Bababarát kórházak A kilencvenes évek elején a világ összes országába megérkezett az a levél, melyben a WHO és az UNICEF vezetői arra kérik a kórházakat, hogy indítsák el és patronálják a bababarát mozgalmat. Ennek alapvetően három oka volt:

Egyrészt az egészségügyi szakemberek felismerték, hogy olyan méretű problémává vált az egészségtelen táplálkozás földünkön, amelynek valahogy gátat kell szabni. Másrészt az iparilag fejlett országokban egyre magasabb az allergiás megbetegedések száma, amely a megnövekedett tápszer- és tehéntej-felhasználás miatt sokszorozódik évről évre. Harmadrészt óriási mértékben megnőtt Afrikában és a fejlődő országokban a fertőzéses csecsemőhalálozás, hiszen ha hozzájutnak a tápszerhez, azt is csak fertőzött vízzel tudják hígítani.

Mindhárom tényező orvosolható, és a riasztó számadatokat csökkenteni lehet a hagyományos gyakorlattal, a szoptatással. 2001 januárjában tizenhatezer bababarát kórház címmel rendelkező szülészeti intézmény működött a világ 132 országában. A Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság kiírása alapján idén az Egészségügyi Minisztérium 13 kórház pályázatát fogadta be, és ítélte oda nekik a 3 éven keresztül használható "Bababarát Kórház" címet. Összehasonlításként: Svédországban minden szülészet elnyerte a bababarát címet. Kanadában több kórház is teljesítette a cím eléréséhez szükséges 10 lépést, mégsem kaphatták meg a címet, mert ingyenes tápszermintákkal, illetve leszállított árú tápszerekkel látták el az újszülötteket.

A bababarát kórház mozgalom megtorpanásának több oka is van. Az egyik, s talán legfontosabb, anyagi természetű. A tápszergyárak ugyanis gyakran ajánlanak fel anyagi segítséget a kórházaknak, szponzorálják a tudományos rendezvényeket. Bababarát kórház nem fogadhat el ilyen segítséget. Más forrásokat persze nehéz találni, de korántsem reménytelen. Másik fő ok az, hogy a jelentkező kórházi osztályok dolgozói maguk sem tudják, milyen nagy fába vágták a fejszéjüket. Nem elég a babaágyat az anyáé mellé állítani. Ahhoz, hogy optimális feltételeket teremtsenek egy szülészeti osztályon a szoptatáshoz, elsősorban nem a berendezést, hanem az összes dolgozó szemléletét kell megváltoztatni. Ez nem megy egyik napról a másikra. Kérdésként merülhet fel, hogy vajon a kismamák mennyire vallják magukénak a bababarát elveket. Úgy tűnik, hogy az anyák a tájékoztatás hiánya miatt nem szeretnének együtt lenni a babájukkal. Azokban a városokban, ahol a kórház rendszeresen meghívja a védőnőket továbbképzésre, a kismamák már a terhesgondozás során azonosulnak a bababarát elvekkel, talán fel sem merül bennük, hogy jobb lenne, ha a várva-várt kisbabától néhány szobányi távolságban töltenék el a szülés utáni első napokat.

"Bababarát Kórház" címet előzetes, alapos és több napos helyszíni felmérés és megfigyelés után adományozzák azoknak az intézményeknek, amelyek a WHO és az UNICEF 10 pontos feltételrendszerét legalább 80 %-ban teljesítik. A kritériumok legtöbbje a szoptatással kapcsolatos, és nagyban segíti az újszülött baba korai kötődését édesanyjához.

A kritériumok között szerepel:

• Minden újszülöttnek lehetőséget kell adni arra, hogy az édesanyjával közvetlen bőrkontaktusba kerüljön a szülés utáni első félórában és szophasson, ha akar. Minél hosszabb ideig marad így anya és gyermeke, annál mélyebb gyökereket ereszt a korai kötődés. Aki spontán születik, a mama meztelen mellkasára kerül, akár még a köldökzsinór átvágása előtt is. A lényeg az, hogy a baba hátát, illetve kettejüket együtt takargassák be, jó meleg, száraz takaróval. Erre lehetőség is nyílik abban a megfigyelőhelységben, ahol a szülést követően két órát tölt a család. Ez az úgynevezett ?kengurumódszer, amelyet ugyan elsősorban koraszülöttek esetén vizsgált és ajánl a WHO, de egészséges kisbabáknál legalább annyira fontos.

• A kórház rendelkezzen írásos szoptatási irányelvekkel, amelyeket rendszeresen ismertessenek az egészségügyi dolgozókkal.

• Minden egészségügyi dolgozó kapjon megfelelő gyakorlati felkészítést az irányelvek alkalmazásához.

• Tájékoztassanak minden várandós anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról.

• Mutassák meg az anyáknak, hogyan kell szoptatni és a tejelválasztást fenntartani, még akkor is, ha valamilyen okból el vannak különítve újszülöttjüktől.

• Csak orvosi indikáció esetén kapjon a csecsemő anyatejen kívül más ételt vagy italt.

• Legyen általános gyakorlat az anya és az újszülött együttes elhelyezése a nap 24 órájában.

• Ösztönözzék az anyákat, hogy az újszülött igényeinek megfelelően szoptassanak.

• A szoptatott csecsemőnek ne adjanak cumit.

• A kitűzött cél, hogy szülészeti intézményből való távozás után a mamák megszilárdult önbizalommal, eredményesen tudják babájukat szoptatni. Az ezt elősegítő kórházi gyakorlat szellemisége közeli rokonságban áll a gyengéd, családcentrikus szülészeti megoldásokkal.