"Persze a jóvégről is írhatnék, mert tényleg sikerült, lefogytam, a hormonjaim helyrebillentek, a szőreim nem olyan durvák, és a többi borzasztó tünetem is kezdett megoldódni és gyerekem is született, de nem ez a lényeg. Ha hagyom megműtenek, ha hagyom, valószínű, már cukrobeteg lennék. A környékemen már nyitott szemmel járva látom, mennyi nőt érint, többségük már megjárta a kálváriáját ez ügyben, nagy százalékuknál a gyógyszer rövid idő alatt javulást is hozott!!! Mai napig a PCOS-t az orvosok többsége félrekezeli! Pedig olcsóbb lenne a rendes kezelést kiírni a betegnek! Arról nem beszélve, hogy egy dolog a gyerek, ha később a cukorbetegség következményeivel kell küzdened!"
Olcsó kezelés helyett tízezres műtétek
Sziasztok! Sok nővel karöltve jártam végig a kálváriát, biztos vagyok benne, hogy felkapják majd mások is a fejüket, mennyire ismerős a történet. Onnan indul, hogy gyereket akartunk a férjemmel. Következő lépés gyógyszer elhagy, várjuk a normál ciklust. Ami nem és nem lett, helyette lett 15 kiló plusz, szőrök, ciszták a petefészken, pattanások. Nőgyógyászhoz elmentem persze, miután hónapokig esély sem volt arra, hogy megfoganjak.
Orvos szerint próbálkozzunk. Mondom neki, de hát mire, mivel, hogyan, ha nincs ciklusom hónapok óta. Kaptam gyógyszert, stimulálták a petefészkeket, nulla eredménnyel. Ismételték háromszor, a harmadikon már komoly cisztákat növesztettem. További 5 kiló ment fel a kezelések okán, már a hangulatingadozásaim is elviselhetetlenek voltak.
Orvost váltottam. Női orvoshoz mentem, hátha megérti, hogy elfutott egy év, terhesség sehol, ciklus sehol. Az orvosnő simán ledagizott, közölte majd menjek vissza ha legalább 10 kilót lefogytam! Egyébként pedig genetikai hozomány a szőrösödésem, ami már rettentő zavaró volt eddigre. Eredmény tehát megint nulla.
Újabb orvos váltás. Az új orvos végre elküldött laborba, a vérvétel eredménye után azt mondta, hogy korai menopauzám van. És azt is elmondta, hogy a petefészkeimet meg kell műteni, hogy minél hamarabb legyen peteérésem és gyerekem.
Ekkor pattant el cérna nálam és vettem fel a kesztyűt! Nem voltam nagy internetező (azóta pótoltam...), de a neten kezdtem keresgélni, hogy mi bajom lehet. Eljutottam egy honlapra, ahol a tesztsor kitöltése után 90%-os biztonsággal feltételezheték a Policisztás Ovárium Szindromát (PCOS). Elindultam tehát, hogy utánna nézzek, mi a PCOS.A honlap szerint már 1978 óta tudják, hogy egy bizonyos tünetegyüttes magában foglalja ezt a betegséget, aminek alapja egy anyagcsere betegség, az inzulin rezisztencia. Az inzulin rezisztencia többek közt azért komoly dolog, mert a II. típusó diabétesz előszobája, aminek rondábbnál rondább szövődményei vannak, a későbbi életminőség romlása garantált. Tudtam tehát, hogy a meddőségem az smafu ahhoz képest, mi várhat rám, ha nem vagyok észnél.
Bizonyos, akkor még hézagos tudással felszerelkezve mentem vissza a dokihoz, aki elhajtott, mondván, ha jobban tudom, mi bajom, gyógyítsam meg magam. Pedig nem voltam tiszteletlen, nem voltam fenhéjázó, nem borítottam rá az asztalt, csupán "beszélgetni" szerettem volna, hogy vajon jól gondolom-e. A rövid párbeszédünk alatt többször elhangoztt, hogy a műtét az egyetlen megoldás, amit én nem és nem akartam.
Tovább keresgéltem és olvastam, kutattam. Megtudtam, hogy semmi szükségem műtétre, a stimulációk kifejezetten ártalmasak, elég lehet, ha átalakítjuk kissé az életünket, egy bizonyos diéta és egy bizonyos gyógyszer segítségével lefogyhatok, a szőreim kikophatnak, megállhat a hajhullásom és végre terhes is maradhatok. Egy vérvétellel meg lehet állapítani és egy endokrinológust is sikerült találni, aki végre értette, mit is akarok és láttván az eredményeket, megkaptam a gyógszert! Persze a jóvégről is írhatnék, mert tényleg sikerült, lefogytam, a hormonjaim helyrebillentek, a szőreim nem olyan durvák, és a többi borzasztó tünetem is kezdett megoldódni és gyerekem is született, de nem ez a lényeg.
Ha hagyom megműtenek, ha hagyom, valószínű, már cukrobeteg lennék. A környékemen már nyitott szemmel járva látom, mennyi nőt érint, többségük már megjárta a kálváriáját ez ügyben, nagy százalékuknál a gyógyszer rövid idő alatt javulást is hozott!!!
Mai napig a PCOS-t az orvosok többsége félrekezeli!Pedig olcsóbb lenne a rendes kezelést kiírni a betegnek! Arról nem beszélve, hogy egy dolog a gyerek, ha később a cukorbetegség következményeivel kell küzdened! Ennyi a történet!
Íme a honlap www.pco-szindroma.huNem tudom, mennyire lehet ezt így kirakni, remélem lehet, sokaknak lesz segítség! Az Igaz Történetek rovatot ajánlom figyelmetekbe, nem én vagyok az egyetlen!!!
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------
Mindezek utáni a kommentek elolvasása erőteljesen ajánlott.
"Az a nagyobb baj, hogy az orvosok többsége még mindig azt hiszi, hogy elsőként a megroggyant tekintélyüket kell mindenáron helyreállítani, mégpedig oly módon, hogy eljátsszák az istent a rendelőben és durván leugatják a beteget. Emellett a szemlélet mellett annál kisebb az esélye a betegnek, hogy megfelelően fogják kezelni, minél tájékozottabb a saját lehetséges diagnózisai felől, hiszen ha bármilyen ötlettel áll elő, az ilyen fajta doki dafke sem fog neki igazat adni.
Mindehhez társul, hogy a dokik egy jelentős része valóban hülyének nézi a betegeit, és el sem hiszik, hogy valóban jobban ismerem náluk a magam tüneteit, nem ferdítek, nem hazudok stb."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése