Németország egészségügyi rendszere 2009

Gazdasági–politikai háttér

A német gazdaságra a több éve tartó stagnálás után 2004 és 2006 között lassú növekedés volt jellemezhető (1,6%-2,7%). 2007-től a gazdaság növekedése kezdett visszaesni (2007:2,3%; 2008-ban 1,7%). A pénzügyi-gazdasági válság kitörése és elmélyülése a német gazdaságot is megrázta, habár jelenleg a gazdaság helyzetéről kirajzolódó kép kedvezőbb, mint ahogy azt várták. A válság nem egyformán érinti az ágazatokat. Legjobban az exportáló vállalatokat és a belföldi keresletre beruházási javakat gyártókat érintette. A gyógyszeripar, a biztosítási ágazat, az élelmiszer-feldolgozóipar, a vendéglátás, a kiskereskedelem és a személyi jellegű szolgáltatások stabilabb helyzetben vannak. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számolva 2007-ben 34393 USD volt.

A munkanélküliségi ráta 2005-től 2009-ig csökkent (2005: 10,6%, 2007: 8,3%, 2008-ban 7,2%). A gazdasági vállság miatti létszámleépítések és elbocsátások miatt azonban 2009-től ismét növekedés várható a munkanélküliek számában.

A GDP-arányos államháztartási hiány 2008-ban a GDP 0,1 % volt. 2001 óta 2006 volt az első év, amikor a mutató nem haladta meg a maastrichti kritériumokban meghatározott 3% -os határt, (értéke:1,7% volt). A 2007. évben a hiány az előrejelzéseknek megfelelően csökkent és a GDP 0,2%-a körül alakult.

A fogyasztói árak a 2008-ban 2,8%-kal nőttek. A bruttó államadósság mértéke a GDP 65,9%-a volt.

Németország államformáját tekintve szövetségi köztársaság. A német Bundestagban a legutóbbi 2009. évi 17. választás eredményeképpen a következő pártok alkotják a kormánykoalíciót: a konzervatív Német Keresztény Demokrata Unió (CDU), a Keresztény Szociális Unió (CSU) és a Szabad Demokrata Párt (FDP). A választások eredményeképpen az ellenzékhez tartoznak: Szociáldemokrata Párt (SPD), a Zöldek (Bündnis 90/die Grünen), valamint a Baloldali Párt (Die Linkspartei).

Egészségügyi rendszer

A német egészségügyi ellátás szervezete a szövetségi államrendhez alkalmazkodik. Az irányítás felelőssége a szövetségi és a tartományi kormányok között, valamint a helyi egészségügyi hatóságok és szervezetek között oszlik meg. Az egészségügyi ellátás állami feladat, de a szövetségi, tartományi szolgáltatókon kívül számos nonprofit és profitorientált szervezet is részt vesz benne.

Németországban a lakosság körülbelül 90%-a részesül a szolidáris alapú kötelező egészségbiztosításban, mintegy 10% a magán egészségbiztosítókkal szerződöttek aránya (2008). A magán biztosítókkal szerződők körébe a vállalkozók, köztisztviselők és a bizonyos jövedelmi szintet meghaladó (4050 euró/hó) lakosok tartoznak. Kiegészítő magán biztosítással (2007) a lakosság 24%-a rendelkezik, melyből a kötelező biztosítottak aránya 17%-ot tesz ki.

A kötelező egészségbiztosítás egyrészt a tartományi fennhatóság alatt álló, de pénzalapjukkal önállóan gazdálkodó biztosítókon, másrészt szövetségi szintű kötelező biztosítókon alapul. A biztosítók non-profit módon, önkormányzati elven működnek.

Finanszírozás

2007-ben az egészségügyi kiadások az ország GDP-jének 10,4%-át tették ki (OECD átlag: 8,9%). Németország az egyike azoknak az Európai Unióhoz tartozó tagországoknak tehát, ahol a GDP egészségügyre fordított hányada igen jelentős. Az állami költségvetés egyik leggyorsabban növekvő tételéről van szó, melynek fő okai a demográfiai változások és a magasabb minőséget biztosító, de ezzel együtt drágább orvosi technika alkalmazása. Ezzel egy időben az egy főre jutó egészségügyi kiadás alapján (2007: 3 588 US dollár vásárlóerő paritáson) Németország az OECD országok rangsorában már csupán a tizedik helyet foglalja el. (2007-ben az OECD országokban az egy főre jutó átlagos egészségügyi kiadás 2964 US dollár volt. A legmagasabb egy főre jutó kiadás az Egyesült Államokat (7290 US dollár) jellemezte, majd Norvégia, Svájc és Luxemburg következnek a sorban 4000 US dollár feletti kiadással.)

Az egészségügyi kiadások 2000 és 2007 között éves szinten Németországban átlagosan 1,4%-kal növekedtek, ami más OECD országokkal összehasonlítva az adott időszakban a legalacsonyabb növekedést jelenti (OECD országok átlagos növekedése 2000-2007: 3,7%). Az egészségügyi kiadások relatív lassú növekedés részben a reformok költségcsökkentő intézkedéseinek köszönhető.

Az egészségügyi ellátás anyagi hátterét túlnyomórészt a közkiadások nyújtják (2007-ben az állami és magán költségviselés megoszlása 76,9%, illetve 23,1%).

Az állami szektor részéről főként a kötelező betegbiztosítás járulékaiból (50% felett), az 1996-óta egyre jelentősebbé való ápolásbiztosításból (közel 10%), illetve az adókból (mintegy 10%) befolyt bevételek, a magánszektor részéről a magánbiztosítási díjakból (közel 10%) és a privát kiadásokból származó bevételek dominálnak.

A teljes tanulmány a csatolt PDF dokumentum megnyitásával érhető el. VN)


Kapcsolódó anyagok: nemetorszag2009.pdf

2009-11-02