2010. április 19., hétfő




A táltos nőgyógyász




Hogy ne csak dicsérjem az orvosokat, előhorgásztam egy olyan sztorit is, ahol nem voltam megelégedve az orvossal. (Rögtön az elején kérném is a nagyérdeműt, javasoljanak nődokit a fővárosban, mert azóta is az isten háta mögötti régi, vidéki orvosomhoz járok, csak az oda-vissza 500 km...)


A panasz: in situ elkezdett dőlni belőlem a vér. (Partner nem szado-mazo párti, úgyhogy ő csak csendben ájuldozott a sarokban.) Nem akart elállni, gyógyszer mellett pedig ez nem normális. Kerítettem egy orvost, aki a kórházból az ajtóban azzal zavart el, hogy itt a névjegye, menjek a magánrendelésre. (Kösz, bmeg...) Mivel be voltam tojva, hogy mi okozhatja, elmentem. Megvizsgált, akkor már kezdte visszafogni magát a vérzés. Mivel sok-sok éve volt egy kellemetlen "balesetem", egy rossz mozdulattól megrepedt a bőröm - kértem, nézze meg, hogy nem ilyenről van-e szó, bár egy hámsérülés miért vérezne két napig? Nézegetett, vakarta a fejét. Mondom jó, akkor méhszájat nézzünk, mert nincs túl sok opció, hogy honnan jöhet vér. Nézte mikroszkóppal, szemmel, nem talált semmit, mondta, hogy biztos begyógyult, ha volt is valami. Mivel a nyálkahártya gyógyulási idejét nem ismerem, elhittem.


Nem éreztem, hogy rendesen elláttak volna, ezért egy online "orvos válaszol" oldalon is leírtam a tüneteket. Az akkor még nagyon szimpatikusan tűnő orvos, annyit írt vissza,hogy hívjam fel. Felhívtam, figyelmesen meghallgatott, mondta, hogy menjek be hozzá, megnéz. Kibumliztam, első blikkre mondta, hogy méhszáj megrepedt (két héttel később meg látszott már???). Akkor úgy éreztem, hogy rendesen átnézett, UH is volt, ha már ott voltam nézzenek meg mindent alapon. Szóba került, hogy a családban sok az egyke, amiatt, hogy nehezen esnek teherbe a nőnemű vérrokonaim és ebben lehet genetika. Felajánlotta, hogy csináljunk egy termékenységi tesztet, ne 5-10 év múlva kapkodjak, amikor már aktuális lenne a gyerekvállalás, derüljön ki idejében, ha nem működik valami. Oké, miért ne, kíváncsi is lettem, hajrá.


Emiatt és kontrollra visszahívott. Eddig teljesen elégedett voltam vele, örömmel mentem vissza. Ekkor jöttek a furcsaságok. Mivel első alkalommal azonnal megvizsgált, nem volt lehetőségem körbenézni - bementem, vetkőztem, vizsgált, öltöztem, kijöttem. Most kicsit várni kellett, valamit pötyögött a gépen, én meg nézegettem ki a fejemből. A padlón megláttam egy sárga színű laminált papírt, felálltam, hogy felveszem, biztos leejtette valaki. Oda volt ragasztva. Az asszisztense - egyben felesége - mondta, hogy direkt van ott, ne fáradjak. Kérdem, miért? Hát az tereli el a vizsgálóasztalról a Harmann zóna káros hatásait. He? De jó is, hogy szóba került, megnézi, mi okozhatja a problémámat (azt hittem ezt előző alkalommal az orvos már diagnosztizálta..), álljak fel. Nem értettem miről van szó, boci az újkapura fejjel felálltam. A hölgy - nem viccelek, egy meghajlított dróttal az egyik kezében, a másikkal előttem hadonászva mindenféle zónák nevét mondta ki, közben hümmögött, bólogatott, mintha valami láthatatlan baráttal beszélgetne. Miután alaposan megmolesztálta az aurámat, közölte, hogy rossz zónában fekszem, nekem is kellene színes papírlap. (Hááát höhöhö, köszi, nem ide jövök, ha valami vajákosságra vágyom, maradnék tisztelettel a nyugati orvoslás mellett.) Köszönettel nem vásároltam színes rajzlapot, de akkor már felébredt a kisördög, megkérdeztem, mégis mi volt ez az előző dolog?



Hát ő kéremszépen kimondta a keresett zóna nevét, jobb kézzel detektált (!!!) az agya pedig átvitte az ingert a bal kezében tartott drótra. Ekkor már erőlteljesen kerestem a rejtett kamerákat, mondom ez biztos kandi kamera, ilyen nem létezik egy nőgyógyászati rendlőben... auratapizás, aggyal meg dróttal detektálás...


Sajnos komolyan gondolták. Erősködtek, hogy vigyem arrébb az ágyamat. Kezicsókolom, akkora a hálószobám, hogy oldalazva körbejárom az ágyat, hova a jó életbe tenném át? De akkor is tegyem át, ők kijönnek és felmérik, meg feng shui szerint is a lakást. Hát a kedves rokonotokhoz mentek ki... Végül nem vártam meg a vizsgálatot, ez már sok volt, eljöttem.


Mai napig nem értem, mert az orvos hozzáértőnek tűnt, de egy szóval nem szólt rá a feleségére, sőt bólogatott hozzá, pedig egyértelműen látszott, hogy nem vagyok vevő a táltoskodásra.


- by standup



Nincsenek megjegyzések: