Ők így szokták beadni - egy infúzió miatt halhatott meg a kislány
A gyerek vagy megéli a reggelt vagy nem, menjek haza - közölte egy orvos minősíthetetlen stílusban Simori Renátával. Másnap már csak elbúcsúzni tudott a szerinte teljesen egészségesen született, orvosi gondatlanság miatt lebetegedett kislányától. Az orvosok szerint viszont a gyereknek veleszületett betegsége volt. A kórház utólag a szülőket meglepő papírokkal állt elő.
Alíz olyannyira egészségesen született, hogy a pénteki császármetszés után hétfőn már haza is engedtek minket a kórházból. Négyen szültünk aznap császárral és minket engedtek haza leghamarabb. Kicsit váladékozott a szeme, de ez nem ritka jelenség - kezdi Németh Alíz édesanyja, Simori Renáta. A kislány egyéves kora előtt meghalt, a szülők szerint többszörös orvosi gondatlanság miatt.
Később ugyanis a baba füle váladékozni kezdett. Három hónapig járták a fővárosi szemészeteket, fül-orr-gégészeket, mire az egyik orvos felvetette, hogy küldjék el a váladékot tenyésztésre és kiderült, hogy Alíznak kezdődő tüdőgyulladása van. Ezek után a házaspár már nem akarta, hogy Alízt budapesti kórházban kezeljék.
- Három hónapig tartott egy tüdőgyulladás diagnosztizálása, elfogyott a türelmünk - mondja az édesanya. Mivel Simori Renáta nyíregyházi származású, az ottani kórházba vitték a kislányt. Az orvosok egy vérvétel eredménye alapján úgy döntöttek, hogy kapjon immunerősítő infúzió kúrát. Az első infúzió 12 óra alatt folyt le, folyamatos ellenőrzés mellett. - Elmondták, hogy a kontroll különösen fontos, mert a szernek durva mellékhatásai lehetnek - emlékszik Simori Renáta
A kezelés után a kislány két napig hányt, de utána tökéletes vérképpel, egészségesen térhetett haza azzal a javaslattal, hogy legyengült immunrendszere miatt később kapjon még infúziókat.
Ezúttal egy óra is elég volt
A következő infúzióra egy hónap múlva, egy budapesti kórházban került sor. Az orvos nem volt ott a megbeszélt időpontban, egy nővér kötötte be az infúziót, ami egy óra alatt le is ment. Ezt a szülők az előző kezelés fényében furcsállották.
- Azt mondták, hogy ők egy óra alatt szokták beadni. Nem éreztem úgy, hogy felül kellene bírálnom a szakembereket - meséli az anya. A kezelést rövid orvosi vizsgálat és vérvétel követte. Ennek eredményéről azt mondták a szülőknek, hogy teljesen rendben van, a megfelelő időben jöhet a következő kezelés.
- Alíz nyugodt, mosolygós baba volt, de a harmadik kezelés alatt végig sírt - emlékszik Simori Renáta. Orvos ezúttal sem volt jelen, megint egy nővér kötötte be az egy óra alatt lefolyó infúziót. A kislány karja később feldagadt, egész hétvégén hányt, kiszáradt. Hétfőn a kórház intenzív osztályára került. A kiszáradás miatt sima infúziót kapott, amitől egy nap alatt hat kilóról hét és fél kilósra vizesedett.
Alíz átkerült egy másik kórház veseosztályára, ahol az orvosok azt mondták a szülőknek, hogy a gyereknek veleszületett vesebetegsége van, amit előhozott valami, ezért lett ödémás.
- Azt, hogy az eset kapcsolatban lehet az infúzió beadásával, a kezdetektől hárították - teszi hozzá az apa. Németh Kornél szerint különös, hogy eddig a pontig fel sem merült, hogy a kislány veleszületett vesebeteg lenne. - Van egy papírunk arról, hogy Alíznak három hónapos korában teljesen ép, egészséges veséi voltak. Ehhez képest öt hónapos korában már erősen roncsolódott veséket találtak nála. A két időpont között kapta az infúziókat. Ez nem tűnik veleszületett betegségnek - mondja. (A szeren egyébként fel is van tüntetve, hogy ha nem a protokoll szerint adják be, akut veseelégtelenséget okozhat. Ebben több orvos is megerősítette a szülőket.)
- Nem lett volna szabad beadni a harmadik infúziót neki, mert mint utólag kiderült, a második kezelés után már nagyon rossz volt a vérképe, az eredmények arra utaltak, hogy már roncsolódott a veséje - állítja az édesanya. A kislányt egy hónapig dializálták a kórházban, ami nagyon megterhelte a szívét. Emiatt az orvosok a hasi dializálást ajánlották. - Ezután mi dializálhattuk itthon, amit szintén olyan békésen viselt, mint a korábbi kezeléseket - mesélik. Alíz eközben vesetranszplantációra várt, de a várólistára még nem kerülhetett fel, mert nem érte el a 12 kilót.
"Semmi baja, csak szívják le az orrát"
Erre sajnos nem is került sor, mert a kislány idén januárban elkezdett betegeskedni, náthás volt, folyt az orra, köhögött, február végén már sokat hányt is. - Hetente jártunk orvoshoz vele, de mindig az volt a diagnózis, hogy nincs semmi baja, szívjuk le az orrát - mondja Simori Renáta. Bár a vérképe mindig rossz volt, a kislányt minden alkalommal hazaküldték.
A következő hetekben sem lett jobban, hányt, nehezen vette a levegőt. Végül egyik este ki kellett hívni hozzá a mentőt. - Fel sem fogtuk, hogy mi történt, annyit mondott a doktornő, hogy összeomlott a keringése, de már minden rendben - mondják a szülők.
Később tudták meg, hogy a kislányt kétszer újra kellett éleszteni otthon. - A kórházban három óráig nem szólt hozzánk senki, aztán egy orvos minősíthetetlen stílusban közölte, hogy a gyerek vagy megéli a reggelt vagy nem, menjek haza - emlékszik Simori Renáta. Egy másik orvos aztán hozzátette, hogy a kislány szívével vannak gondok, de most már minden rendben lesz.
Másnap reggel az édesanyának vissza kellett mennie, hogy dializálja a kislányt. Ekkor közölték vele, hogy egy órája leállt a kislány szíve, próbálják újraéleszteni, de nem sikerül. Búcsúzzon el tőle, mert már nem akar megdobbanni a szíve.
Renáta adott egy puszit Alíznak, és a kislány meghalt.
Egyetlen orvos sem nyilvánított részvétet, ez csak a nővéreknek jutott eszébe.
Alíz még élt, amikor a család ügyvédet fogadott és kikérte a papírokat az infúziókat beadó kórháztól. A papírokat fél évvel később kapták meg, köztük, a szülők legnagyobb meglepetésére olyan beleegyező nyilatkozatokkal, melyeket soha nem láttak azelőtt. Volt olyan nyilatkozat, mely szerint az orvos tájékoztatta az édesanyát a kezelés mellékhatásairól és kockázatairól, többek között a vesekárosodásról. Az anya aláírása hiányzott róla, hiszen ilyen tájékoztatást soha nem kapott. Volt olyan papír is, mely szerint az infúzió két óra, más papírok szerint négy óra alatt folyt le.
A szülők feljelentést tettek a rendőrségen, ismeretlen tettes ellen, foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlanság miatt. Az ügyben a BRFK nyomoz, igazságügyi orvosszakértő is vizsgálja a történteket. A boncolás eredménye szerint a kislány a tüdőgyulladásba halt bele.
- Szültem egy egészséges gyereket, aki nem élhette meg az első születésnapját sem, mert néhányan nem végezték elég körültekintően a munkájukat. Őt már semmilyen kártérítés nem hozza vissza, de azt szeretnénk elérni, hogy a két kórházban ismerjék el, hogy hibáztak - fűzi hozzá az édesanya.
Matalin Dóra
Forrás: NOL
Egy komment a cikkhez: awesza | 2011. június 25. | 19:50:03
Bennem egyetlen kerdes merul fel, mi a kulonbseg a veszpremi bodzaszedo gyilkosok, meg ezek kozott a feher kopennyes gyilkosok kozott. Semmi, csak a bodzaszedoket negyon helyesen eletfogytra itelik, mig a masik majmokat meg semmire, tovabb gyilkolhatnak benneteket, legalisan. Kellene egy-ket tokos ugyved, meg biro akik a gatyajukat is leperelnek, akkor majd a doktor urak szemet hozzaallasa is kicsit megvaltozna, de addig, amig ti majmok hagyjatok ezt, addig tovabb gyilkolhatnak ezek a feherkopeneyes elit gyilkosok.
BLOGGER KOMMENT_:
Számomra nagyon nagy a valószinűsége a cikk alapján, hogy valamilyen veleszületett immunhiányos állapot súlyosabb formájáról lehetett szó, s az eset kifejezetten alkalmas lenne, hogy a bulvársajtó rosszindulatúságát a Kamara egy próbaperben mindenki előtt demonstrálja,- ugyanis ez a betegség születés után manifesztálódik, s az immundefektus súlyossága szerint rendszerint halálos.Sok minden lehet, pl. a humoralis immunitás zavara, a B sejt defektus, ami a második félévben manifesztálódik, ismétlődő otitiseket és egyéb léguti inf.-kat okoz, vagy már a születéskor fennálló húgyúti fejlődési rendellenesség, policisztás vese,, stb. Nem én vagyok ilyen okos, csak tudom, hol kell keresni.
| | |
18 megjegyzés:
„Ez az az attitűd, amit még soha, egyetlen más országban nem éreztem az orvosokkal szemben, csak itthon. Lehet, hogy ott nem megfelelő kommenteket olvastam?”
Talán körül kellene nézni egy kicsit a saját házuk táján, doktor úr.
Nem szabad így írni orvosokról, ugye? Kivéve, ha azt az orvost dr. Geréb Ágnesnek hívják, ugye? Akkor minden megengedhető, még az is, hogy magára hagyott gátsérüléses kismamákról szóló kitalált történetekkel telenyomjuk az internetet, meg az is, hogy ilyen förmedvényeket írjunk le nyilvánosan: „Megszállott volt. De ideje volt megállítani.” „Ritka az az orvos, aki ennyire kitartóan gyilkol.”
Kíváncsi vagyok, mikor fog majd egyszer végre leesni, hogy ami most folyik a sajtóban, azt Önök milyen tevékenyen és aktívan elősegítették. Most pedig learatják, amit vetettek: a mérgezett gyümölcsöt.
Nézze Döme! Tisztázzunk valamit.Geréb esetében jogerős itéletről van szó.Bűncselekményt követett el.( mondjuk a megbilincselésével én sem értettem egyet ) Csak egy észrevételt engedjen meg ha én nő lennék nem engedném szőrös lábbal fényképeztetni magam lepényevés közben. Igen megszállott és ideje volt megállitani. És még egy dolog.Nekem nem kollégám Geréb Ágnes.
Kedves doktor úr!
Miért térnek el a kórházi dokumentációban leírtak a szülők beszámolójától? Miért nincs aláiratva a beleegyezési nyilatkozat?
Ha a gondatlanságon kívül van más orvosi magyarázat is a kislány kálváriájára (pl valamilyen lassan manifesztálódó immunhiányos szindróma, lsd fentebb), akkor miért nem a szülők voltak azok, akik ezt először tudják meg?
Pedig nyilván az egy év alatt folyamatosan járták különböző kórházak különböző osztályait, minimum pár tucat orvossal beszélhettek - ezt mégse vetette fel nekik senki?
A szülőknek persze semmi esélyük egy esetleges műhibaperben még akkor se, ha valóban gondatlanságról volna szó - nem lesz olyan szakértő, aki elmarasztaló szakvéleményt írna egy "kolléga" ellen egy ilyen komplikált, vitatható ügyben.
Doktor úr, mégis milyen jogerős ítéletről van szó? Csak a 2007-es ítélet jogerős, az idén született nem az, Schmitt Pál döntése ellenére sem, ugyanis a megvádoltak eljárási kegyelemre vonatkozó kérvényt nyújtottak be, még februárban, jóval az elsőfokú. Az eljárási kegyelemnek pedig semmi köze az ítélethez, az a büntetőeljárást szünteti meg azonnal, ott, ahol tart.
Ami a 2007-es, jogerős ítéletet (aminek kiszabott eltiltó büntetése már lejárt) illeti, érdemes elolvasni és végiggondolni azt (a szules.hu-n megtalálható a teljes szöveg). A határozat világosan kimondja, hogy dr. Geréb Ágnes felelőssége a baba haláláért nem állapítható meg. Néhány kórháziprotokoll-sértést rónak föl neki, azonban ezt nem hozzák összefüggésbe a baba halálával. Emiatt megszállott gyilkosnak titulálni a doktornőt minimum durva szélsőség. (A szőrös lábbal lepényevés megint csak az. A fényképen szó sincsen a méhlepény elfogyasztásáról. A szőrös láb meg ugye: ki mit vesz észre. Szerintem ha egy férfi ilyen hangnemben ír egy nőről, az sokat elárul – ahogy a blogon lévő illusztrációk egy része is.)
Az, hogy Ön nem tekinti kolléganőjének dr. Geréb Ágnest, az Ön magánvéleménye. Ettől még mindenki annak tekinti, hiszen szülész-nőgyógyász. És igen, egyszer majd rá fognak döbbenni arra, hogy amit most kifogásol a Népszabadság hangulatkeltő cikkében, annak legitimációjához Önök aktívan hozzájárultak. A Geréb Ágnes elleni föllépés módjának támogatásával, sőt, az abban való aktív részvétellel asszisztáltak ahhoz, hogy orvosokról, orvosi esetekről ilyen módon és stílusban lehessen írni. Ha egy csöpp előrelátás lett volna Önökben – ha már jóindulat nem –, akkor csupán a saját jól fölfogott érdekükben visszautasították volna az otthonszülési esetekkel kapcsolatban indított demagóg sajtóhadjáratot, az esetek nyilvános kitárgyalását, az orvos helyszínről való elhurcolását és lábbilincsben mutogatását. Nem blogkommentben kell egy félmondattal elintézni, hogy Önnek nem tetszik a lábbilincs (különösen az után, amit már összehordott Geréb doktornő tevékenységével kapcsolatban), hanem a szakmai kollégiumnak és a kamarának kellett volna az asztalt verve tiltakozni az orvos elleni sajtóbeli és hatósági eljárás miatt – függetlenül attól, hogy egyébként mit gondolnak az otthonszülésről vagy Geréb Ágnesről. Ezt elvi okból kellett volna megtenni, ehelyett Önök asszisztáltak a sajtó köpködéseihez meg az elképesztő hatósági föllépéshez, s evvel kiszabadították a szellemet a palackból. Ez a szellem most Önökre szabadult.
Kedves Döme! Maradjunk abban , hogy egész egyszerűen nem vagyok hajlandó szakmai vitát lefolytatni önnel. Sem a stilusa sem a képzettsége folytán ennek semmi értelme. Személyeskedni pedig nem szeretnék. Ez szakma és ebbe nem kellene beleütnie az orrát.Laikusként sokmindenbe beleszólhat, lehet véleménye de a szakmai dolgok nem tartoznak önre.
Kedves Doktor Úr! Ismerős játszma a szakmaiság hangoztatása, kiváló eszköz arra, hogy megkerüljük a másik érveit. Csakhogy nem látom, hol folytattam volna Önnel szakmai vitát. Nem hinném, hogy szülészet-nőgyógyászati szakkérdés volna az, hogy ki hogyan nyilatkozik a nyilvánosság előtt egy kollégájáról, milyen bulvársajtó-magatartáshoz válik partnerré. Egyéb tárgyú képzettségemről Önnek fogalma sem lehet, mivel nem ismer; azok után pedig, hogy Ön a nyilvános publikációiban megszállott gyilkosnak, szőröslábú lepényevőnek stb. nevezi dr. Geréb Ágnest, az én „stílusomról” értekeznie, már megbocsásson, nevetséges.
Eredeti fölvetésével teljesen egyetértek: ilyen módon, sajtónyilvánosság előtt, bulvárszinten tárgyalni orvosi eseteket abnormális. Csakhogy ez dr. Geréb Ágnes eseteire is vonatkozik, aminek bulvárszintű tárgyalásához éppen a szülészszakma prominensei nyújtottak alapot és segédkezet, evvel mintegy erkölcsileg legitimálva ezt a primitív szintű sajtótálalást. Ez üt most vissza, egyre több az ilyen témájú és szintű cikk, ha tetszik ez Önnek, ha nem. Tessék észrevenni, hogy a sérelmezett Népszabadság-publikáció és a hozzá fűzött kommentek színvonala, valamint a dr. Geréb Ágnes ügyeivel kapcsolatos publikációk között milyen félelmetesen nyilvánvaló közös vonások vannak… Ahogy a mögöttük lévő szándék is nyilvánvaló: a cél egyáltalán nem a valóság föltárása, hanem a „műhibázó” orvosok elleni hangulatkeltés, primitív érzelmek fölkorbácsolása, mert evvel izgalomban lehet tartani az olvasóközönséget, és fönntartani vagy növelni a lap példányszámát.
Hogyan képzelem a szervezett és legális otthonszülést?
Dr. Csákány M. György
Az első kérdés a jogi helyzet tisztázása.
Egyrészről igaz az, hogy a magyar anyának joga van otthon szülni, hiszen az alkotmány biztosítja a saját teste feletti önrendelkezési jogot, ez alkotmányos alapjog, és semmilyen törvény nem korlátozza. Igaz ez? Nem egészen.
Ugyanis van egy másik alkotmányos alapjog is, ez a magzaté. A jog neve egészségesen születni. A kettő az esetek jelentős részében ütközik egymással. Ennek az ütközésnek alappéldája a terhesség megszakítás. A törvény a dilemmát úgy „oldotta meg”, hogy kodifikálta azt a tényt (?), hogy a magzat 24 hétig nem tekinthető embernek, azaz alkotmányos jogai nem teljesek, és bizonyos helyzetekben („vészhelyzet”) az anyai önrendelkezési jog elsőbbséget élvez. (a kérdés természetesen nem ilyen egyszerű, itt a példa kedvéért egyszerűsítettem le).
A 24 hét után a törvényalkotó „lépést vált” és a magzat egészségesen születési jogát megerősíti, az anyai önrendelkezés elé helyezi (általában), de például az anya egészséges élethez való joga jó néhány esetben még mindig előbbre való, ezért súlyos, az anya életét, egészségét veszélyeztető helyzetben a terhesség befejezését a magzat életkilátásaira tekintet nélkül javasoljuk és az anya beleegyezése esetén elvégezzük.
Hogy jön ez ide? Úgy, hogy a szakma megkerülhetetlen álláspontja szerint az otthonszülés a legjobb szabályozás mellett is kevésbé biztonságos, mint a kórházi, a maximum, amit megállapíthatunk, hogy a különbség jól megválogatott esetekben kicsiny. Azaz az otthonszülés veszélyezteti az említett magzati alapjogot. Fel lehet-e oldani ezt a dilemmát? Ez az első probléma. A megoldás kulcsa: minimalizálni a magzati veszélyeztetettséget. Ki kell jelölni azokat az eseteket, amelyekben a szakma mai állása szerint a szülés kockázata minimális. Erre egy szakmai gréniumot kell kijelölni, akik figyelembe veszik a nemzetközi tapasztalatokat és a hazai helyzetet is.
Nem akarok részletekbe menni, de ennek a bizottságnak a tevékenysége nagyon fontos, mert a túlzások is ártalmasak. Pl. Angliában az először szülőknek nem javasolják az otthonszülést, nem javasolják 20 év alatt és 35 év felett sem. Ezzel már a szülő nők mintegy 75%-nak nem javasolják….. De túl lazára sem lehet venni a megengedések körét.
További szülész-szakmai biztonsági kérdés az, hogy mikor kell a szülő nőt kórházba vinni, illetve irányítani. A válasz csak látszólag egyszerű: amikor a szülés otthon már nem fejezhető be biztonságosan. Ahogy az előző kérdésre, úgy ebben sem lehet egyértelmű, minden esetre kiterjedő direktívákat kidolgozni, hagyatkozni kell a szülést vezető (észlelő? A szülésnél jelenlévő? (orvos, később talán bába) szakmai tapasztalatára, felelőségére.
Itt jön a következő kérdés. Ki vezesse (egyezzünk meg ebben a terminus technikusban) az otthoni szüléseket? Annak a szakmai bizottságnak, amely ezzel foglakozni fog meg kell mondani, hogy ki tekinthető alkalmasnak erre a feladatra. Jelenleg kórházban, klinikán önálló döntési jogköre az ügyeletvezető beosztásban dolgozó szakorvosoknak van. Ezek tapasztalt szakemberek. Nyilván ők kaphatnak engedélyt. Ezt lehet úgy is fogalmazni, hogy 10 éves kórházi, klinikai gyakorlattal rendelkező szakorvos. Szülésznő - egyelőre - önállóan nem jön szóba, ha a képzés átalakul, akkor erre is lehet gondolni. Ma semmiképpen sem. Arra van lehetőség, hogy az otthonszülést egy kodifikált orvos felügyelete mellett bába észlelje, de a felelősség az orvosé!
Dr. Csákány M. György
szülész-nőgyógyász szakorvos,
egyetemi docens
(HIETE)
2002.03.16
A jelenlegi szabályozás mellett az otthon szülés vezetése orvosi magángyakorlatnak minősül, ezért azok a szabályok vonatkoznak rá, mint az egyéb orvosi magántevékenységre. Mi szükséges ehhez?
1. A már említett szakmai tapasztalat.
2. Erkölcsi bizonyítvány.
3. ÁNTSZ engedély, mely magában foglalja a tevékenység tárgyi minimum feltételeit. A hatályos törvényeink szerint minden orvosi tevékenység minimum feltételek meglétéhez kötött. Magánrendelésen a rendelő felszerelését, esetünkben: a lakás leírását. Nyilvánvaló, hogy földes helyiségben, vagy ahol nincs folyóvíz nem adható engedély. Ellenőrzése kétféle módon képzelhető el. Vagy az ÁNTSZ kialakít egy minimumfeltétel rendszert és azt minden esetben ellenőrzi. Ez nyilván nagyon nehézkes lenne, de erre nincs is szükség. A minimumfeltételek megvalósulását a szülést vezető orvosnak kell ellenőrizni, még a szülés előtt a felkészülési szakban. Hiánya esetén vissza kell utasítania tevékenységét, szövődmény esetén ugyanis felelősségre vonható.
Hasonló minimum feltételeknek kell megfelelni az „orvosi táska” tartalmának is. Az ÁNTSZ-nek a szakmai grémiummal együttműködve meg kell határozza azt, hogy mit kell a „tett színhelyére” az orvosnak magával vinni. A feltételek között szerepel még a dokumentációs kötelezettség is, ami a szülés menetére, a szövődmények fellépésének idejére, észlelési módjára, a tevékenység leírására vonatkozik, éppúgy, mint minden orvosi tevékenység esetén. Ez elég sok papírmunka.
Rögzíteni kell az esetleges kórházba szállítás feltétel rendszerét is: ki jogosult és milyen eszközzel, esetlegesen milyen finanszírozási körülmények között a szülő nőt a „háttérkórházba” szállítani. Ezzel egyidejűleg meg kell határozni a finanszírozás (OEP, GYOGYINFOK) körülményeit is.
4. Szükséges lehet még szerződést kötni a „veszélyes hulladék” elszállítására, ez minden egészségügyi munkahelyre nézve kötelező.
5. Kötelező továbbá az orvosnak felelősségbiztosítást kötni.
6. Mindezen feltételek biztosítása után az orvos a helyi ÁNTSZ-től helyi, vagy ha nagyobb területen, esetleg az egész ország területén kíván működni az országos szervezeti egység vezetőjétől szabályos működési engedélyt kaphat. Az otthonszülés, épp úgy, mint bármely magánrendelés, ÁNTSZ engedély alapján működő üzleti tevékenység, adóköteles, APEH engedéllyel is rendelkezik.
7. Szükség van néhány egyéb speciális intézkedés szabályozására is. Elsőként tisztázni kell, hogy ki látja el az újszülöttet, ennek részleteit a gyermekgyógyászok szakmai grémiuma hivatott megszabni. Jelenleg a kórházban született újszülötteket gyermekorvos megvizsgálja és vannak olyan kötelező szűrővizsgálatok, pld. a PKU szűrés, melyeket dokumentálni kell. Mai felfogásunk szerint ezek elmulasztása az újszülött veszélyeztetését jelenti. Valószínűnek látszik, hogy a gyermekgyógyászati ellátás is magángyakorlatot folytató gyermekorvoshoz köthető.
8. Szükségesnek látszik néhány jogszabály módosítására is. Ezek közül csak az Anti-D-vel kapcsolatos szabályt említem. Lehetővé kell tenni azt, hogy a biztosított anya receptre megkaphassa (ingyen?), természetesen előtte el kell végeztetni az újszülött Rh-meghatározását. Ennek módját (laboratórium) is a szabályozni kell.
9. Az egyik leginkább neuralgikus pont az ún. háttérkórház kérdéskomplexus. Háttérkórházat kijelölni nem kell, mert a háttérkórház mindig a legközelibb kórház szülészeti osztálya. A gond nem ez, hanem az, hogy mi a bekerülő szülő nő és a szülést vezető orvos helyzete. A Szakmai Kollégium ebben a kérdésben világos álláspontra helyezkedik: mivel a felelősség az illető intézmény felelős vezetőjének kezében van, az ő döntése az irányadó. Ez el is fogadható, de, ha egy eset jogi síkra terelődik, és a szövődményes esetekben ez elég gyakran várható, akkor megkezdődik az egymásra mutogatás: „Én időben vittem be, ha azt csinálják, amit mondtam akkor nem lett volna baj” míg a másik: „amikor már bejött, a baj kész volt, ezen nem lehetett segíteni”. Benyomásom szerint ennek megoldása nem jogi jellegű. Kezdetben, amíg a bizalom ki nem alakul, jó lenne, ha az otthonszülést vezető kolléga értesítené a „háttérkórház” ügyeletesét, hogy otthonszülést vezet, így nem éri váratlanul a benti csapatot egy esetleges beszállítás, és a kollégák egymás közti kommunikációja és javul. Így az eset hasonlóvá válik ahhoz, ahogy a „főnök” rajta tartja a szemét a szülőszobán vajúdókon, és az esetleges szövődmény nem villámcsapásként hat. Természetesen alapkövetelmény, hogy a szövődmény észlelésekor, amikor a „beszállítás döntés” megtörtént értesíteni kell a „háttérkórházat”, hogy „miért megyünk”. Később, ha a kollégák jobban megismerik egymást és elmúlik az „újdonság varázsa”, az esetek is mindennapossá fognak válni.
10. Mindezen előírásokat írásba kell foglalni, egy egységes szöveget kidolgozni ezt az „anyagot” a terhesség alatt az otthonszülésre vállalkozó szülő nőkkel meg kell ismertetni, és természetes nyilatkozniuk kell arról, hogy megértették, kérdéseikre választ kaptak, az abban foglaltakat magukra kötelezőnek elfogadják (inform consent). Természetesen lesz, aki majd eltér ettől, de a felelősége is ennek arányában változik, mind a szülő nő, mind pedig az orvos vonatkozásában. Célszerűnek látszik, hogy a terhesgondozást is az az orvos végezze, aki a szülést vezetni fogja, hiszen ő a felelős azért is, hogy a szülő nő megfeleljen a „szövődmények minimalizálása” célkitűzéseinek.
Hitem szerint ez az igen sokrétű és egyáltalán nem könnyen, de a gyakorlatban igenis betartható rendszer minimalizálja a magzati veszélyt, megteremti az otthonszülés szakmai-jogi hátterét, és talán meghozza a többség békéjét. Biztosan lesznek, aki szerint ezek a követelmények túl szigorúak, sőt olyan is lesz, aki azt állítja majd, hogy ennek a rendszernek a célja az otthonszülés betiltása jogi-szakmai eszközökkel, de lesznek olyanok is, akik szerint ez a rendszer túl liberális. Remélem kevesen. És végül ne felejtsék el. Ez az én magánvéleményem.
Kedves Doktor Úr!
"a szakma megkerülhetetlen álláspontja szerint az otthonszülés a legjobb szabályozás mellett is kevésbé biztonságos, mint a kórházi, a maximum, amit megállapíthatunk, hogy a különbség jól megválogatott esetekben kicsiny." - írja ön.
A nemzetközi szakma megkerülhetetlen álláspontja és a világszerte több MILLIÓ megtörtént háborítatlan tervezett otthonszülés statisztikái bizonyítják, hogy jó háttérkórházi rendszer mellett az otthonszülés nem kevésbé biztonságos, sőt bizonyos komplikációk és a beavatkozások számában való nagyarányú különbség (még a jól megválogatott esetekben is) tekintetében még biztosságosabb is. Az anyai halálozás pl. azonos kockázati csoporton belül nagyságrendekkel alacsonyabb.
Ön erre a biztonságossággal kapcsolatos kijelentésre alapozza mondandóját, ami számomra jól láthatóan nem megalapozott. Ha tud olyan tényt, tényeket felsorolni, amelyek e kijelentését alátámasztják, érdeklődve várom az eszmecserét.
Kedves Doktor Úr!
Egy hét várakozás után úgy tűnik hát Ön sem tudja alátámasztani ezt a sokat hangoztatott kijelentést, hogy az otthonszülés nem biztonságos, ahogy eddig sem szakmai, sem politikai, sem civil körökben nem találtam olyan embert az elmúlt év során.
Akkor azonban azt kérem, hogy Ön, aki szakmabeli a véleményének éppen ezért nagyobb súlya van, ne tegyen olyan megalapozatlan kijelentést, amivel mások hitelét rontja.
Tisztelt Uram!
Öntől idézek:
A jelenlegi szabályozás mellett az otthon szülés vezetése orvosi magángyakorlatnak minősül, ezért azok a szabályok vonatkoznak rá, mint az egyéb orvosi magántevékenységre. Mi szükséges ehhez?
Bár orvos nem vagyok, némi gyakorlatom van jogi szövegek értelmezésében. Én a törvényben nem találtam olyan kritériumot, mely szerint orvosi praxisnak minősülne az otthonszülés. Jelenlévő orvost a törvény nem kér.
Kérem idézze a jogszabályból azt a passzust, mely elkerülte a figyelmemet.
Kedves Cyanus,
a Steierhoffer főorvos úr által közzétett szöveg egy idézet, az azt megelőző hozzászólás folytatása, vagyis Dr. Csákány M. György 2002-es írása, nyilván az akkori helyzetet tükrözi. Egyébként az aktuális kormányrendelet is gyakorlatilag orvosi/bábai magánpraxisként tekint az otthonszülésre, hiszen a tb nem finanszírozza (sajnos).
Kedves Csongorbéla! Nem tartom helyénvalónak hogy szakmai kérdésekben laikusokkal vitatkozzak. Remélem e válaszommal nem sértem meg. A kérdéseidre feltehetően megkapnád a választ ha orvosi egyetem elvégzése után több mint harminc évet eltöltöttél volna ezen a területen...
Ugyan, főorvos úr. Önök szakmabeliekkel sem hajlandók vitatkozni. Dr. Geréb Ágnesnek több mint harminc év szakmai gyakorlata és tapasztalata van, ezen belül több mint húsz éves gyakorlata és tapasztalata a tervezett és szaksegítséggel kísért otthonszülésben – amiben Önöknek SEMMILYEN tapasztalatuk és gyakorlatuk nincs, de azért azt ugye helyénvalónak tartják, hogy véleményt nyilvánítsanak róla.
A számtalan nemzetközileg elismert szakember, akik cáfolják az Önök érveléseit, szintén félresöpörhető. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) nemzetközi tapasztalatokra alapozott ajánlásai a szülészeti beavatkozásokról – nyilván azt sem szakmabeliek csinálták, ugye? Ezért figyelmen kívül is lehet hagyni, hogy milyen ordító ellentmondásban áll a hazai gyakorlattal – és mellesleg tökéletesen igazolják dr. Geréb Ágnes SZAKMAI érveit is…
Nem kell ám azt hinni, Főorvos Úr, hogy minden szakmán kívül álló ember egyúttal hülye is, aki nem képes szakmai információkhoz, irodalomhoz hozzájutni és ilyeneket értelmezni, ezért a messziről jött ember magabiztosságával lehet neki hirdetni bármit.
Kedves Doktor Úr!
Nem szakmai kérdésekben kezdeményeztem vitát, hanem egyetlen SZAKMAILAG MEGALAPOZOTT érvet kértem az otthonszülés biztonsági kockázatát illető kijelentéssel kapcsolatban.
Ahogy Döme is írja: a mi laikus VÉLEMÉNYünkön és a statisztikai tényeken kívül rengeteg szakember megalapozott állításai állnak szemben ezzel a kijelentéssel. Amennyiben egy szakember lesújtó véleménnyel van a kollégái állításairól, nem veszt tudomást tapasztalati tényekről és tesz egy kijelentést, azt gondolom, hogy nem csak szakmai, hanem emberi értelemben is alap, hogy legalább egyetlen érvvel támassza alá, amit mond.
A "laikusokkal nem vitatkozom", ebben az olvasatban számomra szakmailag a "nem tudok olyat" válasszal egyenértékű emberileg pedig egyszerűen arrogáns.
Emberi értelemben pedig nem vagyok laikus.
'Kedves' doktor Ur!
En nem fogok Gereb Agnesrol diskuralni Onnel, hiszen annak semmi koze az eredeti temahoz (amit Onnek, mint ennek a blog irojanak, illett volna a helyes mederben tartania).
Azt viszont hadd kerdezzem mar meg, hogy miert tette kozze ezt a bejegyzest, ha a "koz" velemenyet nem hajlando elfogadni, sot egyenesen ignoralja azt, mondvan, "laikusokkal nem folytatok szakmai vitat"? Azt a mondast, miszerint utolag konnyu okosnak lenni, remelem, a diplomaja megszerzesevel nem felejtette el. Nem csak a velemenyeket hagyja figyelmen kivul, hanem azt a tenyt is, miszerint rengeteg, az Alizt kezelo/vizsgalo orvos kozul senki nem tudta megallapitani az On altal, latatlanban felallitott korkepet, miszerint Aliz egy veleszuletett betegseg aldozatakent hunyt el. Ha pedig mar itt jarunk, illett volna legalabb annyit odabiggyeszteni, ket melldongetes koze, hogy "oszinte reszvetem". Miert irtam melldongetest? Azert, mert nekem, elolvasva a teljes bejegyzest, egyertelmu, hogy ez Onnek nem masra volt jo, mint a tudasa fitogtatasara. Undoritonak tartom ezt a fajta hozzaallast, legyen az akar Magyarorszag Miniszterelnoke vagy Toth Jozsef villanyszerelo. Ha On valoban olyan jo szakember, mint amilyennek itt leirta magat, akkor kerem fogadja el a tenyt, hogy vannak, akik nem ilyenek. Sajnalatos, hogy ezt egy laikustol kell megtudnia... Egyebirant szeretnem, ha a jovoben a hasonlo jellegu es hangvetelu iromanyait meghagyna a az erre On altal erdemesnek tartott olvasokozonseg szamara, igy nem eri majd az a meglepetes, hogy a hetkoznapi embereknek is van agyuk, aminek hasznalataval ugyanolyan ertelmes gondolatokat kepesek kozolni, mint On.
Udvozlettel:
Egy laikus
Kedves Edina,
a doktor úr egy évvel ezelőtt elhunyt.
Megjegyzés küldése