Halál utáni terhesség

2009. október 25.

Időről időre a diákjaimnak egy rövid esszében elemezniük kell egy-egy bioetikai esetet. Olyan eseteket igyekszem összeválogatni, melyekben nincs egyértelmű megoldása a felvetett dilemmának: megfontolandó indokok szólnak több lehetséges megoldás mellett is. Nem az a lényeg, hogy a nebulók rátaláljanak a helyes válaszra, hanem hogy kialakítsák a saját véleményüket, és minél jobb érvekkel megvédjék azt. Nem a véleményt, hanem az indoklást osztályzom. A legutóbbi feladat egy híres eset a ’90-as évek elejéről.

Marion Ploch egy délnémet városkában fogorvosi asszisztensként dolgozott. 1992. október 5-én munkahelyéről hazafelé menet autójával egy útszéli fának rohant. A mentők helikopterrel szállítottak az eszméletlen, fejsérüléseket szenvedett Mariont a közeli Erlangen kórházába. Mikor a 18 éves lány szülei megérkeztek a kórházba, az orvosok elmondták, hogy Marion az intenzív osztályon fekszik, de olyan súlyos koponyasérülés érte, hogy felépülésére semmi esély.

A szülők meglepetésére kiderült azonban, hogy Marion körülbelül 13 hetes terhes és a magzat nem szenvedett sérülést. Arra a kérdésre, hogy ki lehet az apa, a Ploch szülők nem tudtak válaszolni. Ők úgy tudták, hogy Marion nem járt senkivel.

Az orvosok ekkor megkérdezték a szülőket, hogy hozzájárulnak-e ahhoz, hogy Marion életfunkcióit még legalább öt hónapig fenntartsák a magzat érdekében. Elmagyarázták, hogy ha Mariont lélegeztetőgépen tartják és mesterségesen táplálják, akkor a magzatnak esélye van fejlődni és megszületni. A szülők — állítólag az orvosok nyomására — beleegyeztek.

Néhány nappal később egy vizsgálat megállapította, hogy beállt az agyhalál. Marion testének működését már csak a gépek tartották fent. A szülők ekkor már szerették volna, ha lekapcsolják a gépeket. Az orvosok azonban azt mondták, hogy immár a magzat életéről van szó, és ezért erről szó sem lehet.

A szülők elkeseredettségükben a sajtóhoz fordultak. Hatalmas botrány lett az ügyből. Egy parlamenti képviselő szerint Marion testéből használat után eldobható emberi inkubátort csináltak. Egy nőmagazin szerkesztője a Katolikus egyházra kente az ügyet: „a pápának ez biztos tetszene: a nők mint inkubátorok” — írta. Mikor kiderült, hogy Marion testét rendszeresen tornáztatják (amire kómás betegeknél a végtagok merevedésének elkerülése érdekében van szükség), ismeretlen elkövetők a kórház falára a „fitness-szalon hulláknak” feliratot festették.

Mindeközben az orvosok továbbra is fenntartották Marion testének működését. „Semmilyen erkölcsi indok sem szól amellett, hogy az embriót ne tartsuk életben” — nyilatkozta az orvoscsoport vezetője. A kórház igazgatója szerint a magzat élethez való joga indokolja, hogy Marion testének működését fenntartsák a születésig. A kórház jogásza pedig azzal érvelt, hogy a holttestnek kijáró tiszteletnél erősebb a magzat élethez való joga.

A jogászok eközben arról vitatkoztak, hogy hozhat-e döntést az ügyben Marion érdekeinek törvényes képviselője. Milyen érdekei lehetnek egy halottnak? Mi lenne Marion akarata ebben a helyzetben? Azt akarná-e, hogy lekapcsolják a gépeket vagy inkább esélyt adna gyermekének az életre? Hogyan lehet ezt eldönteni? Marion nyilvánvalóan nem rendelkezett előre egy ilyen helyzetről: ki az, akinek eszébe jutna ilyesmi?

A vita a Katolikus egyházban is folyt, de talán meglepő módon a megszólalók nem a magzat érdekeinek védelmét hangsúlyozták. A kórház papja a „kezelés” ellen szólalt fel, a Müncheni Egyetem egyik teológia-professzora pedig azt mondta, hogy a gépek lekapcsolása nem számítana abortusznak.

November 16-án azonban Marion teste elvetélt. Mivel a szülők megtiltották Marion vagy a magzat boncolását, nem derült ki, hogy mi volt a vetélés oka.

Az agyhalál utáni terhesség által felvetett etikai kérdések azonban megoldatlanok maradtak, miközben újabb esetek is előfordultak — még ha nem is túl gyakran. Némi túlzással mondhatni, hogy a halál utáni terhesség fenntartása ma már rutineljárás: az elmúlt években mintegy tucatnyi esetben a magzat életben maradt és megszületett.

*

És akkor most kipróbálok valami újat. Alább lehet szavazni arról, hogy vajon helyesen jártak-e el az orvosok, amikor a magzat érdekében fenntartották Marion testének működőképességét. A felmérés nyilván nem lesz reprezentatív, de érdekes lehet, hiszen elárul valamit erkölcsi intuícióinkról.

Helyesen jártak-e el az orvosok?

• Igen (75%, 3 szavazat)
• Nem (25%, 1 szavazat)

Forrás: http://bioetikablog.hu/