Egy orvosnő kommentje

Nem kerülne ez olyan horribilis összegbe, mert nem milliókat kellene adni fejenként az orvosoknak, hanem az átlagbér annyiszorosát, ahányszorosát külföldön megkapják az ottani átlagbérhez képest.

DE!

Egyik pártnak sem jutott eszébe egy rettentően fontos dolog, ami ráadásul pénzbe sem kerülne. Külföldön az orvos nem csak azt a bért kapja, amivel az átlagnál jobban keres (diplomájához és felelősségteljes munkájához méltóan), tehát helyi szinten nincsenek megalázó, filléres gondjai (ami elvezet a hálapénz kényszerű elfogadásához), hanem külföldön az orvos megkapja azt a köztiszteletet, ami megilleti.

Az elmúlt időkben is voltak kitartó, szerényen élő kiváló szakemberek paramentes szakterületeken, és nem mentek el.

Most, hogy már a pénzhiány mellett azt is meg kell élniük, hogy ledokikámozhatják őket szellemileg ágrólszakadt senkik, hogy döntéseiket megkérdőjelezhetik internetes szomszédasszony-szintű tanácsadók, hogy egyetlen hiba esetén családjuk teljes egzisztenciája összeomolhat, hogy némely disznók már fizikai atrocitásra is vetemedhetnek, hát így már tényleg nem megy tovább.

Tehát én a következő kormány helyében kőkeményen megreguláznám azokat a médiatrógereket, akik egy sztori kedvéért gátlástalanul sárba rántanak egy addig becsületben megőszült orvost, sokkal több elismerő cikket íratnék heroikus teljesítményekről, általában véve maximálisan igyekeznék visszaadni az orvosoknak a tekintélyüket.

Sok pénzt spórolhat ám egy munkáltató, ha néha "megsimogatja" a dolgozót! Az elismerés, a bizalom kevesebb pénzért is ott tart valakit a munkahelyén, ez ősrégi alaptétel. Azt már meg sem említem, hogy a tragikus népegészségügyi helyzeten is nagyot lendítene, ha a nagy arányban pszichoszomatikus betegségeket a visszakapott tekintélyű orvosok gyógyítanák, nem holmi belerúgnivaló kapzsi, buta sintérek, akik örüljenek, hogy a becsületes proletárok pénzén kiképezték őket...