Hyponatraemiás elektrolitzavar

A hyponatraemia definíciója a 135 mmol/l alatti szérumnátrium-érték, amely gyakori elektrolitzavar a hospitalizált betegek körében (15–30%). Súlyos formában 1–4%-ban jelentkezik (a szérumnátriumszint 125 mmol/l alatt marad), leggyakrabban renalis eredetű, de igen gyakran áll a hátterében SIADH. A hyponatraemia általában lassan fejlődik ki, ezért jellegzetes tünet sem jelenik meg a betegeknél. Ezért nagyon gyakran csak 120 mmol/l érték alatt jelentkeznek az elváltozások, a klinikai manifesztációk. A gyakoriak közül ilyen például az ozmotikus változás okozta agyödéma és a neurológiai tünetek (letargia, konfúzió, görcsroham vagy kóma).

A hyponatraemiát okozó állapotokat, betegségeket az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az igazi hyponatraemia a nátriumszinthez viszonyított vízfelesleget tükrözi, tehát okként nem ozmotikus eredet, az antidiuretikus hormon (ADH) szekréciójának fokozódása áll.

1. táblázat: A hyponatraemia etiopatogenezise

I. Pseudohyponatraemia (nem a fokozott ADH-szekréció okozta hyponatraemia)
A. Normál plazmaozmolaritás
	1. Hyperlipidaemia 2. Hyperproteinaemia 3. Transuretralis prostata- vagy hólyagtumor-eltávolítás
B. Megnövekedett plazmaozmolaritás
	1. Hyperglycaemia 2. Mannitol iv. infúzió adása
C. Vízmérgezés (csökkent ásványianyagtartalom-, oldottanyag-bevitel, hypotoniás folyadék infúziója)
D. Primer polydipsia
E. Cerebralis sóvesztő szindróma (arginin-vazopresszin kiáramlás, fájdalom, hányinger, gyógyszer hatására)
II. Hyposmolaris hyponatraemia (a fokozott ADH-szekréció okozta hyponatraemia)
A. Elsődleges nátriumvesztés
	1. Bőrőn keresztüli vesztés (VNa<20>20 mmol/l, hypovolaemiás ECF) (diuretikum, ozmotikus diuresis, hypoaldosteronismus, nonoliguriás tubularis nekrózis, sóvesztő nephropathia)
B. Elsődleges víznövekedés
	1. SIADH (Schwartz–Bartter-szindróma) (VNa<20>20 mmol/l, euvolaemiás ECF) 4. Krónikus veseelégtelenség (VNa>20 mmol/l, hypervolaemiás ECF)
C. Elsődleges nátriumszint-növekedés
	1. Szívelégtelenség (VNa<20>

ADH: antidiuretikus hormon, ECF: extracelluláris folyadék, SIADH: inadekvát ADH-túlsúly szindróma (syndrome of inappropriate ADH), VNa: vizeletnátrium-szint

A hypovolaemiás hyponatraemiában a sóvesztés mértéke meghaladja a vízvesztés mértékét. Hypervolaemiás hyponatraemia pangásos szívelégtelenségben, ascitessel járó márcirrhosisban és nephrosis szindrómában alakulhat ki, amikor a nátriumretenciónál nagyobb mértékű a vízvisszatartás. A csökkent vízleadás okozza a hyponatraemiát súlyos veseelégtelenségben is.

Euvolaemiás hyponatraemia alakul ki hypothyreosisban, glükokortikoidhiány esetén (szekunder hypadrenia). Ugyancsak ilyen forma a SIADH is, amelyben az ozmotikus és nem ozmotikus szabályozástól függetlenül a fokozott vazopresszinszekréció és -hatás okozza a test összvíztartalmának növekedését és a következményes renalis sóvesztést, amelynek révén dilúciós hyponatraemia alakul ki.

Az inadekvát ADH-túlsúly szindróma (SIADH) szinonim elnevezései a vazopresszintúltermelés és a Schwartz–Bartter-szindróma. A kiváltó okokat a 2. táblázatban foglaltuk össze. Nem hypervasopressinaemia idézi elő a hyponatraemiát pseudohyponatraemiánál (hyperlipidaemia, hyperproteinaemia, hyperglycaemia, mannisol-infúzió adása), primer polydipsiánál, cerebralis sóvesztő szindróma (subarachnoidealis vérzés, koponyatrauma, központi iderendszeri betegségek) és hipotóniás folyadék nagymennyiségű infúziója esetén.

2. táblázat: A SIADH (Schwartz–Bartter-szindróma) kiváltó okai

Tumorok (bronhuscarcinoma, lymphoma, pancreascarcinoma, vesetumor) Tüdőbetegségek (pneumonia, tbc, abscessus, empyema, aspergillosis) A központi idegrendszer betegségei (tumor, infekció, sérülés, epilepszia, idegsebészeti beavatkozás) Gyógyszerek (szulfonilureák, phenothiazinok, SSRI-szerek, ecstasy, carbamazepin, haloperidol, vincristin, cyclophosphamid, klórpropamid, klofibrát, NSAID*, DDAVP, oxytocin AVPR2 gén aktiváló mutációja (NSIAD) Idiopátiás

AVP: arginin-vazopresszin, AVPR: arginin-vazopresszin receptor, DDAVP: 1-desamino-8-D-arginine vasopressin (szintetikus vazopresszin), NSAID: nem szteroid gyulladáscsökkentők, SIADH: túlzott antidiuretikushormon-elválasztás szindróma, SSRI: szelektív szerotonin-visszavételt gátlók

*NSIAD esetén a plazma AVP-szint mérhetetlenül alacsony, a SIADH-tól való megkülönböztetés érdekében nem adekvát antidiuresisű nephrosis szindrómának nevezték el.