Kórházprivatizáció - Németország

A „Verdi” Szakszervezet által készíttetett tanulmány eredménye: a privatizált kórházak új tulajdonosai jól végzik a dolgukat - Igaz, a tanulmány résztvevői ugyancsak e szakszervezet tagjai - Öngólt rúgott-e a Verdi? A tanulmányt a PLS Ramboll finn vállalkozási tanácsadó cég készítette. Mi van azokkal a félelmekkel, melyek a kórházak privatizációja idején hangot kaptak – és melyek azok a remények, amelyek valóra válnak?

A 2003-ban készített esettanulmány a privatizáció pozitív és negatív hatásait egyaránt vizsgálja. Ennek során különös figyelmet kaptak a privatizáció eredményfaktorai – beleértve a foglalkoztatottak helyzetét is. A vállalkozási tanácsadó tanulmányának tárgyát a Helios, Rhön, Wittgensteiner Kliniken AG (WKA) klinika konszernek egyes klinikáinak privatizációja, valamint egy egyházi működtetésű ökumenikus szövetség képezték. Az adatok a dokumentumok elemzésén, valamint egy fél – két és fél órás telefonos megkérdezésen alapulnak. Az interjúalanyok többségében üzemi bizottsági elnökök és a felügyelő bizottság munkavállalói képviselői voltak, köztük a Verdi szakszervezet tagjai is.

Nem történt munkaerő leépítés

A tanulmány végeredménye: „Senkinek sem lett rosszabb a helyzete a kórházakban a privatizációt követően, mint előtte volt. Sőt, a privatizáció után általában jobb lett a kórházak helyzete.” A vállalati tanácsadók hangsúlyozzák, hogy ez az egyik interjúban elhangzott vélemény valamennyi interjúalany nézetét tükrözi. A megkérdezettek többségére igaz, hogy a kezdeti kételkedés egy támogató magatartássá alakult. E véleményváltozás hátterében több dolog áll. Az egyik a munkaerő leépítés: a fent nevezett klinikák közül sehol nem történt jelentős számú elbocsátás – különösen az orvosok körében nem. A létszámleépítés ugyanis minden intézményben az éppen betöltetlen állások felszámolására irányult. A munkavállalók fizetésének alakulásával kapcsolatos félelmek is túlzottnak bizonyultak. Bár a WKA kivételével valamennyi klinikaüzemeltető saját üzemi bérszerződést kötött a dolgozóival, azonban ezek a BAT (Bundes-Angestelltentarifvertrag) keretei között mozognak, azaz hasonlóak a közalkalmazotti bérszerződésekhez. Céljuk, hogy nagyobb skálán mozogjanak a bérek, azaz a kevésbé képzett alkalmazottak kevesebbet, a vezetők, orvosok és képzett ápolók nagyobb, részben teljesítményarányos fizetést kaphassanak.

A munkateher növekedett

Ez az esettanulmány még egy további, a magántulajdonban levő klinikák ellen szóló előítéletet cáfolt meg. Az a gyakorta hangoztatott félelem, hogy a privatizáció a szolgáltatások beszűküléséhez és adagolásához vezet, egyik vizsgált intézményben sem következett be. Ugyancsak nem figyelhető meg a felveendő betegek kockázat szerinti szelektálása, azaz azok kiválogatása, akik beleillenek a klinika profiljába. Ezzel szemben az ellátási színvonal megőrzése mellett jelentős javulás figyelhető meg a menedzsment szerkezetében. Valamennyi megkérdezett egy professzionális, hatékony menedzsment-struktúráról számolt be. Ez főként a döntési folyamatok lerövidülésében, és a tárgyalások jövőorientáltságában nyilvánul meg. A megkérdezettek úgy gondolják, hogy a munkahelyek bebiztosítása és bővítése, valamint a hatékony költség-ellenőrzés megvalósítása érdekében is történik előrelépés. A pozitív mérleghez tartozik továbbá a munkaterhelés témája. Minden megkérdezett egyöntetűen állítja, hogy megnövekedett az intézményben a teljesítmény-nyomás. Ennek hátterében egy realizált folyamatoptimalizálás, s ennek következtében a munka jobb lefedettsége áll. De nem csupán a hatékony munkafolyamatok eredményezik ezt a fajta nyomásnövekedést. A Helios és Rhön klinikakonszernek intézményei például segédápolókkal erősítik a személyzetet. A szakképzett munkaerőt már csak ott vetik be, ahol ez feltétlenül szükségesnek látszik. Ez a fajta költség-optimizálás a munkaerő területén kétségtelenül a képzett, felelősségteljes ápolószemélyzet javát szolgálja.

A privatizáció eredményességének egyik tényezője: a dolgozók informáltsága

Általánosságban megállapítható, hogy valamennyi privát klinikaüzemeltető külső céget bíz meg az olyan hagyományos szolgáltatások elvégzésével, mint például a takarítás, étkeztetés, és a fertőtlenítés. Ezek a cégek akár idegen, akár a konszern tulajdonában levő szolgáltató társaságok is lehetnek (pl. így működik a Helios-konszern). Mik tehát a sikeres privatizáció legfőbb tényezői? Úgy tűnik, hogy egy lehetőleg transzparens privatizációs folyamat igen lényeges szerepet játszik az állami tulajdonból magántulajdonba történő sikeres átmenetben. A személyzet szempontjából fontos, hogy minél gyorsabban történjen meg az üzemi bizottsággal való kapcsolatfelvétel és a dolgozók széles körű informálása. Ezen szempontokat kiválóan érvényesítette a Rhön-Klinika és az egyházi működtetésű ökumenikus szövetség. A WKA esetében ugyanakkor ez a fajta információs kultúra, a dolgozók beavatása csak kis mértékben figyelhető meg - állítják a tanulmány szerzői. A tulajdonváltás nem mindig tökéletes lebonyolítása és egy objektíve magasabb munkaterhelés ellenére a megkérdezettek véleménye, hogy a privatizáció elkerülhetetlenül szükséges volt, mert nem volt más életképes alternatíva.

Öngól

Hogy milyen célt akart elérni a Verdi Szakszervezet, amikor 2003-ban megbízta a PLS Ramboll vállalkozási tanácsadót a kórházak privatizációjáról szóló tanulmány elkészítésével, valószínűleg örökre homályban marad. Az biztos, hogy a tanulmány eredménye nem a megbízó elvárásait igazolja. Erre utal az a tény is, hogy a 200.000 eurós tanulmányt, mely a privatizációt összességében pozitívan tűnteti fel, szép csendesen levették a szakszervezet weboldaláról, ahol rövid ideig elérhető volt. A hamburgi választások idején a Verdi Szakszervezet népszavazást kezdeményezett azzal a céllal, hogy megakadályozza a köztulajdonban lévő Hamburger Klinikbetriebs LBK eladását az Asklepios GmbH részére. Az egészségügyi ellátás veszélyeztetéséről, egyes osztályok bezárásáról, tömeges elbocsátásokról és fizetéscsökkentésekről beszéltek: „Az egészség nem árucikk”-szólt a központi szlogen. Az emberek félni kezdtek, 75%-uk a privatizáció ellen szavazott. Most nagy a felháborodás Hamburgban. A Verdi LBK-privatizáció elleni kampánya az adófizetők kétmillió eurójába került. Elmar Willebrand, az Asklepios vezetője pedig meg van róla győződve, hogy a fenti vásárlás, ha nincs ez a kampány, valamennyi résztvevő elégedettségére történt volna.Wolfgang Rose, a hamburgi Verdi szakszervezet vezetője kezdetben úgy viselkedett, mintha nem is tudna a tanulmány létezéséről. Miután azonban ezt az álláspontot már nem tudta tovább tartani, a tanulmányt komolytalannak minősítette, még későbbi nyilatkozataiban pedig állította, hogy az csupán a megyei kórházakra vonatkozott, s azt egyszerűen lehetetlenség egy olyan „metropol-üzem, mint a LBK” privatizációjára vonatkoztatni.

Végül is ritka nagy öngólt lőtt a Verdi: Hamburgban az a tény, hogy Verdi-szakértők a privatizáció előnyeit hangsúlyozzák, időközben a privatizáció ellenzőit is arra késztette, hogy még egyszer átgondolják ezzel kapcsolatos álláspontjukat.


Forrás:
Klinik, 2004,0,6,14-15.
www.klinikheute.de/?l=69&m=295&t=2&d=53346