A hippokratészi eskü

2010. augusztus 31.

Valójában az orvosi eskü alapelveiben, mondanivalójában ma is ugyanaz, mint az ókorban volt. Ugyanúgy tartalmazza az emberi élet mindenek feletti tiszteletét, az orvostársak megbecsülését, a titkok megőrzésének követelményét, a tudás folytonos fejlesztésének igényét, mint azt, hogy orvosként a betegnek ártani semmilyen körülmények között nem lehet.

Hippokratésznek könnyű volt - mondhatják a mai orvosok. A gyógyítás anno kétszemélyes játszma volt - a betegé és az orvosé. Akkor még nem akart mindenáron szabályokkal és finanszírozási technikákkal beavatkozni a gyógyítás folyamatába az állam. A római korban ugyan már megjelenik egyfajta állami korlátozás, de a gyógyítás szabadsága egészen a 18. századig megmarad.

A 19. századtól a medicinát a titkolódzás, az atyáskodás jellemezte. Eszerint az orvosnak úgy kellett bánnia a betegével, ahogyan egy jó szülőnek a gyerekével: mindig a jót, a helyeset kellett cselekednie, a beteg javát kellett akarnia, de ehhez nem mindig kellett a beleegyezését elnyernie. A beteg szelíd erőszakkal, az igazság eltitkolásával vagy olykor akár a jótékony hazugság eszközével is rákényszeríthető volt az érdekében álló beavatkozás elfogadására. Ez a paternalisztikus hozzáállás évezredeken keresztül jellemző volt az orvosi etikára, de ezt ma egyáltalán nem fogadjuk el.

A hippokratészi eskü végsősoron a paternalista orvos-beteg viszonyra vonatkozik, a modern gyógyításban azonban egészen másfajta kapcsolat van orvos és betege között.

Az orvosnak ma a beteget partnernek kell tekintenie, be kell őt vonnia a kezelését érintő összes döntésbe, s a páciensnek a beavatkozásba adott tájékozott beleegyezése minden orvosi ténykedés alapvető feltétele. A beteg (jól tudottan) egy láthatatlan, személytelen féllel, az egészségbiztosítóval áll szerződésben, a biztosító írja elő a szabályokat, a biztosító dönti el, hogy mire ad pénzt, ám ezekről a korlátokról a beteg az orvos közvetítésével értesül. Ez számos konfliktus forrása lehet, amely ronthatja az orvos-beteg kapcsolatot, a gyógyítás eredményességét.

Talán ma is abban láthatjuk a hippokratészi eskü lényegét, hogy születhetnek bármilyen korlátozások, kitalálhat az állam vagy a finanszírozó bármit, végül mégis két emberen, a betegen és az orvoson múlik minden. Az orvos személyisége a döntő - ezért olyan fontos a hippokratészi eskü szövege. Még akkor is, ha az eredetire Magyarországon ma már senki sem esküszik.

Az orvosokban él némi nosztalgikus vágy a tiszta, egyszerű viszonyok iránt, amelyeket az eredeti eskü szövege kifejez, és szeretik újból és újból végiggondolni, mit is jelent egy adott korszakban az ősi szöveg. Leginkább azt, hogy ősi, hierarchikus foglalkozást űzők közé tartoznak, amelynek mindig is komoly presztízse volt, még akkor is, ha a szabályokat már kétezer éve sem tartották be minden esetben.

Élő Anita
Medical Tribune


Blogger megjegyzése:

A hippokratészi eskü szövege

"Esküszöm a gyógyító Appollóra, Aszklepioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennõre, akiket tanukul hívok, hogy minden erõmmel és tehetségemmel megtartom a következõ kötelességeimet: tanáromat, akitõl e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat lerovom; utódait testvéreimnek tekintem, oktatom õket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és mesterem fiaira és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másokra azonban nem.

Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az õ javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlenasszonyt sem magzata elhajtásához.

Tisztán és szentül megõrzöm életemet és tudományomat. Sohasem fogok hólyagkövet operálni, hanem átengedem ezt azoknak, akiknek ez a mesterségük. Minden házba a betegek javára lépek be, s õrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nõk szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok, vagy hallok - akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben - nem fogom kifecsegni, hanem megõrzöm. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegõ leszek, történjék ennek ellenkezõje."

Én nem találom benne, hogy 24 órában ingyen kellene dolgoznunk ....