Gyógyítsuk meg az egészségügyet!

179 hozzászólás

2010.08.15.

Egyelőre csak szabidoki írásaiból tájékozódtam, azt gondolom, leírt már pár fontos észrevételt, ami vitaalap lehet. Az írásait nem szó szerint teszem közzé, hanem önkényesen átszerkesztettem, de hajrá, vitatkozzunk rajta, tegyétek hozzá a gondolataitokat ti is!

Egy dolog bizonyos: a jelenlegi rendszer rossz. Rengeteg pénz hiányzik a rendszerből, és ami van, az is rosszul van elosztva. Persze sok más is hibádzik, de a legfontosabb, hogy lényegesen többet és lényegesen okosabban kellene költeni, mint most. A jelenleg évente végző kezdőorvos-gárda létszáma kevés még ahhoz is, hogy a nyugdíjba vonuló kollégákat pótolja, ráadásul a végzettek közül sokan mennek külföldre.

Angliában egy kisorvosnak fél évre 21 000 fontot kínálnak, Németországban a kezdő orvos fizetése 3500 euró havonta. Ezek ott heti 40 órányi munkával átlagon felüli, középosztálybeli, gondtalan megélhetést biztosító fizetésnek számítanak, nem luxuspénznek. A hazai nettó kezdő fizetés 100 ezer forint körül van (a szaktárca által megjelölt 17 hiányszakmában elhelyezkedők ezen felül 50 százalékos bérkiegészítésre is számíthatnak – a privatbankar.hu információi szerint).

Már most is rengeteg háziorvosi körzet áll üresen, sok kórházi osztályon nincs meg a szükséges létszám (nővéri szinten sem), egyetemi klinikák működnek évek óta hosszabbítgatott "ideiglenes" működési engedéllyel, mivel nincs meg az előírt számú és képzettségű személyzet, és egyelőre remény sincs rá, hogy valaha is meglesz. A legtöbb kórház nem teljesíti a jelenleg hivatalos minimumfeltételeket személyi és tárgyi szinten sem, de az ÁNTSZ és az OEP nem vonja vissza egyetlen kórház működési engedélyét sem, mert akkor kitörne a népharag – így nyilván a kórházak menedzsmentje meg tulajdonos önkormányzatok sem törik magukat.

A mindenkori kormányzat felelőssége, hogy nem hajlandó rendezni a béreket az egészségügyben, ezért a hálapénzes rendszer továbbra is továbbra is virágzik: ennek java része a főorvosoknak/professzoroknak jut, a maradék kis pénzen osztozik a többi dolgozó. Aki alig él meg a fizetéséből, az nem ugrálhat, ha meg elfogadja a hálapénzt, akkor rögtön megkapja, hogy korrupt, és jobb, ha csendben marad. Így megosztják az orvostársadalmat, nem lehet egységesen fellépni, mert mindenki zsarolható. A fiatal a fizetésével, az idősebbek a hálapénzzel.

Lehet ugyan mondani, hogy ne fogadja el meg ne adjon, de az a helyzet, hogy az orvosok rá vannak szorulva a pénzre, a betegek meg szeretnének hamarabb sorra kerülni, jobb szobát kapni, vagyis létezik a kereslet meg a kínálat is, így kialakult ennek a piaca.

A finanszírozást át kell alakítani. Ma csak bizonyos kórházakat támogat a tb, és minden beavatkozásért fizetnek valamennyit, de sajnos jórészt hasraütéses alapon; traumatológiai műtéteknél például gyakran az implantátum árát is alig fedezi a finanszírozás. Ha egy betegség kezelése veszteséges (nem fedezi a költségeket, amortizáció, fejlesztési keret hírből sincs benne), egy másiké pedig hozza a pénzt, a kórházak az elégtelen finanszírozás miatt ott próbálnak spórolni, ahol lehet; ezért vannak a trükközések a diagnóziskódokkal meg sok egyéb mással – a
kórházak a túlélésért kényszerülnek rá.

Gondok vannak munkaidővel is: egyetlen egészségügyi dolgozó sem dolgozhat egy műszak alatt több, mint 12 órát, két műszak között legalább 11 óra pihenőidőnek kell lennie, illetve még az önként vállalt túlmunkával együtt sem dolgozhat hetente 60 óránál többet. Az már más kérdés, hogy ezt kormányzati támogatással veszi semmibe az összes kórház, mégpedig úgy, hogy az ügyelet nem számít teljes munkaidőnek; a "sima" ügyeletet 25%-ban, a kiemelt ügyeletet (trauma, SBO, egyebek) 50%-ban számolják el munkaidőnek.

Ez 2004 óta törvénytelen ugyan, mert a vonatkozó kormányrendelet ellentétes az EU-s szabályozással, és minden eddigi pert megnyertek a kollégák, de továbbra sem látszik a leghalványabb szándék sem a kormányzat részéről, hogy ezt a területet rendbe tegye. Így csak a perek után kell fizetni, amúgy meg az ügyeletre fordítandó összeg a 2-4 szeresére nőne. Jelenleg nincs kellően elválasztva a magán- és állami egészségügy. Léteznek ugyan magánrendelések, de mondjuk egy komolyabb műtétet már nemigen lehet magánúton elintézni, mert kevés és drága a magánkórház, ezt csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak.

A betegek egy részének azonban igénye és pénze is van arra, hogy az állami ellátásnál "többet" kapjon, ők elmennek hát egy magánrendelésére, és pluszban még fizetnek a várólistán előbbre kerülésért. Az orvos ráadásul a kórház eszközeit használja a magánpraxisához, a "hálapénz" viszont nem jelenik meg a nagy rendszerben, adózatlanul kerül a zsebbe. "Belülről" ez a módszer soha nem fog megszűnni, szabályozókkal kell másfajta környezetet teremteni, hogy ez a jelenség eltűnjön. Az eddigi eü-kormányzatok viszont nem csináltak rendet, mivel az igen sokba kerülne. Hogy a mostani mit lép, majd kiderül...

Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy végre rendbe tegyük ezt a helyzetet?

– A kórházak kb. felét be kellene zárni, a maradék kórházakban pedig ezzel párhuzamosan kapacitást bővíteni, átvenni a dolgozókat, az eszközöket, mert egy nagy kórház szakmai és gazdasági vonalon is hatékonyabban tud működni, mint három kicsi. Ez nem is kerülne sokba, mert ha a dolgozókat átveszik, nem kell végkielégítést fizetni, ami ilyenkor a legnagyobb tétel.

– A teljesítményvolumen-korlátot meg kell emelni, vagy még inkább el kellene törölni, hogy a meglévő kapacitásokat ki lehessen használni. Nincs sok értelme fenntartani egy sebészeti osztályt tíz sebésszel, ha csak napi 2-3 műtétet csinálhatnak.

– A vizsgálatok és beavatkozások árát valós értékben kell az OEP-nek kifizetnie, az amortizációt is beleértve. Fontos lenne a szektorsemlegesség is: ha valaki fizeti az egészségbiztosítási járulékot, akkor kapja meg a szükséges diagnosztikai vizsgálatok, műtétek tb által finanszírozott árát (minden ezzel kapcsolatos költséget, az amortizációt is a vizsgálatot vagy műtétet végző közkórház, de a magánklinika is, ha a beteg oda óhajt menni. Ez versenyeztetné az intézményeket.

– Az ésszerű bérrendezést nem lehet továbbra is elodázni.

http://praxis.blog.hu/2010/08/15/gyogyitsuk_meg_az_egeszsegugyet