Üzenet a győzőknek

2010. április 21.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem irigylem önt. Nem irigylem pártját, a Fideszt sem. Nyakukba szakad egy kifosztott ország minden gondja, köztük nem is a legkisebb: a betegellátás. In medias res: az egészség(beteg)ügyben két dolgot tegyenek meg. Határozzák meg az egészségbiztosítási csomag tartalmát, konkrétan: mi jár minden betegnek egyformán az egészségügyijárulék-befizetés fejében. És biztosítsák, hogy a betegellátásra szánt közpénzből profitot ne szivattyúzhasson ki senki.

Kezdjük a nehezebbel, a biztosítási csomag meghatározásával. A mai orvostudomány bámulatos lehetőségei drágák, a korszerű orvoslás sok pénzbe kerül, egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy minden betegnek minden és azonnal járjon. Azaz (és ez a nehéz!) ki kell mondani, hogy nem jár mindenkinek minden azonnal. A biztosítási csomag tartalmát korlátozni kell, és ez azt jelenti, hogy a járulékbefizetés ellenében egyes orvosi ellátások nem járnak. Mert nem futja. Hát akkor? Nos, ezekre kiegészítő biztosítást kell kötni. Nemcsak az egyágyas kórteremre, hanem egyes diagnosztikai és terápiás eljárásokra is. Vagy önrészt (co-paymentet) kell fizetni. A kiegészítő biztosítás kiterjedhet az önrész fedezetére is. Sok országban van ez így. Az persze magától értetődik, hogy akik nem tudnak önrészt fizetni, azok helyett az állam fizeti meg. Tudom, hogy a 2008-as "háromdíjas" (vizit-, kórházi napi-, tandíj) népszavazás után nem kis dolgot kérek. Azonban a betegellátás így működik - nemcsak a posztszocialista, hanem - a legtöbb "régi" uniós országban is, ahol a miénk többszörösét költik gyógyítására. A többszörösét! Kifosztottságunk miatt mi nem tudjuk a jelenlegi 600 dollár/fő/év (ennyi jut egy magyar állampolgár gyógyítására) összeget több ezerre növelni. De a kiegészítő biztosítások rendszere azokban az országokban is létezik, amelyek nálunk sokkal többet költenek a betegellátásra.

Ön is tudja, hogy a népszavazás tétje nem a "díj", hanem az MSZP-SZDSZ-kormányzatnak adandó pofon volt. Megkapták, belerendültek. De ettől még a gyógyításra költhető közpénzek összege nem nőtt. (Sőt csökkent.) A vizitdíjjal nem az volt a baj, hogy vizitdíj, hanem az, hogy a konvergenciaprogram miatt végbevitt drasztikus pénzkivonás enyhítésére szolgált. Ráadásul az igazi szegények ellátása károsodott volna. És ami a lényeg: az egészségbiztosítási járuléktömeg lenyúlásával akarták társítani. Bevezetésének dilettáns módja csak ráadás volt, a vizitdíj-auto­mata csak tovább ingerelte a betegellátókat. A kiegészítő biztosítás jelentheti azt a pénzforrást, amiből az egészségügy dolgozóinak jövedelme nőhet. A jóké jobban, mint a gyengébbeké. A "választott orvosé" még jobban. Legálisan, etikusan. Amiből némi pénz visszacsorgatható a közfinanszírozott rendszerbe. Infrastruktúrára, működtetésre. Mert a betegellátás a padlón hever. Kivéreztetve. Fiatal orvosaink, de már szakdolgozóink is "húznak" Nyugatra. A szolidaritás elvét éppen a javasolt rendszer védi meg. Mert nem sérül a szolidaritáselv, amikor paraszolvencia fejében valaki nagyobbat szakajt ki magának, mint amennyi jutna? De, sérül. Sérül akkor is, ha valaki "elintézi", hogy olyan vizsgálatot vagy kezelést kapjon, amit más nem tud "kijárni" magának. Súlyosan sérti a szolidaritás elvét az is, ha valaki - bár megtehetné - nem a tényleges jövedelme után fizet járulékot, de a "bőség kosarából mindenki egyaránt vehet". Akivel én nem akarok - de ma kénytelen vagyok - szolidáris lenni.

A biztosítási csomagban kell meghatározni, hogy mi jár és mi nem. A viszonyok nagyon zavarosak, a teljesítményvolumen-korlát miatt sokan nem kapnak olyan ellátást, amit mások igen. Nyúlnak a várólisták. De az, hogy mi jár - mindenkinek egyformán - mindmáig "forró kása". Nincs tiszta, világos beszéd. Politikai­lag most nagyon kockázatos a tiszta beszéd. Önre vár a feladat, hogy kimondja: a király meztelen. S országunk gazdasági helyzete talán még súlyosabb is, mint amilyennek tűnik. A betegellátás rendszere finanszírozhatatlan, ezt látja - betegsége esetén érzi - mindenki. De a rossz helyzet is romolhat tovább. Mi, az egészségügyben évtizedek óta dolgozók ezt joggal állíthatjuk.

A második feladat is nehéz, de az elsőnél jóval könnyebb. Le kell állítani a pénzszivattyúkat, amelyek a betegellátás közpénzeiből (adókból, járulékból) profitot termelnek. A népszavazással megakadályoztuk, hogy az egészségbiztosítási járulékösszeg forprofit biztosítók kezébe jusson. De a közpénzeket szivattyúzzák - ha nem is globálisan, csupán lokálisan, ha nem is az egészből, csupán a részeiből - azok a forprofit gazdasági társaságok is, amelyek az OEP pénzén (a mi pénzünkön) fenntartott kórházakat, szolgáltatókat üzemeltetnek. Nemcsak a biztosítás, hanem a szolgáltatás területén sem engedhető meg a profitérdekű vállalkozások működése. Bízunk abban, hogy a lehetségesnél egy kicsivel több pénz jut majd a betegellátásra. Az adósságban úszó kórházaknak, a szégyenteljesen fizetett egészségügyi dolgozóknak. De mi is tudjuk, hogy a gazdaság érdekében jó lenne járulékot is csökkenteni, ami apasztja a betegellátásra jutó pénzmennyiséget. Van elegendő adóbevétel a járulékcsökkentés ellensúlyozására? Ugye, nincs.

Miniszterelnök Úr! Kérem, fogadja meg mindkét javaslatomat. Nem az enyémek, a betegellátásban dolgozóké. A számos egyéb - bár fontos - részletkérdést (prevenció, járóbeteg-ellátás, kórházi ágyak, duális finanszírozás, amortizáció, ápolásbiztosítás, ÁNTSZ, minőség-ellenőrzés, szakorvosképzés stb.) hagyja a szakpolitikusokra.

Szilvási István
orvos, egyetemi tanár

Kedves István!

Azért írok itt nyilvánosan Neked a mai Magyar Hírlapban megjelent cikked (http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/uzenet_a_gyozoknek.html) miatt , mert szerintem a KSZ tagjait alapvetően érintő kérdésben félreérthető az írásod.

A kötelező tiszteletköröket nem akarom leróni: az írásod majd minden mondatával, az időzítéssel is egyetértek.

Ugyanakkor a megjelent szöveg (azért írok így, mert elképzelhető, hogy az általad jóváhagyott és a megjelent szöveg nem fedi 100%-ban egymást - én legalább is jártam már így a magyar médiával, amikor egy-egy kötőszó nagyvonalú elhagyása a mondandót is torzította) alábbi részével mint "for profit vállalkozó" (másmilyen vállalkozást, azaz kht.-t csak a politikai pixisben benne lévő kollégák tudnak kijárni) orvos nem értek egyet:

"De a közpénzeket szivattyúzzák – ha nem is globálisan, csupán lokálisan, ha nem is az egészből, csupán a részeiből – azok a forprofit gazdasági társaságok is, amelyek az OEP pénzén (a mi pénzünkön) fenntartott kórházakat, szolgáltatókat üzemeltetnek. Nemcsak a biztosítás, hanem a szolgáltatás területén sem engedhető meg a profitérdekű vállalkozások működése." (kiemelés tőlem)

Ebből a mondatból - nyilván szándékoddal nem egyezően - azt a következtetést lehet levonni, hogy "le a háziorvosi szolgálatokat működtető egzisztenciavállalkozásokkal". A szocialistáknak nem volt erejük véghezvinni azt, amit a 2006-s első kovergenciaprogramban leírtak - 2008-tól kistérségi alapon működött volna a háziorvosi ellátás, de facto megszüntetve a háziorvosi szolgálatokat. Ugyanakkor ez ellen pl. a FIDESZ sem ágált. Az új kormánynak 8 éve éhező szájakat kell betömni. Abszolút nem ismerem a FIDESZ terveit, de mondjuk százharmincakárhány kisrtérségbe szervezve az alapellátást, sok éhes szájat tömhetnének be az alapellátás bedarálásával. Semmiképp sem adhatunk ilyen muníciót FIDESZ-s sötét lovaknak.

Nem háziorvosként azért voltam a legelső pillanattól kezdve aktív kezdeményezője a KSZ létrejöttének, mert szent meggyőződésem, hogy a ma magyar egészségügyének jóformán egyetlen progresszív tényezője az alapellátást vállalkozásban működtető - egyébként végletekig kizsigerelt, többszörösen átvert háziorvosi vállalkozói réteg. S ha ezen réteget valódi vállalkozókként engednék profithoz juttatni, ez lenne minden magyar állampolgár legelemibb érdeke. Saját példámat tudom mondani, aki járóbetegrendeléseket működtetek 15 éve, hogy igen is baromi fontos dolog a profit. Mert ebből tartom el a családomat az átlagosnál jobb színvonalon, s ebből működtetem, fejlesztem az eü. ellátást nyújtó vállalkozásomat a betegek érdekében is.

A következőkben már nem biztos, hogy egyetértünk. A szellemi szabad foglalkozású fából vaskarika szerintem szemfényvesztés. Ma sem akadályoz meg senkit semmi abban, hogy egy heti 40 órás munkaidőt szétdarabolva alkalmazottként leszerződjön annyi kórházzal, amennyivel akar. Nincs akadálya. Nevet lehet neki adni, ettől a dolgok nem mennének előre.

Előrevivő az lenne, ha a járóbetegellátás szintjén ugyanúgy elterjedne az orvosvállalkozás, mint ahogy a háziorvoslásban. Most durván leegyszerűsítve fogalmazok: a kapitalizmus innováció, a szocializmus alkalmazodás. A vállalkozói lét autonóm embereket, az alkalmazotti lét szolgákat termel. Nagyon durván fogalmaztam.

Értékarányos díjtételek, világos átlátható szabályok mellett a ma magyar eü.-nek egyik legfontosabb aranytartaléka lehet, ha a megnyomorított, proletárrá tett szakorvosi réteg vállalkozóvá lehetne. Ha a finanszírozás nem a kórházhoz kötöődne, hanem az orvos által megtestesített szaktudáshoz. Ha a kórház lenne az orvosért (betegért), s nem az orvos (beteg) a kórházért.

Tudom, hogy illúzió, amit írok. Megvalósulásának esélye nagyon-nagyon minimális, de 15 éve realitásnak tűnt. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne essünk abba a csapdába, amibe 20 éven keresztül tuszkoltak bele a liberálisnak csúfolt szadeszes strómannok. Abból a tényből, hogy a szocializmus alatt azt tapasztaltuk, hogy az állam rendszerszerűen egy hatalmi elit érdekében működtette az államot, nem az következik, hogy az "állam rossz gazda". Hanem az, hogy arra kell törekedni, hogy a szabélyozókkal az állam mindannyiunk javára felvirágozzék ott, ahol helye van.

Abból, hogy gengszter vállalkozások szedték szerte-szana a közvagyont, herdálták el az eü. közvagyont is, nyúlják le a szűkös finanszírozás egy részét, abból nem az következik, hogy a kapitalista vállalkozás a rablóbanda szinonimája.

Baráti üdvözlettel.

Dr.Solymosi Tamás