2008. augusztus 2., szombat




Mindenki, aki járt már közkórházban, láthatja, hogy a jelenlegi rendszer nem működik valami jól. Kevés a pénz, nem túl jók a körülmények, probléma a paraszolvencia is, ami mind azt mutatja, a rendszerbe pénzt kell vinni ahhoz, hogy megváltozzon. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést ez lehet egy erőteljesebb állami beavatkozás, vagy a magántőke bevonása
.

Magyarországon komoly akadályai vannak annak, hogy egy befektető, aki hosszú távon gondolkodik és nem azonnali lefölözésben, egy ilyen területen szolgáltatási befektetésben gondolkodjon. Ma Magyarországon az egészségügyi tevékenység nem áfás, tehát bármilyen egészségügyi beruházás huszonöt százalék áfa kifizetését jelenti, amit vissza sem tud igényelni. Egy egészségügyi befektető innentől kezdve nem tudom, hol tudna profithoz jutni ebben a rendszerben, hiszen az áfát is meg kell termelnie, sőt, az ingatlanokat és gépeket is, amik amortizálódnak. Ez a beruházás értékéhez képest évi húsz százalék, amivel negyvenöt százaléknál tartunk. Ki kell fizetni a társasági adót, ami tizennyolc százalék körül van, ezzel lassan ötven-hatvan százaléknál járunk, és profitról még nem beszéltünk. Ez komoly probléma, ami akadályozza a mai magyar valódi egészségügyi befektetést. A kérdés ebben a formájában, hogy a privatizációt valaki támogatja-e, vagy nem, pontosításra szorulna, így nehéz értelmezni, hogy az ingatlanok megvásárlását értjük-e ez alatt, vagy a szolgáltatás privatizációját. Az előbbi határozottan állami tulajdon, állami kérdés, a szolgáltatás privatizációja pedig vásárlói kérdés. Azaz, én mint vásárló, ha odamegyek tiszta viszonyokkal találkozom-e, tudom-e, kinek mikor mennyit kell fizetnem, tudom-e, mit kapok a pénzemért, kötnek-e velem szerződést… A boltban mindenki megszokta, hogy pénzért vásárol, s úgy tudom az egészségügyben is van róla szó, hogy bizonyos szolgáltatásokat meg lehet venni nem hivatalos formában. Hogy lehet ezt a két kérdést közelíteni egymáshoz, hogy legyen is vásárlás a magyar egészségügyben, meg ne is. Ne sértsük ezzel a szolidáris társadalombiztosítást, de mégis biztosítsuk azok előjogát, akik úgy gondolják, van nekik, mert többet tesznek a közösbe. Nagyon komoly kérdés, nem tudom, tudunk-e rá válaszolni.




1 megjegyzés:

Unknown írta...

Huhh, Stefi...te nem spórolsz a papírral.:-)))

Giulio

PS: ez a betűjáték le fogja rohasztani a hozzászólási kedvet.