoztatásának felgyorsítása

A tervezett Alapellátási Pénztár (Primary Health Care Transfer) forrásait felhasználva négy fejlesztési egységet kellene létrehozni:

· Az ellátás folytonossága és összehangolása

Ez megelőzné a vizsgálatok többszöri elvégzését, valamint, hogy azt, hogy egyazon feladatot több terület is ellásson. Szereplői lennének az eset kezelők (case manager), akik a beteg egészségügyi gondozását követnék nyomon. A case managerek nem feltétlenül lennének orvosok vagy ápolók. A krónikus betegségekben szenvedők számára ellátó hálózatot kellene létrehozni.

· Korai felismerés és cselekvés

· Több információ az igényekről és eredményekről

(ld 3. fejezet)

· Új és erősebb ösztönző erők

Az elsődleges ellátást támogató finanszírozási rendszer, nem kampányszerű, hanem folyamatos kezdeményezések, elsődleges ellátásban résztvevők elismerése, a munkakörülmények javítása, valamint az elsődleges ellátás javításával és javulásával létrejövő jobb egészségügyi állapot hangsúlyozása megfelelő ösztönző erők lennének.

Az elsődleges ellátás javításával foglalkozó megbeszélés

A létrehozandó Egészségügyi Tanácsot (HCC) fel kell hatalmazni, hogy két éven belül összehívjon egy megbeszélést, melynek feladata lesz, hogy elindítsa a megfelelő intézkedéseket, ráirányítsa a figyelmet az akadályokra és meghatározza, kik a felelősek az elsődleges ellátásért. A megbeszélés megállapításait és irányelveit az Egészségügyi Tanácsnak (HCC) követnie kell, és a későbbiekben figyelembe kell vennie az egyéb országokkal összehasonlított eredményeket, valamint időszakosan ezekről be kell számolnia.

A megelőzés szerepének megerősítése

A dohányzás és az ijesztő méreteket öltő elhízás egészségügyi következményei jelentős kiadást jelentenek az országnak. Az országon belül összehangoltan kell fellépni a dohányzás és az elhízás ellen. Ugyanilyen integrált fellépés szükséges a fizikai aktivitás előmozdítására. Növelni kell az iskolán belül a testnevelésre fordított időt, és az oktatásban hangsúlyozni kell a testmozgás szerepét. A szükséges összegeket az Alapellátási Pénztár (Primary Health Care Transfer) fedezné.

Új immunizációs stratégia

Kanada népességének védőoltásokkal való ellátottsága jónak tekinthető összehasonlítva más OECD országokkal. Azonban a globalizáció és a fertőző betegségek folyamatos változása-evolúciója aggodalmakra ad okot. A fentiek miatt változásokra van szükség.

6. Elérhetőség javítása, minőségbiztosítás

A fejezet az egyes szolgáltatások esetében kialakult hosszú várólistákkal, a mindenki számára biztosítandó elérhetőséggel és a minőségbiztosítással foglalkozik.

Várakozási idő csökkentése, a várólisták kezelése

Három olyan terület van, hol problémát okoz a hosszú várakozási idő: fejlett diagnosztikai vizsgálatok, egyes speciális szakmák szakorvosi ellátása és bizonyos műtéti beavatkozások. Ezek közül sürgősen és kiemelten kell kezelni a diagnosztikai eljárásokat, mivel elmaradásuk a további bárminemű orvosi beavatkozást is késlelteti. Az OECD országokhoz viszonyítva Kanada elmaradott a fejlett diagnosztikai technológia egészségügyi alkalmazásával. (6.1 ábra) A felállítandó Diagnostic Services Fund felhasználásával gondoskodni kellene a megfelelő eszközök és a szükséges technikai személyzet képzéséről. Az egészségügyi tanácsnak ellenőriznie kell, hogy az eszközöket megfelelő esetekben és maximális kihasználtsággal működtetik. A tartományok és területek további eszközök beszerzésével gondoskodhatnak a várólisták további csökkentéséről.

A várakozási idő mellett további problémát jelent a várólisták nem megfelelő kezelése. Nincs az országra kiterjedő várólista, azaz a listák egyes intézményekre ill. orvosokra vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy előfordul, hogy egy személynek egy másik intézményben vagy orvosnál sokkal kevesebbet kellene várnia. A köztudatban ez nincs meg, a betegek azt gondolják, hogy a várólista az egész országra kiterjedt, összesített várólista. Nincs meghatározva, hogy egy személy mikor kerüljön várólistára, és nincs az sem vizsgálva, hogy a listára felvett körülményei megváltozásával esetleg lekerülhet-e onnan vagy több listán is szerepel-e. A rendszert a fentiek miatt egészségügyi területek, tartományok szerint, adott esetben országosan kell koordinálni.

Emellett a betegnek meg kell kapnia minden információt a várakozási idő alakulásáról, illetve a választási lehetőségeiről.

A minőség javítása

A megfelelő minőségbiztosítás megteremtéséhez elégséges információra van szükség az egészségügy helyzetéről, az ellátórendszer működésének minőségéről és biztonságáról. Ennek érdekében a felállítandó egészségügyi tanács (HCC) feladata lenne az információk összegyűjtése feldolgozása és ezek alapján rendszeres jelentések készítése. A feladat elvégzése érdekében a tanácsnak szoros kapcsolatokat kell kialakítani a már meglévő akkreditáló és kutató szervezetekkel.

Az ellátás elérhetősége a hivatalos nyelvi kisebbségek számára

A nyelvi kisebbség alatt elsősorban a francia nyelvet beszélőket értik. Az eddigi kezdeményezések alapján megvalósíthatónak tűnik, hogy legalábbis a legalapvetőbb szinten francia ill. angol nyelven is hozzáférhetőek legyenek a szolgáltatások.

Megfelelés a különböző igényeknek

Az egészségügyi szolgáltatások területén figyelembe kell venni az eltérő igényeket, legyenek azok nemi különbségekből, fizikai vagy szellemi hátrányból, a hivatalos nyelvek nem ismeretéből vagy másból fakadóak.

7. Távoli és vidéki közösségek

A fejezet a távoli és vidéki közösségek egészségügyi helyzetével foglakozik, és azokkal a lehetőségekkel, amelyek az egészségi állapotot és egészségügyhöz való hozzáférést ezeken a területeken elősegítik.

Kanada földrajzi adottságaiból adódik, hogy a népesség jelentős része távoli, izolált közösségekben él. Az itt élő emberek egészségügyi állapota rosszabb, mint a nagyobb központokban élőké. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz is nehezebben férnek hozzá, mert nem vonzóak az egészségügyi dolgozók (orvosok, ápolók stb.) számára. Azonban a közösségek között is jelentős különbségek vannak elhelyezkedésükben, méretükben, igényeikben.

A feladatokhoz szükséges pénzösszegeket a felállítandó Vidéki és Távoli Kistérségi Hozzáférési Alap (Rural and Remote Access Fund) biztosítaná. Az egészségügyi helyzet javítására átfogó stratégiára van szükség, azonban megfelelő vizsgálatokra és bizonyítékokra alapozva kell kielégíteni az egyes közösségek igényeit.

Az ellátási gondok kiküszöbölésére rövid távon anyagi juttatásokkal lehet vonzóvá tenni ezeket a területeket a munkaerő számára. Hosszú távon önmagában az orvos és ápoló-utánpótlás számának emelése nem vezet a kérdés megoldásához, mivel az újonnan képzett szolgáltatók szintén a nagyobb városokban helyezkednek el. Eredményre vezethet az oktatás megváltoztatása, több lehetőséget biztosítva az egészségügyi dolgozóknak a távoli és vidéki térségekben történő tapasztalatszerzésre.

Telehealth (Telemedicina)

A már fennálló Telehealth kezdeményezés az információs technológia adottságait felhasználva próbál kapcsolatot teremteni a paciensek és az egészségügy szolgáltatói között. Lehetőséget teremt, hogy a távoli és vidéki térségeket összekapcsolják orvosokkal és más egészségügyi szolgáltatásokkal, lehetőséget adva konzultációkra, vizsgálatokra, diagnózis felállítására. A Rural and Remote Access Fund-ból fejleszteni kell és ki kell szélesíteni a Telehealth felhasználási lehetőségeit.

Az Alap (Rural and Remote Access Fund) a kisközösségek számára fejlesztett innovatív ellátási formák segítségével a lakosság egészségi állapotának javítását kell, hogy célozza.

8. Otthonápolás (Home Care) – a következő alapvető szolgáltatás

A fejezet az otthoni ellátás fontosságát tárgyalja, részletesen kitérve azokra a területekre, ahol a legfontosabbnak tűnik az otthoni ellátás fejlesztése.

Számos, eddig kizárólag kórházakban, rendelőkben és más ellátó intézményekben hozzáférhető szolgáltatás ma már beteg otthonában is biztosíthatóvá vált. Megfelelő ellenőrzés mellett a beteg otthonában megtarthatja függetlenségét, s jelentősen csökkennek az ellátás költségei is.

A jelenlegi helyzet

Jelenleg Kanadában nincs az otthoni ápolást érintő egységes szabályozás. Tartományonként különbözik az igénybe vehető otthoni ellátások köre, a rászorultság megállapítása, illetve az otthoni ellátás finanszírozása. Ez azt eredményezi, hogy ugyanolyan körülmények között lévő betegek egyes tartományokban jogosultak a szolgáltatásra, míg egy másikban nem. Pillanatnyilag a tartományok és területek hozzájárulása, szövetségi alapok, magánbiztosítások és egyéni befizetések fedezik a kiadásokat. Különbségek vannak abban is, hogy a tartományok egészségügyi kiadásaik hány százalékát fordítják az otthoni ellátásra, ez 2 és 10% között változik, az átlag 4-5 %. Az erre fordított tartományi kiadások az elmúlt 20 évben évente 14%-kal nőttek, míg az összegészségügyi kiadások 7,1%-kal. (8.1, 8.2 ábrák)

Home Care Transfer (Otthonápolási Egészségügyi Pénztár) felhasználása

Kanada Egészségtörvényének (Canada Health Act) kiterjesztésével, első lépésként a Home Care Transfer által biztosított pénzösszegeket a következő három legszükségesebb otthoni ellátási területre kell fordítani: mentális betegségben szenvedők otthoni ellátása, akut ellátás utáni ápolás és a haldoklók palliatív ellátása életük utolsó hat hónapjában. A Home Care Transfer által ezeken a területeken nyújtott támogatás lehetővé teszi a tartományok számára, hogy az eddig erre fordított összegeket a krónikus betegségekben szenvedő vagy fogyatékos illetve mozgáskorlátozott betegek otthoni ápolására fordítsa, azonban ha megfelelő finanszírozási háttér állna rendelkezésre, ezek a területek is a Canada Health Act részévé válnának. Az Otthonápolási Egészségügyi Pénztár elkülönített pénzösszeg 1 milliárd dollár lenne.

Mentális betegségben szenvedők otthoni ellátása

Az 1960-as évektől kezdve Kanadában a mentális betegségek ellátásában egyre nagyobb szerepet kapott az otthoni ellátás, míg az intézeti ellátás szerepe csökkent. Azonban ezzel párhuzamosan nem jöttek létre azok a feltételek, amelyek lehetővé tennék a megfelelő otthoni ellátást, így egyre több beteg került vissza intézményi környezetbe illetve került hajléktalanként az utcára. A mentálisan beteg emberek számára két szolgáltatási formának kell rendelkezésre állnia, az első az esetkezelés (case management), melynek szereplői az esetkezelők (case manager) lennének. Feladatuk a beteg egészségi állapotának nyomon követése, és annak ellenőrzése, hogy otthonában a megfelelő ellátásban részesül-e. A második az otthoni orvosi beavatkozás lehetősége, amely akkor vehető igénybe, ha a betegnek akut ellátásra van szüksége, megelőzve a beteg szükségtelen kórházba kerülését.

Akut ellátás utáni otthoni ápolás

Az új technikai lehetőségek és gyógyszerek lehetővé teszik, hogy számos, eddig hosszas kórházi tartózkodást igénylő beavatkozás egy-két napos kórházi ellátást igényeljen. Azonban nagyon sok beteg esetében szükséges, hogy otthonában ápolják. Az a törekvés, hogy a kórházi ellátás költségeit minél jobban csökkentsék, ahhoz vezetett, hogy az ellátás okozta terhek a közösségre, családra, barátokra hárultak. A hosszú távú otthoni ápolást a Canada Health Act-nak kell fedeznie. A megfelelő ellátás biztosítására esetkezelést (case management), egészségügyi szakszolgáltatásokat és gyógyszerezési menedzselést kell bevezetni. Az akut ellátás utáni otthoni ápolás maximum 14 napig lenne nyújtható, ill. 28 napig, ha a beteg rehabilitációra szorul.

Palliatív otthoni ellátás

Annak ellenére, hogy a lakosság 80%-a inkább otthon, mint bármilyen intézményben kívánna meghalni, mégis nagyon keveseknek adatik ez meg. Palliatív, azaz a haldokló betegek ellátása mindössze az arra rászorulók 10%-nak jut osztályrészül, és nagyon eltérő az egyes tartományokban a hozzáférés ehhez a szolgáltatáshoz. Azt a lehetőséget, hogy a beteg otthonában haljon meg, minden kanadai számára hozzáférhetővé kell tenni. Az otthoni palliatív ellátás azoknak a betegeknek lenne nyújtható, akik előreláthatólag 6 hónapon belül hunynak el.

Nem hivatalos ápolási feladat végzők

A fenti meghatározás alatt a szöveg azokat a családtagokat és barátokat értik, akik minden ellenszolgáltatás nélkül ápolják otthonukban hozzátartozóikat. Becslések szerint 80-90%-át az otthoni ápolási feladatoknak az így definiált ápolási feladat nyújtók végzik. Az elvégzett feladat fontosságát elismerve támogatni kell ezeket az embereket, elsősorban azzal, hogy az ápolási feladatok elvégzésének idejére a munkahelyüktől távol maradhassanak. Erre való jogosultsági kritériumokat a szövetségi kormánynak kellene kidolgoznia, és a megvalósítás az Alkalmazotti Biztosítási Program (Employment Insurance) forrásai terhére történne.

9. Orvosilag rendelt gyógyszerek

A fejezet az orvos által rendelt gyógyszerek támogatási lehetőségeivel és az ezekre fordítandó kiadásokkal foglakozik.

Az elmúlt évtizedekben az orvosilag rendelt gyógyszerek költségei folyamatosan emelkedtek, és ezzel párhuzamosan az egészségügyi ellátás ugyanolyan fontos részévé váltak, mint a kórházi vagy az orvosi ellátás.

Jelenleg Kanadában évente személyenként 10 gyógyszert írnak fel, ennek alapján a családokat 1209 dollár terheli évente, annak ellenére, hogy a gyógyszerárak átlag 22%-át fedezik az egyéni kiadások. A további megoszlás a következő:

– 34% magánbiztosítás

– 44% központi biztosítási alapok

A magánkiadások 56%-os aránya az elmúlt időben alig változott, azonban jelentős eltérések vannak a támogatások mértékében és a támogatásra jogosultak körét tekintve az egyes tartományok között. Továbbá egyénenként is jelentős különbségek vannak, hiszen pl. egy krónikus betegségben szenvedőnek jóval többet kell gyógyszerekre áldoznia.

Catastrophic Drug Transfer (Vész Gyógyszerellátási Pénztár)

Az ezen a néven létrehozandó pénzügyi forrás lenne hivatott a gondok rövid távú rendezésére. A pénztáron keresztül a szövetségi kormány minden személynek, aki évente több, mint 1500 dollárt kénytelen orvosilag felírt gyógyszerekre kiadni, a költségei 50%-át megtérítenék. A pénztár forrásaiból ezen kívül a tartományi és területi kormányok szélesítenék azoknak a körét, akik igénybe vehetik a támogatást, valamint növelnék a támogatás mértékét. A pénztár előrelátható költségeire 1 milliárd dollárt kívánnak elkülöníteni.

National Drug Agency (Nemzeti Gyógyszerügyi Hivatal )

A National Drug Agency független szövetségi hivatal lenne szövetségi döntéshozói szereppel és közvetlenül a Parlamentnek tartozna beszámolási kötelezettséggel. A felállítandó hivatalnak két fő szerepe lenne: a gyógyszerek árának szabályozása, valamint a gyógyszerek vizsgálata hatékonyság és biztonság szempontjából. Az új gyógyszerek közül a szabadalommal nem védett, de ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek (generikus készítmények) ára Kanadában nem szabályozott, így annak ellenére, hogy alacsonyabb a szabadalommal védetteknél, más OECD országokhoz képest drágák Kanadában. Minden gyógyszer, oltóanyag árának szabályozását az újonnan felállítandó hivatal tartozna elvégezni. Jelenleg az új gyógyszerek vizsgálata tartományonként és területekként külön folyik. A többszöri vizsgálatokra költött összegek megtakaríthatók egy országos intézmény felállításával. A hivatal folyamatosan vizsgálná a gyógyszereket nem csak bevezetésük előtt, hanem a használat közben is. Feladata lenne továbbá a védőoltások szabályozása is.

Az ügynökségnek össze kellene állítani a támogatott gyógyszerek listáját (National Formulary). Ezzel kiküszöbölhetőek lennének a jelenlegi helyzet visszáságai, ami abból ered, hogy a fenti listát jelenleg tartományonként külön-külön állítják össze.

Gyógyszeres kezelés integrálása az elsődleges ellátásba (alapellátásba)

Jelentős problémát jelent, hogy a felírt, sokszor életfontosságú gyógyszereket betegek egyáltalán nem, vagy nem megfelelően szedik. A kialakítandó új gyógyszerelési managementben, amely az elsődleges ellátás része lenne, kiemelt szerepet kapnának a gyógyszerészek, azonban elsősorban az ellátásban résztvevők közös munkájára van szükség.

Az ügynökség standardokat kell, hogy kialakítson a vényköteles gyógyszerek forgalmával kapcsolatos adatok gyűjtésére és felhasználására.

A szabadalmi rendszer felülvizsgálata

A Kanadában szabadalommal védett gyógyszerek ára viszonylag alacsony más OECD tagállamokhoz képest, azonban ez a különbség egyre csökken. A szabadalmi gyógyszerek emellett megakadályozzák a generikus (szabadalommal nem védett, de ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek) készítmények bevezetését, amelyek pedig jóval olcsóbbak lennének a szabadalommal védetteknél. A gyógyszergyárak számos úton képesek a gyógyszer tényleges szabadalmi idejét meghosszabbítani. Emiatt felül kell vizsgálni Kanada szabadalmi törvényét, hogy teret engedjenek az olcsóbb, generikus készítményeknek, valamint, hogy az árak a tényleges költségeket fedezzék. A szabadalmi jogokat meg kell vizsgálni a gének, sejtvonalak és a DNS eseteiben is.

10. Az őslakosság egészségi állapotának új megközelítése

A fejezet az őslakosság (indiánok és eszkimók) egészségi helyzetét vizsgálja, és javaslatot tesz ennek javítási lehetőségeire.

A szövetségi kormány álláspontja szerint jelenleg nincs olyan alkotmányi kötelezettség vagy szerződés, amely előírná, hogy a kanadai kormány ingyenes egészségügyi szolgáltatásokat kell nyújtson az őslakosságnak. Ennek ellenére, ha más lehetőség nem áll fent, a kormány támogatást nyújt az őslakosoknak a szolgáltatások díjának kifizetésében.

Az utóbbi években olyan trend alakult ki, hogy az őslakos közösségek az egészségügyi ellátás egyes szervezési és szolgáltatási feladatait átveszik az azt eddig végző Health Canadától. Azonban számos probléma vetődik fel ezzel kapcsolatban, ugyanis így az őslakos közösségeknek egészségügyi ellátásra juttatott pénzösszegek felhasználása fölött megszűnik az állami ellenőrzés, valamint nem biztosított az egészségügy területén szerzett megfelelő tudás és tapasztalat sem. 2001-ben az itt említett szolgáltatásátvételt rögzítő szerződések alapján az őslakosság ellátásának 31%-a volt fedezve. Az 558,6 millió dolláros összkiadás további jelentős részét a biztosítással nem rendelkezőkről gondoskodó, úgynevezett Non-Insured Health Benefit biztosítja, azonban nincs semmilyen szervezett program megelőzésre vagy egészségügyi felvilágításra.

A kórházi vagy orvosi ellátást az őslakosok ugyanúgy igénybe vehetik, mint más helyi lakosok, azonban ennek költségeit a szövetségi kormány általában nem téríti meg a tartományoknak.

Az őslakosság egészségi állapota

Annak ellenére, hogy az őslakosság egészségi állapota folyamatosan javul, még mindig rosszabb, mint Kanada egyéb lakosaié. Az átlagos várható élettartam férfiaknál 7,4, a nőknél 5,2 évvel alacsonyabb, mint egy átlag kanadainál. Magasabb a cukorbetegség, HIV fertőzés és a keringési rendszer megbetegedéseinek aránya is, és több a mozgáskorlátozott vagy szellemileg hátrányos helyzetű ember. A népesség átlagéletkora is 10 évvel alacsonyabb, mint a kanadai átlag, és ez további problémákat vet fel. A fiatal őslakosok jobban ki vannak téve az alkoholizmus vagy a drogfogyasztás veszélyeinek.

Az őslakosság rosszabb ellátottsága két fő okra vezethető vissza. Egyrészt az őslakosok között kevés, aki mint orvos, ápoló vagy egyéb egészségügyi szolgáltató dolgozna, másrészt az ország egyéb területén dolgozó szolgáltatók nem szándékoznak az őslakosok között dolgozni.

Aboriginal Health Partnership (Őslakos Egészségügyi Együttműködés)

A fennálló szerteágazó pénzügyi finanszírozás helyett a forrásokat összevonva kellene kezelni. Az így rendelkezésre álló összeg felett a felállítandó Aboriginal Health Partnership (Őslakos Egészségügyi Együttműködés) rendelkezne, biztosítva, hogy azok felhasználása megfeleljen az őslakosság igényeinek. Mivel az egyes közösségek igényei eltérőek, a források előteremtéséről és felhasználásáról területi alapon keretegyezményeket kellene kötni. Az Együttműködés felelős lenne a szolgáltatások nyújtásáért, az eredmények folyamatos ellenőrzésért és annak elemzéséért. A megvalósításában az őslakosságnak tevékenyen részt kell vállalnia.

11. Egészségügy és globalizáció

A globalizációnak számos politikai, kulturális következménye van, amelyekre Kanadának időben fel kell készülnie.

A globalizáció hatása a kanadai egészségügyi rendszerre

A globlizáció hatásai a kanadai egészségügyre nem teljesen tisztázhatók. Gazdasági szempontból problémát jelenthet, hogy külföldi egészségügyi szolgáltatók illetve vállalatok kompenzációra tarthatnak igényt az elmaradt haszon miatt, ha nem engedik őket Kanadában működni. Politikai szempontból pedig nem tisztázott, hogy a nemzetközi kereskedelmi egyezményben részt vevő országok mennyire folytathatnak egyéni egészségügyi politikát. Ugyan elvileg a “közszolgáltatások” terén az országok döntési és cselekvési szabadságot élveznek a NAFTA (Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) szerint, azonban ezek a szolgáltatások nincsenek pontosan definiálva. A jövőben kötendő szerződésekben biztosítani kell, hogy Kanada, egészségügyi politikájának következményei miatt ne legyen kötelezhető kompenzáció fizetésére, valamint pontosan definiálni kell a közszolgáltatások körét. A fenti célok megvalósításához, az egészségügyi rendszer fenntartásához és fejlesztésének biztosításához az országnak szövetségeseket kell találnia, elsősorban a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagállamai között.

A fejlődő országok egészségügyi helyzetének javítása

Kanada jelentős tapasztalata az egészségügy terén és jó kapcsolatai a fejlődő országokkal lehetővé teszik, hogy vezető szerepet vállaljon a világ egészségügyi helyzetének javításában.

Kanada egyes államai igen nagymértékben hagyatkoznak a fejlődő országokból érkező egészségügyi munkaerőre. Ezekben az országokban korlátozott számban áll rendelkezésre képzett egészségügyi szakembergárda, és képzésük az országok szűkös forrásait figyelembe véve igen nagy terhet jelent. Kanadának erkölcsi kötelessége, hogy munkaerő-igényét ne más országok kárára elégítse ki. Ezekkel az országokkal együttműködve fejleszteni kell a helyi egészségügyet, hogy a drágán kiképzett szakemberek a saját országuk egészségügyét erősítsék. A fejlődő országok egészségügyének fejlesztése továbbá segítene magakadályozni egyes betegségek világméretű elterjedését.

A globalizáció következményeként az információáramlás jelentősen megkönnyebbedett, azonban a fejlődő országoknak sokszor nincs meg a kellő információs rendszerük. Kanadának segítséget kell nyújtania egy világméretű információs hálózat felállításában. Ez segítene a fejlődő országokban dolgozó egészségügyi dolgozók képzésében, valamint konzultációs lehetőséget biztosítana az orvosok vagy más szakemberek számára.

Következtetések

A szerző leírja, hogy a kanadaiak az állami egészségügyet azzal a feltétellel támogatják, ha a kormányzat kinyilvánítja elkötelezettségét a magas színvonalú és szükség esetén mindig rendelkezésre álló egészségügyi ellátásra. Súlyos rizikó, amennyiben ez nem valósul meg, mert nagy lesz a “nyomás” a privát és a párhuzamos szolgáltatásokhoz való hozzáférés irányába.

A szerző szerint javaslatai a kanadai egészségügyi rendszer megerősítését, modernizálását és fenntarthatóságának biztosítását szolgálják. A magas színvonalú egészségügyi szolgáltatás nem privilégium és állampolgári jogon kell, hogy járjon, véli a szerző.

A szerző összefoglalja az egyes fejezetekben tett 47 ajánlását. Szintén a Következtetések részeként kerül táblázatszerű feldolgozásra az ajánlások bevezetésének és alkalmazásának határideje.

2010-re tartja szükségszerűnek, hogy az országban az összes egészségügyi dokumentáció egymással kompatibilis elektronikus formában készüljön el. 2011-2020-ig kellene megvalósulnia az új integrált alapellátásnak Kanadában.

Függelék

A függelék több, fejezetnek tekinthető önálló egységre oszlik.

A függelékben a szerző először az adatokat és véleményeket szolgáltató igen számos szervezet és egyén nevét sorolja fel, leírja az adat és véleménygyűjtések (ill. feldolgozás) szervezésének menetét, idejét melyből a tanulmány során számos következtetést vontak le (nyilvános meghallgatások, televíziós- és élőfórumok, szakértői workshopok, regionális fórumok, más szervezetekkel közös élő társalgási fórumok, felmérő –kérdőívek, helyi látogatások nemzeti szervezeteknél).

A következő egységben a tanulmány elkészítéséhez felhasznált “külsős kutatóprogram” projektjeit és az abban résztvevőket nevesíti, majd köszönetét fejezi ki a tanulmány létrejöttét biztosító számos személynek.

A függelék következő részében a szerző, magyarázatokkal kiegészített statisztikai összesítést ad 1968-tól 2002-ig Kanada egészségügyi kiadásairól és a kifizetésekről.

Ezt követően a függelék területenként és tartományonként összegzi a 2002-ben a kanadai egészségügyben tevékenykedő fontosabb egészségügyi szolgáltatókat és alapellátási intézményeket, megadja azok irányítási módját.

A függelék soron következő része szakértői becsléseket ad a célzott otthonápolás (Home Care) költségeiről, majd ismét elismerését fejezi ki személyeknek a tanulmányban való közreműködését.

A függelék végül a tanulmányban található táblázatokat és ábrákat összesíti névvel.

Zárásképpen 17 oldalas bibliográfiát tartalmaz a tanulmány.

Válogatás az ábrákból, táblázatokból