1. Bevezetés:
Az egészségügy kiadásairól és finanszírozásáról szóló elemzés elsősorban a Szövetségi Statisztikai Hivatalnak az egészségügyi kiadásokra vonatkozó adatain alapul. Ez részletes információkat nyújt arról, hogy mely költségviselő mennyit költött és azokat milyen szolgáltatásokra fordította. Az eredmények osztályozása három dimenzióban, költségviselők, szolgáltatástípusok és intézmények szerint történt.
2. Keretfeltételek:
2. 1. A betegbiztosítás szabályozása:
A társadalombiztosítási teherviselők különböző feladatait a lakosság betegség esetén, a munkahelyi balesetek vagy az ápolásra szorultság következményeivel szembeni biztosítása tekintetében az ún. Társadalombiztosítási Törvénykönyv (Sozialgesetzbuch – SGB) egyes könyvei szabályozzák.
A kötelező betegbiztosítás (Gesetzliche Krankenversicherung – GKV) szolgáltatásai elsősorban a megelőzésre, a korai felismerésre és a betegségek kezelésére terjednek ki.
Az egészséggel szorosan összefüggnek a kötelező nyugdíjbiztosításnak az orvosi rehabilitációra irányuló szolgáltatásai, valamint a kereső- és munkaképtelenség esetén nyújtott nyugdíjak.
A kötelező balesetbiztosítás szolgáltatásai munkahelyi balesetekre, munkahelyre utazás közben bekövetkezett balesetekre és foglalkozási megbetegedésekre terjed ki. Ez az iskoláskorú gyermekekre is vonatkozik.
A szociális ápolásbiztosítás feladata az ápolásra szorulók alap- és betegápolása, valamint a háztartásban való ellátása. A privát betegbiztosítás keretében biztosított személyek kötelesek az ápolásra szorultság esetére privát kötelező ápolásbiztosítást kötni.
A lakosság különböző csoportjai részére kiegészítő betegbiztosítási rendszerek működnek, amelyeket többnyire adóforrásokból finanszíroznak. Ide tartoznak: a szociális segélyek, a menedéket kérelmezők, a háborús áldozatok ellátása.
Azok az önálló vállalkozók, köztisztviselők és közalkalmazottak, akiknek az évi jövedelme meghaladja a 47.250 eurót (2006) – a kötelező biztosítás megkötésének határértékét – szabadon választhatnak a kötelező vagy a privát betegbiztosítás rendszerében való biztosítás megkötése között.
2. 2. A biztosítási védelem Németországban:
A betegpénztárak üzleti statisztikái és a mikrocenzus együttes elemzéséből kitűnik, hogy 2006-ban a német lakosság 88%-a rendelkezett kötelező és 10%-a privát betegbiztosítással. Mindezek mellett léteznek bizonyos speciális biztosítási formák a szociális segélyekben részesülők, a katonák, a rendőrök és a háborús károsultak részére. A lakosság csekélyebb, 1997-ig azonban emelkedő számú része (éves átlagban 196.000 személy) nem rendelkezik semmiféle betegbiztosítási védelemmel és betegség esetére való semmiféle biztosítással. Németországban „a versenynek a kötelező betegbiztosítás területén való erősítéséről szóló”, 2007. április 1-én hatályba lépett törvény bevezette a biztosítás megkötésére való kötelezettséget. A szövetségi kormány becslései szerint a kötelező betegbiztosításban 134.000, a privát betegbiztosításban 5.000 „visszatérőre” lehet számítani.
A kötelező betegbiztosítás keretében a biztosítottak (70 millió fő) 48%-a a rendszer tagja, 24%-a nyugdíjas és nyugdíjat kérelmező, 28%-a járulékmentesen együttesen biztosított hozzátartozó.
2. 3. Gazdaság, demográfia és az orvostudományban elért előrelépés:
A jogszabályokból származó keretfeltételek jelentős befolyást gyakorolnak az egészségügyi kiadások mértékére és szerkezetére. De más tényezők szerepe is fontos:
A makrogazdasági adatok, elsősorban 2002-2005 között, csak mérsékelt növekedési rátákat tükröznek. Ez a viszonylag magas munkanélküliséggel és ennek következtében a társadalombiztosítási rendszerek alacsonyabb bevételeivel függ össze.
Emelkedik az időskorúak aránya, akiknek a kezelése és ellátása magasabb kiadásokkal jár, miközben a családi kötelékben élők száma csökken. Emelkednek a szociális ápolásbiztosítás kiadásai, mivel az életforma megváltozása miatt egyre kevesebben rendelkeznek a családon belüli ápolásra való lehetőséggel és egyre többen szorulnak professzionális ápolásra.
A Szövetségi Statisztikai Hivatal koordinált lakossági előrejelzése szerint 2050-ben a német lakosság átlagéletkora 50 év, a 65 év fölöttiek aránya 32% lesz. Az időskorúak aránya, ami azt tükrözi, hogy hány nyugdíjaskorú (65 év fölötti) jut 100 keresőkorúra (20-64 év közöttire), 2005-2050 között 32-ről 60-ra emelkedik. Az egy nőre jutó szülések számának állandósága mellett (1,4 gyermek) 2050-ben a fiúk várható élettartama 83,5 év, a lányoké 88 év lesz.
A hivatalos ápolási statisztika szerint az ápolásra szorulók száma 2007 decemberében 2,25 millió volt. A szövetségi és tartományi statisztikai hivatalok előrejelzése szerint 2050-ben 3,36 millió ápolásra szoruló személlyel számolhatunk.
Az elmúlt negyven év során az egészségügyi kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya a nyugati ipari államokban, egyebek között az orvostudomány lehetőségeinek bővülésével és a betegek ehhez kapcsolódó igényeinek növekedésével erőteljesen növekedett. Az orvostudomány területén elért előrelépés a folyamatinnováció folytán forrásmegtakarításhoz vezethet, az új diagnosztikai és terápiás eljárások azonban egyben a kiadások emelkedését gerjesztik. Az orvostudomány fejlődése a magasabb várható élettartamhoz vezet, ez azonban az időskorúak krónikus megbetegedéseinek növekedésével jár, amiből ismét csak az időskorúakra fordított kiadások emelkedése következik.
3. Az egészségügyi kiadások:
Az egészségügyre fordított kiadások összege 2006-ban összesen 245,0 milliárd euró volt. Ebből 236,0 milliárd eurót folyó egészségügyi kiadásokra, 9,0 milliárd eurót az épületekre és az egészségügy beruházási javaira fordítottak. A szélesebb értelemben vett egészségügyi szolgáltatások területén amelyek nem képezik az egészségügyi kiadások részét, további 59,3 milliárd eurót költöttek táppénzre és előrehozott nyugdíjakra, 15,5 milliárd eurót pedig betegséggel összefüggő következményekre, pl. fogyatékkal élők beilleszkedésének segítésére, betegek részére a háztartásban nyújtott segítségre. Egészségügyi kutatásra 2,6 milliárd eurót, egyetemi oktatásra 1,6 milliárd eurót költöttek.
Az egészségügyi kiadások 1995-2006 között nominálisan 186,5 milliárd euróval emelkedtek, ami 31,3%-os növekedésnek felel meg. Az általános fogyasztói árindex ugyanebben az időszakban 16,6%-kal emelkedett. Az egészségügyi szolgáltatások árai általában az általános árszínvonalnál erőteljesebben emelkednek. Ez nem az egészségügy specifikuma, hanem rendszerint a szolgáltatásintenzív gazdasági szektorokban jelentkezik. A GDP 1995-2006 között 25,2%-kal emelkedett. Az egészségügyi kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya 2006-ban 10,6% volt.
Az egészségügyi kiadások 2995-2006 között évente átlagosan 2,5%-kal emelkedtek. A költségek emelkedése nem volt egyenletes, általában a költségcsökkentési intézkedéseket tartalmazó törvények szerint alakult. 2004-ben a kötelező betegbiztosítás modernizációjáról szóló törvény bevezetését követően az előző évihez képest enyhe csökkenés következett be. A törvényhozói intézkedések az adott időszakban nem korlátozódtak egyoldalúan a költségcsökkentésre, számos strukturális intézkedést is tartalmaztak, amelyek a minőség és a hatékonyság javítását, a jobb betegirányítást célozták.
3. 1. A kiadások költségviselők szerinti alakulása:
Az egészségügyi szolgáltatásokra fordított kiadásokat Németországban számos költségviselő viseli: állami költségvetési források, a kötelező betegbiztosítás, a szociális ápolásbiztosítás, a kötelező nyugdíjbiztosítás, a kötelező balesetbiztosítás, a privát betegbiztosítás (beleértve a privát biztosítónál való kötelező ápolásbiztosítást), a munkaadók, a privát háztartások és a privát nonprofit szervezetek.
Az egészségügyi kiadások 1995-2006 között az állami költségvetési források (-32,9%) és a kötelező nyugdíjbiztosítás (-18,6%) kivételével minden költségviselőnél erőteljesen emelkedtek: a kötelező betegbiztosításban 24,3%-kal, a privát betegbiztosítóknál 57,4%-kal, a privát háztartásoknál és a privát nonprofit szervezeteknél 75,4%-kal.
3. 2. A kiadások szolgáltatástípusok szerinti alakulása:
A szolgáltatástípusok szerinti költségszerkezet mind az ambuláns, mind a kórházi ellátásokat tartalmazza, mivel a szolgáltatások típus szerinti osztályozása független az intézmények szerinti osztályozástól.
A kiadások volumenének kétharmada az orvosi szolgáltatásokra, az árukra és az ápolási/terápiás szolgáltatásokra esik.
Az orvosi szolgáltatások alap-, különleges, labor- és sugárdiagnosztikai szolgáltatásokra tagolódnak. Ezek térítése a privát biztosítottak és az önerőből fizetők esetén az orvosok és fogorvosok díjszabásai alapján (Gebührenordnungen für Ärzte und Zahnärzte – GOÄ/GOZ), a kötelező betegbiztosítás tagjai esetén az egységes értékelési skála (Einheitlicher Bewertungsmaßstab – EBM/BEMA) alapján történik. 2006-ban orvosi kiadásokra 66,4 milliárd eurót fordítottak, tehát ez volt a legköltségigényesebb szolgáltatástípus. Ezt az összeget a következő szolgáltatásokra fordították:
20,7 milliárd eurót alapszolgáltatásokra (betegeknek nyújtott tanácsadásra, receptek kiállítására, beteglátogatásra, vizsgálatokra);
33,1 milliárd eurót különleges szolgáltatásokra (szakorvosi tevékenységekre, protétikai és állcsontsebészeti fogászati szolgáltatásokra, valamint fekvőbeteg szolgáltatásokra);
6,1 milliárd eurót laborszolgáltatásokra;
6,5 milliárd eurót sugárdiagnosztikai szolgáltatásokra.
1995-2006 között az orvosi szolgáltatásokra fordított kiadások 28,4%-kal emelkedtek, ami nem éri el az összkiadások átlagát. Ez az ambuláns orvosi szolgáltatások költségvetési szabályozásának tulajdonítható.
Az áruknak nevezett tételhez gyógyszerek, segédeszközök, fogpótlás és egyéb dologi igény tartozik. 2006-ban mindezekre 65,8 milliárd eurót költöttek. A kiadások megoszlása:
39,6 milliárd euró gyógyszerekre;
10,9 milliárd euró segédeszközökre;
5,5 milliárd euró fogpótlásra (anyag- és laborköltség);
9,8 milliárd euró egyéb dologi igényekre.
Az elmúlt tizenkét év során a kiadások 37,8%-kal emelkedtek. Meghaladták az átlagot a gyógyszerekre (+50,1%) és az egyéb dologi igényekre, egyebek között narkózisra és műtéti szükségletekre (+36,4%) fordított kiadások. Részben átlagon aluli volt a segédeszközökre (+24,6%), valamint fogpótlásra (+1,3%) fordított kiadások emelkedése. Figyelembeveendő azonban az adott időszakban változtak az önrészekre vonatkozó szabályok. A gyógyszerkiadások korlátozása már több alkalommal a törvényhozás figyelmének középpontjába került. Ennek ellenére a kötelező betegbiztosítás területén a gyógyszerkiadások 57%-kal emelkedtek, ami meghaladja a gyógyszerkiadások összessége területén való emelkedést. A privát betegbiztosításban a gyógyszerkiadások 104%-kal emelkedtek.
Prevencióra és egészségvédelemre 2006-ban 9,3 milliárd eurót fordítottak. Az elmúlt évek egészségügyi reformjai átalakították a betegpénztárak mozgásterét az egészségfejlesztési intézkedések tekintetében. A 2000. évi egészségügyi reform óta az elsődleges prevenció a betegpénztárak tevékenységének középpontjába került. Ennek során kiemelt jelentőségű az üzemi egészségfejlesztés. A szövetségi kormány által tervezett prevenciós törvény célja, hogy a prevenció az akut kezelés, a rehabilitáció és az ápolás mellett az egészségügyi rendszer negyedik pillérévé váljon.
A kórházi kezelés esetén nyújtott hotelszolgáltatások költségei 2006-ban elérték az egészségügy kiadásainak 7,6%-át. Ez eléri a 18,5 milliárd eurót. Ezeket a szolgáltatásokat a betegbiztosítók, valamint a baleset- és nyugdíjbiztosítók fizetik. Az ápolási otthonokban való elhelyezés esetén a szállást és az ellátást maguk a betegek fizetik, mivel ez nem része az ápolásbiztosítás szolgáltatási katalógusának.
Betegszállításra 4,0 milliárd eurót költöttek, ami az egészségügyi kiadások 1,7%-a. Ez kiterjed az elsődleges ellátás során való és a sürgősségi betegszállításra, a mentőkocsik üzemeltetésére, a légimentésre, az elsősegélyre, a mentőkocsival, taxival vagy bérautókkal való betegszállítás költségeire.
Igazgatási szolgáltatásokra 2006-ban 13,1 milliárd eurót költöttek, ami az egészségügyi kiadások 5,3%-ának felel meg. Az igazgatási kiadások 1995. óta több mint 30%-kal, a kötelező betegbiztosításban 25%-kal emelkedtek. Az igazgatási költségeknek az egészségügyi összköltségekhez viszonyított aránya a kötelező betegbiztosításban 2006-ban 5,7%, a privát betegbiztosításban magasabb volt.
A beruházások összege 2006-ban 9,0 milliárd euró volt. Az egészségügyi kiadások statisztikájában ez elsősorban az állami költségvetési forrásokból származó kórházi beruházásokra és beruházási hozzájárulásokra, egészségügyi kutatásra és képzésre fordított összegek formájában jelenik meg.
A felsorolt kiadások mellett az egészségügyi kiadások statisztikai számítása az alábbi szélesebb értelemben vett egészségügyi kiadásokat is tartalmazza:
1,6 milliárd euró képzésre;
2,6 milliárd euró kutatásra;
15,5 milliárd euró a betegség következményeivel kapcsolatos kárpótlásra;
59,3 milliárd euró jövedelmi jellegű szolgáltatásokra.
A betegség következményeivel kapcsolatos kárpótlás betegek vagy fogyatékkal élők szakmai beilleszkedését, a háztartás vezetésében való megsegítését célozza. Ezek nem egészségügyi szolgáltatások. A szakmai és a társadalmi integrációt segítő szolgáltatásokat elsősorban a szociális segélyek keretében nyújtják.
A jövedelmi jellegű szolgáltatások nyújtására betegség, sérülés vagy átmeneti helyzetben, munka- és keresőképtelenség miatti előrehozott nyugdíj esetén, valamint betegség és anyaság esetén a fizetés továbbfolyósítása formájában kerül sor. A jogszabály szerint a munkaadóknak alkalmazottaik betegségének első hat hetében továbbra is fizetniük kell a fizetést. A bruttó fizetés 70%-ának megfelelő táppénz fizetésére csak ezt követően kerül sor, amit már a kötelező betegbiztosítás fizet. (KB)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése