Konkurenciahelyzet a kórházügyi piacon Dániában

Azok a dánok, akik egy hónap leforgása alatt nem nyernek felvételt egy állami kórházba, újabban az állami egészségügyi szolgálat költségén privát kórházban kezeltethetik magukat. Az elvet valójában 1993. óta alkalmazzák; csupán akkor a várakozási idő még három hónap volt, 2002-ben ezt két hónapra csökkentették. A szabályozás eredeti célja a várakozási időknek az állami kórházakban való csökkentése volt. A várakozás időtartama a beutalással kezdődött és a terápia megkezdéséig tartott. A konkurencia záradék nemcsak dán, hanem külföldi kórházakra is vonatkozik. A várakozási idő egy hónapra csökkentése azzal a feltétellel együtt lépett hatályba, hogy a felvevő privát klinika kezelési szerződést köt az illetékes dán regionális hatósággal. Ezenkívül tisztázni kell, hogy a terápiát az országban egyetlen más állami kórház sem vállalja.

Az új, rövidebb várakozási időt a liberális-konzervatív kormány vezette be, amely ehhez elnyerte a jobboldali populista dán néppárt támogatását is. A szociáldemokraták ellenezték a döntést. A szolgáltatók körében szkepszis uralkodik: ők túl rövidnek találják az újonnan engedélyezett várakozási időt. A reformmal a finanszírozók, a regionális kormányzatok sem elégedettek. A privát kórházakban vagy külföldön végzett kezelések csak drágábbak lehetnek, mint a hazai állami kórházakban.

A reform eredményei azonban beérni látszanak. Az állami kórházakból érkező jelzések szerint arra következtethetünk, hogy a kapacitások bővíthetők. Egyes regionális kormányok „garancia kórházakat” jelöltek ki, amelyek kilátásba helyezik, hogy a várakozási idő lejártával minden beteget befogadnak. Ennek fejében magasabb térítést kapnak a regionális kormányzattól. Más kórházaknak viszont azzal kell szembenézniük, hogy a privát kórházak jobb fizetéseikkel elvonják tőlük a munkaerőt. További probléma a „duális orvosi praxisok” megjelenése. Az orvosok az állami egészségügyi szolgálatnál végzett tevékenységük mellett privát kórházaknál is munkát vállalhatnak. Ennek során megkörnyékezi őket a kísértés, hogy a lukratív privát praxisra több energiát fordítsanak, mint főállásukra. Ennek eredményeként az állami egészségügyi szolgálat olyan mértékben veszít vonzerejéből, ahogyan a privát szektor nyereségesebbé válik. Ez egy lappangó privatizációhoz vezet. A kettős praxisok betiltására irányuló felhívások a kormányzati oldalon eddig süket fülekre találtak.

A kórházi piacon megjelenő konkurenciahelyzetnek a betegek és a menedzserek körében való értékelése inkább pozitív eredményeket hozott felszínre. A kezelést külföldön igénybevevő betegek száma mindazonáltal a várakozásnál alacsonyabb. A lehetőség szerint a lakóhelyhez közeli kezelés fejében az emberek gyakrabban eleve számolnak a hosszabb várakozási idővel. A dán egészségügyi intézet vizsgálata nem igazolta azt a gyanút, hogy a privát kórházak majd mazsolázni fognak a könnyen és olcsón kezelhető betegek között. (KB)



In: Sophia Schlette – Kerstin Blum – Reinhard Busse:
Gesundheitspolitik in Industrieländern, Ausgabe 10
(2009), 130-132. p. Verlag Bertelsmann Stiftung (Tömörítvény)