„Kornai János közgazdász szerint minden állam annyit költ az egészségügyre, amennyit a társadalom kierőszakol tőle. Ha a magyar társadalom ennyire képes, akkor a magyar társadalom ezt érdemli” – ezt már Borsi Éva (Kasszaorvosi Szervezet) mondja, akinek elege van abból, hogy évek óta sorolják az alapellátás problémáit, de nem történik semmi. „Mindig ugyanazokkal az emberekkel ülünk egy asztal mellett, elmondjuk, elemezzük a problémákat, majd leírjuk, elküldjük az aktuális miniszternek, aki vagy elolvassa, vagy nem – majd nem történik semmi. Mint ahogy most sem.” – majd keserűen hozzáteszi, mára odáig jutott az alapellátás, hogy „kívülről” úgy tűnik, senki sem képviseli a háziorvosok érdekét a kormányon belül.
Zene nélkülA jazz-ben a spontaneitás kedvelhető, ám az egészségügy szervezésében roppant kevéssé – ezért ha nincs több pénz erre a célra, akkor nem marad más út: újra kell definiálni a szolgáltatási csomagot – Rácz Jenő felvetésével a kerekasztal-beszélgetés valamennyi résztvevője egyetértett. Az elmúlt esztendőkben az ágazat nem tudott eredményesen lobbizni a költségvetési pénzekért, és úgy tűnik, most sem lesz ez másként: így az egészségügyi szolgáltatók számára nem marad más út: erőforrás-koncentráció, rendszerintegráció. De Rácz Jenő szerint az sem kerülhető el, hogy a kormány többletforrást injektáljon a rendszerbe. Az ágazatok közötti prioritás politikai döntés kérdése.
Bélteczki János, a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke úgy véli, a kormánynak nem sok ideje van az alapproblémák megoldására, ugyanis 1999 és 2009 között az unióban az aktív orvosok száma 11 százalékkal csökkent. Az unió orvos szakszervezeteinek fóruma felmérte, mely korosztályba tartozó orvosok a legkelendőbbek a „piacon”. Eszerint a 35–55 év közötti korcsoport a legnépszerűbb, de megindult a friss szakvizsgások, vagy közvetlenül a szakvizsga előtt állók tömeges vándorlása is. Akiben van egy kis kalandvágy, már rég elhagyta hazánkat, vagy az ország nyugati felében osztrák betegeket kezel.
Futballstadiont építeni viszont muszáj, necesse est. Biztos?
necsesszétek el.
Kövér hétfőn úgy fogalmazott, ideje szembenéznünk a valósággal: az államnak 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban összességében 8300 milliárd forintos terhet kell kifizetnie, és ez a pénz nemcsak a nyugdíjakból, az egészségügyi ellátásból és az oktatásból fog hiányozni, hanem a gazdaságból is. Ezt a pénzt, ahelyett, hogy az ország javára hasznosítanánk, "egy zsákba kell öntenünk".
A hallgatóság részéről többször helyeslő megjegyzésekkel kísért mondandójában a házelnök kijelentette: az ország élénkítésére rendelkezésre álltak az uniós források, de ezeknek gyakorlatilag a háromnegyed részét elköltötték vagy lekötötték az előző kormányzat idején. Sok esetben felesleges beruházásokra fordították, "egy részét pedig ellopták"."Kijelentette: "több pénz nem lesz", de meg kell szüntetni az aránytalanságot a finanszírozás és a feladatok között. Például "mindazokat az állami feladatokat, amikre nincs szükség, vagy most nem finanszírozható, egyszerűen meg kell szüntetni"
Nos akkor mi a fontosabb?
A háziorvosi ellátás működőképessége, vagy a futballhuligánok szórakoztatása alacsony színvonalú cirkuszokkal, drága arénákban?
Zsákot kellene választani.
írta Giulio2007. április 1-én az elsők között léptem ki a MOK-ból, két ok miatt. Az egyik, hogy soha semmi szükségem nem volt rá. 1979-ben végeztem az egyetemet, és 1994-ig között sem volt kötelező MOK. És működött minden. Szó nem volt egészségügyi válságról. A másik, hogy rájöttem, a MOK tulajdonképpen egy elnyomó tevékenységet folytató belterjes leképezése az orvostársadalom feudalizmusának. Szóval kilépem, és elég sokan kiléptek még akkor. És nem dőlt össze semmi. Emiatt.
Az elmúlt három és fél év bizonyítja, hogy a kötelező MOK tagság idején a MOK ugyanolyan impotens volt, mint mostanában. A MOK ugyanis nem érdekvédelmi szervezet, mint azt sokan hiszik, hanem állami kreatúra. Eszköz a nagyon is független értelmiségnek számító, a hatalomnak örök gondot okozó orvosok megfélemlítésére, féken tartására. A spontán szerveződések kialakulásának fékezésére.
Három év azonban elég volt arra, hogy mindezt felismerjük. Ki nem állhatom Molnár Lajost, Horváth Ágnest, de ez bizony nélkülük nehezebb lett volna.
A kis létszámú eseti orvosi perközösségek, csoportok sokkal eredményesebbek voltak, mint a mammut. Létrejött a KSZ, a MOSZ, ezek felfutóban vannak, és hatékonyak. A hatalom pedig megrémült. Vissza minden orvost a karámba. Majd az etika féken tartja őket.
Sajnos késő. Vissza lehet persze gyömöszölni több ezer független orvost is a kamarába, de már nem lehet tőlük elvenni azokat a sikeres tapasztalatokat és módszereket, amiket a MOK nélkül értek el.
Ki fog derülni, hogy mi is valójában a kamara. És az érdekvédelem ettől függetlenül fog tovább lépni a saját civil útján. És nincs messze az idő, mikor az orvosokat e szervezetek a kamara ellenében kell majd megvédjék.
A kamara az orvosok börtöne, tisztségviselői a fizetett börtönőrök. És persze mindig van, aki kapható efféle feladatra. Nyilván most is lesz. A MOK újkori 16 szégyenteljes éve alatt semmi nem volt jobb az egészségügyben, mint a MOK nélküli hosszú évtizedekben. Anakronizmus. Rács helyett jó.
Vannak persze országok, ahol jól működik, de ezek demokratikus országok, és a kamarai hagyományok 90 évesek. Ráadásul ezek a kamarák eredményesek. Van értelme a dolognak. Nálunk semmi. Mi fényévekre vagyunk ezektől. És nem hiszem, hogy nálunk jó törvény készül, bár egyelőre mindenki titkolja.
Vajon miért?
írta GiulioNem sumákol. Nem titkolózik. Dolgozik, és erről minden tagot tájékoztat. Ezt nevezzük érdekvédelemnek a gyakorlatban. Például ezért sincs szükségünk a MOK-ra.
Ma reggel kaptam:
Dr. Becker Pál
főigazgató
Állami Számvevőszék
Államháztartás Központi Szintjét Ellenőrző Igazgatóság
1052 Budapest, Apácai Csere János u. 10.
Tisztelt főigazgató úr!
A háziorvosi ellátás működésének és pénzügyi feltételrendszerének ismereteink szerint előkészítés alatt álló ellenőrzésével kapcsolatban kérem, engedje meg, hogy az alábbiakban foglaljam össze a több száz háziorvost tömörítő Kasszaorvosi Szervezet felvetéseit, egyúttal felajánljam együttműködésünket a vizsgálat során.
Az alábbi összegzésben a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi (a továbbiakban együtt: háziorvosi) ellátás forrásbiztosításának néhány problémás pontjára hívjuk fel a figyelmet, amelyek alapvetően befolyásolják a közösségi források hasznosulását.
1. A települési önkormányzatok mint az ellátási kötelezettség címzettjeinek szerepe
A háziorvosi ellátás biztosítása a települési önkormányzat feladata. Az Ötv.-ből és az Eütv.-ből fakadó kötelezettség a gyakorlatban rendkívül változékony önkormányzati szerepvállalásban ölt testet. A jellemzően vállalkozóként működő háziorvosok által használt rendelőhelyiségekért van, ahol bérleti díjat kér az önkormányzat, másutt nem. Hasonlóképpen az egyéb költségek (közmű, takarítás, felújítás) stb. fedezése is változatos. Ilyen körülmények között nem garantálható az állami/társadalombiztosítási források hatékony felhasználása, mivel az önkormányzati szerepvállalás elégtelen mértéke veszélyeztetheti a háziorvosi ellátás fenntarthatóságát.
2. A háziorvosi szolgáltatók működési formájaA szolgáltatók túlnyomó többsége vállalkozó/vállalkozás. Ez, többek között, az egészségbiztosító által történő ellenőrzések során okoz gyakorlati problémákat, mivel a finanszírozó nem tartja megfelelőnek a vállalkozások által alkalmazott eredményszemléletű számvitelt az E. Alapból származó források felhasználásának bizonyítására, ehelyett pénzforgalmi alapon ítéli meg a forrásfelhasználást.
Álláspontunk szerint a jogrend egyelőre nem tudta megfelelően kezelni a társadalombiztosítási források felhasználása és a vállalkozói működési forma közötti feszültségeket, ebből az adódóan újra és újra olyan súlyos adózási és egyéb konzekvenciákat is érintő alapkérdések merülnek fel, hogy árbevételnek tekinthető-e egyáltalán az egészségbiztosítási finanszírozás stb.
Egységes iránymutatásra volna szükség a társadalombiztosítási finanszírozás felhasználásával kapcsolatban elvárható intézkedésekkel, adminisztrációval kapcsolatban.
3. Az egészségbiztosítási szolgáltatási csomag meghatározásának anomáliáiAz Országos Egészségbiztosítási Pénztár az E. Alapból finanszírozott szolgáltatásokat az állami finanszírozású ellátások központi költségvetésből átvett fedezetével együtt, egységesen kezeli, azonban az állami források és a háziorvosok által ellátott állami feladatok között nincs az egészségbiztosítási finanszírozási szabályokhoz hasonló megfeleltetés, az állam által fedezett kötelező védőoltások, anya- és csecsemővédelmi feladatok stb. finanszírozási tételei nem érhetők tetten a háziorvosok által kézhez kapott elszámolásban.
Ezen túl a kormányzat kénye-kedve szerint, a munkaráfordítás figyelmen kívül hagyásával történik egyéb, a biztosítási csomagon túli ellátások ellentételezésének meghatározása, ld. a nem kötelező védőoltások elvégzéséért kérhető maximális összeg oltóanyagért fizetendő díjhoz való horgonyozását, illetve térítésmentes rendelkezésre bocsátás esetén az E. Alapból történő finanszírozás előírását. A vonatkozó költségvetési és finanszírozási szabályok egységességének, az ellátott feladatokhoz rendelt megfelelő források átláthatóságának megteremtését feltétlenül elvégzendő feladatnak tartjuk.
Ezúton felajánlom, hogy amennyiben a háziorvos-társadalom gyakorlati tapasztalatai és számos szerződéskötési, hatósági, bírósági és egyéb jogi eljárásban szerzett jártasság alapján vizsgálatuk során számítanak a Kasszaorvosi Szervezet támogatására, mindenkor munkatársai szíves rendelkezésére állunk.
Szeged, 2010. szeptember 28.
Dr. Borsi Éva
elnök
Kasszaorvosi Szervezet
6720 Szeged, Károlyi u. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése