www.deregulacio.hu – ötletek vannak, honlap még nincs

2010 augusztus 25.

Július közepétől elindul egy speciális honlap, amelyen az egészségügyi dolgozók jelezhetik kifogásaikat az időközben elavult, értelmetlen, és ésszerűtlen jogszabályok ellen – ezt ígérte az egészségügyért felelős államtitkár, Szócska Miklós június elején. A deregulacio.hu pillanatnyilag még nem üzemel, ám az ágazat érdekét képviselő szövetségek, szervezetek elkészítették javaslataikat. A témáról Bölcs Ágnes jogászt, Ari Lajost, az EGVE elnökét, Csiba Gábort, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnökét, és Molnár Márk Pétert, a Corvinus Egyetem oktatóját, az OEP gyógyszerügyi főosztályának korábbi vezetőjét kérdeztük.

Szócska Miklós első nyilvános szereplése alkalmával, június 10-én deregulációs folyamat indítására tett ígértet. Várja az ágazat valamennyi szereplőjének javaslatát – mondta, hiszen a párhuzamos rendelkezések megszüntetése kvázi semmibe sem kerül, mégis jelentős változásokat generálhat. Az egymásnak ellentmondó, felesleges, értelmetlen jogszabályok hatályon kívül helyezése, a szükségtelen adminisztrációs kötelezettségek eltörlése hangulatjavító intézkedésként is felfogható. Az egészségügy vezetői örömmel üdvözölték a tárca szándékát, sokuk szerint ugyanis ma már egy-egy kérdés tisztázása komoly erőfeszítést jelent, sőt, gyakran egyenlő a lehetetlennel – éppen ezért számos esetben a döntéshozók kísérletet sem tesznek a teljes jogi kép megismerésére.

„Biztosítókötélen” az ágazat

Dr. Bölcs Ágnes jogász szerint az egészségügyi szabályozás magán hordozza az utóbbi 20 év változásainak minden anomáliáját, hiszen míg a rendszerváltás előtt az egészségügyi és a társadalombiztosítási törvény mellett számtalan miniszteri utasítás rendezte a területet, addig ma már számos részletkérdést is a legmagasabb szinten szabályoz a jogalkotó. Ezzel egyrészről védelmet nyújt az esetleg indokolatlan ágazati szintű változtatásokkal szemben, ugyanakkor gátat szab a szükséges módosításoknak.

Az egészségügyi ágazati jogszabályok felülvizsgálata a joganyag teljes vertikumában időszerű, hiszen az 1997-es nagy ágazati törvények kiadását követően nem születtek olyan jövőbe mutató koncepciók, amelyek meghatározták volna a jogalkotás menetét; gyakorlatilag szinte csak az azonnali beavatkozást igénylő kérdések tűzoltásszerű, ideiglenes megoldásának egyik eszköze lett a szabályozás. Pontosabban nem is a klasszikus szabályozás, hanem a jogszabályok sorozatos módosítgatása, amelynek eredményeként sokszor olyan salátatörvények és – rendeletek születtek, amelyek még a jogászok számára is áttekinthetetlenné tették az ágazati joganyagot. Bölcs Ágnes szerint fontos lenne, hogy a jogszabályok csak a címükben foglalt területet szabályozzák, és nem csak tárgyukat, hanem a jogterületeket tekintve is konzisztensek legyenek; így többé nem fordulhatna elő, hogy például a halászati törvényben módosítsák az egészségügyi törvényt.

A szabályozási szintek felülvizsgálata már az érdemi deregulációs feladatokhoz kapcsolódik – folytatja a teendők felsorolását –, hiszen számos rendelkezést nem a súlya, hanem a címzettje miatt szükséges törvényben rögzíteni. Ebbe a körbe alapvetően az önkormányzatokat is érintő rendelkezések tartoznak, mivel az önkormányzati törvényből adódóan számukra alacsonyabb jogforrási szinten nem állapítható meg feladat és hatáskör. Vagyis törvényben kell a szabályokat számukra meghatározni – ha ez nem sikerül, akkor egyes kérdések szabályozatlanul maradnak. Ez utóbbira tipikus példa a praxisjoggal kapcsolatos problémakör, amelynek az az alapja, hogy nincs olyan törvény, amely egyértelműen megszabná, hogy mit kell tennie az önkormányzatnak praxisváltás kapcsán. Ennek hiányában pedig a háziorvos sokszor jogvédelem nélkül marad, hiszen ha egy önkormányzat például összevon két körzetet, az egyik háziorvos által megvásárolt praxisjog kiüresedik.

Végül, de nem utolsó sorban, nem halogatható az egyes rendelkezések indokoltságának felülvizsgálata sem – állítja Bölcs Ágnes. Nem csak a hatályos joganyag tartalmát kell felülvizsgálni, hanem az évek óta hiányzó végrehajtási rendeleteket is. Jó példa erre az egészségügyi szolgáltatók kötelező felelősségbiztosításának története. Az 1997-es egészségügyi törvény szerint ugyanis kormányrendeletben kell ennek részletes szabályait meghatározni, erre azonban az elmúlt 13 évben egyetlen kormány sem vállalkozott.

Csak tessék, csak tessék…

A MedicalOnline több szakértő véleményére kíváncsi volt, körképünkben azt firtattuk, mely jogszabályokat iktatnák ki, illetve melyek felülvizsgálatát szeretnék elérni.

Dr. Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke, illetve az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgató-helyettese az intézmények közötti betegátvételre vonatkozó garanciális szabály mielőbbi felülvizsgálatát szorgalmazza. Úgy véli, a jelenleg hatályos rendelkezés megkérdőjelezhető a szektorsemlegesség szempontjából. Amennyiben ugyanis egy beteg intézményen belül aktív osztályról átkerül egy krónikusra, akkor a páciens kezelésének első 5 napját nem finanszírozza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ezzel szemben, ha egy aktív, illetve krónikus ellátásra szakosodott intézmény között történik a betegcsere, akkor a biztosító automatikusan kifizeti az ellátás költségét.

A betegek és az ellátók biztonsága érdekében a jogalkotónak köteleznie kellene az aktív intézményeket arra, hogy az általuk korábban elbocsátott vagy az ellátási profiljukba illő, időközben rehabilitációs kezelésben részesült betegeket sürgős szükség esetén minden feltétel nélkül átvegyék, akár a területi ellátási kötelezettségtől függetlenül is.

Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete módosítana néhány adózással kapcsolatos jogszabályt is. Kezdeményezik, hogy a melegkonyhával rendelkező kórházaknak ne kelljen adót fizetniük a munkavállalók étkeztetése után. Ez anyagi, de főképpen adminisztrációs tehercsökkentést jelentene az intézmények számára. Ari Lajos e javaslatcsoportban említette még az intézményi óvodai férőhelyek adómentes támogatását, valamint azt, hogy az egyéni alapítványi befizetések esetén lehetőség legyen adójóváírásra, elősegítve ezzel az adakozási kedvet.

A kórházi adminisztráció csökkentése érdekében két fontos teendőt emelt ki. Ezek egyike az orvosi ellátást követően a betegnek adott elszámolás megszüntetése. Úgy véli, hogy a pácienseknek jelenleg átnyújtott költségnyilatkozat fals adatokat tartalmaz. Tapasztalatai szerint a betegek zömét nem érdekli az elszámolás, igazolás helyett jó minőségű ellátást szeretnének kapni.

Egy másik kezdeményezésükkel a kórlapok elektronikus tárolását valamint archiválását szeretnék felgyorsítani, illetve kizárólagossá tenni, ugyanis a kórházaknak egyre nagyobb problémát jelent a kórlapok elhelyezése. A hatályos jogszabályok szerint a kórtörténetet igazoló jelentéseket 50 évre visszamenőleg kell tárolni; az országos rehabilitációs intézetben három 150 négyzetméteres, faltól-falig polccal felszerelt raktárban őrzik az iratokat.

Pontról pontra

Dr. Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke munkatársaival 65 pontban foglalta össze a mielőbb megoldandó, az ágazatban dolgozók érdekét szolgáló javaslatokat. Ezek között jónéhány, a dereguláció keretében felülvizsgálandó jogkorrekciós javaslat is szerepel. Így például módosítanák az ápolási dokumentációt is, mivel úgy vélik, hogy rendkívül terjengős, bonyolult, kitöltögetése sok időt vesz igénybe. De javasolják azt is, hogy a kormány jogszabályok révén ésszerűsítse a kórházak gyógyszerellátását: a kiskereskedelmi gyógyszerkiszerelés helyett a betegek szükségletének megfelelően bontható, lédig kiszerelésben kaphassák az intézmények a gyógyszereket (ezzel 15 százalékot spórolhatnának a gyógyszerkiadásokból).

1. ”E-alap”: Egységes, egy nemzeti kockázat közösségen alapuló állami biztosító legyen.
2. Finanszírozás legyen szükséglet alapú: azaz fel kell mérni az igényeket területenként és hozzárendelni a kapacitásokat. Meg kell szüntetni az intézmények közötti igazságtalan különbségeket. 100 milliárdos adóssága van a kórházi rendszernek

1. Ebből 40 milliárdot – mert ez hiányzik -, mint 1 havi finanszírozás haladéktalanul vissza kell tenni a rendszerbe. Amíg ennek költségvetési háttere nincs meg, két hónapról 1 hónapra csökkentsék az OEP intézményi kifizetéseit a teljesítmény elszámolás után.
2. 60 milliárdot megfelelő struktúraátalakítási koncepció mentén kell szétosztani.
3. Teljesítmény elvű, a betegségek progresszivitását elismerő, a jelenlegi várólista hosszát felére csökkentő finanszírozás szükséges.
   1. alkoholra
   2. dohányra
   3. csipszre, hamburgerre, szénsavas üdítőitalokra:

1. Be kell vezetni:

Kiszerelési egységenként 10.- forintos egészségügyi hozzájárulást (évente 100 milliárd forintos bevétel prognosztizálható)

1. Kórházak gyógyszer ellátásában kiskereskedelmi gyógyszer kiszerelés helyett „lédig” kiszerelés jogszabályi környezetét meg kell teremteni. (15 %-os belső gyógyszer kiadáscsökkentés)
2. Az egészségügyi Intézmények közüzemi díjait maximalizálni és központi megállapítását javasoljuk.
3. Uniós források: újra kell értékelni minden 2010. március 15-e után odaítélt támogatást.
4. Haladéktalanul fel kell függeszteni, vagy felülvizsgálni:

1. Minimum
2. Rezidens
3. Patika liberalizáció rendeleteket
4. Rehabilitációs járulék egészségügyben történő alkalmazását
5. A kórházi elszámolási nyilatkozatok megszüntetése.
6. A közbeszerzési törvény módosításával lehetőséget kell adni az egységes géppark, műszerpark kialakítására, segíteni a beszerzési társulások pályázatait.

1. Tulajdonosi struktúra: Többségi köztulajdont preferálunk, nagyobb állami befolyást kérünk.
2. Működtetési jog:

a. A működtetési jog többségi köztulajdont jelentsen.

b. Földrajzi egységenként 1 működtetői joggal bíró intézmény csoport legyen.

1. Szakmai struktúra: sürgősségi ellátás, megelőzés, szűrés, rehabilitáció elsődlegessége javasolt.
2. Intézményi struktúra:

a. Alapellátás: adminisztráció csökkentése, területileg differenciált összegű kártyapénz.

b.Újragondolni a kistérségi járóbeteg központok feladatait.

c. A feladatok újra határozása a „nagy betegségek” (onkológiai, kardiovascularis, traumatológiai, gyermek ellátás) kezelését centrumokba kell szervezni. Az egyéb betegségek ellátása területi intézményekbe kerüljön.

d.Rendezni az Egyetemek-Klinikák, valamint az Egyetemek és Országos Intézetek viszonyát.

1. Progresszivitás: vissza kell állítani, de nem az Intézmények progresszivitását, hanem a betegségek progresszivitása szerinti ellátást.
2. Informatika: Az egészségügyi ellátórendszer informatikai egységesítése, a papíralapú dokumentumok visszaszorítása szükséges.
3. Betegszállítás: Rendet kell csinálni, államosítást javaslunk.
4. Mentés: a betegirányítást össze kell hangolni a földrajzi egységenkénti ellátásszervező intézménnyel, a működtetési jog birtokosával
5. Jogok érdekképviselet:

1. vissza kell állítani a kamarák 2007 előtti jogosítványait.
2. A kikényszerített hálapénz eseteket büntessék a kamarák.
3. Az egészségügyi dolgozó bántalmazásáért magasabb büntetési tétel járjon.
4. A fölöslegesen generált „műhibaper” legyen büntethető.
5. Orvosok jogállása rendezendő
6. Rezidens rendeletet vissza kell vonni
7. Egészségügyi dolgozók életpálya modelljét ki kell dolgozni.
8. Államilag biztosított kedvezményes üdülési lehetőség egészségügyi8 dolgozóknak.

1. A Szakmai Kollégiumok kiüresedtek, sokszor önérdeket képviselnek, rendszerüket-feladatukat újra kell gondolni.
2. Humánerőforrás:

+1 pont

A Szövetség javaslatait úgy jelöltük, hogy 18 (+1), mi is ez a +1? Egyrészt azért, mert ez a személyes javaslatom, másrészt azért, mert sokat beszélünk hatékonyságról, integrációról, üzemeltetési jogról, beszerzési társulásról, struktúraváltásról, erőforrás koncentrációról. Beszélünk arról, hogy nagy a korrupció az egészségügyi intézmények gazdálkodásában, a spekuláció az adatszolgáltatásban…stb. Mindent "elönt" a hálapénz, illetve mindent ez igazgat. A legegyszerűbb módja ezek megszüntetésének az, hogy a tulajdont és/vagy az üzemeltetési jogot átadjuk egyházaknak, szerzetesrendeknek! Egyházak alatt én a történelmi egyházakat értem. A 2000 éves szilárd erkölcsi talajon működő egyházak, szerzetesrendek a legátláthatóbb „nonprofit” intézmények. Működésük alapja a közösség érdeke, azaz az egyéni érdekek háttérbe szorulnak, nincsenek meg bennük. Működésüket a hatékonyság jellemzi. Minden odaadott 1.-Ft duplán hasznosul, ellentétben a mai rendszerrel, mely egyesek szerint minden odaadott forintból 50 fillér hasznosul. Meg kell szüntetni az egyházi intézményekkel kapcsolatos finanszírozási diszkriminációt Engedni kell, teret kell adni ennek a törekvésnek, minél több egészségügyi intézmény kerüljön át a keresztény egyházak-szerzetesrendek működtetési körébe, s meglátjuk, elég lesz a pénz! Elégedett lesz a beteg, s ami a leglényegesebb test és lélek együtt gyógyul.

Fókuszban a gyógyszer-támogatási rendszer

Molnár Márk Péter, a Corvinus Egyetem oktatója, az OEP gyógyszerügyi főosztályának korábbi vezetője szerint azzal, hogy a kormány a hazai egészségügyi joganyag generális felülvizsgálatát és rendbetételét tűzte ki célul, grandiózus feladatra vállalkozott. Az egészségügyben a jogalkalmazók életét nemcsak az keseríti, hogy a mindenkori jogalkotó minden apró, lényegtelen és értelmetlen dolgot jogszabályban kívánt szabályozni, semmilyen mozgásteret nem hagyva a jogot alkalmazóknak, de az is, hogy ezek a végletesen részletekbe menő szabályok a pillanatnyi ötletek és a politikai egyensúlyok függvényében folyamatosan módosultak, és így a teljes joganyag átláthatatlanná, követhetetlenné vált. Sokszor előfordult az is, hogy a jogalkotó egy éppen módosítás alatt álló jogszabályban fogalmazta meg aktuális, egyébiránt oda igen kevéssé illő ötletét, így lassan már az sem világos, hogy a jogalkalmazónak melyik joganyagban kell keresnie a rá vonatkozó előírásokat. A deregulációs célkitűzés megfogalmazása a jogalkalmazóban gyanakvást kelt, mivel az Európai Unió által az elmúlt években presszionált dereguláció a hazai gyakorlatban a párhuzamos szabályok, illetve utaló szabályok teljes körű megszüntetését célozta a különböző jogforrási szinteken, s ennek eredményeként a jogszabályok elveszítették addigi jogalkalmazó-barát jellegüket.

A helyzet illusztrálására a gyógyszertámogatás területéről két generális problémát ragad ki az orvosi, illetve közgazdász diplomával rendelkező szakember. Az egyik maga a gyógyszerrendelés kérdése. A hazai joganyagban folyamatosan keveredik a gyógyszerrendelés szabályozása és a támogatással történő gyógyszerrendelés regulációja méghozzá olyan módon, hogy az irányadó szabályok sokszor ellentmondásosan rendelkeznek magáról a gyógyszerek felírásáról, a gyógyszertári kiszolgáltatásról és a biztosító felé történő elszámolásról. Bevált gyakorlat, hogy attól függően, melyik jogszabály van „nyitva”, azt szabályozza a jogalkotó, amit éppen lehet: azt, hogy mit lehet elszámolni, vagy éppen mit lehet kiadni a betegnek, esetleg hogy mit lehet felírni neki. Orvos, gyógyszerész legyen a talpán – mondja Molnár Márk –, aki ennek alapján pontosan el tudja dönteni, mit lehet, és mit nem lehet megtenni. Ebből következik, hogy a biztosító szakellenőreinek szintén fel kell kötniük a nadrágjukat, ha a hatályos joganyag alapján kívánják eldönteni, mi a szabályos, és mit kellene szankcionálni. „Véleményem szerint ezen a területen a dereguláció kívánatos formája a rendeleti szintű szabályozók hatályon kívül helyezése, és a toldozgatott-foldozgatott regulák helyett átlátható, világos és követhető újak szövegezése.”

A másik generális probléma, ami a végletes túlszabályozást példázza, a gyógyszertámogatás és -befogadás területe. Molnár Márk szerint sem az európai direktívákkal, sem a józan ésszel nincs összhangban, hogy Magyarországon miniszterek hoznak rendeletekben döntést arról, kapjon-e társadalombiztosítási támogatást egy konkrét gyógyszer vagy sem. Különböző grémiumok, hatóságok és minisztériumok egymásra várva, egymás döntésétől függve fogalmazzák meg végső álláspontjukat, és e folyamat eredményeként hosszú hónapok, sokszor évek alatt dől csak el, hogy egy új hatóanyaghoz hozzájutnak-e támogatással a betegek, vagy sem. Még arról is a jogalkotó dönt jogszabály keretei között, hogy melyik konkrét orvos rendelhet, illetve melyik nem rendelhet egy-egy készítményt. Egy ilyen rendszer nem átlátható, nem számonkérhető, s nem is hatékony. Ezért Molnár Márk szerint elengedhetetlen ezen a területen a jogszabályok újragondolása, a szükséges keretek előírása, illetve a számonkérhetőség szavatolása mellett a biztosító mozgásterének bővítése.

A fenti két példa csupán a helyzetet kívánja érzékeltetni, az extremitások – pusztán a gyógyszerellátás szűk szegmensét érintve is – a végtelenségig sorolhatók. Egy olyan joganyagról beszélünk – mondja Molnár Márk –, melyben előfordulhat, hogy hatályos előírás vonatkozik arra, hogy a négy évvel ezelőtt megszűnt listás közgyógyellátás keretein belül miként kell a gyógyszerészeknek gyógyszert helyettesíteniük. Egy másik pedig az „ügyfelek érdekében” előírja, hogy az OEP közbeszerzéssel szerezzen be az orvosi bélyegzőkhöz lenyomó gumikat, amikhez aztán az orvosok drágábban és bonyolultabban jutnak hozzá az OEP-től, mintha a sarki bélyegzősnél vennék meg maguknak.

Molnár Márk szerint a dereguláció nagyon fontos és helyes célkitűzés lehet, de kérdés, hogy milyen akciókban fog megmutatkozni ez az elvi irány. Alapvető követelmény, hogy a szabályok egyszerű megszüntetése helyett az irányadó joganyag komplex felülvizsgálatára kerüljön sor, amely a megszűnő zavaros szabályhalmaz helyett olyan keretrendszert alakít ki, amelynek hatékony működtetésében érdekeltté válnak a jogalkalmazók, s akiken ezek betartása nem csak számonkérhető, de akár szankcionálhatók is, ha szükséges. Néhány adatrögzítési kötelezettség megszüntetésétől még akkor sem lesz jobb a rendszer, ha népszerűek a változások. Sőt, ha ezt jelenti a dereguláció, akkor a folyamat akár az egészségügy átláthatóságának további csökkenéséhez is vezethet.

Tinnyei Mária

forrás: MedicalOnline