Kampány, rezidensek, egészségügy jövője, meg ilyesmi

Így április 11. előtt gondoltam átfutom a pártok programjait, ki mit gondol, ki mit ígér. És nem lettem okosabb...

FIDESZ

3.8 Emberi erőforrás

Az elmúlt évek elhibázott egészségpolitikájának eredményeként felgyorsult a magyar orvosok, nővérek pályaelhagyása, külföldre vándorlása. 2006 óta mintegy 2500 orvos és 4000 szakdolgozó távozott a hazai egészségügyi ellá­tásból. A társadalmi elvárások és az egyéni felelősség tekintetében az egész­ségügyben dolgozóknak kiemelt szerepük van: a forráshiányos rendszert szinte már csak az ő áldozatos munkájuk tartja életben. Több orvosra és több nővérre van szükség. El kell érni, hogy külföldre távozó orvosaink és szak­dolgozóink hazatérjenek, a külföldre készülők pedig hazánkban maradjanak. Orvosaink Magyarországon tartását nem szankciókkal kell megoldani. A szé­les körű egyeztetéseken alapuló életpályamodell kidolgozása elengedhetet­len. Az egészségügyi oktatást új alapokra kell helyezni, és biztosítani kell a szükséglethez igazodó képzést. A rezidensképzés egészét újra kell gondolni. Az ágazat egyik legsúlyosabb gondja a hálapénzrendszer. Ennek fokozatos felszámolása csak a kiváltó okok megszüntetésével képzelhető el. Célul tűz­zük ki a szellemi szabadfoglalkozású státusz megteremtését. Kiemelten fon­tos, hogy a szakellátásban a szakdolgozói kompetenciák növekedjenek. Orvo­sainknak és szakdolgozóinknak megfelelő társadalmi és anyagi megbecsülés­re van szükségük: méltó munkakörülményeket, méltó bérezést kell számuk­ra biztosítani.

MSZP

Noha valóságos politikai háborúval gátolták az egészségügy változásait éppen azok, akiket a hálapénz soha nem zavart, mégis új rendelők, kistérségi és diagnosztikai központok épültek. A diákok közel fele ingyen kapja a tankönyvet, ingyenesen, kedvezményesen az ebédet. A szegényeknek támogatás jár az óvodában. Felzárkóztató és tehetséggondozó programok indultak. Úgy szabtuk át az egyetemek, főiskolák finanszírozását, szerkezetét, hogy a felsőoktatás jobban kövesse a jelentkezők és a munkaerőpiac igényeit. A gazdasági teljesítmény fontos feltétele az emberi tudásba és egészségbe való befektetés. Az alapkészségek elsajátításának javítása, az iskolai integráció bővítése, a szakképzés és a felsőoktatás szerepének minőségi átértékelése, a szakmunka becsülete nemcsak társadalmi követelmény, hanem elemi gazdasági érdek. Ugyanezt valljuk az egészségtudatos életvitelről, az igazságosabb egészségügyi közteherviselésről, az egészségügyi szolgáltatások jobb hozzáférhetőségéről és minőségéről. A rászorulók, a leszakadók segítése, valamint az öngondoskodás ösztönzése ugyancsak az összetartó társadalom és így a versenyképes gazdaság fejlődési feltétele.

Jobbik

IV.5.2. Kormányzati egészségpolitika

Az elmúlt húsz év: A kormányzó politikai pártok egyikének sem volt valódi egészségpolitikája. Az általuk hangoztatott politikai alapelvek formálisnak bizonyultak, ezért az emberi élet és az egészség ügye a gyakorlatban továbbra is háttérbe szorult. A kormányzatok felelős döntéshozói koncepciótlan, olykor felelőtlen rögtönzésekkel avatkoztak be az egészségügy folyamataiba, egy kormányzati cikluson belül akár több alkalommal is. Pillanatnyi politikai és gazdasági érdekeknek megfelelő jogszabályi változtatásokkal, finanszírozási reformnak álcázott pénzelvonásokkal, esetenként kézi vezérléssel akadályozták a rendszerszerű működést és zavarták meg az egymásra épülő egészségügyi ellátások összhangját. Az állam nem sokat tett az emberek egészségtudatos magatartásának kialakításáért, fejlesztéséért. Elmaradtak az egészségi állapotot alapvetően meghatározó, de nem az egészségügy körébe tartozó, például a környezetkárosítás csökkentését vagy a munkakörülmények javítását szolgáló intézkedések.

A szebb jövő: Korcsoportonként felmérjük az egészséggel kapcsolatos egyéni, családi, közösségi és társadalmi szükségleteket. Folyamatosan értékeljük az egészséget fenyegető kockázatokat, és meghatározzuk a kockázatkezelés módozatait. A fentiek alapján, több időtávra kiterjedően, egy Nemzeti Egészségügyi Fejlesztési Terv keretében meghatározzuk

- az egészségügy ellátási szintjeit (alapellátás, járó- és fekvőbeteg-szakellátás),

- az egyes ellátási szinteknek megfelelő intézményi és személyi hátteret,

- az ellátás tényleges költségeit, a bérköltségeket is beleértve,

- az egyének és közösségek egészségtudatos magatartása kialakításának különféle módozatait.

A kialakított Nemzeti Egészségügyi Fejlesztési Terv végrehajtására - miután tartalmát megvitattuk a szakmával és a betegképviseletekkel - társadalmi szerződést kötünk. Az egészségügyi fejlesztések pénzügyi fedezetét a Nemzeti Egészségügyi Fejlesztési Alap bevételeiből biztosítjuk. Az Alap az egészségügyi tőkegazdálkodás felelőseként rendelkezne a központi költségvetésben egészségügyi felhasználásra tervezett valamennyi pénzeszközzel, valamint a kedvezményes állami hitelfelvételek és állami kibocsátású kötvényekből származó, az EU-pályázatok önerejét kitevő, valamint az egészségipar GDP-hez való hozzájárulásának bizonyos hányadát kitevő pénzeszközökkel. A Nemzeti Egészségügyi Fejlesztési Terv megvalósítása során az egészségügy működtetésnek finanszírozását az alábbi forrásokból fedezzük:

- a társadalombiztosítás egészségpénztári bevételei (biztosítási járulékok),

- az állam által fizetendő normatív támogatások,

- egyes, az egészségre ártalmas termékek jövedéki adójának meghatározott hányada,

- a társadalombiztosításnak juttatandó vagyon hozadékai.

A finanszírozás tervezésénél a költségvetési szemléletű tervezésről áttérünk a funkcionális szemléletű tervezésre, figyelembe vesszük az egészségi szükségleteket kielégítő kapacitások kialakításába és fejlesztésébe befektetett tőke megtérülésének, az ellátó intézmények működtetése során felhasznált eszközök és anyagok visszapótlásának, a humánerő megtartását és utánpótlását szolgáló bérjellegű kiadásoknak költségeit, valamint az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés azon feladatait is, amelyeket egészségügyön kívüli ágazatoknak kell végrehajtaniuk. A kórházon kívüli definitív ellátási készség szélesítésében határozzuk meg a járóbeteg-szakellátás fejlesztési irányát. E koncepcióba kívánjuk beleilleszteni az egynapos sebészetet és a nappali kórházi ellátást is, melynek keretében egyes kezelések (pl. az infúziós kúrák, vércukor beállítás) bent alvás nélkül is lefolytathatók. Őszintén és reálisan fogjuk meghatározni a közösségi felelősségvállalás mértékét, s a térítésmentesen igénybe vehető ellátások körét és igénybevételük rendjét. Működésében és feladataiban megerősítjük az alapellátást, melynek fejlesztési irányát az egy beteg ellátására jutó tiszta orvosi idő emelésére vonatkozó szándékunkkal kívánjuk megszabni. Ennek érdekében megfelelő képesítésű szakdolgozókkal kívánjuk bővíteni az alapellátó csoportokat. Rendezni kívánjuk az orvosok működtetési jogára vonatkozó jogszabályi környezetet is, mivel annak jelenlegi formája nemcsak az orvosi pálya elhagyását akadályozza, hanem az utánpótlás pályára kerülését is. A távlatilag is biztonságos gyógyszerellátás érdekében leállítjuk a patikaliberalizációt. A szociális ellátást mind szervezési, mind finanszírozási értelemben leválasztjuk az egészségügyi ellátásról. Az orvosi és a keresztény etika szempontjából is elfogadható magzatvédelmi törvényt alkotunk. Egyúttal társadalmi programot indítunk a hazánkban a nemzetközi átlagot jócskán meghaladó abortuszok okainak feltárására, azok hatékony megelőzésére és számának visszaszorítására.

IV.5.3. Az egészségügy intézményrendszere

Az elmúlt húsz év: A gyógyítás olyan torzult, alulfinanszírozott intézményi hálózatra hárul, amely esetenként a működésképtelenség határán áll, végtelen várólisták közbeiktatására kényszerül, és a valós ellátási igények maradéktalan kielégítésére képtelen. Az ellátásból sok beteg kicsúszik, vagy hiányosan kerül ellátásra. A humánpolitika képtelen a szakembereket az országban tartani, az utánpótlást a pályára vonzani és a pályán megtartani. mivel önkényesen, kézi vezérléssel irányították, az egészségkassza A kormányzatok gátolták a társadalombiztosítás rendeltetésszerű működését,pénzét rendszeresen megcsapolták és más területre irányították. Az állam az egészségbiztosítási járulékok beszedéséről nem gondoskodott teljes körűen.

A szebb jövő: Az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés érdekében összehangoljuk azon ágazatok együttműködését, amelyek hatással vannak a lakosság egészségi állapotára. Az esélyteremtésre tekintettel javítjuk az egészségügyi intézményekhez és szolgáltatásokhoz való lakossági hozzáférést, beleértve a sürgősségi ellátáshoz való hozzájutás esélyét is. Az Állami Tisztiorvosi és Népegészségügyi Szolgálat visszakapja eredeti feladat- és hatáskörét. Az Országos Mentőszolgálat a hírnevét megalapozó szervezeti és szolgálati rendnek megfelelően folytathassa ismét a működését. Megszüntetjük az egészségügyi intézmények területi eloszlásának egyenlőtlenségét. Valamennyi ellátási szinten javítjuk az intézményműködtetés biztonságát. Emeljük az egészségügyi pályák vonzerejét, munkaerő-megtartó képességét. Visszaszorítjuk az egészségügyi közvagyonra, közpénzekre irányuló korrupció lehetőségét és gyakorlatát. A fekvőbeteg-ellátást - ahhoz, hogy a felmért tényleges szükségleteket kielégíthesse - úgy tervezzük újra, hogy az egyes ellátási szintekhez való beteghozzáférésnek esélyegyenlőtlenségei kiküszöbölhetőek legyenek, ezért:

- a kis kórházakat megőrizzük és alkalmassá tesszük a gyakori, „átlag" esetek jó minőségű ellátására,

- a súlyponti kórház fogalmát olyan szakmai tartalommal töltjük meg, működési feltételeiket olyan mértékben biztosítjuk, hogy az év minden napjának minden órájában meg tudjanak felelni a betegellátással kapcsolatos feladataiknak,

- a ritka betegségekre, a különleges tudást vagy felszereltséget igénylő betegségek kezelésére az egyetemekre, országos intézetekre, valamint esetenként súlyponti kórházakra alapozott szakmai centrumrendszert kívánunk működtetni,

- a sürgősségi feladatok ellátását is a progresszivitás elvén kívánjuk megszervezni.

Az egészségügy valamennyi szegmensében képződött információk, adatok befogadására és kezelésére egy olyan integrált informatikai rendszert kívánunk működtetni, amelyhez a betegen, a kezelőorvoson, az egészségügyi hatóságokon, a finanszírozón, a működtetőn át egészen a beszállítókig - a személyiségi jogok sérelme nélkül - valamennyi résztvevő hozzáférést kaphat a kompetenciájának megfelelő adatokhoz. A rendszer segítségével többek között

- javulhat a betegek definitív ellátása és az ellátások minőségellenőrzése,

- a betegutak követhetőségével kiküszöbölhetőek a párhuzamos ellátások,

- a naprakész népegészségügyi mutatók segítségével figyelemmel kísérhető az egészségügyi ellátórendszer hatékonysága, valamint az egészségügy és az egészségügyön kívüli ágazatok együttműködésének eredményessége.

Az egészségügyi pálya vonzerejét és megtartóerejét olyan bérpolitikával kívánjuk növelni, amely az ágazat valamennyi dolgozójának tervezhető életpályát biztosít, és amely tiszta viszonyokat teremtve szüntetheti meg az egészségügyet mérgező hálapénzrendszert, megállítja a magyar orvosok és egészségügyi dolgozók egyre nagyobb méreteket öltő, a hazai ellátást veszélyeztető külföldre áramlását. Az egészségügy köztestületi kamaráit visszahelyezzük eredeti jogosítványaikba, különös tekintettel az etikai ítélkezésre. Az egészségügy összeomlásának elkerülésére azonnali intézkedésként a kiszámíthatóság érdekében egy átmeneti időre áttérünk az intézmények fix előirányzattal történő finanszírozására.

MDF

Az egészségbiztosítás területén is jöjjön létre a második pillér, a kötelezően választandó magán egészségbiztosító pénztárak rendszere. Ez azonban nem a felosztó-kirovó elvű társadalombiztosítási finanszírozás helyett, hanem azt kiegészítendő és megerősítendő jönne létre. Legfontosabb cél az, hogy érezhetően javuljon a gyógyító szolgáltatások minősége, csökkenjen a betegek kiszolgáltatottsága, szoruljon vissza a hálapénz és a korrupció. Ezeket a nemes célokat azonban ráolvasással nem lehet elérni. Versenyre van szükség a szolgáltató intézmények között, amit viszont csak a biztosítók közötti szabályozott, de érdemi verseny tudja kikényszeríteni.

LMP

6.2. Egészségmegôrzés, az egyenlôtlenség visszaszorítása, minôségbiztosítás, és felelôs gazdálkodás az egészségügyben. Az egészséggel kapcsolatos állami felelôsség része az egészségmegôrzés. Ennek szempontjait a fejlesztéspolitikába és az egyes ágazati politikákba is beépítjük. A teljes oktatási rendszerben megerôsítjük az egészségügyi ismeretek tanítását. Enyhítjük a betegek információs kiszolgáltatottságát. Az egészségügyben szükséges intézményszerkezeti átalakításokat a területi hozzáférési egyenlôtlenségek kiegyenlítését szem elôtt tartva hajtjuk végre. A háziorvosi munka színvonalának javulása érdekében a mostani háziorvosi szolgálatot kétszintű házi egészségügyi szolgálat váltja fel, amelyben a feladatok egy részét diplomás nôvérek végzik. A lakosságarányosan telepített járóbeteg-ellátást képessé tesszük minden járóbeteg-rendelésen megoldható feladat végleges ellátására, így csökkenthetô lesz az aktív fekvôbeteg-ellátási kapacitás. Az informális egyenlôtlenségek csökkentése érdekében széleskörű társadalmi vita után teljesen egyértelművé és átláthatóvá kell tenni, hogy a biztosítotti jogviszony pontosan mely ellátások milyen arányú finanszírozására terjed ki. Az ellátásnak az OEP és a szakmai kollégiumok által az egyes betegségi állapotokhoz kidolgozott, naprakész és alternatívákat is tartalmazó szakmai protokollok alapján kell történnie. A protokollrendszer alapján a szolgáltatóktól független, a konkrét orvos-beteg találkozásokra is kiterjedô minôségellenôrzési rendszert építünk ki, szakmai konfliktusok vállalására is képes és kész ellenôri apparátussal. Az ellátásokat a valós értékükön, az amortizációt is figyelembe véve kell finanszírozni, ezzel párhuzamosan meg kell szervezni a pénzek felhasználásának szigorú ellenôrzését.

TE okosabb lettél?

http://evergo.blogol.hu/