Az otthonszülés ára

2010. december 4.

Három évvel ezelőtt a blog az otthonszülésről szóló bejegyzéssel indult. Akkor is Geréb Ágnes volt a történet főszereplője, és akkor is azzal volt tele a sajtó, hogy meghalt egy újszülött. Az akkori kormány az otthonszülés szabályozását ígérte, amiből aztán nem lett semmi. Most viszont elkészült az otthonszülést szabályozó kormányrendelet tervezete.

Az otthonszülés szegény országokban kényszer, gazdag országokban pedig bevett, választható lehetőség. Az egyik legjobb volt diákom például jelenleg bábának tanul az egyetemünkön. A magyar társadalmat viszont úgy tűnik erősen megosztja az otthonszülés lehetősége. Ahogy az a Hírszerző vitájából kiderült, az otthonszülést ellenzők legfőbb érve az, hogy „az anya nem teheti ki veszélynek semmilyen körülmények között a gyermekét”. Persze ez az érv előfeltételezi, hogy otthon szülni veszélyesebb, mint kórházban; ami — legalábbis a komplikáció-mentes terhességek esetében — erősen vitatott.

A leggyakrabban felhozott példa Hollandia, ahol a szülések majdnem harmada otthonszülés. Egy tavaly megjelent holland tanulmány 530 ezer tervezett, alacsony kockázatú szülés adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az otthonszülés kockázatai nem magasabbak, mint a kórházi szülésé. Érdekes, hogy a magyar sajtó magáról a kutatásról nem, csak egy arra hivatkozó, szkeptikus szerkesztőségi cikkről számolt be. Vagyis: nem egy önálló kutatásról, hanem egy szerkesztő magánvéleményéről.

A kormány tervezete persze szigorú feltételekhez kötné az otthonszülést: legalább két képzett bábának jelen kellene lennie, dokumentációt kellene vezetni, ikerterhesség, túl nagy magzat, korábbi császármetszés, az anya lázas betegsége esetén kötelező lenne a kórházi szülés, stb. Önmagában ezzel nincsen semmi baj: az otthonszülést előre látható kockázat esetén, amikor valószínű, hogy orvosi beavatkozásra van szükség, senki sem ajánlja — bár, halkan jegyezzük meg, feltételezhető, hogy egy terhes nőnek, aki leendő gyermekét nyilván a legbiztonságosabb körülmények között akarja világra hozni, felesleges az ilyesmit törvényben előírni. De mindegy.

Furcsább azonban, hogy a tervezet szerint otthoni szülésre csak akkor lenne lehetőség, ha van húsz percen belül elérhető kórház, ahová veszélyhelyzet esetén beszállítható a nő és az újszülött. Vajon ezt hogy fogják megállapítani? Képzeljük el, ahogy a védőnő vagy a bába stopperórával a kezében megpróbál egy kisbusszal eljutni a kórházig az otthonszülés tervezett helyszínétől. És vajon a húsz percet csúcsforgalomra vagy az éjszakai üres utakra kell-e érteni?

A legfurcsább azonban a kormány tervezetében az, hogy az otthoni szülést nem finanszírozná a társadalombiztosítás. Vajon miért nem? Az otthonszülés ugyanis — bármit is gondoljunk vélt vagy valós kockázatairól — egészen biztosan olcsó.

Nemcsak azért, mert a leendő szülőknek (elnézést, ezt nem lehet szebben kifejezni) nem kell lefizetnie a magyarországi szülészmaffiát. Hanem azért is, mert sokkal kevesebbe kerül a társadalombiztosításnak.

A mai nehéz helyzetben, amikor a kormánynak a költségvetési lyukak betömésére nemcsak a bankok, az áruházláncok vagy energiaszolgáltató cégek, hanem immár a nyugdíjukra megtakarító állampolgárok zsebében is turkálnia kell, ez nem megvetendő előny. Egy amerikai kutatás szerint egy átlagos, komplikáció-mentes szülés 68%-al kevesebbe kerül, ha otthon történik.

Egy Washington államra vonatkozó felmérés szerint a kórházi szülés 4–6-szor annyiba kerül, mint egy otthoni szülés (attól függően, hogy szükség volt-e császármetszésre). Amerikában minden harmadik szülés császármetszéssel történik. Valószínűtlen, hogy ennyi esetben szükség lenne császármetszésre. Inkább arról lehet szó, hogy az orvosok és a kórházak sokkal több térítést kapnak egy császármetszésért, mint egy hagyományos, vaginális szülésért.

Történetesen Magyarországon is minden harmadik újszülött császármetszéssel jön világra. Valószínű tehát, hogy mi is hasonló megtakarítást érhetnénk el az otthonszülés elterjedésével.

http://bioetikablog.hu/

BLOGGER KOMENT:

A magyar szülészeti ellátásról mindenkinek és mindíg csak a hálapénz jut eszébe? Az a rengeteg átobszervált éjszaka, amikor egyszerre két ember egészségére, esetenként életére kell vigyázni, amikor koronária-plakkok képződése mellett nehéz döntéseket kell hozni, az nem számít! Miért nem beszél senki más szakmák legalább a szülészekkel összemérhető nagyságrendű hálapénzeiről, amelyeket munkaidőben elvégzett beavatkozásokért, lényegesen kisebb stressz mellett kapnak? Egyáltalán hálapénz az, amit munkaidőn kívüli rendelkezésre állásért, igen felelősségteljes munkáért valaki elfogad?

Én szülész vagyok, főorvos. Több mint 30 éve dolgozom a szakmában. Nyilvánvalóan egy balfasz vagyok, de a "szülészek és a sebészek akár havi egy-másfél milliót is összeszednek" kategóriától igen messze állok. Kérek mindenkit tehát, hogy ne fogalmazzanak általánosságban. Azt kell írni, hogy valószínűleg vannak orvosok, akik akár havi egy-másfél milliót is összeszednek. Igen, szerintem is valószínűleg vannak, de messze nem csak a sebészek és szülészek között. Végiggondolta már valaki, hogy a krónikus ellátásban (krónikus belgyógyászatok, ápolási osztályok, rehabilitációs osztályok) mennyi paraszolvencia van? Nem különmunkáért ám, hanem, hogy a mama, papa maradhasson még egy kicsit odabent, indokolatlanul hosszú ápolásokat eredményezve (amit a nővérek végeznek persze). Stb., stb....