Ima egy orvosért

2011. július 25.

Egy alföldi faluban hetek óta az idős háziorvos életben maradásáért imádkoznak a hívők a templomban. Ha ugyanis „doki bácsi” meghal, orvos nélkül marad a falu, s kevés esély van rá, hogy újat kapjon. Sokan mondják, hogy az egészségügyben kétségbeejtőek az állapotok, de amíg az ember nem kerül „helyzetbe”, hajlamos ezt is tudomásul venni a hírözönben.

Már szinte megszoktuk, hogy a „humán erőforrással” dolgozók szinte kivétel nélkül egyre lehetetlenebb körülmények között és megalázó fizetésekért dolgoznak. Hívatásuk gyakorlására nagyon sok helyen ma már olyannyira méltatlanok a feltételek, hogy találó, amit egy gyerekorvos ismerősöm így foglalt össze cinikusan: „Az egészségügy manapság már haldoklik, és ebbe az emberek döglenek bele”.

Cinizmusát nem tudom elítélni, hisz nemrégen került nyilvánosságra, hogy a főváros ugyanannyi fizetést kínál az utcaseprőknek, mint amennyit a fiatal orvosok keresnek. De akad olyan pályakezdő orvos is a magyar kórházakban, aki kevesebbet visz haza, mint az ugyanott dolgozó takarítónő. Csoda, ha az orvosi praxisban is egyre több a hiányszakma? Az államtitkárnemrég egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy mára 39 szakterület közül 17 vált hiányszakmává, miközben a praktizáló orvosok közel 15 százalékát elvesztettük, s jelenleg – engedélyük alapján – már csak maximum 28 ezren dolgoznak az országban.

S ez a szám az idős orvosok nyugdíjba vonulásával, halálozásával folyamatosan csökken, s bővülésre aligha számíthatunk. A pályakezdők 96 százaléka jelenleg rossznak, vagy nagyon rossznak ítéli meg a magyarországi egészségügy és saját kilátásait. Papp Magor, a rezidens szervezet elnöke szerint ezért az idei végzősök fele már nem lép be a szakképzésbe, vagyis az ezernél több meghirdetett rezidensi állásból kevesebb, mint 400-at fognak betölteni. Az idén államvizsgázottak harmada (31%) ugyanakkor azt tervezi, hogy egy éven belül külföldön próbál szerencsét. Becslések szerint 2013-ig akár további négyezer orvos hagyhatja el az országot, de azok közül is sokan foglalkoznak a távozás, a felmondás gondolatával, akik most még kitartanak. A megkérdezettek túlnyomó többsége elsődleges okként az alacsony béreket és a rossz munkakörülményeket említette

A kormánynak tehát még az államadósság csökkentésénél is fontosabb dolga volna. „Gyógyítania” kellene az egészségügyet, hogy ezáltal az elöregedő, lebetegedő társadalomban életeket menthessen. Nem holnap! Szakértők szerint az érdemi beavatkozásra legfeljebb féléve maradt a kormánynak. Ha addig nem történik előrelépés, akkor az egészségügy valóban behal, s abba sokan „döglenek” majd bele.

(Forrás: HVG)