Maradjunk a vörösbornál! Nem zárható ki, hogy gyógyszerként is meghosszabbítja majd az életet, de nem az és nem úgy, ahogy sokan vélték a vörösborban és az étcsokiban található resveratrollal kapcsolatban. Egyelőre zavaros a kép, de azt senki nem vonja kétségbe, hogy a napi egy pohár vörösbor jót tesz.
„Ígéretesen pályázik az örök fiatalság elixírje címre” – írta valaki a resveratrol nevű anyagról 2009-ben egy magyar nyelvű honlapon (szepsegbroker.hu). A cáfolatra egy évet sem kellett várni: 2010 májusában az ezzel végzett egyik klinikai vizsgálatot a nemkívánatos vesehatások miatt leállították, decemberben pedig egy másikat is, mivel a résztvevőknél nem mutatkozott a várt hatás és szintén romlott a vesefunkció. A vörösbor és a kakaó egyik összetevőjeként megismert anyag kedvező, egyesek reményei szerint talán még az élettartamot is meghosszabbító hatását néhány éve mutatták ki, és azóta gyakran hallhattunk a mértékletes borfogyasztás, illetve a jelentős kakaótartalmú csokoládék egészséges voltáról. Nem csoda, hogy a gyógyszeripar azonnal lecsapott rá, és hamarosan világszerte (Magyarországon is) megjelentek a resveratrolt tartalmazó kapszulák. Így a vörösborral és a keserű csokival nem élők is hozzájuthatnak – borsos áron – az „elixírhez”. Az efféle termékek az étrend-kiegészítők körébe tartoznak. A szigorú vizsgálatokra alapozott, a mellékhatás-figyelés biztonságosságát nyújtó kategóriába – a gyógyszerek körébe – azonban, úgy tűnik, nem jutnak el. Vagy legalábbis nem olyan egyszerűen, hogy kivonják a hatóanyagot a szőlő héjából, és kapszulákba töltik. Mivel természetes anyag, ebben a formában nem is szabadalmaztatható. Dr. Rafael de Cabo az időskori folyamatok kutatásával foglalkozó amerikai intézet kutatója pontosabban is megfogalmazta a különbséget. A resveratrol összetett molekula, amely számos célponton fejt ki hatást, és a szervezet különböző szerveiben, sőt akár az anyagcserehelyzettől függően is eltérő hatást hoz létre. Ezért aztán túl komplex ahhoz, hogy egy gyógyszergyár pontos leírást adjon róla, amely viszont nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gyógyszerügyi hatóságok megadják számára a forgalmazási engedélyt. Ilyenre csak pontos támadáspontú, meghatározott hatású hatóanyagot tartalmazó készítmények számíthatnak. A resveratrol a szervezetben a sirtuin nevű fehérjecsalád tagjaira hat. Ezek feladata, hogy megvédjenek minket a génmutációktól, helyreállítsák a környezeti hatásokra bekövetkező DNS-károsodásokat, s így potenciálisan meghosszabbítsák életünket. Hétféle van belőlük, mindegyiknek más a szerepe, és mai tudásunk szerint a SIRT1-nek nevezett a legjelentősebb. Egérkísérletek eredményei szerint elhízott, kis kalóriatartalmú táplálékon tartott állatoknál megfelelő működése képes meghosszabbítani az élettartamot. A természetes resveratrol serkenti a SIRT1-et, de néha gátolja is, eléggé összetett és egyelőre nem pontosan kiszámítható módon, és befolyásolja a fehérjecsalád többi tagját, sőt más anyagcsere-folyamatokat is. Ezért a világ egyik vezető gyógyszergyára már a szintetikus SIRT1-serkentő resveratrolutánzatot vizsgálja. Ez a kemikália kizárólag a SIRT1-re hat. A kutatók a természetes anyag vizsgálati kudarca után fogalmazták meg, hogy igazából ez a SIRT1 az igazi befolyásolandó célpont az életkor kiterjesztése szempontjából, és így a természetes resveratrol gyógyszerként többé nem izgalmas. A szintetikus változatok első, rhesus majmokkal végzett vizsgálatai egy-két éven belül zárulnak le, az előzetes eredmények biztatók. Sokféle mutatót vizsgálnak, de az élethosszabbító hatást közvetlenül nem, mivel a rhesus majmok életideje 40 év, így kissé sokáig kellene várni az eredményre. Dr. De Cabo nemmel felelt arra a kérdésre, hogy ő maga szed-e étrend-kiegészítőként kapható resveratrolt. „Nem hiszem, hogy bárkinek is hasznos lenne azon információk birtokában, amelyek ma rendelkezésünkre állnak” – véli a tudós. Maradjunk tehát a napi egy pohár vörösbornál és a finom étcsokoládéknál.