A KASSZAORVOSI SZERVEZET MEGALAKULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI

Már 2003-ban elkezdtünk foglalkozni, a Magyar Orvosi Kamara jogi bizottsága tevékenységének keretében, a háziorvosok korszerű és hatékony érdekérvényesítési lehetőségeinek felmérésével, jogi megalapozásával. Ezt a munkát a bizottság 2004. márciusi Ajánlása zárta.

AJÁNLÁS. A háziorvosok nyomásgyakorlási és érdekérvényesítési lehetőségeivel kapcsolatban, különös tekintettel a vállalkozó háziorvosok helyzetére.

Az Országos Képviselőtestület a 2003. október 15-i ülésén hozott határozatában felkérte a Háziorvosi Szekciót, az Érdekvédelmi és a Jogi Bizottságokat, hogy dolgozzák ki a vállalkozó háziorvosok részvételi lehetőségeit egy esetleges orvos-sztrájk során. Bizottságunk az alábbi megállapításokat és ajánlásokat teszi.

Az alkalmazott háziorvosok sztrájkja.

A közalkalmazott háziorvosnak, valamint az egyéni vállalkozónál, és a közigazgatási illetve költségvetési szervnek nem minősülő gazdálkodó szervezetnél (gazdasági társaságok, közhasznú szervezetek, stb.) munkajogviszony alapján foglalkoztatott háziorvosnak (együtt: alkalmazott háziorvosnak) joga van sztrájkolni; munkáltatójánál akár egyedül is sztrájkot kezdhet, ahhoz szabadon csatlakozhat, azt bármikor abbahagyhatja. Az alkalmazott háziorvosok sajátságos helyzetéből fakadóan, ajánljuk azonban a sztrájk folytatása során az alábbiakat tekintetbe venni:
A sztrájkot az alkalmazott háziorvos – akárha egymagában is – a saját munkáltatójával szemben, érdekeinek a saját munkáltatója felé történő érvényesítésére folytatja. Céljait tehát a munkáltatója irányába meg kell fogalmaznia, és közölnie kell.

Mivel az alkalmazott háziorvosok száma ma már csekély, hatékony a sztrájkjuk csak akkor lehet, ha az a területükön tevékenységet folytató szakrendelői-kórházi szakorvosok kiterjedtebb sztrájkjához társul. Az alkalmazott háziorvosoknak célszerű tehát a területükön kialakuló szakorvosi sztrájkhoz igazítani a saját sztrájkjuk megkezdését, a célkitűzéseik megfogalmazását, az országos sztrájkbizottság létrehozásának a kezdeményezését, és az országos sztrájkbizottság felé felhatalmazás adását az egyeztető tárgyalások folytatására.
A sztrájk ideje alatt a résztvevő orvos mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. Annak, hogy nem végez munkát, csakis egyetlen jogkövetkezménye lehet: Eltérő megállapodás hiányában, arra az időre nem jár neki munkabér. Minden más, a munkáltató által esetlegesen kilátásba helyezett jogkövetkezmény jogellenes.
A sztrájkoló orvos a sztrájk idejére egyedül csak a munkavégzési kötelezettsége alól mentesül. Fennmarad azonban a munkahelyén való rendelkezésre állási kötelezettsége, továbbá együtt kell működnie a munkáltatóval a munkahely rendjének, biztonságának megőrzésébe.

Egyetlen orvos sem kötelezhető a sztrájkot folytató alkalmazott háziorvos Kolléga helyettesítésére, így a működési engedélyben megjelölt helyettesítő párja sem (“külső sztrájk-törésre”); ez a sztrájk intézményének rendeltetésével ellentétes lenne. (A Munka Törvénykönyve a munkaerő-kölcsönzés kapcsán külön is nevesíti ezt az elvet, 193/D. § (2) bekezdés: “Tilos a kölcsönzött munkavállaló foglalkoztatása a kölcsönvevő olyan munkahelyén, ahol sztrájk van.”)
A sztrájkot kezdeményező alkalmazott orvosnak meg kell állapodnia a munkáltatójával a még elégséges ellátás nyújtásáról. Jogellenessé azonban csak akkor válik a sztrájk, ha a sztrájkot kezdeményező nem is kíván megállapodni az elégséges szolgáltatásokról. Nem jogellenes azonban, ha utóbb kiderül, hogy megállapodásukban a felek nem jól mérték fel a még szükséges szolgáltatások mértékét. Ennek alapján nincs szükség arra, hogy a sztrájkot folytató alkalmazott orvos elvtelen engedményeket tegyen a munkáltató nyomására az elégséges ellátásról kötött megállapodás során, elegendő csupán a korrekt szakmai feltételeknek megfelelően megkötnie azt.

2. Vállalkozó háziorvos nem sztrájkolhat.

Eltérően esetleg néhány más ország szabályozásától, ahol a sztrájkjog állampolgári jog, és ahol ekképpen a munkaviszonytól függetlenül a politikai sztrájk is lehetséges, hazánkban a sztrájkjog csak az alkalmazott orvosokat illeti meg, akik csak a munkaviszonyukkal összefüggő gazdasági és szociális érdekeik védelmére gyakorolhatják azt.A polgári jogtól elválló úton kialakult kollektív munkajogi intézmények sajátos rendeltetése: Egyensúlyi helyzet megteremtése a lényegesen különböző helyzetben lévő felek, a munkáltató és a munkavállaló között. A koalíciós szabadság (érdekvédelmi tömörülések), a kollektív szerződés, az üzem alkotmányjog, és “ultima ratio”- ként a sztrájk intézményei pontosan azzal a céllal fejlődtek ki, és éppen azért nyertek végül a jog által is elismerést, hogy biztosítsák a felek önrendelkezésének, szerződési szabadságának teljesebb érvényesülését, ezáltal az egyes munkajogviszonyban is megteremtve az érdekek megfelelő egyensúlyát.A sztrájk gyakorlásának legfőbb korlátja tehát éppen a (fenti) célhoz kötöttsége. Jelenti ez különösen azt, hogy:

A sztrájk a munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekek védelmére gyakorolható. A sztrájk nem terjedhet túl a munkáltató – munkavállaló viszonyán (vállalkozó orvos tehát nem sztrájkolhat).

3. A vállalkozó háziorvosok mozgástere, lehetőségei orvos-sztrájk esetén.

Szükséges az, hogy a vállalkozó orvosok minden lehetséges módon kifejezzék Kollégáik támogatását, esetleges orvos-sztrájk során. Jelképes cselekedeteken túl (például, kitűző viselése), legfontosabb a saját betegeik tájékoztatása, plakáton, szórólapokon, az orvos-sztrájk céljairól, annak törvényes voltáról, valamint egyetértésükről és a saját személyes szimpátiájukról a sztrájkot folytató alkalmazott Kollégáik törekvései iránt. Munkaidején túl a vállalkozó háziorvos külső segítséget nyújthat a sztrájkhoz, demonstrációban vehet részt.

4. Az orvos-sztrájk támogatása: A szolgáltatási kapacitás csökkentése a vállalkozói praxisok területén.

A vállalkozó háziorvosok arra szerződtek, hogy feladataikat személyesen, vagy indokolt esetben helyettesítő párjuk útján látják el. Indokolt távollét a keresőképtelenség, szabadság, hivatalos ügyek.Orvos-sztrájk ideje alatt, annak effektív támogató eszköze lehet, ha a vállalkozó háziorvosok összehangolják és egyidejűen “veszik ki” szabadságaikat. Azaz, az egymást helyettesítő két-két Kolléga közül egyik nap az egyikük, másik nap a másik Kolléga megy “szabadságra”, felváltva, ilyen módon ötven százalékára csökkentve a területen a háziorvosi szolgálat ellátási kapacitását.Azokon a területeken, ahol a háziorvosok hárman helyettesítik egymást, és egy orvos egyidőben két Kollégát is helyettesíthet, a szolgáltatási kapacitás egyharmadára csökkenthető. Hátrány a lakosság felé az is, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik körzetben van rendelés.Lényeges a lakosság pontos tájékoztatása arról, és annak a tudatosítása, hogy az összehangolt akció a területen folyó orvos-sztrájk jogszerű támogatása érdekében zajlik. Az éppen “szabadnapos” háziorvos Kollégák segíthetik a sztrájkot, vagy szabad idejükben akár demonstrálhatnak is.Az érdekérvényesítésnek ettől a formájától átütő erő nem várható, azonban kisebb jelentőségű ügyekben ezt a háziorvosok a jövőben, akár csak helyileg megvalósítva, és akár önállóan is alkalmazhatják, hiszen könnyen megszervezhető, és arra rendkívül alkalmas, hogy a közvélemény figyelemét egy-egy jól körülhatárolt problémára felhívják (például, tiltakozás a helyi adó kivetése ellen közfeladatot ellátó vállalkozó háziorvosokra, egy-egy kisvárosban, járásban, megyében, stb.).


5. A háziorvosi praxis szakdolgozóinak helyzete orvos-sztrájk során: A szolidaritási sztrájk.

Sztrájk szervezése két módon történhet: Kezdeményezhetik maguk a munkavállalók; és szervezheti szakszervezet. Kivétel ez alól a szolidaritási sztrájk, azért, mert ebben az esetben a munkavállalók sztrájk-követelését a saját munkáltatójuknak nincs lehetősége orvosolni, hiszen az egy másik munkáltató munkavállalói követeléseinek a támogatására irányul. Szolidaritási sztrájk kezdeményezése tehát megkülönböztetett felelősséggel jár, így azt csak szakszervezet szervezheti, a munkavállalók maguk nem.A vállalkozó háziorvosoknak fel kell készülniük arra az esetre is, ha orvos-sztrájk esetén a praxisukban foglalkoztatott szakdolgozó munkavállalók számára a szakszervezet szolidaritási sztrájkot szervez, és ők csatlakozni is kívánnak a sztrájkfelhíváshoz.A vonatkozó jogszabályok szerint a háziorvos a feladatait csak megfelelő képzettségű ápoló igénybevételével láthatja el. Ha a praxis munkavállalói sztrájkot folytatnak, az orvos egyedül nem dolgozhat. Amennyiben a szolidaritási sztrájk kiterjedt, akkor megfelelő képzettségű helyettes ápoló biztosítására nincs lehetőség (de ez egyébként is tilos, a sztrájk rendeltetése miatt; ld. 1. pont).A háziorvos a szerződését tehát ebben az esetben átmenetileg nem tudja teljesíteni, szerződésszegés áll elő. Tekintettel arra, hogy a sztrájk a piacgazdaságban előforduló, azzal együtt járó jelenség, és hasonló esetben a szerződés teljesítésének elmaradását a legnagyobb fokú gondosság tanúsítása mellett sem lehet elkerülni, így a szerződésszegés az orvosnak fel nem róható, objektív okból következik be. Objektív (fel nem róható) szerződésszegés esetén büntető jellegű (represszív) kártérítési szankciók a szerződést megszegő féllel szemben nem alkalmazhatók. A háziorvosi praxisban a sztrájk miatt elmaradt szolgáltatásoknak a sorsa elvileg kétféle lehet: A betegellátás javarészt késedelmet szenved, és a sztrájk után kerül teljesítésre; a kisebb része, a halaszthatatlan szolgáltatások körében pedig fennáll a meghiúsulás (lehetetlenülés) veszélye. A lehetetlenülő szolgáltatások azonban szinte mindig az életet és a testi épséget veszélyeztető halaszthatatlan, sürgősségi beavatkozások közül kerülnének ki, ezek ellátására viszont ügyeleti szolgálatot kell szervezni. Gyakorlatilag tehát szolgáltatás végleges elmaradásával a sztrájk miatt nem kell számolni, valójában az ellátás javarészt késedelmet szenved. A kötelezett (orvos) késedelme esetén a jogosult (a biztosító) követelheti a szolgáltatás teljesítését, amelyre a sztrájkot követően kerülhet sor. A biztosító ilyenkor a szerződést csakis a törvényben meghatározott esetekben mondhatja fel, különösen akkor, ha bebizonyítja, hogy a szolgáltatás a késedelem folytán már nem áll érdekében. Erről természetesen szó sem lehet, hiszen a természetbeni egészségügyi ellátásokkal az Egészségbiztosító tartozik az igénybe vevőknek, a vállalkozó háziorvos mindebben “csak” közreműködőként (teljesítési segédként) jelenik meg, és az elsődleges kötelezett továbbra is az Egészségbiztosító marad. A biztosító személyes teljesítésre pedig sosem válik képessé.Összefoglalva: Amennyiben a vállalkozó háziorvos a szerződésszegésről, a betegellátás sztrájk miatti késedelméről nem tehet (vétlen), és a sztrájk kapcsán a tőle elvárható gondossággal járt el, akkor mindezért kártérítés formájában nem szankcionálható, és a szerződését erre tekintettel nem lehet felmondani. Ha az érintett háziorvosok a sürgősségi betegellátást a sztrájk alatt megoldják (például, folyamatos ügyeleti ellátást szerveznek), illetve az elmaradt betegellátást a sztrájkot követően pótolják, akkor a teljes finanszírozási összeget csorbítatlanul követelhetik. A praxis finanszírozásából kell azonban hozzájárulniuk a sztrájk ideje alatt a folyamatos ügyeleti szolgálat megnövekedett költségeihez.Kiemelten fontos a felek (a vállalkozó háziorvos és a biztosító) együttműködési és tájékoztatási kötelezettségének fokozott figyelemmel történő betartása a sztrájk során.


6. A kollektív érdekérvényesítés ajánlott lehetőségei a vállalkozó háziorvosok számára.

A koalíciós szabadság joga (egyesülési jog) a vállalkozó háziorvosok számára ugyanúgy rendelkezésre áll az érdekvédelmük szervezéséhez, akárcsak az alkalmazott Kollégáik számára. A különbség pusztán az, hogy a vállalkozók nem sztrájkolnak, és nem szakszervezetekbe tömörülnek; hanem érdekeik érvényesítését a munkajog világán kívül eső más eszközökkel érhetik el.Vállalkozó háziorvosok a tevékenységüket a polgári jogi szerződésekre vonatkozó általános szabályok szerint végzik. Az Egészségbiztosítási Pénztárral megkötött finanszírozási szerződésük azonban rendkívül sajátságos, erősen közjogias karakterű, tartalmának lényeges elemeit jogszabály határozza meg. A vállalkozó háziorvos a szerződése tartalmát reálisan nem befolyásolhatja, akarata jószerivel csak arra korlátozódik, hogy megköti-e a szerződést vagy sem, valójában a létfeltételei még ezt a választást sem engedik meg neki. Érdekei érvényesítésére a finanszírozási szerződés megkötése során egyedül tehát teljességgel képtelen.Amilyen mértékben kiszolgáltatott az egyes szerződő háziorvos az Egészségbiztosítónak, legalább ugyanolyan mértékben kiszolgáltatott viszont az Egészségbiztosítási Pénztár az alapellátást nyújtó háziorvosok közösségének: A Pénztár a biztosítottak számára (kedvezményezettek), azok biztosítási jogviszonya alapján, természetbeni szolgáltatás nyújtására kötelezett, amelyhez teljesítési segédet (közreműködőt) vesz igénybe, így vállalkozó háziorvosok nagy számával szerződést köt. Amennyiben viszont nem tud kellő számú közreműködővel szerződni (elég nagyszámú háziorvost nem sikerül szerződéses partnereként megnyernie), ebben az esetben felelőssé válik a természetbeni egészségbiztosítási szolgáltatások elmaradásáért, amelyek nyújtására személyesen nem képes.Kézenfekvően adódik tehát az érdekvédelem útja a vállalkozó háziorvosok számára: A koalíciós (egyesülési) szabadság alapjain tárgyalási és szerződés-kötési közösség létrehozása; képviseleti közösség megteremtése az Egészségbiztosítási Pénztárral való szerződéskötés folyamatában.A képviseleti közösség úgy jöhet létre, hogy az egyes háziorvosok jogügyleti képviseleti meghatalmazás formájában tárgyalással és szerződéskötéssel bíznak meg egy személyt, testületet, vagy szervezetet. A meghatalmazás önkéntes, és egyenkénti. Adott esetben tehát elképzelhető olyan szituáció is, hogy jogügyleti meghatalmazás alapján egyetlen nyilatkozattal (aláírással) jön létre egységes finanszírozási szerződés több ezer vállalkozó háziorvos és az Egészségbiztosítási Pénztár között. Képviseleti közösség létrehozását a jog támogatja és védi, az erkölcs nem ítéli el; ezek után ennek megvalósítása már csak szervezés kérdése maradt.Képviseleti közösséget szervezhetnek egyes magánszemélyek, valamely szervezet, főként az Orvosi Kamara. A Magyar Orvosi Kamarának törvényben meghatározott feladata, hogy képviselje és védje tagjainak szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeit. Képviseleti közösség létrehozása nem számít szakszervezeti tevékenységnek, így ez nemcsak megengedett, de különösen beleillik az Orvosi Kamara működési körébe. Olyannyira, hogy az Orvosi Kamarának jelenleg is törvényben meghatározott feladata, a részvétel az Egészségbiztosítási Pénztárnak az orvosokkal kötött finanszírozási szerződése általános szerződési feltételeinek kidolgozásában, amelynek tekintetében egyetértési (vétó) joggal is rendelkezik.Az érdekérvényesítés konkrét módszere a következő lehet: A képviselt orvosok együttesen, képviselőn keresztül tesznek előzetesen ajánlatot arra, hogy milyen feltételekkel hajlandók időről-időre meghosszabbítani a finanszírozási szerződésüket. Az Egészségbiztosítási Pénztár törvényben meghatározott feladata a társadalombiztosítási jogszabályok előkészítésében való részvétel, így módjában áll gondoskodni arról, hogy az orvosok ajánlatának tartalma időben beépülhessen a finanszírozási jogszabályokba. Amennyiben nem születik megegyezés, akkor az Egészségbiztosítási Pénztár adott esetben több ezer háziorvosi körzet vonatkozásában szerződött teljesítési segéd (közreműködő) nélkül marad, így nem gondoskodik kötelezettségei ellátásáról, a természetbeni ellátás nyújtásáról a betegeknek, kötelességét így megszegi. Ugyanakkor a vállalkozó háziorvosok helyzete korántsem ennyire kedvezőtlen; működési engedélyüket és praxisjogukat, önkormányzati szerződésüket a finanszírozási szerződés megszűnése nem érinti, ha a feladataikat továbbra is ellátják; amennyiben viszont az Egészségbiztosítás elfogadja az orvosok szolgáltatását (nem is tehet mást), akkor írásos szerződés nélkül is ellenértékkel tartozik érte, amelynek összegét viszont szerződés nem szabályozza. Az orvosok helyzetének további erőssége, hogy együttesen és egyidőben kötnek szerződést, így nem fordulhat elő az, hogy a Pénztár néhány orvost kiemel, és csak velük nem hosszabbítja meg a megállapodását. Látható, hogy ez a rendezetlen helyzet az Egészségügyi Pénztárnak jogilag rendkívül jelentős hátránnyal jár, ezért mindenképpen érdeke az, hogy akceptálja a vállalkozó háziorvos partnereinek a szerződési ajánlatát.Számos fejlett országban létező gyakorlat, hogy kollektív megállapodásban rögzítik a felek az egészségbiztosítási szolgáltatások finanszírozásának a feltételeit, és nem pedig egyoldalúan jogszabályban; úgy véljük, hazánkban is ez a jövő útja. Elképzelhető, hogy már ma is jelentős érdeklődés volna erre az érdekérvényesítési konstrukcióra a vállalkozó háziorvosok körében. A részvétel megnövelését szolgálhatják az alábbi elvi garanciális elemek:
Önkéntesség, és egyenkénti írásos meghatalmazás. Határozott időre adott meghatalmazás.
A közösségi képviseletnek egyetlen személy helyett testülethez való telepítése.
A képviselet korlátozása, így a leginkább kritikus döntések (pld. a finanszírozási szerződés felmondása) kivonása a képviseleti jogkörből, vagy azok külön meghatalmazáshoz való kötése.
Minél közvetlenebb (rövidebb) felhatalmazási lánc, a tárgyalásokról való döntések során.
A fent leírt érdekérvényesítési rendszer célja összefoglalóan, tehát: A Magyar Orvosi Kamara közjogias jogosítványai mellé, úgy, mint egyfelől a véleményezési jogkör a jogalkotási eljárásban, másfelől egyetértési jog gyakorlása a finanszírozási szerződés általános szerződési feltételeinek vonatkozásában, új elemként polgári jogi eszköz megjelenítése a szerződés általános szabályai szerint a finanszírozási szerződés részletes feltételei vonatkozásában; s ezen keresztül az érdekérvényesítés jóval komplexebbé és eredményesebbé tétele. A képviseleti közösség rendszerének működtetése elkülönült pénzügyi alapból történhet, amely akár a résztvevő háziorvosok jelképes hozzájárulásából is fedezhető (például, 100-200 Ft/hó/fő hozzájárulás, 3-4 ezer résztvevő háziorvos esetén, évi 5-10 millió forint pénzalapot jelent).A képviseleti közösség útján tett szerződési ajánlat a finanszírozási szerződés tartalmi elemeinek meghatározására irányul, amely természetesen nem csak a háziorvosi finanszírozás korrigálását célozhatja, hanem ugyanúgy számos egyéb lényeges tartalmi szerződési elem újrafogalmazását is. Ilyenek, például, a háziorvosi igazolások, a szakértői vélemények, utazási utalvány, a receptírás módja, a nyilvántartási és jelentési kötelezettség, a szűrővizsgálatok, az ügyelet indokolt igénybevétele, az ellenőrzés szempontjai és annak eljárása és menete szerződésben való megfelelő szabályozásának a kérdése, de érinthet akár még olyan merőben új felvetéseket is, mint mondjuk egyes háziorvosi díjtételek (co-payment) bevezetése az igénybevétel optimalizálására és a működőképesség javítására. Záradék. Az Ajánlást a Jogi Bizottság a 2/2004. (II.26.) számú határozatával elfogadta.

Dr. Antal Szalmás Tamás alelnök, üléselnök

Akkor azonban még nem jött el az idő ezeknek az elképzeléseknek az országos szintű megvalósítására. Ezért, mintegy „modell-kísérletként”, első ízben Veszprém megyében próbálkoztunk meg ezekkel az új „technikákkal”, célunk akkor a háziorvosi ügyeleti szerződések lényeges tartalmi elemeinek a megváltoztatása volt. 2004 tavaszától megkezdve, megyénk 8 ügyeleti körzetében mintegy 160-170 háziorvos mondta fel a korábbi ügyeleti szerződését a települési önkormányzatokkal, a fenti bizottsági ajánlás 6. pontjának megfelelő módon „képviseleti közösséget” alkotva. Az „akciót” siker koronázta: Hat ügyeleti körzetben 2-3000,- Ft között stabilizálódtak háziorvosaink korábbi 600-1000,-Ft körüli ügyeleti óradíjai (két körzetben pedig, megegyezés hiányában, perre került sor, ezekben az esetekben az orvosi ügyeleti munka értékét a felek helyett a bíróság dönti el).

Tavaly ősszel súlyos csapás érte az orvosi érdekvédelmet: A Magyar Orvosi Kamara érdekvédelmi tevékenységét a jogalkotó jelentősen korlátozta. Két példával illusztrálva ezt a megalázó helyzetet:

1.) A Kamara hatósági jogosítványait, vétó-jogát, és véleményezési jogkörének java részét elveszítette.

2.) Április 1. után, a Kamara valamennyi országos szerve üléseinek a teljes jegyzőkönyvét, az ülést követően, meg kell küldeni a miniszter számára, törvényességi ellenőrzés céljából.

Ha valamikor, most rendkívül nagy szükség van a háziorvosok és fogorvosok gazdasági érdekképviseletére. Tavaly ősz óta több cikk is született ebben a tárgyban, melyeket viták követtek a noszadokin és a webdokin.

Jövőkép az orvosi érdekvédelemről

Dr. Antal Szalmás Tamás.

Az Országgyűlés elé elfogadásra benyújtott T-1036. számú törvényjavaslat – egyetlen kivétellel – megvonja a Magyar Orvosi Kamarától valamennyi érdekvédelmi jogosítványát. A jövő évtől, nem végezheti tovább a Kamara az alábbi hagyományos feladatait:

a) A törvény megszünteti a Kamara valamennyi hatósági jogkörét. Következésképpen,
- az orvosi tevékenység végzésének feltételéül szolgáló működési nyilvántartást ezen túl, a minisztérium által meghatározott szerv vezeti;
- a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi működtetési jog (praxisjog) kiadásának és visszavonásának feladatait a megyei tisztiorvosi szolgálatok veszik át;
- a szakmai etikai és fegyelmi ügyek elbírálása pedig, úgyszintén a megyei és az országos Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatokhoz kerül.

*) A törvény megszünteti a Kamara valamennyi korábbi vétó-jogát, amelyeket eddig
- az Egészségbiztosítási Pénztárral kötött finanszírozási szerződés általános szerződési feltételei tekintetében; és
- az orvosok működési nyilvántartásba vétele nélküli, orvosi tevékenységre jogosító engedély kiadására irányuló kérelmek ügyében gyakorolhatott.

c) Végül, a törvény megszünteti a Kamara mintegy fél-tucat lényeges véleményezési jogkörét, és más egyéb együttműködési és ajánlás-tételi jogosítványát is.

Ezután a Kamara egyedüli érdekvédelmi jogosítványa, a helyi és a központi döntések formális véleményezésének a lehetősége marad. Ez sem privilegizált jogosítvány azonban, hiszen a jogszabályok véleményezésének joga a jogalkotás folyamatában minden érdekelt társadalmi szervezetet és érdekképviseleti szervet megillet (1987. évi XI. törvény 27. §). A Kamara ezek után „etikai eljárást” is csupán a tagsági viszonnyal összefüggésben folytathat (például: a tagdíjfizetés elmaradása); a legfőbb tevékenységévé pedig – az említett egyetlen véleményezési lehetőség mellett – az orvosi továbbképzések szervezése válik.

Ha ebben a helyzetben kellene tanácsot adnom a magyar orvosoknak, akkor a következőket javasolnám:

1. Először és általánosságban, hogy ne mondjanak le ilyen könnyen az érdekeik védelméről. Ahhoz, hogy az elkövetkező reformlépések nyomán megváltozó egészségügyi rendszerben, egzisztenciálisan és szakmai szempontból is minél inkább megtalálják a számításaikat, ehhez korrekt és effektív érdekérvényesítésre lesz szükségük.

2. A Magyar Orvosi Kamara az elmúlt 12 éves története során, a tagok által befizetett tagdíjakból kiépített egy érdekvédelmi szervezetrendszert. A tagok tehát a tagdíjaik eddigi befizetésével, a Kamara eddig összegyűlt vagyonát, annak a jelen pillanatban is fennálló valamennyi célja megvalósítására rendelték hasznosítani.

Attól, hogy a jogalkotó most megszünteti a Kamara érdekvédelmi feladatait, attól még a vagyont szolgáltató tagság akaratának továbbra is teljesülnie kell, akárha más szervezeti formákban is. Ez úgy lehetséges, ha a Kamara jelenlegi vagyona és szervezetrendszere, a jövő esztendőtől, az új Kamarán kívül további érdekvédelmi szervezetek működésének alapjául is szolgál majd. Erre két jogi megoldást is látok:

a) A tulajdonhoz való alkotmányos jog alapján, a Kamara szabadon rendelkezik a teljes vagyonával, így vagyonkezelő szervezetet hozhat létre vagyonának további hasznosítására. A vagyonkezelő szervezet lehet egy alapítvány, amely kuratóriumának tagjaiként – paritásos alapon – megjelölhetők az új Kamara és további orvosi érdekvédelmi társadalmi szervezetek is; de lehet egy közhasznú társaság is (non-profit kft.), melynek tulajdonosai január 1. után, az új Kamara és az újonnan létrehozott társadalmi szervezetek lesznek. E szervezetek így, maguk között dönthetnek majd a vagyon hasznosításának folyamatos megosztásáról. A vagyonkezelő szervezetbe vitt vagyon szempontjából, szóba jöhetnek:

- Az országos, megyei és helyi szervezetek teljes ingatlan vagyona;
- a fenti szervezetek teljes ingó és pénz vagyona;
- a Kamara által felhalmozott nem-vagyoni értékek (tagnyilvántartási és más adatbázisok, internetes portál, folyóirat, iratok-okiratok, szerződések-megállapodások, stb.).

*) Másik megoldásként, a Kamara a jelenlegi vagyonát közvetlenül, ingyenesen átruházhatja, és ilyen módon feloszthatja azt az új Kamara, valamint a további érdekvédelmi társadalmi szervezetek között (ingatlanok esetén, például, közös tulajdon keletkezhet).

3. Magam részéről egyfajta funkcionális felosztásban, januártól négy új érdekvédelmi társadalmi szervezet tevékenységét látnám szívesen megkezdődni (okulva a Kamara integrációs törekvéseinek eddigi kevés sikeréből); például, az alábbi mutatós nevekkel:

- Magyar Alapellátó Orvosok Kollégiuma;
- Magyar Járóbeteg Szakellátó Orvosok Kollégiuma;
- Magyar Kórházi Orvosok Kollégiuma;
- Orvosi Kollégiumok Szövetsége.

4. Fenti szervezetek tevékenységét illetően kétségtelen tény, hogy a Kamara korábbi hatósági és vétó jogosítványait ezen szervezetek egyike sem pótolhatja. Hordoznak azonban olyan új jelentős érdekvédelmi lehetőségeket, amelyek helyébe léphetnek és kiválthatják a hiányzó korábbi jogosultságokat, így különösen:

- Egyéni és kollektív szakszervezeti jogosítványok (szakszervezeti választások, munkahelyi és ágazati reprezentativitás, szakszervezeti tisztségviselő védelme, szolidaritási kassza, sztrájkjog, stb.);

- Tarifa-szerződések megkötése, a vállalkozó orvosok javára;

- Jogi és gazdasági, egyéni és kollektív védelem.

5. Utolsó javaslatként pedig, az új szervezetek operatív működését a kellő eredményesség érdekében (okulva a Kamara tapasztalataiból), a tagság pénzéből és irányítása mellett ugyan, de megfelelő szakemberekből álló hivatásos apparátusra bíznám.

Ha pedig még, a Magyar Orvosi Kamarának is tanácsot kellene adnom, akkor a következőket javasolnám:

1. Ne számítson saját ügyében sem az Alkotmánybíróság, sem a köztársasági elnök úr, sem a parlament segítségére; sem a demonstrációk eredményességére; sem pedig a kormány közeli „bukására”.

2. Bontsa ki részleteiben, további ötletekkel továbbfejlesztve a fenti elképzeléseket, és bocsássa azt minden internetes fórumon, hírlevélben, az orvosok lapjában, megyei és helyi kamarai üléseken – november hónap folyamán – „társadalmi vitára”.

3. A beérkezett javaslatok figyelembevételével, terjessze a végleges javaslatot december elején a Küldöttgyűlés elé tüzetes, részletes vitára, és döntéshozatalra; ha kell, az Alapszabály megfelelő módosítása mellett.

4. Ha megkapta a Küldöttgyűlés jóváhagyását, szólítson meg levélben minden egyes orvost, és kérje az együttműködését és támogatását a tervezett továbblépéshez; belépésüket az új érdekvédelmi szervezetbe – legalább egy „próbaévre”.

5. Ossza meg a jelenlegi tagdíj-terhet (1500,-Ft/hó), az új Kamara és az új érdekvédelmi szervezetek között (például, ha én háziorvosként mindkét szervezet tagságát vállalnám, akkor mondjuk, fizetnék 300,-Ft-ot az új Kamarának, és 1200,-Ft-ot a Magyar Alapellátó Orvosok Kollégiumának).

6. Úgy vélem, hogyha az év végéig még hátralévő 70 nap alatt a MOK mindezt képes lenne tudatosan, kellően autentikus módon, és reménykeltő jövőképet felmutatva véghezvinni, akkor legalább 10-15 ezer, talán 20 ezer orvos tömörülésére is számíthatna az új érdekvédelmi szervezetekben, kezdetnek.

Végső gondolatként: Egy közösség életében olykor a katasztrofálisnak tűnő események is jóra fordulhatnak, ha a közösség és annak meghatározó személyiségei kellő vitalitással rendelkeznek ahhoz, hogy megfordítsák az eseményeket, és megtalálják a kiutat. Olykor éppen az ellenállhatatlan külső nyomás vezethet el odáig, hogy a közösség összefog, felad megkövesedett rossz struktúrákat, és a pillanatnyi túlélés érdekében olyan új utakkal próbálkozik, amelyek utóbb a tartós siker zálogának bizonyulnak. Ezt az utat azonban, mindig a vezetőknek kell megmutatni a többiek számára, és vonzóvá tenni az induláshoz.

A feje tetejére állított Orvosi Kamara.

2007. január 08. Ez az írás a "Jövőkép az orvosi érdekvédelemről" című cikk gondolati folytatása (2006. október 24; http://noszadoki.hu/index.php?option=com_f...&limitstart=36).

2007-2008: Történelmi lehetőség az orvosi érdekvédelemben.

Az elmúlt ötven évben soha nem érte olyan mély és kiterjedt érdeksérelem az orvosokat, mint amelynek előidézésére a kormány jelenlegi egészségügyi reformja képes. Nyilvánvaló az, hogy amilyen mértékben növekszik egy társadalmi réteg létbizonytalansága, azzal arányosan megugrik az igény a szervezett érdekvédelemre és megnőnek annak lehetőségei is.

A következő két év azért történelmi lehetőség, mivel szerencsés esetben nem csupán "mennyiségi", hanem minőségi változás következhet be orvosi érdekvédelmünkben; erőteljes európai jogállami érdekérvényesítési minták honosodhatnak meg, és válthatják fel a jelenlegi mechanizmusokat.

Jelenlegi érdekvédelmünk két hamis dogmája.

1. Az "egység" igénye.

Soha nem lesz "egységes" az orvostársadalom (egy-két alapkérdéstől eltekintve), mert a világ maga is a nagyfokú érdektagoltság, a sokszínűség és a tolerancia irányába halad.

Az első hamis dogmából következik tehát az első cél: Olyan független érdekvédelmi csoportokba kell megszervezni az orvostársadalmat, amelyek

- egyrészről, még elég homogének ahhoz, hogy jól egyben tarthatók legyenek,

- másrészről, már elég nagyok ahhoz, hogy erőt jelentsenek.

2. Az orvosok öntevékeny részvételének illúziója.

Partnereink, azaz mind a kormányzati rendszer, mind a települési önkormányzatok, mind a társadalombiztosító szerkezete olyan duális struktúrára épül, amelyet egyrészről az érdekelt "politikusi" testületek döntéshozása, másrészről pedig, a döntések professzionális szakemberek által történő előkészítése és végrehajtása jellemez. Második cél: Olyan struktúrára van tehát szükség, amely tudomásul veszi, hogy tagjai túlnyomó többsége "csak" a pénzét és elhatározást (akaratát) "adja be" a rendszerbe, amelyért cserébe hozzáértő szakemberek általi és "versenyképes" kivitelezést vár el.

A Magyar Orvosi Kamara két stratégiai tévedése.

1. A Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ) működésének megkötése, annak megalakulása óta.

A MOSZ tagság a Kamara tagjai számára ingyenes. Ez azt jelenti, hogy a MOSZ, szakszervezetként éppen lényegadó sajátosságát, önálló működésének alapját, a gazdasági függetlenségét kénytelen nélkülözni, amely nélkül nem tudhat kibontakozni, fejlődni és növekedni - "nasciturus" állapotban marad.

2. Az új Kamara szerepének centralizálása az érdekvédelemben, 2007. január 1. után.

A 2006. évi XCVII. törvény (az egészségügyben működő szakmai kamarákról) olyan mértékben elvonta a Magyar Orvosi Kamara jogosítványait, hogy amíg azokat vissza nem állítják, addig a Kamara szerepe marginalizálódik az orvosok érdekvédelmében. Ma tehát, ha valaki hatékony érdekvédelmet ígér a Kamarában bennmaradni szándékozó tagok számára, ígéretének nem fog tudni eleget tenni. Ennél azonban nagyobb bajt is okozhat: Eltereli az orvosok figyelmét más, alternatív érdekérvényesítés kiépítésének a lehetőségéről.

Javaslataim.

- Nem kétséges, hogy a Magyar Orvosi Kamara meglévő eszközeit és vagyonát az orvosok érdekvédelmére kell fordítani. Ha azonban a kényszerű változások miatt, az új Kamara megfelelő érdekérvényesítésre többé már nem képes, akkor ezután, az érdekvédelmi célok megvalósítását biztosítani tudó olyan új, önálló struktúrákat kell létrehozni, amelyek a jelenlegi MOK vagyonára és eszközeire épülve képesek a működésüket azonnal megkezdeni.

- Magam, két új társadalmi szervezet (egyesület, szakszervezet) létrehozását javaslom:

1. Alkalmazott Orvosok Szövetsége, a közalkalmazottként vagy alkalmazottként foglalkoztatott, többnyire szakorvosok számára. (Ez a szervezet lehetne a mai MOSZ jogutódja, annak megfelelő átalakítása után.)

2. Kasszaorvosok Szövetsége, az Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásából közvetlenül részesülő, tevékenységüket önállóan végző (vállalkozó) orvosok számára; három független tagozattal:

a) Háziorvosi Tagozat,

b) Fogorvosi Tagozat,

c) Szakorvosi Tagozat (ez később válhat majd jelentőssé).

- A jelenlegi MOK eszközeit és vagyonát olyan arányban osztanám meg, jogi úton biztosítva, az új Kamara, az Alkalmazott Orvosok Szövetsége, és a Kasszaorvosok Szövetsége között, hogy ez a felosztás mind a három szervezet feladatainak ellátását, összességében optimálisan támogassa.

- A Magyar Orvosi Kamara jelkép, az orvostársadalom identitásának egyik pillére. Ezért addig, amíg elérjük azt, hogy a MOK a korábbi jogosítványait visszakapja (vagy akár még annál többet is), a Kamarát a lecsökkent lehetőségeinek megfelelően "hasznosítanám", és a működését oly módon tartanám fenn, hogy a jelenlegi havi tagdíjtehernek csekélyebb hányadát állapítanám meg befizetni a MOK, és jelentősebb hányadát valamelyik fenti érdekvédelmi egyesület javára (azok számára, akik mindkét tagságot vállalják).

- Az is lehet, hogy egyszer a jogalkotó belátja majd jelenlegi lépéseinek értelmetlenségét, és akkor a három szervezet egybeolvadva, ismét Magyar Orvosi Kamara néven létezhet és működhet majd tovább. Ez is egy lehetséges cél, ezt a célt azonban, éppen e három szervezet megfelelő kialakításával, és eredményes működtetésével tudjuk a leghamarabb elérni.

Dr. Antal Szalmás Tamás

Végül felmerült a MOK, mint „védőernyő” mellett több alternatív érdekvédelmi egyesület kialakítása is, melyek közül az Egészségbiztosítási Pénztárral finanszírozási szerződésben álló orvosokat képviselő szervezet – Szilvási Istvánnak, német példa alapján vett javaslatára – a Kasszaorvosi Szövetség ( Szervezet ) tervezett elnevezést kapta.

a Kasszaorvosi Szervezet tájékoztató honlapja.

http://www.kasszaorvos.hu/

„Szorult helyzetünk ellenére megfogadjuk, hogy az orvosi erkölcsiséget minden körülmények között magas szinten tartjuk, és az orvosi szakma függetlenségét megóvjuk.
Az orvosi kar pártok felett áll és csak a lelkiismeretére hallgat.
Ettõl a szellemtõl áthatva fordulunk a tartományi kormányokhoz: ne hagyják, hogy az orvos-utánpótlást megfojtsa az ínség!
(Marburgi Szövetség 1948. május)

2008.01.31-i végzésével a bíróság Kasszaorvosi Szervezet néven elrendelte a KSZ bejegyzését. A KSZ legfontosabb célja az Alapszabály szerint:

-„az egyéni vagy társas vállalkozásaikban közszolgáltatást nyújtó orvosok és fogorvosok (továbbiakban orvosok) érdekeinek összefogása, gazdasági érdekvédelmük megszervezése.
-…finanszírozási szerzõdések tartalmi elemeinek a befolyásolása, kialakítása, megváltoztatása, (…) és mindezek révén a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékûségének biztosítása.”
A piacgazdaság viszonyai között el kell érnünk az alapellátás mûködésének fenntarthatóságát, a praxisok biztonságos, garantált finanszírozását. Ez egyben a betegellátás minimum feltétele is. A finanszírozási szerzõdés nem egyéni szociális probléma. Minden jelenleg és a jövõben szolgáltatói szerzõdéssel rendelkezõ orvos jövõjét vagy egzisztenciális megsemmisülését jelenti. Az alapellátó orvosi praxisok felszámolása (mûködésképtelenné tétele) nem más, mint a betegek elsõ és utolsó mentsvárának az eltüntetése a rendszerbõl. Az egészségügyben a szakma megkérdezése nélkül, a világon egyedülállóan sokkoló gyorsasággal végrehajtott gyökeres változtatások alapvetõen új rendszerû érdekképviseletet igényelnek! Ez a Kasszaorvosi Szervezet.. A Kasszaorvosi Szervezetnek, mint az orvosok ORSZÁGOS jogi személyiséggel rendelkezõ gazdasági érdekvédelmi szervezetének NINCSEN ALTERNATÍVÁJA!

2008. április 7-én 256 bejelentkezett tagja van a szövetségnek.