Volt nemrégen egy álmom...

2004. december 27

Nem oly régen, még a népszavazás előtt azt álmodtam, hogy 2005-ben a magyar egészségügy helyzete végre hirtelen javulásnak indul, megjelent az alagút végén a fény. Nyílt politikai csatározások helyett a megelőzés, a korai diagnózis és a lehető legkorszerűbb EU konform betegellátás színhelyévé vált. Kapkodó, megalapozatlan döntések kusza halmaza helyett átgondolt, konszenzuson alapuló, hosszú távú tervek születnek, és a döntéshozók vállalják a felelősséget döntéseikért. Akár személyes egzisztenciájukkal is. Akik hibáznak, levonják a konzekvenciákat, és távoznak a hazai egészségpolitikai porondról.

A Magyar Orvosi Kamara ahelyett, hogy szerepzavarral küzdene és politizálna, végre szakmai kontrollt és érdekvédelmet folytat. Az Egészségügyben é Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének vezetése nem a damaszkuszi úton sürgő-forgó ejtőernyősök utolsó állomáshelye, hanem a tagok érdekvédelmi szervezete. Az orvosi szakma mind morálisan, mind financiálisan olyan társadalmi elismerésben részesül, amely teljesítménye alapján méltán megilleti. Az egyetemi képzés magas szintű, és komoly hangsúlyt fektet nemcsak az elméletre, de a gyakorlatra is.

A túljelentkezés nagyon magas. Külön szempont, hogy a jelentkezők erkölcsi, mentalitásbeli tulajdonságait is messzemenően figyelembe vegyék a felvételi eredmények elbírálásakor. Már nem hagyják el a pályát vagy az országot a jól képzett fiatal kollégák, inkább itthon állnak sorban egy-egy megüresedő háziorvosi praxisért.

A hazai egészségügy tarthatatlan állapotaival kapcsolatos mindennapos médiabotrányok idejére már senki sem emlékszik. Egymásra mutogatás, bűnbakkeresés, demonstrációk, figyelmeztető sztrájkok? Ez már csak történelem. Finanszírozási bizonytalanságok, szerződésszegések, jogbizonytalanság? Kinek jut manapság ilyesmi eszébe? Korrekt ellátásért a beteg biztosítója a végzett munka alapján korrekt finanszírozást fizet. Fel sem merül, hogy valaki doktornak-nővérnek borítékot dugdosson a zsebébe. Legfeljebb egy halk "köszönöm". Ez a plusz, ami mindennél többet ér.

Mindez kihat a háziorvosok tevékenységére is. Számuk folyamatosan nő, egy praxisra az országban egyenletesen mindenütt körülbelül 1000 beteg jut. De ők sem betegek, hiszen a doktor mindent megtesz és meg is tehet a megelőzés és a hatékony szűrés érdekében. Az utánpótlás nem gond, részben mert nagy a jelentkezők száma, részben mert a nyugdíjkorhatár elérésekor már nem jelent problémát, hogy a nyugdíjba vonuló miből is fogja eltölteni azt a hátralévő átlag 20-30 évet, ami bizonnyal magáénak remélhet. Ilyen környezetben már lehet minőségi munkát végezni, és ez nagyon is fontos, mivel a minőség finanszírozási szempontból alapvető. Nincsenek üresen álló körzetek, az alanyi jogon kapott praxisjog értéke a befektetett munkával, a populáció állapotának minőségével, az informatikai rendszer kompatibilitásával és naprakészségével áll arányban. Egyre kisebbek a különbségek a régiók ellátottságának színvonalában. A privatizáció sikertörténeteként emlegetett háziorvosok a komplett praxis tulajdonosaivá váltak. Megszűnt a "funkcionális" privatizáció. A végzett munka ellentételezése elsősorban a minőséggel, másodsorban a mennyiséggel arányos, és ez bőven elegendő fizetésekre, járulékokra, amortizációra, továbbképzésekre és egy tisztességes nyugdíjalap kialakítására is. Emellett az adminisztráció részben a stabil vagy csak ritkán, megfelelő latenciával és átgondoltan változtatott mutatók, részben a rendkívül korszerű, folyamatosan naprakész, az egész országot lefedő, EU-konform informatikai hálózat miatt minimális. Az is igaz, hogy ennek hatására az elszámolások nagyon pontosak, a csalás lehetősége kizárt, de nincs is rá szükség. Az orvos végre azzal foglalkozik, ami a dolga. A beteggel. Mert az egész érte van, és róla szól.

Vége az össznépi sárdobálásnak. Mert már nem ez a cél. A mindenkori hatalomnak nincs szüksége ilyen módszerekre. És ezzel már nem is tudja némaságra kényszeríteni az orvosokat, de a társadalom más tagjait sem. Jöhet APEH-, OEP- vagy ÁNTSZ- vizsgálat, nem lehet semmi baj. Mert 2005-ben ebben az országban már csak elvétve található olyan gyakorló orvos, olyan vállalkozás, aki és amely hibázik. És az sem szándékosan. Így aztán lehetetlen hangulatot kelteni a kollektív bűnösség elve alapján. Nem az jár jól, aki csendben lapít, nem ruház be nem képzi magát, csak "dekkol", és jóban van a mindenkori hatalommal, működik, mint "recept- és beutalóíró automata", spórolva a nyugdíjas évekre, mert állami nyugdíja nem lesz. Az ilyen orvost otthagyják a betegei és a biztosítók sem hosszabbítják meg vele a finanszírozási szerződéseket.

Már az ország legeldugottabb helyein sincsenek ellátatlan betegei. Mindenütt központi, állandó, szervezett ügyelet működik. Önálló háziorvosi tevékenységet csak megfelelően képzett szakorvosi képesítéssel rendelkező orvosok végezhetnek, de ez nem probléma, mert egy-egy háziorvos mellett több frissen végzett kolléga is tanulja a szakmát. A részvéte a továbbképzéseken pedig nem jelenthet gondot, mert egy-egy települési egészségügyi kollektíván belül a helyettesítés megoldott. A későbbi szakvizsga utáni továbbképzés végső esetben az interneten keresztül is lehetséges. A tisztességes háziorvosok társadalmi közérzete legalább olyan jó, mint a tisztességesen dolgozó és gondolkozó szakrendelői, vagy kórházi orvosoké. Nem is akarnak már helyet cserélni.

Vége azoknak az időknek, amikor csak folyt el a rengeteg pénz ellenőrizhetetlen csatornákon át, azonosíthatatlan zsebekbe. A rendelkezésre álló összeg elég korszerű, betegcentrikus, a megelőzésre és a korai betegségfelismerésre hangsúlyt fektető, pontos, szervezett, de nagyon szigorúan ellenőrzött egészségügy finanszírozására.

Ekkor hirtelen felébredtem. Eszembe jutott, hogy Martin Luther Kinget, akinek szintén volt egy álma, 1968-ban egyszerűen lelőtték.

Lejegyezte: dr. Héczey András
budapesti háziorvos (Forrás: Medical Tribune)