ORVOSLÁS ÉS TÁRSADALOM

Menni vagy maradni?

Magyarország uniós csatlakozása óta több mint hatszáz orvos vállalt Nyugat-Európában munkát, s ez a szám várhatóan egyre növekszik. A legkedveltebb országok: Anglia, Ausztria, Németország, Svédország, Norvégia és Írország, ahová főleg aneszteziológusokat, pszichiátereket, patológusokat, radiológusokat és háziorvosokat keresnek. A csábításnak nehéz ellenállni, hiszen az EU-tagországok többségében az orvosi bérek öt-tízszer magasabbak a hazai fizetéseknél.

Noha uniós állampolgári jog a munkavállalás, tömeges elvándorlásra egyelőre nem kell számítani, de az orvosok létszámának 10-15%-os csökkenése is már komoly gondokat okoz. A baj nem most jelentkezik, hanem hat-nyolc év múlva lesz jelentős, amikor érezhetővé válik az utánpótlás hiánya, és amikor a ma még betegeket ellátó szakemberek közül több ezren érkeznek a nyugdíjkorhatár küszöbére. Az Európai Unióba való belépésünkkel az orvosok külföldi munkavállalása tovább nő, és nemcsak a szakorvosok, hanem a szakképzett egészségügyi dolgozók elvándorlásával is számolni kell. Noha a jelenség egyelőre nem nevezhető országosnak, Magyarország egyes térségei (például Borsod, Szabolcs megye) és főleg a kistelepülések évek óta, tartósan orvoshiánnyal küzdenek

„Egy felmérés alapján a rezidensek kétharmada tervez huzamosabb időre szóló külföldi munkavállalást. E mobil rétegnek nyelvi nehézségeik már nincsenek, leginkább emberi kapcsolataik tartják itthon őket. Az elvágyódás legfőbb okai között a megkérdezettek leggyakrabban az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányát, a szakmai hierarchia merevségét – »kihalásos« alapon való szerveződését –, valamint a méltatlan munkakörülmények mellett a hálapénzrendszertől való viszolygást jelölték meg. A hazai egészségügy jelenlegi nyomorúságánál is nagyobb taszítóerőt képez a jövőkép teljes hiányából fakadó kilátástalanság. Reménység híján pedig nehéz utánpótlást toborozni az amúgy is hiányszakmákkal, országon belüli egyenlőtlenségekkel, elöregedéssel és az új uniós munkaidő-szabályozás folytán munkaerőhiánnyal küzdő ágazat számára. Ugyanakkor az unió több országa orvoshiánnyal küzd, és a magyar fizetések nyolc-tízszeresét is kínálják a szakembereknek. Sok pályakezdő csupán egy-két év tapasztalatszerzés és egzisztenciateremtés reményében vág bele a külföldi munkába, aztán sokakat mégis ott marasztal a »szirének éneke«. Számos tapasztalt szakemberben több éves-évtizedes külföldi munka után felébred a honvágy, ám túlképzettségük folytán hazai visszailleszkedésük szinte lehetetlenné válik. Elgondolkodtató, hogy a 25–45 év közötti vállalkozó kedvű jelentkezők háromnegyede nem pályakezdő, hanem az utánpótlás nevelésére alkalmas szakember.” – írja dr. Tóth Ágnes, a Magyar Rezidens Szövetség elnökségi tagja egy tanulmányában. A szövetség elnökségének tagjai levélben szólították fel az egészségpolitikusokat olyan szakmai és anyagi életpályamodell kidolgozására és megvalósítására, amely kiszámítható jövőképet állít az egészségügyben tevékenykedők elé, és hosszú távon képes az egészségügy működőképességét, végső soron a hazai lakosság korszerű és tisztességes egészségügyi ellátását biztosítani.

Sajnos főként a hivatásukat szerető és legjobb szakemberek találnak külföldön boldogulást. A negatív szelekció következménye, hogy helyüket betölteni alig lehet, vagy pedig a tőlünk keletebbre lévő országok orvosai, ápolói veszik majd át a gyógyítást. Az orvosi kamara szerint ugyanakkor a külföldiek munkavállalását megfelelő minőségi kontroll mellett szabad csak megengedni.

Kormányzat és kamara

– Az uniós csatlakozás óta több mint hatszáz, úgynevezett „jó hírnevet” igazoló igazolást adtunk ki – mondta el érdeklődésünkre Páva Hanna, az Egészségügyi Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának vezetője. A külföldi munkavállalás feltétele ez az igazolás, és azt bizonyítja, hogy a hazai orvosegyetemeken szerzett diploma egyenértékű az Európai Unió más országaiban szerzett diplomákkal. Mint a hivatalvezető elmondta, az igazolást kérők többsége nem él Magyarországon, mert vagy külföldi hallgatóként végzett hazánkban, vagy már évek óta külföldön dolgozik, és csak adminisztrációs oka van az igazoláskérésnek.

– A minisztérium által kiadott „jó hírnévről” szóló igazoláshoz a kamara társhatóságként egy dokumentumot csatol, nevezetesen az orvosok etikai-szakmai állapotáról ad tájékoztatást. A minisztérium az, aki „szavatolja” a kiadott adatok hitelességét. Az eddig kiadott mintegy 600 igazolás látszólag még mindig nem olyan nagy szám, noha a kivándorlók 60%-a szakorvos, van olyan, aki négy szakvizsgával is rendelkezik. Az a szomorú, hogy ez a szám május óta folyamatosan emelkedik, havonta 50-70 szakorvos megy ki külföldre. Ha ez így folytatódik – márpedig semmi nem indokolja, hogy ne így menjen tovább –, akkor 2005-ben még nőni is fog ez az arány – mondja dr. Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára.

Véleménye szerint a politika nem hajlandó az orvosok egzisztenciális helyzetén javítani, sem úgy, hogy a bérüket valamelyest közelítené az uniós szinthez, sem az ügyeleti díjak rendezésével. „Emiatt komoly vita is van közöttünk, hiszen az uniós munkaidő-szabályozást már alkalmazni kellene, amely szerint a 16 vagy 24 órás ügyeletből mind a 16-ot vagy 24-et munkaidőnek kell tekinteni, és úgy is kell bérezni, de a minisztérium a 16-ból csak négy-öt órát hajlandó kifizetni, a 24-ből nyolcat. Már elindultak a precedensértékű perek Magyarországon, amelyeknek lezárultával kénytelenek lesznek fizetni” – jósolta a főtitkár.

A kamara már a csatlakozás előtt is legalább két évvel az uniós bérek 50%-át sem elérő béremelést javasolt a kormánynak, az úgynevezett életpályamodell alapján, ami összbruttó 600000 forintos szakorvosi fizetést jelentett volna. – Ezzel már itthon lehetne tartani az orvosokat. A politika azonban semmibe vette javaslatunkat. A Medgyessy-kormány 50%-os egyszeri béremelése nagyon jó volt, de ezzel nem hozták fel a bérlemaradásunkat, még a magyar közalkalmazotti szférán belül sem. Az orvosok elvesztették a hitüket, és a kamara bármennyire is igyekezett, mindig süket fülekre talált. Miután az orvos azt látja, hogy a kamara tehetetlen, saját kezébe veszi a sorsát – fejtette ki a főtitkár. – Mit lehet tenni e folyamat megállítására? Nem tudom, lassan már ott tartunk, hogy a világ összes pénze sem lesz elég ennek megállítására. Azt kell mondanom, hogy a helyi politika sokszor okosabb a kormánypolitikánál. Egy kisváros önkormányzata például felismerte, hogy ha nem zárkóztatja fel az ügyeleti díjakat az uniós szintre, akkor a hiányzó orvosok helyére beállítandó úgynevezett külsősöket semmi mással nem tudják ügyeletek vállalására ösztönözni, mint tisztességes díjazással. Meggyőződésem, hogy ebbe a kisvárosba szívesen mennek még a szomszéd városból is ügyelni. Erre a nagypolitika képtelen, noha a feladatot neki kellene országosan finanszíroznia. Az önkormányzatok is előbb-utóbb belátják, hogy érdemes a kamarával karöltve (noha alapvetően más-más érdekeket képviselnek) a nagypolitika felé lobbizni – fejtegeti a főtitkár.

Az orvoshiány mint állatorvosi ló

Az orvosutánpótlás is meghatározó tényező az orvoshiány kialakulásában. A még tíz éve is a legnagyobb presztízsű orvostudományi egyetemekre az idén a korábbi éveknél ötszázzal többen jelentkeztek, még sincs tülekedés. A Semmelweis Egyetem csak az első 15 népszerű intézmény között van. A négy orvostudományi egyetemre (Pécs, Szeged, Debrecen, Budapest) az elmúlt években mintegy 750 medikust vettek föl. – Hiába jelentkezett 10 százalékkal több medikus, nem azért tették, mert Magyarországon szeretnének orvosok lenni, hanem mert tudják, hogy az orvosi diploma, amit szinte ingyen szereznek, azonnal konvertálható Nyugat-Európába. El is mennek, hiszen kezdő orvosként 15-ször többet keresnek, mint nálunk. Az egyik probléma tehát az, hogy az utánpótlás nem elegendő, aki pedig jelentkezik, az nem feltétlenül a magyar betegellátásban kíván elhelyezkedni, ugyanez vonatkozik a magyar szakorvosjelöltekre is, akiknek közel 65-70%-a a szakvizsga után külföldön szeretne állást vállalni – sorolja Gyenes Géza. – A másik probléma, hogy körülbelül 8000 azon orvosok száma, akik az elkövetkező másfél-két évben elérik vagy túllépik a nyugdíjkorhatárt, tehát nagyon idős az orvostársadalom. Ezért tartottuk rossznak azt a jogszabályt, amely szerint a 65 éves korhatárral megszűnik a közalkalmazotti jogviszony, mert az idős orvosok munkájára is szükség van. Van olyan megye, ahol egyetlen, egy 70 év feletti patológus dolgozik. Jelentős az elöregedés a szakmában.

Ezenfelül az orvostársadalomban rosszabbak a halálozási statisztikák, mint a magyar átlagpopulációnál. Sokat ront a helyzeten az is, hogy aki például 40 évet dolgozott, annak nyugdíjazáskor 40 év szolgálati időt számítanak be, noha valójában, az ügyeletek miatt, 64,8 évet dolgozik például az az orvos, aki egy hónapban átlagosan csak 5,5 napot ügyel. Ebből is látható, hogy többszörösen sérülnek az orvosok jogai.

Az orvosok nagyobb része egzisztenciális ok miatt megy külföldre, akik nem részesülnek a paraszolvenciából. Sokan úgy gondolkodnak, hogy nyolc-tíz éves külföldi munka után tisztességes nyugdíjat fognak kapni, amiből már meg tudnak majd élni.

Hogy hogyan lehet az orvoshiányt csökkenteni? Sokan jönnek Romániából, de mivel gyakorlatilag kezdők és vitatható színvonalú képzőhelyekről érkeztek, gyakorlatilag használhatatlanok a magyar ellátórendszerben. Elvileg jöhetnének a Fülöp-szigetekről, Pakisztánból, Indiából, de ezek a szakemberek, mivel nem ismerik a magyar nyelvet, nem tudnának orvosként dolgozni Magyarországon – mondta el Gyenes Géza.

Idén több lesz az orvostanhallgató

– A növekvő orvoshiány megakadályozására tettünk néhány kormányzati intézkedést – tájékoztatott Vojnik Mária, a szaktárca politikai államtitkára. Elmondta, hogy a Humán Erőforrás Bizottság megvizsgálta a kérdést, és azt találta, hogy részben területi, részben strukturális problémákról van szó. Évek óta vannak hiányszakmák, emellett a gazdaságilag kedvezőtlen helyzetben lévő területeken alacsonyabb a szakemberek száma.

– Arra való tekintettel, hogy az orvosok átlagéletkora 40 év feletti, többféle módon segítettünk eddig is, de hozzá kell tennem, hogy lassan beérő megoldásokról van szó. A bérrendezés valamennyire segített a helyzeten, emellett az Oktatási Minisztériumnál kezdeményeztük a felvételi keretszámok növelését. Míg 2004-ben 772 orvostanhallgatót vettek fel, addig 2005-ben már 1078 helyet biztosítanak a térítésmentes képzésre. A rezidensképzésnél azt javasoljuk az egyetemeknek, hogy a hiányszakmákra jelentkező rezidenseknek akkor is biztosítsanak helyet a szakorvosképzésben, ha ezzel túllépik a keretszámot – tájékoztatott a szakember.

Vojnik Mária arról is beszélt, hogy speciális vizsgálatot végeztek a háziorvoshiány okainak feltárására. Megállapították, hogy a betöltetlen háziorvosi állások többnyire a körzet kis méretéből, a térség többszörösen hátrányos helyzetéből, a háziorvos elhunyta után a praxisértékesítés lassúságából adódnak, illetve a lakosság elégedett a helyettesítéssel, és nem is írnak ki pályázatot az állás betöltésére. A politikai államtitkár hangsúlyozta, hogy célzott megoldásokra van szükség, amit az is bizonyít, hogy a keretszámot meghaladó háziorvosi képzésre tavaly jelentkeztek először.

A hierarchia nem bontható le

A kórházak nagy részében 5–20%-os orvoshiányról lehet beszélni.

– A salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházban is – az országos helyzethez hasonlóan – jelentkezik orvoshiány. Intézményünkben a neurológia, urológia, belgyógyászat, onkológia, reumatológia szakterületeken kevés a szakember – tájékoztatott dr. Bercsényi Lajos főigazgató főorvos.

Mint elmondta, az elvándorlás fő oka elsősorban a régió hátrányos helyzetéből adódik, továbbá a közalkalmazotti bérezés nem tud lépést tartani a versenyszférával, sok orvos választja inkább a gyógyszercégek és a köztisztviselői szféra által nyújtott lehetőségeket.

– A szakember-utánpótlást nem segíti az új rendszerű rezidensképzés. Intézményünk osztályai részképzésre akkreditáltak, ezért a szakorvosjelöltek szakgyakorlatuk nagy részét fővárosi intézményekben töltik, és nem alakul ki a kórházhoz való kötődésük. A vidéki kórházakban dolgozó orvosok szakmai perspektívái a klinikákhoz képest sokkal szerényebbek. Ez mind a tudományos munkában való részvételt, mind a külföldön szerezhető szakmai ismeretek minimális lehetőségét jelenti.

Üres orvosi állásainkat minden lehetséges fórumon rendszeresen közzé tesszük, emellett személyes kapcsolatok útján, állásbörzén is próbáljuk orvosi állásainkat betölteni. Az állásokat kiemelt bérrel – ezzel jelentős bérfeszültséget vállalva – és lakáslehetősséggel hirdetjük. Külföldi állampolgárságú orvosok alkalmazását is felvállaljuk, annak ellenére, hogy diplomahonosításuk nagyon hosszú időt vesz igénybe. A tulajdonos önkormányzat segítségével szolgálati bérlakások felajánlásával, illetve lakhatási hozzájárulás nyújtásával próbáljuk vonzóbbá tenni intézményünket. Nagy gondot fordítunk, és fontosnak tartjuk dolgozóink képzését, továbbképzését – tájékoztatott a főigazgató.

Bercsényi Lajos azt is elmondta, hogy eddig még osztály bezárására nem kényszerültek orvoshiány miatt. Ez köszönhető dolgozóik lelkiismeretességének, áldozatkészségének, valamint kitartó humánpolitikai munkájuknak. Jelenleg megszorító intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a folyamatos működést és betegellátást biztosítani tudják.

A salgótarjáni kórházzal szemben a győri Petz Aladár Megyei Kórházban nincs vészes hiány szakorvosokból, csak aneszteziológusból és pszichiáterből jelentkezett kevesebb rezidens, patológus-szakképzésre pedig ketten is jelentkeztek – tudtuk meg dr. Bugovics Elemér főigazgatótól. Az orvoslétszám a minimumfeltételeknek megfelelő, és sok kollégát küldenek külföldi tanulmányútra.

– Sokan állítólag azért mennek külföldre, mert nehezen viselik a hazai orvostársadalomban meglévő hierarchiát. Nekem ugyanakkor, többéves külföldi munkatapasztalat után az a véleményem, hogy Nyugaton a hierarchia sokkal szigorúbb és átjárhatatlanabb. A hierarchiát sehol sem lehet megkerülni, hiszen azt a szakmai felelősség konzerválja – fejtette ki Bugovics Elemér. Hozzátette, hogy meglátása szerint egy magyarországi jó gyakorló orvos, ha megfelelő pacientúrával rendelkezik, itthon is tisztességesen megél, és nem fog külföldre menni.

„Szeretne Ön Angliában orvosként dolgozni?”

Az orvosok elvágyódására alapozva több multinacionális cég nyitott közvetítőirodát, de kisebb hazai vállalkozások is foglalkoznak egészségügyi szakemberek külföldi szerződéshez segítésével. Egy-egy irodában naponta 20-25 jelentkezőt, zömében 25–45 év közötti érdeklődőt regisztrálnak. A közvetítőcégek tapasztalatai szerint az érdeklődők negyedét tántorítják el a fogadó ország követelményei. A francia vagy angol nyelvterületen tapasztalatokat szerzett magyar orvosok szerint a kórházi munkához gyakran nem elég a felsőfokú nyelvvizsga sem, és a hazai orvosi diploma elfogadását is körülményes, adminisztratív akadályok bonyolítják. A sikeres közvetítés után három–hat millió forint díjat számláznak orvosonként az egészségügyi munkaerő közvetítésére szakosodott irodák. Az orvostársadalom szakmai folyóirataiban, például a Magyar Orvosban is rendszeresen megjelennek a külföldre csábító, angol nyelvű állásajánlatok. Az interneten is bőséges a külföldi álláskínálat. Közöttük többen csak hétvégi ügyeletre keresnek munkaerőt, és jó néhány magyar orvos ezt vállalja is. Akár egy harminchat órás ügyelet után is repülőgépre vagy kocsiba ülnek, hogy még aznap este Nyugat-Európában folytassák a gyógyítást. Ott egy hétvégi ügyelettel annyi pénzt kereshetnek, mint itthon egy hónap alatt. Hazai orvosi szaklapokban is olvashatók olyan angol nyelvű hirdetések, amelyekben magyar orvosokat keresnek hétvégi, illetve ünnepek alatti külföldi ügyeletre. Egyeseknek még akkor is megéri a rövid nyugat-európai munkavállalás, ha maguknak kell állniuk a kinti tartózkodás és az utazás költségeit. Írországban és Angliában például egy kétnapos ügyeletért bruttó 700 000 forintot fizetnek. A külföldi intézmény egyelőre nem vizsgálja, hogy a doktor mennyit dolgozott az ottani munkába állása előtt, így nem tudják, hogy pihenten vagy éppen egy 36 órás ügyelet után érkezett-e hozzájuk. Ha azonban megszületik az EU-szabályozás arról, hogy az egészségügyisek mennyi időt dolgozhatnak hetente, akkor a külföldi munka is beszámít majd ebbe. Így az amúgy is létszámhiánnyal küzdő magyar kórházakban még rosszabb lesz az orvosellátottság.

A külföldre távozás mellett a pályaelhagyás is jelentős mértékben növeli az orvoshiányt. Az egyetemet elvégzett orvosok negyede el sem kezd orvosként dolgozni. A pálya kiüresedésében közrejátszik a munka nehézsége, az extrém pszichés és fizikai megterheltség, a csaknem állandó készenlét is. Eddig 1200-1300 szakorvos hagyta el a klinikumot és vállalt munkát az ágazat háttériparában. Nem lehet elkerülni tehát az ágazat szerkezeti változtatását, a jövedelmek rendezését, és számos társadalmi és szociális kérdés megoldását.

Vajda Angéla