Beteg. Irányítás.

Nem akarom elvenni a Praxis blog kenyerét, de akárhányszor belépek egy eü intézménybe, mindig történik valami. Most egy balesetis "élményre" sikerült szert tennünk a győri kórházban.

Az első, ami feltűnt, hogy a balesetei rendelés nem ott van, ahol a feliratok jelzik. Ezért a portástól is érdeklődtem, de ő sem sokat segített, és udvarias sem volt. Azért sikerült megtalálnunk a rendelést, ahol nem volt "kartonozó". Az ui. csak 16:00-ig van (mi olyan 18:30 körül érkeztünk)! Ez volt a második komoly meglepetésünk, mivel így a sorrend a betegekre van bízva. A néha kinéző személyzet nem vett el tőlünk semmit, azt mondták, menjünk be érkezési sorrendben, kérdezzük meg, ki volt az utolsó. Egy baleseti sebészeten a sorrend jó eséllyel az erélyességen, fellépésen, esetleg erőszakosságon múlik, ha az oda érkező emberekre van bízva. Az így felspannolt betegek egy része ezt a lelkiállapotot aztán be is viszi az orvoshoz, és jó eséllyel át is adja neki...

Nem beszélve arról, hogy a sorrendet ne a betegek döntsék el, hanem az esetek sürgőssége, súlyossága, a beteg életkora ill. ezek valamely kombinációja. Amit egy szakember állapítson meg, ha lehet. A bankokhoz hasonló ügyfélirányító rendszer szerintem a balesetin nem nagyon elképzelhető. A menürendszert sem nagyon tudom elképzelni, azt viszont igen, hogy elég sokan keresnék a minél sürgősebb ellátás lehetőségét.

Ami érdekes és elgondolkodtató, hogy ez igazából nem egészségügy. Ez management, folyamatok és emberek szervezése. Amit bizonyára tanítanak olyan orvosoknak, akik vezetői szerepben dolgoznak. Gondolom ez kötelező is mindenkinek, aki ilyen szerepre készül.

Visszatérve az esetre mi akkor adtuk fel, amikor a rendelő melletti folyosón megszólalt egy riasztó, és fülsiketítő sivításával kiüldözte az orvost és a személyzetet a rendelőből. Ez nem is lepett meg, olyan zaj volt, amiben képtelenség ilyen fontos dolgokra koncentrálni. Az egyik ide-oda rohangáló zöld pólós ember azt mondta, hogy ez most így lesz lehet egy óráig is... Mi akkor álltunk fel. Megmutattuk a gyermek sérülését a háziorvosnak otthon... Szerencsére nem volt komoly.

Még szerencse, hogy van az egészségügynek vidám oldala is

Holden