A nagy szétbomlás

A japán származású Fukuyama az elmúlt évtized egyik legnagyobb hatású szociológusa, aki behatóan foglalkozik korunk alapvető társadalmi problémáival. Érdeme, hogy a társadalmi folyamatokat rendszerbe foglalva feltárja és megnevezi, sőt a maga amerikai módján a további változások tendenciáit is igyekszik felvázolni, és amerikai viszonyok között kedvező végkifejletet sugallni. Fukuyama olyan társadalmi jelenségekkel foglalkozik, olyan folyamatokat tárgyal, amelyekről nálunk sem politikusok, sem a média szereplői nem szeretnek beszélni. Pedig a témában Habermas “Az új átláthatatlanság”, Brzezinski “Irányíthatatlanul”, Huntington “A civilizációk összecsapása” címen jelentetett meg alapos gonddal összeállított kiadványokat.

Fukuyama az általa tárgyalt és vizsgált társadalmi folyamatokat “A nagy szétbomlás”-nak nevezi. Megállapítja, hogy Amerika és a fejlett nyugati államok a kiteljesedett ipari társadalomból a XX. század közepén az információs társadalomba léptek. Demokráciáikban felértékelődött a szabadság és az egyenlőség. A közlekedés, a hírközlés felgyorsult, a határok, a megszokott keretek szétfeszültek, a kötöttségek megszűntek, az emberi hatalom betölti a földet és ebben az egyes ember tudatilag is részes. Mindez együtt járt a társadalmi környezet súlyos romlásával. “Nőtt a bűnözés, bomlani kezdett a társadalmi rend, és a föld leggazdagabb társadalmaiban a lerobbant belvárosok szinte lakhatatlanná váltak. A rokonság, mint társadalmi intézmény hanyatlása erőteljesen felgyorsult. A legtöbb európai országban és Japánban a születésszám olyan alacsony szintre esett vissza, hogy ezek a társadalmak a következő évszázadban elnéptelenednek. Kevesebb lett a házasságkötés és a gyermekszületés; robbanásszerűen nőtt a válások száma; az Egyesült Államokban minden harmadik, Skandináviában minden második gyermek házasságon kívül születik. Az intézmények iránti bizalom negyven éven át drasztikusan csökkent. Az intenzív individualizmus kikezdte a tekintély gyakorlatilag valamennyi formáját és meggyengítette a családokat, a szomszédsági közösségeket és nemzeteket összetartó kötelékeket”

“Nagyon úgy fest a dolog, hogy kutyaszorítóba kerültünk; tovább haladva egyre súlyosabb társadalmi dezorganizáció és atomizálódás vár ránk, a visszavonulási út viszont el lett vágva.” - írja Fukuyama. Indult egy sor felszabadítási mozgalom. “A szexuális forradalom a nőfelszabadítási és feminista mozgalmak, a melegek és leszbikusok jogaiért küzdő mozgalmak végigsöpörtek az egész nyugati világon.” A féktelen individualizmusban a szabályok áthágása maradt az egyetlen szabály. Divatos jelszó lett “színes hatás”. Ahol pedig az egyéni szabadság nevében kiiktatják a szabályokat, a társadalom szervezetlenné, elszigeteltté, működésképtelenné válik, káosz keletkezik.

A fentiekben kivonatosan ismertetett félelmetes kép felmutatása után a szerző megállapítja, hogy az “emberi társadalomban szükség van határokra és szabályokra”. Ezek “a társadalmi szabályok nem afféle önkényes korlátok, amelyek gátolják az egyén kibontakozását, hanem sokkal inkább az együttműködésen alapuló bárminemű vállalkozások előfeltételei.” Azoknak az informális értékeknek és normáknak az összességét, amelyeket egy csoport tagjai követnek, s amelyek ezáltal lehetővé teszik az együttműködést közöttük, társadalmi tőkének nevezi és ezek jelenlétével igyekszik mérni, vizsgálni a szemügyre vett társadalom állapotát. Tárgyilagosságát hangoztatja, de jellemző egy jószándékú, amerikai tudós emberi szintjére a következő állásfoglalása: “Ugyanakkor azt tanuljuk, hogy miközben választani próbálunk az egymással versengő kulturális felfogások közül, egyiket sem ítélhetjük jobbnak a többinél. Az erkölcsi erények hierarchiájában a tolerancia valahol a csúcson van, míg a moralizmus – vagyis az, ha saját morális vagy kulturális szabályaink szerint igyekszünk megítélni az embereket – főbenjáró véteknek számít. De gustibus non est disputandum.” Máshogyan fogalmazva: “Ma már nem azt kérik tőlünk, hogy toleráljuk a sokféleséget, hanem megparancsolják, hogy ünnepeljük.”

A társadalmi tőke alakulását Fukuyama a bűnözéssel, a családdal és az általános társadalmi bizalmi szinttel összefüggésben vizsgálja. A bűnözési hullám az Egyesült Államokban és a vizsgált országokban 1964-66 között indult el, és 1990-92-re három és félszeresére növekedett. Az okok: engedékenyebb bűnüldözés, az igények megalapozatlan növekedése, kábítószer-fogyasztás emelkedése, a prostitúció, az erőszak eszményítése, az iskolai és egyéb fegyelem lazulása, a családi kötelékek megbomlása, a jólét növekedése, az általános rendetlenség. A nagy szétbomlást alkotó változások jelentős területe a családdal és a nemek közötti viszonnyal kapcsolatos. “A nagy szétbomlás idején elkövetett egyik legnagyobb csalás annak hirdetése volt, hogy a szexuális forradalom nemsemleges, egyaránt áldásos a nőknek és a férfiaknak, és hogy valamiképpen rokonságban áll a feminista forradalommal. A szexuális forradalom valójában a férfiak érdekeit szolgálta” - állapítja meg. A szexuális forradalom és a feminizmus erősödése mélyreható változásokkal járt a családokban, a hivatalokban, a gyárakban, a lakótelepeken, az oktatási rendszerben, az egész civil társadalomban. A család a legalapvetőbb társadalmi egység, amelyben az apa és az anya együttműködnek életlehetőségeik alakításában, gyermekeik nemzésében, nevelésében, szocializálásában, oktatásában. Ha érvényesül a társadalmi tőke, ellenszolgáltatás nélküli önzetlen segítőkészséggel működnek együtt a családtagok és példás eredmények születnek. Családi téren alakulhatnak ki olyan szoros együttműködést eredményező kapcsolatok, amelyek meghatározzák a családtagok cselekvését.

A nagy szétbomlás időszakában mindez néhány éven belül szétesett. A családtagok külön-külön munkahelyre kerültek, a gyerekek iskolába jártak, az öregeket öregek otthona várta, este a televízió-nézés és a szórakoztató központok választották el a családtagokat. A család egyetlen sajátos feladatköre az utódnemzés maradt, amit kényelmi és egyéb szempontokból is egyre inkább halasztottak, hanyagoltak. Végül tömegesen bekövetkezett a családok válsága. Drasztikusan fogalmazva: a nyugati társadalmak egyszerűen nem hoznak létre a saját fenntartásukhoz elegendő embert. 1970-től kezdődően a termékenység a szintentartáshoz szükséges mérték alatt marad, a nemzetgazdaságok működőképességének fenntarthatósága a bevándorlás mértékétől függ. (Ellentmondásos jelenség, hogy mégis legkövetkezetesebben a bevándorlással szemben védekeznek.) A hetvenes és a nyolcvanas években rohamosan csökkent a házasságkötések száma. A fiatalok először későbben házasodtak, majd egyre többen váltak. A nyolcvanas években a házasságok fele végződött válással. Gyorsan szaporodik a házasságon kívül született gyermekek száma (40% körül). Divattá vált az élettársi kapcsolat, amely a termékenységre, a felelősségteljes együttélésre szintén kedvezőtlenül hat.

A társadalmi tőke alakulását befolyásoló harmadik tényezőcsoport a bizalom. E csoporton belül tárgyalja Fukuyama az erkölcsi értékekre és a civil társadalomra vonatkozó gondolatait, tapasztalatait is. A normák és értékek változása körében végbement folyamatokat a “növekvő individualizmus” címszó alá sorolja.

Az emberi életet korábban meghatározó tradicionális összetartó erők sorsa egy optimista forgatókönyv szerint a modern életben az lehet, hogy az öröklött osztály-hovatartozáson, valláson, nemen, fajtán, nemzetiségen stb. alapuló kényszerű kapcsolatokat, kötelezettségeket önként vállalt emberi kötelékek váltják fel. De felmerül az aggodalom, hogy a szétbomlási folyamat kikezdi az önként vállalható, vagy vállalt kötelékek összetartó erejét is. Hiszen azt látjuk, hogy az emberek nemcsak a zsarnokok, diktátorok tekintélyét kérdőjelezik meg, hanem a demokratikusan megválasztott tisztségviselőkét, a tudósokét, a tanárokét is. Még az önként vállalt házassági és családi kötelékeket és a vallás erkölcsi tanításait sem akarják viselni. “Az individualizmus, a modern társadalmak legalapvetőbb erénye, a szabad emberek büszke függetlenségéből kezd valamiféle zárkózott önzéssé fajulni, a személyes szabadság egyre inkább öncél, és az ember mit sem törődik mások iránti kötelezettségeivel.”

Amilyen mértékben csökken a bizalom általános szintje, olyan meredeken emelkedik az együttélés lehetőségeit rontó bizalmatlanság. Nagyszámú középosztálybeli amerikaival néhány éve készített mélyinterjú szerint “túlnyomó többségük egyetértett azzal az állítással, hogy a húsz évvel ezelőtti helyzethez képest az amerikaiak önzőbbek lettek”. Az emberek szerint csökken a tisztesség, a bizalom, a tisztességbe vetett hit és a segítőkészség.

A vizsgálati eredmények összegzésében Fukuyuma megkérdezi: “ vajon milyen okok válthatták ki ezeket a változásokat?” A sikeres gazdasági körülmények és anyagi jólét talaján folyó szétbomlás okai között első helyen tárgyalja az egyes néprétegek szegénysége és mások kiáltó jóléte közötti ellentétet, egyenlőtlenséget. (A világ lakosságának 10 %-a bitorolja a föld javainak 90 %-át.) A következő ok a világátlaghoz viszonyított anyagi jólét, gazdagság és az ehhez kapcsolódó biztonság, ami önzővé, elbizakodottá tesz. A harmadik ok a rossz kormánypolitika, amelynek ellentétes a megítélése jobbról és balról. Negyedik az átfogó kulturális átalakulás, tömegkommunikációs hatások, manipulálási szándékok. Elemzi a bűnözés, a bizalmatlanság. a szexualitással, erőszakkal szembeni cinizmus növekedésének okait. (Médiák!) Rámutat az individualizmus túlzott növekedésére, a nihilista jellegű semmiben sem hivésre, a kényelmes erkölcsi relativizmusra, a közösség miniatürizálódására. Több fejezetben taglalja a nők különleges szerepét, felszabadulás címen bekövetkezett rászedettségét, a termékenységet, az életlehetőségük szinte korlátlan bővülését. (“De végül is egy mai nőnek annyi lehetősége van, hogy olyan életet élhessen, amilyet akar. Utazhat, dolgozhat, tanulhat. Az élet izgalmas és sokat követel az embertől. Egyszerűen nehezen tudom elképzelni, hogyan férnének bele gyerekek.”) Ír a családról, a születésszabályozásról, a dolgozó nőkről, egyre javuló keresetükről, anyagi függetlenedésükről, tanulási, alkalmazkodási készségükről, a férfiak viszonylagos leértékelődéséről. Vizsgálja a szétbomlás következményeit. A csökkenő termékenység következményeit a társadalmi kapcsolatokra, a család szétbomlását. Végezetül nagy gonddal igyekszik gyűjtögetni, felmutatni egyes jeleket, tendenciákat, emberi természeti elemeket, amelyeknek lassú érvényre jutásával, oktatásával belátásával a társadalmi rend újjászervezése lassan megindulhat.

Reméljük, hogy az Egyesült Államoknak saját kultúra nélküli lakosságtömege, a világ elitkoponyáinak folyamatosan magához szívott szellemi ereje segítségével lesz ideje kiheverni azt a súlyos mentális válságot, amely eddig - a történelem tanúsága szerint - a nagy birodalmak szinte indokolatlanul hirtelen leáldozásához vezetett. Számunkra azonban ennek több tanulsága van, hiszen a Fukuyama által bemutatott nagy szétbomlás jelenségei nálunk is teret nyertek, annyira, hogy sok területen nemzeti létünket veszélyeztetik. Értékeink védelme, illetve a társadalmi erők újraszervezése aktuális követelménnyé vált.

A védekezés és újraszervezés sikerességének alapfeltétele, hogy felismerjük a szétbomlás erőit és megtaláljuk az újraépítés helyes módszereit. Mi gazdaságilag a Nyugathoz, az Egyesült Államokhoz képest igen kicsinyek vagyunk, lakosságunk tömege sem hasonlítható össze, annak legfeljebb 1 %-a. Ezért nem bízhatunk abban, hogy a sorsunk majd kialakul valahogy. Nekünk, több ország területére kényszerült kárpát-medencei magyaroknak, élet-halál ügyünk a tárgyalt társadalmi jelenségek alakulása és végkifejlete. Ebben a hazában nem egyszerűen lakosok vagyunk, mi itt a magyar nemzet vagyunk, nekünk ezzel a tudatossággal kell élnünk és megmaradnunk. Saját értékeinket, nyelvünket, kultúránkat meg kell óvni az uniformizálódástól, a felolvadástól, és meg kell tartani örök időkig. Az élet csak így magyar élet. Gondoskodnunk kell arról, hogy a nagy szétbomlás erőit, jelenségeit, következményeit mind a felnőtt lakosság, mind az ifjúság minél nagyobb hányada megismerje és megértse. A fiatalokat úgy kell nevelnünk, hogy soraikban a társadalmi tőkét gyarapítóknak legyen becsületük, a nagy szétbomlás eszméinek hirdetői érezzék magukat kényelmetlenül. Ebben a folyamatban a sárospataki szellemiségnek, s a zempléni kistérségnek is komoly szerepe lehet.

(Francis Fukuyama: A Nagy Szétbomlás. Az emberi természet és a társadalmi rend újjászervezése,