Ausztria egészségügye

A 8,3 millió lakosú Ausztriában az egészségügy rendszere társadalombiztosításon alapul. Az országban 22 szociális (nyugdíj, baleset, betegbiztosítás) biztosító közül 19 foglalkozik betegbiztosítással, ezek területi és foglalkoztatási kategóriába tartozás alapján szervezettek. Minden tartomány rendelkezik egy területi biztosítóval, rajtuk kívül a közalkalmazottaknak, a vállalkozóknak (ipari és kereskedelmi), a mezőgazdaságban dolgozó vállalkozóknak valamint a bányászoknak és vasutasoknak van önálló biztosítójuk, valamint 6 vállalati biztosító is működik még az országban. A biztosítók között nincs verseny. Egyes csoportok: pl. az orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek stb., kiléphetnek a kötelező betegbiztosítás rendszeréből. A törvény által előírtak szerint a lakosok foglalkozásuk vagy lakóhelyük szerint kerülnek besorolásra a biztosítóhoz.
Az egészségügyi rendszerben a hatáskörök megoszlanak a szövetségi kormány és a kilenc tartományi hatóság között. A kormány felelős az egészségügyi ellátásért a törvényben rögzített kivételek mellett. A legfontosabb kivétel a kórházi szektor, ahol a kormány felelőssége az alaptörvényre terjed ki, amely alkalmazása a tartományok hatásköre. Szövetségi feladat a kórházi szektor egészségügyi szakmai felügyelete, ellenőrzése.

Az állami és a magánszektor egyaránt részt vesz a szolgáltatásokban.

Az egészségügyi kiadások 2006-ban a GDP 10,1%-át tették ki. Ezzel az ország több mint egy százalékponttal volt a 8,9%-os OECD átlag felett. A társadalombiztosítás az egészségügyi kiadások kb. 45%-át adta, adóból (szövetségi kormány, tartományi és helyi önkormányzatok) finanszírozták a kiadások 31%-át, a magánkiadások 24%-ot tettek ki.

A betegbiztosítási járulék együttes mértéke 2008-tól a bruttó kereset 7,65%-át teszi, minden foglalkozási kategória számára egységes. A csökkenő bérhányad, a munkanélküliek és nyugdíjasok után fizetett állami hozzájárulás csökkenése miatt a társadalombiztosítás bevételi bázisa egyre lassabban növekszik. A kiadások növekedésére hat többek között a magas akut ágyellátottság, a lakóhelyközeli ellátás biztosítása valamint a fekvőbeteg és az ambuláns szektor közötti hiányzó kapcsolódás. Mindezek következtében a területi betegpénztárak hiánnyal küzdenek.

A kórházon kívüli ellátás szereplői a társadalombiztosítókkal szerződnek. (A kereteket szerződésben az Osztrák Társadalombiztosítás Főszövetsége és az orvosi kamarák tartományi szervezetei határozzák meg; szabályozzák a honoráriumokra, a szolgáltatások mennyiségére, a szolgáltatók számára és az orvosi szolgáltatások díjazására vonatkozó feltételeket. Amennyiben nem születik megállapodás, a reformtervek szerint a jövőben ilyen esetekben egyedi szerződések köthetők.) A kórházak finanszírozása részben (mintegy 50%) a tartományi alapokon keresztül történik, amelyek a társadalombiztosítás forrásain (40%) kívül szövetségi, tartományi és helyi önkormányzati pénzeszközöket (kb. 10%) tartalmaznak. Ebben a formában a biztosítók által nyújtott finanszírozást a szövetségi kormány és a tartományok között kötött megállapodások szabályozzák úgy az állami kórházak, mint az ellátásban résztvevő magánkórházak számára. Ez az összeg a 9 tartományi alapon keresztül jut el a kórházakhoz, a teljesítményelvű kórház-finanszírozási rendszer alapján. A teljesítményelvű kórház-finanszírozási rendszer keretében a magánkórházak (szanatóriumok) meghatározott eseteinek, illetve szolgáltatásainak finanszírozását is a társadalombiztosítás végzi a Magánkórházak Finanszírozási Alapjába történő befizetés révén. Itt olyan szolgáltatások térítéséről van szó, amelyek a kötelező betegbiztosítás hatáskörébe tartoznak.

A kórházak költségvetésének fennmaradó 50%-ából 40% a tulajdonosok hozzájárulása (beruházási és fenntartási költségek), 10% magánbiztosítás vagy önrész. Ezek az összegek közvetlenül a kórházakhoz kerülnek. A finanszírozási rendszerben a helyi autonómia következtében tartományonként jellemzőek a különbségek.

A lakossági önrész a járóbeteg-ellátásban részben az e-card éves költsége (a lakos a társadalombiztosításnak fizet), részben meghatározott biztosítóknál százalékban kifejezett kezelési hozzájárulás (közalkalmazottakat, vállalkozókat tömörítő biztosítók esetében 20%, vasutasok és bányászok biztosítói esetében 14%). Szintén a járóbeteg-ellátásban a nem szerződött orvos felkeresése esetében a szerződött orvos díjának csak 80%-át térítik a biztosítók.

További önrész fizetendő a kórházi ellátásban napidíj formájában és a hozzátartozó családtagok ellátásánál 10%-os mértékben. Rehabilitáció és preventív célú ellátás esetében (pl. gyógyfürdő) szintén napidíjat kell fizetni.

Gyógyszerekért receptdíjat, gyógyászati segédeszközökért százalékos díjat (10%) számolnak fel.

Az önkéntes magánbiztosítás, amellyel a lakosság harmada rendelkezik, legnagyobb arányban a jobb kórházi elhelyezés külön felszámított költségeit finanszírozza, valamint napi juttatást nyújt a kórházi tartózkodás idejére.

A reformoknak köszönhetően tartományi szinten kilenc egészségügyi platformot hoztak létre, illetve szövetségi szinten egy Szövetségi Egészségügyi Irodát a szektorokat átfogó egységes tervezés és finanszírozás megvalósításáért a kórházon belüli és a kórházon kívüli területeken.

Az egészségügyi platformok a kórházak és a letelepedett orvosok területeinek ellátását tervezik és irányítják, illetve e két terület koordinációját végzik.

A tartományi egészségügyi platformokban, ahol az egészségügy szervezése és finanszírozása részletes tervének kidolgozása folyik, az egészségügy minden fontos szereplője helyet kapott. Ezzel a társadalombiztosító és a tartományok közös felelőssége valósult meg a teljes egészségügyi ellátás finanszírozása és a szektorokat átfogó tervezés és irányítás felett, kiegészítő intézmények létrehozása nélkül.

A létrehozott Szövetségi Egészségügyi Iroda végrehajtó szerve a Szövetségi Egészségügyi Bizottság, amelyben szavazati jogokkal a szövetségi kormányzat, a tartományok, a társadalombiztosítók, a városok és önkormányzatok érdekképviseleti szervei, betegjogi szervezetek az orvosi kamara és kórházak kapnak helyet, végzi az egységes tervezést mind a kórházak szükségleteire, mind a letelepedett orvosi ellátás szükségleteire vonatkozóan.

A minden területre vonatkozó integrált, egységes szolgáltatástervezés alapja a 2006-os Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv, ami 2006. január 1-én váltotta fel az addig érvényes kórházakra és nagy értékű berendezésekre vonatkozó tervet. A szolgáltatásokra vonatkozó tervezés a 2004-es állapotot alapul véve 2010-ig kerül kidolgozásra. A reformnak köszönhetően a szövetség és a tartományok között az egészségügyi szolgáltatások tervezése integrált regionális ellátási terv 4 ellátási zóna és 32 ellátási régió keretében történik. Jelenleg az Osztrák Egészségügyi Strukturális Tervben 32 régióban koordinálják a kórházak, az ambulanciák és letelepedett orvosok által nyújtott szolgáltatásokat, a rehabilitációs, az ápolási és szociális területeteket, ezek egymás közötti kapcsolatát, ami a koordináció, a kooperáció és a kommunikáció javítására irányul.

A 2008 őszén hatalomra került új osztrák kormány egészségügyi programjában megkülönböztetett figyelmet kapnak az alábbi területek:

 Egészségfejlesztés és prevenció,
 A betegek érdekében előirányzott változtatások (transzparens várólista menedzsment, betegbarát rendelési idők, eset-menedzsment),
 A gyermekek/ifjúság egészségének védelme és javítása,
 A nők egészségét, a nemek közötti egyenjogúságot elősegítő intézkedések,
 A rehabilitáció fejlesztése,
 A minőség javítás az egészségügyben,
 A humán erőforrás helyzet javítása,
 Kutatás-fejlesztés,
 Integrált ellátás megvalósítása,
 A palliatív ellátás kiépítése,
 A finanszírozási helyzet javítása (a betegbiztosítók deficitjének fokozatos leépítése stb.).

Az ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Irodája által készített országtanulmány teljes szövege a csatolt fájlban olvasható.
(VN)

Kapcsolódó anyagok: ausztria2009.okt.pdf