MOBBING

Deffiníció : A mobbingnak máig sincs egységes, nemzetközileg elismert deffiníciója. Az általános szóhasználatban mondják sikanérozásnak, szabotázsnak, intrikálásnak vagy pszichoterrornak a munkahelyen.

Az Európai Unió is célul tűzte ki, hogy visszaszorítja a munkahelyi pszichoterror jelenségét. Nyugat-Európa egyes országaiban már törvényekkel is küzdenek ellene. A mobbing tehát munkahelyi veszélyforrásnak minősül, és úgy vélik, hogy a jelenség az alapvető emberi jogok ellen elkövetett bűncselekmény. Svéd- és Németországban már megszületett az ilyen munka- és büntetőjogi esetekre vonatkozó törvény. Németországban internetes segélyközpont létezik az "áldozatok" számára. Ez a portál hasznos tanácsokat ad ahhoz, hogyan kerülhetők el a konfliktushelyzetek, illetve miként kell feldolgozni a magánéletre is kiható negatív eseményeket. Németországban megközelítőleg évente 12,5 milliárd euró a mobbing okozta teljesítmény-kiesés.

Egy átfogó definíció 1992-re nyúlik vissza, mely szerint a mobbing „összefoglalja azokat a kommunikatív cselekvéseket, melyek egy személy ellen irányulnak (egy vagy több személy részéről) és gyakran hosszabb időszakon át fordulnak elő és ezzel a tettes és az áldozat közötti kapcsolatot jellemzik.”

A társadalom a pszichoszociális stresszen és mobbingon érti „a konfliktussal terhelt kommunikációt a munkahelyen kollégák vagy főnökök és beosztottak között, amelynél a megtámadott személy

- alárendelt és
- egy vagy több más személy részéről
- rendszeresen
- gyakran és hosszabb időn át
- a munkaviszonyból való kitaszítás céljával közvetlenül vagy közvetve megtámadják és ezt diszkriminációnak érzi.”

Kiindulási helyzet, háttér

Amióta emberek együtt dolgoznak, vannak szakmai konfliktusok és hatalmi harcok. Mégis úgy tűnik, az utóbbi években a hang durvább lett. Sok helyen a munka sűrűsödése, az értékváltozás, a konkurencianyomás és a munkanélküliségtől való félelem határozza meg a légkört. A szociális kompetencia és a team- és konfliktusfeloldó képesség növekvő követelményei nem ritkán egyenlően terhelik a foglalkoztatottakat és a vezetőket. A mobbing angol eredetű műszó. A biológiai magatartáskutatásban van tudományos eredete. Egy 1993-ban megjelent könyv „Mobbing, pszichoterror a munkahelyen és mit lehet ellene tenni?” bestseller lett és ahhoz vezetett, hogy Németországban mindenekelőtt a szakszervezetek, a betegpénztárak és az egyházak foglalkoztak a jelenséggel. Tartós téma lett a tömegmédiumokban. Németországban eddig mindenekelőtt a pszichológusokat foglalkoztatja, mint a kutatás tárgya. A mobbing jelentős népgazdasági és üzemgazdasági, valamint munka- s társadalomorvosi relevanciája ma már aligha kérdéses.

A mobbingot bizonyos gyakoriság és kontinuitás jellemzi (legalább hetenként egyszer 6 hónapon át) a munkaviszonyból való kitaszítás céljával. Az előfordulási gyakoriság az EU államaiban 2 és 15% között variál, Németországban újabb reprezentatív adatok szerint kb. 3%.

A nők gyakrabban érintettek, mint a férfiak. A legmagasabb előfordulási arányok a szolgáltató szektorban, az egészségügyben valamint a szociális és az oktatásügyben találhatók. Az előtérben nem megoldott konfliktusok és/vagy üzemi változások vannak. A mobbing ugyan elsődlegesen nem orvosi diagnózis, de az abból levezethető egészségi következmények társadalomegészségügyileg egyre jelentősebbek. A diagnosztikai biztosításhoz illetve egy mobbing eset differenciáldiagnosztikai tisztázásához ajánlatos üzemen belüli és kívüli szereplők interdiszciplináris kooperációja az érintettek és üzemorvosi és pszichoszomatikus kompetencia bevonásával.

A mobbing okozta egészségi zavarok a jelenleg érvényes keretfeltételek között sem foglalkozási betegségként, sem munkabalesetként nem értékelhetők, de preventív szempontból a mobbing mégis egy komolyan veendő pszichoszociális, munkaokozta egészségi veszély.